Népszava, 1941. március (69. évfolyam, 50–73. sz.)

1941-03-05 / 53. szám

194! március 5. szerda NÉPSZAVA Téglaalapon kell építkezni — állapítja meg a Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kamara hivatalos lapjaiban Gesztelyi Nagy László. Az új építkezési szabályrendeletet ki kell terjeszteni a tanyavilágra is — sürgeti a lap — , most már kényszerrel kell mindenki is hatni, hogy téglaalapon építkezzék, szigetelőlemezzel. A Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamarának nyilván módja és alkalma van meggyőződni arról, mennyire fontos a téglaalapon való építkezés. A múltévi talaj tíz, de különösen az idei Dunaáradás ezen a területen óriási pusztítást okozott a falvakban és a tanyavilágban Az alföldi lakosság évszázados építkezési módja, a vertfalu vályogépítkezés semmi ellenállást nem tudott kifejteni a pusztító vízzel s a házak csaknem mindenütt összeomlottak, ahol érintkezésbe kerültek a vízzel. Igen, ezt a veszélyes és költséges építkezési módot végre meg kell szüntetni. Tudjuk, a vályogépítkezést az alföldi lakosság szegénysége okozza. Az ország szegény lakossága sárból és szalmából összetákolt házai jóformán minden nagyobb megterhelés nélkül készülnek. Rendes, katasztrófamentes időben látszólag igaz is az a megállapítás, hog ez az építkezési forma a legolcsóbb. A veszélyek idején azonban kiderül, hogy az olcsó vályogépítkezésnél nincs drágább és katasztrofálisabb. Az utóbbi két esztendőik tapasztalatai is arról győztek meg, hogy a vályogházzal rendelkező szegény parasztság apródonként annyit költött megrongált sárépületeinek helyreállítására, hogy abból nyugodtan téglaalapon, vagy téglából is építkezhetett volna. A tavalyi és az idei árvíz tehát bebizonyította, hogy a vályogépítkezés igen költséges. Nem beszélünk most a sárépítkezés pénzben ki nem fejezhető egyéb káros következményeiről, a dohos falak között burjánzó népbetegségekről, főleg a tuberkulózisról, hanem csupán az építkezés anyagi részét mérlegeljük. Mi is azt mondjuk, végre valahára el kell tűnni az egészségtelen, a minden szellőfuvallatra és felszínre merészkedő talajvíz hatása következtében összeomló vályogépítményeknek. Az Alföldön tett legutóbbi közszemlénk során is alkalmunk volt meggyőződni arról, hogy a téglaalapon való építkezés legelső akadálya mindjárt abban az egyszerű tényben jelentkezik, hogy nincs tégla. (A pénzről most ne is essék szó.) A nagy mezővárosok lakói annyi téglát sem tudnak szerezni, hogy omladozófélben hivő házaikat alátéglázzák és ezáltal megmentsék a pusztulástól. Szeged és Hódmezővásárhely például a Dunántúlról kénytelen téglát hozatni és a sok csapásnak kitett mindkét város a legnagyobb megértést érdemelné mindenki részéről. — Magyar-norvég áruforkalm és fizetési megállapodás. A „MTL" jelenti: A magyar-német kormánybizottság elnökei: Nickl Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter és Clodius rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter március 1-én írták alá a magyarnorvég áruforgalmi és fizetési megállapodást, amely július 31-éig szabályozza a két országg áruforgalmát. A megállapodás, amely az aláírás napján lépett életbe, 1.7 millió norvég korona értékű keretet, állapít meg a Norvégiába irányuló magyar kivitel és 1.1 millió norvég 1.orotar keretet a Norvégiából Magyarországra behozatalra kerülő árucikkekre nézve. Aki bélkében csak néhány órát töltött francia vidéki városban, emlékszik azokra az izgalmas felvillanyozott pillanatokra, amelyet a párizsi lapok megérkezése jelentett. Noha minden megyének megvolt a kitűnően szerkesztett és gyorshírszolgálatú helyi újságja, a francia polgár nem tudta nélkülözni a párizsi sajtót. Minden vidéki város főterén áll a városháza s a teret szegélyező házakban kávéházak sorakoznak. Itt várta a francia polgár a párizsi gyors érkezését és a rikkancsokat akik mind-mind más lap hatalmas csomagját cipelték hónuk alatt s úgy lehetett fogadni, találgatni, hogy melyik fut be elsőnek, mint a ló- vagy agárversenyen. Franciaország most két részre szakadt s az egyikben megjelenő lapok nem hatolhatnak be a másikba. A „szabad" Franciaország mindegyik helysége messzebb van ma Párizstól, mint például Königsberg. Kelet-Poroszországban lehet ixirizsi újságot vásárolni, de Grenoble-ban vagy Toulose-ban sem. Két „Paris-Soir" Amikor a francia kormány Toursba, majd Bordeauxba menekült, a legtöbb lap szerkesztősége elhagyta a fővárost. A fegyverszünetmegkötése után ideiglenes tanyájukat Vichyben, Lyonban, Clermont-Ferrandban, vagy Toulouseban ütötték föl. Jean Prouvost, a „Paris Soir" tulajdonosa, egy gazdag, a politikában erősen érdekelt észak franciaországi cukorgyáros, az első Pélain-kormány propa franciaminisztere, szintén a távozók közé tartozott. Éppen ezt a remekül szerkesztett, bő képanyagú, kétmillió példányban megjelenő „Paris-Soirt" nem tudta Párizs nélkülözni. Alig vonultak be a német csapatok, élelmes vállalkozók új „Paris-Soir"-t alapítottak — a német főparancsnokság jóindulatú támogatásával. Ma Clermont-Ferrandban székel a régi, a hiteles ,,Paris-Loir", a fővárosban pedig az új, az alkalomszütte „Paris-Soir". A két névrokon végül szenvedélyes vitába keveredett egymással. Két lap tért vissza Párizsba az emigrációból: a ,,Petit, Parisien" és a „L'Oeuvre". Az első valaha a legigénytelenebb nagyközönségnek készült és rövid politikai cikkeit a külügyminisztérium, sugalmazta. A politikai cikkek most teljesen elmaradtak és a „Petit Parisien", hűségesen ahhoz a célkitűzéshez, hogy minél kevesebbet és ritkábban kelljen állást foglalnia és minden eseményt a legkönnyebben „megemészthetően" magyarázzon, őrizze meg leginkább régi hangját. A másik megtért emigráns a régi polgári radikalizmusnak valaha leggerincesebb lapja, a ,,L'Oeuvre". A régi gárdából Jean Plot kivált, Geneviéve Tabouis Amerikába menekült, a lapot az új főszerkesztő, Marcel Déat a fasizmus leghangosabb szócsövévé alakította át. Harsányan sürgeti az ország nemzeti szocialista átalakulását és a német-francia szövetséget Anglia ellen .. ms A párizsi lapok új arca Tragikomikus változások a kettészakadt francia sajtóban A német-francia szövetség sajtója A nagy lapok közül a „Le Matin" volt az egyetlen, amely soha nem is távozott el Párizsból és bevárta a német csapatokat. A „Le Matin" mindig a francia, nagytőke érdekeit képviselte és demokratikus mázba öltöztetett cikkeivel megtévesztette a hiszékeny, naiv kisemberek egy részét. A német-francia együttműködés pacifista ideálját szolgálta a két ország nehéziparának összekovácsolásával, abban az esetben is, ha a vezetés német kézbe kerülne és a francia munkás sokkal rosszabb életkörülmények közé jutna, mint szomszédja. Most visszanyerte régi hangját, amelyet a francia háborús cenzúra ideigóráig elfojtott. Több új lap is alakult. A „Cri du Peuple" („A nép kiállása") Jacques Doriot-nak, a legharcosabb kommunistából szélsőjobboldalivávedlett képviselőnek a lapja. Az Aujourd'hui"-t (,,Ma"-t) Georges Saures szerkeszti, aki mint Clemenceau életrajzírója valaha egészen más meggyőződést vallott. A „Nouveaux Temps" („Új idő") főszerkesztője, Jean Luchaire pedig nem is olyan régen a polgári, baloldalnak volt publicistája és a népszövetségi eszme legfőbb hordozója. Miben különbözik Párizs sajtója Vichyétől? Vichy egyhangúlag kitart, Pétain tábornagy és a fegyverszüneti megállapodások mellen. Lojális Németország iránt, de mint legyőzött és már semlegessé vált állam akarja bevárni a háború végét, Párizs viszont sürgeti valamennyi német kívánság gyors teljesítését, nem akar elkésni és a fegyverszünet paragrafusait már időszerűtlennek, túlhaladottnak is tartja. .A párizsi sajtó álma a német, és francia, nehézipar sürgős egybeforrasztása és fölhasználása háborúban, később békében — Anglia és az Egyesült Államok ellen. Az ötlet nem új. Caillauxt azért küldte száműzedésbe Clemenceau, mert már huszonöt esztendővel ezelőtt ezt akarta megvalósítani. Caillaux eszméit magaval akarja diadalra juttatni. Nyitva van a Nemzeti Sportuszoda fedett úszócsarnoka Kedvezményes jegyek kaphatók hétköznapokra, szombatra*• vasárnapokra is Kultúrpropaganda jegypénztárainknál. Erzsébet körút 35. Tel.: 222-293 és Conti ucea 4. Tel.: 130-330. 31. 32 Az írástudatlanok árulása Vannak Párizsnak irodalmi lapjai is. A „Candide" és a „Gringoire" nem tért vissza, tehát Alphonse de Chateaubriant vastag irodalmi hetilappá fejlesztette az eddig zárt körben megjelenő „La Gerbe"-t („A kévé"-t). Chateaubriant-ról azt kell tudni, hogy nevét egy dé betű választja el a nagy politikusnié Francois - Irené Chateaubriand-évA. Azonkívül írt néhány unalmas, száraz, jelentéktelen, vidéken játszódó regényt; senki sem vett tudomást róla. Most elkövetkezett végre az ő ideje is, bosszút állhat a tehetségtelenségét ért mellőzéseken. Ma az ő kegyétől függ a Párizsban rekedt írók sorsa. A „Nouvelle Revue Frangaise" („Új francia szemle"), amely a világháború utáni új és legtehetségesebb generációnak volt legmagasabb színvonalú folyóirata, újra megjelenik. Ez a revü szélsőbaloldali volt, de a kötelező gondolatszabadság hagyományainál fogva közölte Drieu la fréchelle fasiszta cikkeit is. Drieu, mint érvényesülni akaró közepes író, főképpen azért vallottjobboldali elveket, mert csak így terelhette, magára a figyelmet. Most ő lett a revü főszerkesztője. Első dolga volt, hogy száműzze munkatársai közül Julien Bendát, a filozófust és politikai írót, az „írástudók 5. oldal Vadnyugati vígjátékesték! CISCO, A SZÁGULDÓ LOVAS (FOX-FILM) STAN ÉS PAN HAMVAZÓSZERDA (METRO-FILM) mik " CITY árulása" című valaha nagy port felvert könyv szerzőjét... A legtöbb francia író hallgat. Legfeljebb magának ír, számadását készíti, igyekszik tisztázni az összeomlás okait és kerüli a nyilvánosságot. Csak néha szólalnak meg, ha feltétlenül kell a vádakra felelni. A két Franciaország közvéleményének egy része — az irodalmat, okolta az összeomlásért. Az egyik újságban megtaláltuk az elvonult André Gide válaszát: „Mikor 1918-ban megnyertük a háborút, senki sem az íróknak tulajdonította a győzelmet, hanem politikusainknak, hadvezéreinknek, katonáinknak. Miért okolnak most bennünket az összeomlással?" Vághidi Ferenc Az árvízkérdés Pest megye közigazgatási bizottságában Pest vármegye közigazgatási bizottsága Barcsay Ákos főispán elnöklésével kedden tartotta márciusi ülését. A bizottság az alispán jelentését tárgyalta. Rámutat a jelentés az árvízveszedelem eseményeire. Sürgeti, hogy a folyam medrét állandóan kotorják, új, magas gátak épüljenek és a folyói jégtörő hajók járjanak félidőben. Megemlíti az alispán, hogy az óriási károk összeírása most folyik. A 2—4%-os országos pótadó kivetése fedezné a költségvetést. Megtiltják a jövőben a mélyebb területeken való építkezést és az eddigi tanyarendszerű építkezéseket a jövőben korlátozzák. Az újabb építkezéseket a községek határában engedik csak meg, nagy tanyacsoportokat építtetnek, amelyek 40—50 házból állanak, a házak betonalapot kapnak. Darcsay Ákos főispán kijelentette, hogy a vízvédelmi, a csatornázási és a vízépítkezési munkálatok még ebben a hónapban megkezdődnek. Megakadályozzák, hogy a jövőben a gazdaközönség saját kénye-kedve szerint építkezhessen. A téglahiányra való tekintettel a főispán javasolta, hogy a vármegyei jóléti alapból a fontosabb gócpontokon, így a többi között Kiskunfélegyházán, Kiskőrösön, Cegléden, Kiskunhalason és sok más helyen építsenek ideiglenes és kisméretűtéglaüzemeket. A téglagyártáshoz kivezényelhetnék a zsidó munkatáborokat is. A bizottság elfogadta az alispáni jelentést, majd hozzájárult az alispánnak ahhoz az előterjesztéséhez, amely hinti megye felír a belügyminiszterhez és sürgeti: „A múltévi tapasztalatok alapján a jövőben a zsidó munkatáborokat ne helyezzék el a községekben és a magánházaknál, így — úgymond — a közellátás jobban biztosítható és a munka eredménye is kedvezőbb". A Jugoszláviai magyar szövetség vezetői a dunai bánnál, Belgrádból jelentik: Kljurina dunai bán hétfőn fogadta a magyar közművelődési szövetség vezetőit. A bán a hosszabb megbeszélés során biztosította őket arról, hogy a legnagyobb jóindulatot és megértést fogja tanúsítani a szövetségnek a magyar gazdasági és avelődési élet fejlesztése érdekében kifejtett működése iránt. V Olvasd a Népszavát és • szerezz új előfizetőket! "