Népszava, 1941. április (69. évfolyam, 74–97. sz.)

1941-04-01 / 74. szám

onal Igmándi keserűvíz * . . . a természetes elég .3 ujjnyi jelentésében azt is közli, hogy Andrics hétfőn délelőtt hosszasan tárgyalt Nincsics külügyminiszter­rel, majd két államtitkárral folyta­tott megbeszélést. Róm­a és a j­ugo­szláv válság ' 'Az olasz sajtó egyre élesebb han­gián foglalkozik a jugoszláv ese­ményekkel. Ennek magyarázata a ,,M. T. I." római távirata szerint e­­gy részt a megújult német-, és olaszellenes tüntetésekben, másrészt abban a tényben ker­esendő, hogy — amint a „Telegrafo" berlini tudó­sítója jelenti — német illetékes kö­rökben megerősítik a jugoszláv kormány válaszának késedelmezé­sét, a háromhatalmi egyezményhez történt csatlakozása ügyében. Amíg ilyen válasz nem érkezik — mond­ják Rómában —, addig a jugo­szláv helyzetet természetesen ott is tisztázatlannak tekintik. A „Gazetta del Popolo" megállapítja, hogy Belgrádban mindig igen erős volt az angol és amerikai befolyás és a németellenes beállítottságú pán­szláv irányzat is éreztette hatását. A demokratikus beállítottságai kö­rök ösztönszerűen az­­angol-szász demokráciához húzódtak. Ezek azok az erők, amelyekre­ London és Washington Jugoszlávia megdolgo­zásánál számított és ezek az erők semmiesetre sem vonatkoztathatók el a Belgrádban most bekövetkezett államcsínytől. Az olasz lapok belgrádi jelentése szerint az ottani olasz követ vasár­nap hosszabb megbeszélést folyta­tott Nincsics jugoszláv külügy­miniszterrel Délkelet-Európa és Belgrád . A balkánállamok érthető érdek­lődéssel figyelik a Jugoszláviában történteket és ezek fejleményeit. Erre vonatkozóan a Wilhelm­stras­sen rámutatnak arra — közli a „M. T. I." —, hogy a Németországgal szövetségben álló délkelet európai államokban a jugoszláviai esemé­nyek hasonló visszhangot keltettek, mint magában a birodalomban. Ilyen körülmények között teljesen érthető, hogy egyes államok az ese­mények hatása alatt elővigyázati rendszabályok életbeléptetésére vol­tak kénytelenek. Romániában, úgy látszik, a kül­politikai események újra zavar­keltésre való alkalomnak látszanak. Mialatt mindenütt a béke és biz­tonság vágya hangzik, a „Romania Nona" című lap cikkében, amely­ben a hadsereg felszerelésének tökéletesítését sürgeti, a többi kö­zött a következőket írja: „Minden fölösleges és nem fölös­leges pénzt kizárólag a hadseregre kell fordítanunk, ulitarizálnunk kell az­ egész román népet, mert bár a ro­mán nép békeszerető és civilizált nép, nem fűtötték soha terjeszkedési vagy hódító vágyak, de amikor nem tisztelik már a jogot és nincs értéke az erkölcsi érveknek, nem lehet másra támaszkodnunk, mint kizárólag a had­sere­g erejére." " A román lap nyilván a politikai zűrzavarban bízik, hogy emiatt majd nem gondolkodnak el az em­berek a bukaresti urak jogtisztele­téről és „erkölcsi" érvéről Ami pe­dig a román kardcsörtetést illeti, az azután még a legteljesebb nyugalom közepette sem érdemes szóvesztegetésekre. Eden újra Athénben van Ankarai távirat jelenti, hogy Szaradzsoglu török külügyminiszter hosszabb kihallgatáson fogadta Jugoszlávia ankarai követét. Arról volt szó, hogy a jugoszláv követ jelentéstétel végett hazautazik Belgrádba. Utazását azonban éppen a török kormánykörökkel folyta­tott tárgyalásai miatt elhalasztotta. Eden angol külügyminiszter és Dili tábornok, birodalmi vezérkari főnök március elején Ankarából jövet több napot töltött Athénben. Most érkezett athéni jelentés idézi a görög kormány hivatalos közlé­sét arról, hogy Eden és Dili Athén­be érkezett. Az angol külügymi­niszter és vezérkari főnök min­gjárt megérkezése után már fel is vette a tárgyalásokat a görög kor­mánnyal. A tanácskozásokról, ame­lyek a hétfő délelőtti órák óta sza­kadatlanul folynak a késő esti órákig, amikor ezt az összefoglaló jelentést írjuk, semmi közelebbi részlet nem vált ismeretessé. Ha­sonlóképpen nincs értesülés arról sem, hogy Eden és Dili meddig ma­rad a görög fővárosban. to hasd a Népszavát és «, szerezz új előfizetőket! " NÉPSZAVA 1911 április T, Ee­. Az USA állásfoglalása Welles államtitkár szombaton rö­vid kihallgatáson fogadta a görög és jugoszláv követet, mint jelentik Washingtonból. Az „Associated Press" szerint a megbeszélésen a balkáni helyzetről volt szó. A jugo­szláv követ a kihallgatás után ki­jelentette a sajtó képviselőinek, hogy nem nyilatkozhatik arról, hogy milyen álláspontot foglalt f el az­ JM. jugoszláv kormány a háromhatalmi egyezmény tekintetében. A görög követ kijelentette, hogy Jugoszlávia most már úr lett a saját házában és ezt Görögország természetes örömmel üdvözli. A newyorki sajtó, de főleg a „New York Times" — közli a német távirati iroda — semmi kétséget sem hagy aziránt, hogy Roosevelt elnök a jugoszláviai „új irányzat­nak" megad minden erkölcsi támo­gatást. W­ash­ingtoni kormánykörök készségesen elismerik, hogy Ame­rika be­avatkozása Jugoszlávia po­litikájába bátorította fel a szerbe­ket lépésük megtételére — mondja a német távirati iroda. Roosevelt beszéde Roosevelt elnök szabadsága utolsó napján hajója fedélzetéről rádió­beszédet mondott, amelyet vala­mennyi amerika adóállomás köz­vetített. A német távirati iroda newyorki jelentése szerint Roose­velt­ beszédében összefogásra hívta fel az Egyesült Államok lakossá­gát. „A diktátorállamok szövetsége — mondotta — veszélyezteti Ame­rika egységét, demokráciáját és alapelveit. Ez a veszély mind köze­lebb jön. Roosevelt ezután óva in­tett a propagandistáktól, defétis­táktól és félrevezetőktől, akik még mindig a félelem szentségtelen evangéliumát hirdetik. Ezzel kap­csolatban támadta a kommunistá­kat is, hogy ezek cselekedeteikkel megmutatták, mennyire nem tö­rődnek alapjában véve a szabad munkások igazi jogaival." A „N. S. T." szerint Roosevelt szó­szerint kijelentette: ha most tétle­nül nézzük az eseményeket, később lerohannak bennünket. Az idő bá­torságot és újra csak bátorságot, cselekvést és ismét csak cselekvést követel. A továbbiakban Roosevelt elismerő szavakkal emlékezett meg Wendell Wilkiéről, aki — úgymond — a republikánus párt vezére és példás hazafisága folytán túlnőtt pártja keretein. Kiéleződött az ellen­tét az USA és Német­ország között Legutóbb érkezett jelentések az Egyesült Államok kormányána­k nagy feltűnést keltő intézkedéséről számolnak be. Ezek szerint az ame­rikai kormány 36 dán, 2 német és 28 olasz tengeri gőzös lefoglalását rendelte el. Walsh ellentengernagy hivatalosan bejelentette, hogy ez az intézkedés Roosevelt egyenes utasítására történt. A jogalapot egy a múlt világháborúban hozott törvény szolgáltatta, amely feljogo­sítja az USA kormányát, hogy az USA saját parti őrségére rábízza az olyan hajók felügyeletét, ame­lyekre nézve az a gyanú merül fel, hogy szándékosan megrongálhat­ják őket. Az amerikai hatóságok ezzel az intézkedéssel egyidejűen 1600 tengerészt helyeztek őrizetbe, ezek a lefoglalt hajók személyzetét alkották. Illetékes német helyen — jelenti a „N. S. T." — jelenleg behatóan ta­nulmányozzák ezt a kérdést. Annyit azonban német illetékes helyen már most is kijelentenek, hogy a hajóiknak az Egyesült Államok ré­­széről történt lefoglalása semmi­képpen sem mondható barátságos­lépésnek. A megindított vizsgálat eredménye rövidesen várható. Ez az eredmény elvi jelentőségű lesz, mert a hajók lefoglalásának — ezt a szót használnák az idézett helyen — „esetleg történelmi fontossága lesz". Washingtoni jelentések azt mond­ják, hogy az amerikai partokon vé­gig lefoglalják­ a tengely­hatalmak és az azoktól megszállt országok tulajdonában lévő hajókat. Ezzel egyidejűen jelentés jön arról, hogy az Egyesült Államok 120—160 ke­reskedelmi hajót hrat át angol tu­lajdonba­ Angol-francia tengeri incidens Angol hadihajók G­ibraltártól nem messze megállásra szólítottak fel francia hadihajók kísérete mellett haladó francia hajókaravánt. A hajókaraván nem állt meg, ellen­ben a francia partról tűz alá fogták az angol hadihajókat. Ezek viszo­nozták a parti tüzelést és mindkét fél részéről kiadott jelentés szerint ott károkat okoztak. Később fran­cia bombázók kíséreltek meg táma­dást az angol hajók ellen, amelyek azonban sértetlenül érkeztek be Gibraltárba. Az angolok szerint a hajókara­ván fontos hadianyagot szállított Németországnak és hangoztatják, hogy az angol haderőt csupán em­beri tekintetek tartották vissza a hajókaraván elleni támadástól. Francia részről tagadják a hadi­anyagszállítás­­vádját, hangoztat­ják, hogy a hajók francia gyarma­tokról való élelmiszert szállítottak francia földre. Francia részről, Amerika közvetítésével, tiltakozást jelentettek be Londonban. Az an­gol fővárosban Darlan tenger­nagyot azzal vádolják, hogy a francia közvéleménynek Anglia el­len való hangulatkeltése céljából rendezteti ezeket az incidenseket, ugyanakkor figyelmeztetésül hivat­koznak a legutóbbi tengeri esemé­nyekre. Észak­i háború [»»••••••«••••BBBWMa^-grfMVIM Tengeri és légi hadműveletek „Inváziós" nagygyakorlat Dél-Angliában (Berlin, március 31. — „M. T. I.") A német véderő főparancsn­okságrá­nak március 30-i és és 31-i jelen­tése szerint a német tanareralatt­jár­ók szombaton nyolc hajót sül­­lyesztettek el, összesen 57.000 tonna űrtartalommal. Egy másik német tengeralattjáró még két tartály­hajót süllyesztett el, 18.000 tonna­tartalommal. Három más hajó el­süllyesztését valószínűnek jelzik. A német repülők szombaton fel­gyújtottak egy kereskedelmi hajót, egyet elsüllyesztettek, két másikat megrongáltak. • A fegyveres felderítést végző német repülők több célpontot bombáztak Anglia délkeleti partvidékén. Éjjel Bristol váro­sának és kikötőjének célpontjait bombázták. Nagyobb tüzek keletkeztek. A biro­dalom területe fölött nem­ fordult elő ellenséges harci vállalkozás. Vasárnap, bár az időjárás kedve­zőtlen volt, a német repülők két hajót súlyosan megrongáltak. To­vább folytak fegyveres felderítések is, amelyek során rádióállomásokat támadtak. Aknákkal körülzártak több kikötőt. A britek sem nappal, sem éjjel nem repültek birodalmi terület fölé. (London, március 31. — „N. S. T.") Az angol rádió közlése szerint a hétfőre virradó éjszaka nem volt nagyobb légitevékeny­dés az angol szigetország fölött. Csak Skócia délkeleti részéből, to­vábbá Dél-Angliából és Lond­on körzetéből jelentettek kisebb légi­támadásokat. (London, március 31. — „K. H.") A Home Guard 500.000 emberrel Anglia déli partjainál „invá­ziós" nagygyakorlatot tartott. E gyakorlaton a támadó fél szere­pét a sorkatonaság játszotta. — Zenei ünnepi hét Debrecenben. Április 3—14: „Debrecen zenei múltja" című kiállí­tás a Déri-múzeumban. Április 4—6: Orszá­gos „Hubay-hegedüsversen­­" a városi zene­iskola hangversenytermében. Április 4-én, pénteken 20 órakor: „Humor a zenében." Előadás zenei bemutatókkal a városi zene­­iskola hangversenytermében, Kazacsay Ti­bor zeneszerző vezetésével. Április 5-én, szombaton 10 óraikor és 15 órakor a hegedűs,­verseny döntője. Este 11 órakor a hegedűs­verseny nyerteseinek díszhangversenye az Arany Bika-szálloda hangversenytermében. Április 7-én, hétfőn: Kirándulás a Horto­bágy-pusztára, az április 14-i hortobágyi pásztornótaverseny szereplőinek részvételéi­vel. Április 8-án, kedden 17 órakor a kiállí­tás anyagának ismertetése. Április 9-én, szerdán 16 és 20 órakor: Szalay Karo­si, Sallay Rudolf, az Operaház szólótáncosai és az Operaház balettkarának tagjaiból alakult csoport táncelőadása a Csokonai Színház­ban. Április 10-én, csütörtökön 19 órakor, Munkácsy Mihály festményének, az „Ecce Homo"-nak ismertetése a Déri-múzeumban, a városi zeneiskola kamarazenekarának közreműködésével. Arő ismertetést tartja: dr Sőregh­y János, a Déri-múzemm igazga­tója. Ápri­lis 14-én (Húsvéthétfőn) 17.30 órán kor: Hortobágyi pásztorok nótaversenye az Arany Bika-szálloda hangversenytermében­. A debreceni zenei ünnepnapokra a keres­k­ev­­delmi miniszter 33%-os vasúti kedvezményt engedélyezett­ ­ . c­sak az a dolgozó mun­kás tartható joggal szociál­demokratának, aki előfi­zetője a Népszavának

Next