Népszava, 1941. január (69. évfolyam, 1–25. sz.)
1941-01-01 / 1. szám
2. oldal Új erővel az új évben a kitűzött cél felé írta: Borovszky Géza Ha a helyzet megítélésében mutatkoznának is eltérések a felvidéki és az anyaországbelielvtársak között, a cél tekintetében gondolatmenetünk egységes. Ez pedig nemcsak hogy fontos, hanem pártunk jövőjét illetően biztató is. Abban a kérdésben is egyek vagytunk, hogy az ország dolgozóinak szocialista, nevelése mindenképpen a mi feladatunk marad s hogy ennek a feladatnak eredményes megoldása attól függ, hogy a felvidéki, erdélyi és kárpátaljai szellemi és fizikai munkások, akik magukat szocialistáiknak vallják, kivegyék e munkából részüket Amíg ez a feladat csak az anyaországbeli elvtársakra hárul, akik emberfeletti munkát és anyagiakban mindent áldoznak a párt céljaira, addig nem várhatunk olyan eredményeket, amelyek mindnyájunkat kielégítenének. Ahhoz, hogy a mozgalom nagy és átütő legyen, be kell kapcsolódnia a munkába, a szervezésbe a visszatért területek szociáldemokratáinak is. Az új esztendővel ígj lehetőségek adódnak, mnert az ország területének magnagyobb elkodlásával új munkástömegek kerültek vissza az anyaországba. Ezek visszatérésével megszaporodott a nem magyarajkú proletárok száma, akiknek sorsa, osztály helyzete azonos a magyar munkás sorsával és helyzetével. Ezeknek is a Szociáldemokrata Pártban, a szakszervezetekben van a helyük. A Szociáldemokrata Pártnak pillanatig sem szabad késlekednie ezeknek az idegen nyelvű munkásoknak a megsegítésével, nehogy úgy érezzék, hogy a Szociáldemokrata Párt kizárólag a magyar munkásság érdekeit képviseli. Nem új probléma ez a párt részére, csak most fokozottabban kell vele foglalkozni. Ezeknek bekapcsolása csak a párton belül, a legteljesebb önállóság biztosításával történhetik meg. A visszatért elvtársaknak hozzá kell látniok a párt kiépítéséhez, agitálni, szervezni, oktatni, egyszóval igazi szocialista módon kell dolgozniok az ij. esztendőben. a főváros világhírű gyógyforrásokkal táplált fürdőiben: Szent Gellért-fürdő Széchenyi-fürdő Szent Imre-fürdő Rudas-fürdő nép-, gőz-, kád-, termál-, iszapgyógyfürdőiben és uszodáiban Kedvezményes jegyek kaphatók Kultúrpropaganda jegypénztárainkat-s Contincea 4. Tel.: 130-330, 31. 32 nap Erzsébet körút 35. Tel.: 222-393 NÉPSZAVA-1941 január 1, szerda Erdélyi szellem - erdélyi munkásság Irta: Salamon László (Kolozsvár) A tétel, amely szerint a szellemi, élet felépítménye a mindenkori társadalmigazdasági valóságoknak, a napjainkban sokak által sokféleképpen megvilágított erdélyi Szellemre is áll. Az erdélyi szellem az erdélyi valóság talajából nőtt ki; részben az erdélyi társadalmi és termelési viszonyok, részben pedig azok a történelmi emlékek alakították ki, amelyek a jelenbe is átnyúlnak. Három nemzet: a székely, a szász és a román hazája az erdély föld ése három nemzet dolgozó rétegei, főleg a székely és román dolgozók — a történelem folyamán gyakran kényszerültek olyan sorsközösségbe, amely — a nemzeti ellentéteken túl — mindig perdöntően éreztette hatását. Erdély történelme telítve van e felismerés gyakorlati igazolásával Dózsa György, vagy Budai Nagy Antal csapataiban székelyek és románok együtt küzdenek és együtt buknak el a harcban, melyet egy emberibb élet kiharcolásáért indítanak s a fennálló nemzeti érdekek ellentétessége ellenére is képesek arra, hogy legalább átmenetileg megértsék egymást. Nem kétséges, hogy a megértésnek az a kihangsúlyozott szelleme, melyet a jószándékú polgári közírók az erdélyi szellem lényegeként hangoztatnak, az erdélyi népek termelési és társadalmi egymásrautaltságából, sorsuk, szenvedésük, törekvéseik gyakori azonosságából fakadt, amelyet a különleges természeti és földrajzi viszonyok hol elmélyítettek, hol pedig legyengítettek. * Minden elmélet annyit ér, amennyit gyakorlatilag megvalósíthatunk belőle — mondja a mi nagy tanítómesterünk. Ha az úgynevezett erdélyi szellemre alkalmazzuk ezt a megállapítást, akkor nem esünk túlzásba, ha kihangoztatjuk, hogyennek a szellemnek gyakorlati hordozója — az elmúlt húsz év alatt — elsősorban az erdélyi munkásság volt. Míg a román polgári pártok — demokraták és nem demokraták — szinte versenyeztek egymással a magyar kisebbség létfeltételeinek elgáncsolásában, míg az egymást gyorsan váltogató kormányzatok szinte szadista módon tetszelegtek abban, hogy többségében színmagyar lakosságú városokban és területeken a magyar szót, a magyar kultúrát, a nemzeti jellegét erőszakkal fessék át románná, az erdélyi munkásszervezetekben megértően talált egymásra a magyar és román munkás, a falvakban a román és magyar paraszt. "A „vorbeste numai romaneste" hírhedt jelszava, amely a hivatali szobákban eleve fojtotta bele a magyar szót a csak magyarul tudó munkásba, mert a román nyelvtudást helyettesítő baksis nyelve nem állott rendelkezésére: a műhelyben, a szakszervezeti mozgalomban és gyűléseken elvesztette félelmetességét. Itt mindenki anyanyelvén beszélhetett, sőt a legtöbb esetben éppen a román munkások voltak azok, akik anyanyelvük gátlástalan használatára buzdították magyar sorstársaikat. Magyar és román munkás, akár magyarul, akár románul beszélt, a kenyér és a kultúra nyelvén szólott, ezért értették meg egymást, ezért tört meg soraikon az idegen, a Levante mákonyos ízétől terhes, türelmetlen sovinizmus szelleme. A magyar nyelvű munkáselőadások hallgatósága 30—40 százalékban a román munkásságból került ki s az elmúlt húsz év alatt egyetlenegy szó nem hangzott el, mely a magyar kultúrszekciókban román nyelvű előadásokat követelt volna! * Ha tehát büszkék vagyunk az erdélyi szellemre, mely lényegében és hatásaiban oly sok rokonvonást mutat a nyugati türelmesség, az emberi jogok iránt érzékeny emberiesség szellemével. Ezt a büszkeséget azzal kell fokoznunk, hogy hangsúlyozottan mutatunk rá az erdélyi "munkásság szerepére, melyet az erdélyi szellem megőrzésében és gyakorlati megvalósításában játszott. A termelésben, a technikai felkészültségben és kulturális fejlettségben való vezető szerepéhez méltóan, az erdélyi magyar munkásság nemcsak a dolgozók életnívójának emelésén fáradozott eredménnyel, de az erdélyi szellem egy másik lényeges vonásának, az igazi európaiságnak közszellemmé való tételén is hathatósan munkálkodott. Ideológiai vonatkozásban az erdélyi magyar munkásság volt az, mely az élen járt és a fejletlen román munkásmozgalomnak kezdeményezésekkel szolgált. * A kisebbségi sors , megpróbáltatásai az erdélyi magyar értelmiségi osztályokat is közelebb hozták az erdélyi szél..r, • " •-,- - ,•-,•• ifitSiósileiiilÉs f a UI@s£iftiiÉ£bgiü# A nagy érdeklődés és nagyarányú jegytúligénylés miatt a január 5-iki MUNKÁSELŐADÁSt január 12-én d. e.1/1 11 órakor megismételjük. Színre kerül HELTAI JENŐ: EGY FILLÉR című álomjátéka 3 felvonásban, 7 képben Jegyek ára: 30 fillértől 2 pengőig Ruhatári díj: A földszinten és az I. emeleten 20 fillér, a II. emeleten 12 fillér jegyek kaphatók Kultúrpropaganda 1 , könyvkereskedés (VII. Erzsébet körút 35). telefon 222-293 és a Népszava jegypénztárainknál: Népszavai). telefon 222-293 és a Nép,kiadóhivatalában (VIII. Conti ucca 4). telefon:130-330.,831 és 332. A nagy ! 1.1.11! J^x-^. . «IA J-AM m ninn r\ I.- C\ 1 rnnkr.m i»mi érdeklődésre való tekintettel kívánatos a jegyekről jóelőre gondoskodni. FERENC JÓZSEF KESERŰVÍZ lem gyakorlati igenléséhez. Az osztálykülönbségek hajdan élesen kiütköző megnyilatkozásai a hosszú, elnyomatás alatt lassan-lassan elmosódottabbakká váltak. Az érdekek nem lettek teljesen azonosakká, de voltak azonos érdekek is s ez mindig tápláló talaja a közös reményeknek és a közös nekibúsulásoknak. Túl az osztályérdekeken — Erdélyben ténylegesen kialakult egy körvonalaiban mind határozottabbá váló egyetemes erdélyi szellem, szellem, mely történelme folyamán nem egyszer mentette meg ezt a földdarabot az elkallódástól, a külső veszedelemmel szemben való bátor helytállás elmulasztásától. Ezt az erdélyi szellemet megőrizni, tovább fejleszteni, az új idők új követelményeihez hangolni — egyik legnagyobb feladata az erdélyi munkásságnak. S ezt a feladatot, éppúgy, mint a múltban, most is csak az erdélyi sorsközösség bensőséges átérzésével lehet elvégezni. Az erdélyi szellemet csak a szellemtelenség és a" szellemellenesség rohamával szemben való helytállással lehet, megtartani azon a magaslaton, melyről messzire tekintő komolysága áradt. Nem kételkedünk abban, hogy az erdélyi szellemért nem utolsó sorban az az erdélyi munkásság fog helytállani, amely az utolsó két évtized súlyos megpróbáltatásai közepette mindig a vártán maradt s melynek emberies szava az embertelenség özönvízében is bátorítóan hatott, biztatásul és emlékeztetőül azok felé, akiket, az idők elárultak,a szellem elhagyott. Romániában folytatódik az izgatás Magyarország és a bécsi döntés ellen „ISt T. I." (Genf, december 31. A „Basier Nachrichten" budapesti tudósítójának Románia belpolitikai helyzetéről szóló jelentése szerint a helyzet rendezése nemigen halad előre és továbbfolyik az izgatás Magyarország és a bécsi döntőbírói ítélet ellen. Különösen Szófiában és Belgrádban foglalkoznak élénken az eseményekkel. Balkáni diplomáciai körök felfogása szerint az európai események súlypontja már a közeljövőben a Közel-Keletre tolódhatik el. A Szovjet Unió is fokozott érdeklődést tanúsít a Balkán iránt. (Bukarest, december 31. . ,,M. T. I.") Antonescu tábornok, román miniszterelnök újévi szózatában a többi közt azt hangoztatta: tudatában van annak, hogy a román tisztek és katonák szeretnék lemosni a hadsereget ért gyalázatot. Ezt annál inkább megérti, mert őt is ez a gondolat foglalkoztatja. A továbbiakban azt panaszolja, hogy a legnehezebb időkben vette a vállaira az ország terheit, kívülről nincs semmi támaszuk, Románia elszigetelt ország, amelyet senki sem ért meg, amelybe mindenki csak belerúg, az ország tekintélye elveszve, erkölcsileg szétbomolva, a belső politikai erők egymással szemben. Azt a kijelentést tette, hogy „az ország anarchia és idegen megszállás küszöbén volt s forradalmon melül,kreresztül." Befejezésül együttműködésre hívott fel mindenkit „az ország helyreállítása érdekében, mert csak az egység szerezheti meg a román jogok összességét." (Marosvásárhely, december 31. . ..M. T. I.") A „Magyar Szó" a ...Cuvantul" című román lapnak válaszolva, részletesen ismerteti, hogy milyen sorsa volt a székelyeknek a román uralom alatt. A Székelyföldön — írja a többi között — 1923 óta a legteljesebb munkanélküliség tünetei voltak tapasztalhatók, a fakitermelés teljesen megállott, a természeti kincsek kibányászása pénzhiány miatt lehetetlen volt. A román bankok műveletei következtében a székelyek lába alól kicsúszott a talaj és kivándorlásra kényszerültek. Több magyar elemi iskolát bezártak, más iskolákat lefoglaltak. A csendőrök egész dalárdákat tartóztattak le magyar nóta miatt és puskatussal, korbáccsal vettek részt a görögkeleti egyház térítési munkájában.