Népszava, 1940. november (68. évfolyam, 249–272. sz.)

1940-11-03 / 249. szám

68. évfolyam 249. szám Budapest, 1940 november 3. vasárnap /WT 1-1 A S­Z­O­C­I­Á­L D­E 'i't-V: , Vir" , M­O­K­W­I • R­ímí AT­A P­ÁR­T­­K­Ö­Z­P­O­N­T ! • Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjeleni­k hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 L­A­P­J­A A görög hadszíntéren heves harcok folynak a Kalamas völgyé­­ben és Pint­os magaslatain A japán sajtó „félreérthetetlen" jelenségnek minősíti az USA nagyszabású távolkeleti katonai előkészületeit Ilihhentrop, Ciuno és Laval hármasértekezletet tartanak. A Balkánon megindult háború az egész albán-görög határra kiterjed. Az erről szóló jelentéseket lapunk távirati tudósításai között ismertet­jük. Az olasz-görög háború kezdeté­nek szakában van. Döntő jelentő­ségű események ott annyival ke­vésbé várhatók, m­ert a római lap­jelentések az olasz hadsereg előre­nyomulásával kapcsolatban hivat­koznak a novemberi időszak vi­szontagságaira, az esőre, a sárra, a ködre, az egyes helyeken már be­következett havazásra, ami mind gátlóan hat a hadmozdulatokra. Az a remény, hogy ez a háború hamarosan békés megoldást nyer, a legutóbbi napok folyamán telje­sen szertefoszlott. A Stefani­ü­gynökség jelenti: „Illetékes római körökben határozottan megcáfol­ják azokat a híreket, melyek szerint az olasz-görög viszály tárgyalá­sok útján volna elintézhető. Illeté­kes római körökben éppen ellen­kezően, kijelentik, hogy Olasz­országnak esze ágában sincs békekötésre irányuló megbeszélések megindítása. A háború gépezete elindult és nem áll meg addig, amíg a viszályt erélyes eszközökkel el nem intézik." S i­m o n o p o u I o s londoni görög követ — a „N. S. T." londoni táv­irata szerint — csütörtökön tilta­kozott a külügyminisztériumban egyes angol lapok jelentése ellen, amelyek szerint Görögország haj­landó lenne a­rra, hogy haladéktala­nul békét kössön Olaszországgal. A szombati svájci sajtó is megálla­pítja, hogy az olasz-görög konflik­tus befejezéséhez fűzött remények majdnem teljes mértékben tárgy­talannak tekinthetők. Ezzel ma­gyarázzák az olasz légierő élénk te­vékenységét a görög városokkal kapcsolatosan. A svájci lapok ber­lini hírei is úgy szólnak, hogy német körökben, amelyek még néhány nap előtt a kérdés békés elintézésével számoltak, feladták a reményt a megegyezés lehetőségére. * A háború előzményeivel kapcsola­tosan az egész olasz sajtó és a rádió visszautasítja azt a görög vádat, amely szerint a „H - 11­­" görög cirkálót augusztus 15-én Tenos szigete előtt olasz búvárhajó torpe­dózta volna meg. A görög tenger­nagyi hivatal ugyanis most tette közzé a cirkáló emlékezetes megtor­pedózása után megindított vizsgálat eredményét Eszerint a szakértők megállapították, hogy a hajó pusz­tulását okozó torpedó olasz gyárt­mányú volt. Olasz részről nem tart­ják kizártnak, hogy valóban olasz torpedót lőttek ki a görög hadiha­jóra, de hangoztatják, hogy semmi­esetre sem olasz tengeralattjáró volt. Arra hivatkoznak, hogy régeb­ben sok torpedót adtak el sok kül­földi államnak, a többi között, Ang­liának is. A „Messaggero" azt írja, hogy Gö­rögország tényleges védelmi szük­ségleteihez képest teljesen arányta­lan méretekben szervezte meg had­seregét és az ehhez való berendezke­déseket. A lap szerint az utóbbi esz­tendők folyamán megszületett egész görög légügyi szervezet tulajdonképpen fényűzés, amelynek semmi összefüggése nincs az ország tényleges szükségleteivel. Viszont a sokmilliós költséggel föl­szerelt repülő­terek és gya­korlóterek nagy kiterjedésű te­rületeket vontak el az amúgy is ne­nehézségekkel küzdő görög mező­gazdasági élettől. Kiemeli a „Mes­saggero", hogy a hellén hadirepülő­gépek angol típusúak és a repülő­gépvezetők és műszaki erők kikép­zése angol rendszer szerint történik. „Anglia Görögországból és gyá­raiból hatalmas légi és tengerészeti támaszpontokat szervezett meg ma­gának Olaszország ellen" — írja a „Messaggero" a görög légihaderőről, amelyet most Olaszország ellen ve­tettek harcba. * A háborús színhellyel közvetlen szomszédságban lévő J­u­g­o­s­z­l­á­v­i­a kormánya most az Avala hír­ügynökség útján nyilatkozatot kö­zül, amely Belgrád semleges állás­foglalására való hivatkozással saj­nálatát fejezi ki az Olaszország és Görögország között kitört viszály miatt, „mert jóbaráti viszonyban van mindkét állammal". „Érthető — folytatja a nyilatkozat —, hogy Jugoszlávia a legnagyobb figyelem­mel kíséri az újonnan kialakult helyzetet, mialatt minden erejét latba veti, hogy megőrizze a békét. Jugoszlávia eddigi magatartására való tekintettel reméli, hogy a Bal-A­kor politikai divatjának meg­felelően nyilas maszlagot kínál­nak a munkásságnak. Úton­iütféten ezzel traktálják, ezzel hitegetik. A nyilasoknak nincs gyakorlati programjuk, nincsenek gyakorlati követeléseik. Amit hirdetnek és amit kínálnak, az nem áll másból, mint a „demo­liberális rendszer" és , a zsidók szidalmazásából s egy egészen zavaros, végig nem gondolt „munkaállamrendszer" hirdetésé­ből. A nyilasok csak annyiban hirdetik magukat szocialistáknak, amennyiben a szocialista eszmék hódító erejére számítanak és tudják, hogy a nép széles rétegei hisznek a szocializmusban, törek­véseit ismerik és megvalósítását örömmel látnák. Ennyiben szo­cialisták a nyilasok. Teh­át csak annyiban, hogy megtévesszék vele a hiszékeny közvéleményt. Egyéb­ként­ a szocialista eszmékhez semmi közük. A nyilasok nem is akarnak új társadalmi rendet, hanem csak egyet akarnak, egy törekvést is­mernek: a hatalom megszerzését. Ha ezt sikerülne megszerezniök, utána elvetnének minden eszmei célkitűzést és csak a legbrutáli­sabb nyilas uralmat, a nyers de­magógia uralmát teremtenék meg. A nyilasok a­ munkásság erejét akarják felhasználni a hatalom megszerzésére, hogy azután a munkásság ellen forduljanak. A munkásság tőlük semmi jót sem várhat. Keserít csalódás, meg­aláztatás és megvetés lenne a munkásság osztályrésze egy nyi­las uralomban. Ezért idejében tudnia kell a munkásságnak, hogy a nyilasok nem szocialisták, a szocializmus megvalósítása nem programjuk és a szocialista esz­méhez csak annyi közük van, hogy annak erejét a maguk cél­jára szeretnék fölhasználni. A nyilasok és más ellenfeleink unos-untalan azt hirdetik, hogy „a világesemények elsöpörtek" bennünket, eszméink és törekvé­seink „lomtárba" valók, „ócska verklin nyekergünk", az idő „át­haladt" rajtunk és mi nem lát­juk be, hogy „a marxizmus cső­döt mondott", hogy „a szociál­demokrácia megbukott", hogy, új világ van születőben és ne­künk abban semmi helyünk nin­csen. . A nyilasok­ és más ellenfeleink egyaránt megütköznek azon, hogy mi eszmékben , hiszünk,­ meggyő­ződésünket nem csereberéljük, programunkért törhetetlenül küz­dünk és céljainkat nem tagadjuk meg. Ők természetesnek veszik a politikai csereberét, nem is üt­köznek meg azon, hogy egyesek a politikai konjunktúra szerint változtatják nézeteiket. Csak így lehet a tegnapi bolsevikiből mai nyilas és fordítva. Politikai ,,meg­nöködésüket" a politikai szélkakas irányítja. És így hogyan tudnák megérteni, hogy a munkásság legöntudatosabb része az, amelynek van politikai meggyőződése, világszemlélete, amely szociáldemokratának vallja magát, nem sodortatja magát po­litikai divatok áramlataitól, nem dől be jelszavaknak és nem ü­l föl semmiféle politikai konjunk­túra csikójára. Elhisszük, hogy a nyilas táborban az ilyesmit nem értik meg. Politikai meg­győződést és világszemléletet csak az érthet meg és csak az tud megbecsülni, aki maga is hisz valamiben. A mi „ócska verklink" még mindig az új idők dalait játssza, a mi „elaggott" szociál­demokráciánk még mindig az új társadalmi rendért harcol és a mi „csődbejutott" szocializálu­sunk továbbra is az emberiség legnemesebb törekvéseit jelenti. Bizony, konok, makacs emberek vagyunk, akiket nem tévesztenek meg a jelszavak, nem riasztanak meg fenyegetések és nem ejtenek meg a mézes-mázas ígéretek, nem kápráztatnak el a konjunktúra­lehetőségek. Minket nem tántorít el a Nemzeti Munkaközpont, nem téveszt meg a Szociális Népi Moa- NYILAS MASZLAG

Next