Népszava, 1941. január (69. évfolyam, 1–25. sz.)
1941-01-01 / 1. szám
69. évfolyam 1. szám, Budapest, 1941 január 1. szerda v -énéely A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucea 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 Ara ÚJ ESZTENDŐRE Súlyos, történelmi eseményekkel teli esztendőt hagyunk magunk mögött. Az elmúlt év az európai háború jegyében telt el. .Végzetes eseményei és következményei nem zárulnak le az év végével, hanem átterjednek elkövetkező évekre is. Franciaország világhatalmi uralmának összeomlása az elmúlt esztendő legnagyobb eseménye. Ami ezenkívül történt meg, az leginkábbennek folyománya és következménye. A francia katasztrófa még nem likvidálódott, hatásai és következményei az európai háború befejezéséig mindig érezhetők maradnak. Az európai háború keményebbé, végzetszerűbbé vált, a végét, a befejezését senki sem tudja, kimenetele mindenkit érint, mert senki sem vonhatja ki magát a háború következményei alól. Egy vagy más módon mindenkit érint, embereket és országokat, népeket ,és nemzeteket, kicsiket és nagyokat. Ez a most dúló háború várható változásaiban és következményeiben túltesz a negyedszázaddal ezelőtt kitört világháborún. A két háború közötti szünet ideje alatt Európa csak lélekzetvételhez jutott, az első háború következményeit még számba sem vette, hatásait le sem mérte és máris — itt az új háború. A háború nem jószándékú emberek akaratán múlik. Föl kell ismerni azt az igazságot, hogy amíg kapitalizmus van, amíg versengés folyik az egyes államok között, addig a háborút nem lehet kiküszöbölni a mai társadalom életéből. A háború borzalmai sem elég erősek arra, hogy a háborút elhárítsák, s úgy látszik, a politikai és társadalmi változások sem oly erősek, hogy visszarettentsenek aháborútól. Aki a háborút meg akarja szüntetni, annak a bal gyökeréig kell leszállni és fel kell vetnie merészen és világosan a kérdést: észszerű-e, tökéletes-e ez a társadalmi rend, amelyben élünk? Ha a kérdést így tesszük fel, a felelet is advan van: csak észszerű és tökéletes társadalmi rendben lehet a háborút kiküszöbölni az emberek és államok életében. Ez a felismerés ellene szól a köznapi pacifizmusnak. Pacifista érzelemmel a háborút megszüntetni nem lehet, mert a háború gyökerei elválaszthatatlanok társadalmi rendünktől, amelynek talajából származik. Mi, szocialisták, ebből a felismerésből merítjük azt a meggyőződésünket, hogy aki új társadalmi rendért harcol, az az állandó békéért harcol, a háború kiküszöbölését éri el. Minden más út eddig zsákutcába torkolódott, kudarccal végződött. Az egyetlen út a társadalom megváltoztatása, hogy az emberek életüket okosan és értelmesen rendezzék be. Értelmes társadalomban nem lesz háború, mert nem lesznek imperialista versengések sem s az emberek együttélését egyszerű elvek szabályozzák. Hogyan végződik és mikor fejeződik be az európai háború, ez kétségkívül a legtöbbet feszegetett kérdés, amelyre minden oldalon szeretnének feleletet kapni. Ez természetes is, hiszen napjainkban semmi sem történik, amire a háború rá ne nyomná bélyegét. De akárhogy változnak a viszonyok és alakulnak újra a hatalmi érdekterületek, mindenen túl mi a történő eseményeket mindig abból a szempontból nézzük és értékeljük, hogy világszemléletünk, meggyőződésünk és célkitűzéseink milyen viszonyban vannak a háború kimenetelével. Ebből a szempontból vizsgálván a dolgokat, az a meggyőződésünk, hogy a munkásosztály növekvő problémáit és törekvéseit az európai háború kimenetele nem oldja meg. A munkásosztály társadalmi ideáljainak megvalósításáért küzd, a szocializmusért, amelyet nem a háború ilyen vagy olyan befejezése valósít meg. Ez továbbra is a munkásosztály célkitűzése és az emberiség legnagyobb feladata marad. Amíg kapitalista társadalom van, amíg a társadalom életét, szellemét és anyagi berendezkedését a kapitalizmus szabja meg, addig mindig jogosult és természetes lesz a szocializmusért való küzdelem. * Hasonlíthatatlanul kedvezőbb helyzete van a polgárnak, aki a mai kapitalista társadalmi rend alapján áll és a háborúban egyik vagy másik fél mellett foglal állást azzal a természetes gondolattal, hogy mindegyiknek alapja a kapitalista társadalmi rend. A szocialista meggyőződésű munkás ezzel szemben nehezebb helyzetben van. Őt nem elégítheti ki a háborúskodó felek viaskodásának kimenetele. Ő mindig arra gondol, hogy mi lesz a társadalomban való helyzetével a háború után? Mindig azzal foglalkozik, hogy az ő nagy célkitűzései megvalósulnak-e és megvalósításuk közelebb jutott-e a háborúval? Akik szocialisták vagyunk, törekvéseink és célkitűzéseink szempontjából mindig a távolabbi láthatárt vizsgáljuk. Mi lesz? Mi történik? Hogyan alakul a világ és a társadalom képe? Milyenek lesznek az új viszonyok? Milyen új problémák merülnek föl? Milyen módon és milyen jelentőséggel változtak meg a társadalmi és politikai viszonyok a háború nyomán, a háború kimenetelével, a háború utáni időkben? Ilyen szempontokból vizsgálván a fölmerült kérdéseket és jelenségeket, meg kell állapítanunk: nagyon megnőttek a mi feladataink. A régi problémák mellé újak sorakoznak s a régiek is megvétóztak! A szocialista- és munkásmozgalom új helyzetbe jutott majd minden országban. A háborús idők nem alkalmasak arra, hogy e problémákkal behatóan foglalkozzunk. Ezzel azonban nem lehet kitérni a problémák megbeszélése, megvizsgálása és megoldása elől. A szocialista elmékre igazán nagy feladatok hárulnak, ha az elmélet és gyakorlat minden nagy kérdésére felelni akarnak, amelyeket az utóbbi évtized vetett föl. Valóban nagy feladatok hárulnak ránk. Ez az évforduló nem szokványos jelentőségű. Sorainkkal nem búcsúzunk a szokott módon az elmúlt esztendőtől és nem köszöntjük ugyanúgy az ismeretlen, új esztendőt. Félre kell tenni ez alkalommal a szokásos újévi üdvözleteket, mert ez alkalommal valóban sokkal többről van szó. Ha visszafelé tekintünk, akkor csak azért tesszük, hogy fölmérjük a megtett utat és számbavegyük az el nem végzett munkát, a meg nem oldott kérdéseket és megállapítsuk, hogy a legfőbb jelentőségű dolognak azt tartjuk, hogy szocialisták maradtunk és szocialista célkitűzéseinkért változatlanul küzdünk. Ha számbavesszük és mérlegeljük az előttünk lévő, új esztendőt, ezt is abból a szempontból tesszük, hogy magunkat nagy feladatokra előkészítsük és e feladatok legjelentősebbikét abban látjuk, hogy a minden jelzőnélküli, tiszta szocializmus követéséhez hűek maradjunk és az érte való küzdelemben helytálljunk. Soha semmi csalódás nem érhet bennünket, ha kitűzött , nagy céljainkhoz hűek maradunk és meg nem tévesztetjük magunkat semmiféle demagógiától és el nem kápráztatjuk magunkat attól sem,hogy a „szociális" és „szocializmus" szavak ma oly gyakoriak, mint a lélekzetvétel. Minket mindez meg nem téveszthet, mert a mi felfogásunk, meggyőződésünk szerint nem jelszavak, hanem a lényeg a döntő. A lényeg pedig az, hogy a munkásosztály és vele mindenki, aki magát szocialistának vallja, azért küzd, hogy a kapitalista társadalmi rend helyébe szocialista társadalmi rendet teremtsen és minden kizsákmányolást, szegénységet, nyomorúságot és szenved*?* megszüntessen. * A mi magyar mozgalmunkban ezekben az esztendőkben erős hitre, szilárd meggyőződésre és minden eddiginél buzgóbb munkára van szükség. De ez egymaga nem elég: céltudatos politikai tevékenységre van szükségünk, hogy törekvéseinkről mindenki tudomást szerezhessen és küzdelmünk új harcosokkal gyarapodjék. Aki szocialista és harcos szellemű ember, az tudja, hogy sokat, nagyon sokat kell dolgozni. De azt is tudja, hogy mit kell tenni. Az egyetemes cél: a magyar munkásmozgalom erősítése és előbbrevitele. A távolabbi cél: ideáljaink megvalósítása. Ennél többet és nagyobbat egyetlen mozgalom sem nyújthat. Botorság, amit ellenfeleink mostanában hirdetnek, az, hogy a szociális kérdés és a „közösségi gondolat" azzal már meg is valósult, hogy napirendre került. Minket ne tévesszenek meg a napi politika és pártagitáció hangzatos szólamai. Mi maradjunk a lényegnél: szocializmus csak szocialista társadalomban lehetséges s amíg kapitalizmus van, addig nekünk életcélunk és törekvésünk marad a mi eszméinkért, azok megvalósulásáért küzdeni. A demokratikus, humanista szocializmus eszméi nem halaványultak el, nem semmisültek meg és ha a fergetegnek vége lesz, az égboltozaton újra a mi eszméink tündökölnek a legfényesebben. Mi ebben az új esztendőben is ezekért a változatlan és állandó értékű eszmékért akarunk élni és dolgozni!