Népszava, 1941. május (69. évfolyam, 98–122. sz.)

1941-05-01 / 98. szám

69. évfolyam 98. szám • Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik, hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 ára 20 fülét. A német külügyminisztérium, válasza Rooseveltnek Görögországban megalakult a németekkel együttműködő kormány KÖSZÖNTÜNK, MÁJUS! Köszöntünk azért, mert méhedben a tavasz harsanását érezzük és fényeidben a szabadság friss reményei sugárzanak! Köszöntünk azért, mert rügyeidnek üde sarjadzásában, az általános zsendülés mérhetetlen erejében mindenekhez szétsugároztatod a természet és az emberi élet örök törvényét, a folytonos megújulás bizonyosságát! Köszöntünk azért, mert itt vagy, mert a miénk vagy. Május, mert nagy gondolat, harsány kiáltás, figyelmeztető és hitmutató vagy! * Mi, szervezett munkások, a szocializmus világszerte áradó, élő és gondolkodó seregei immár több mint félszázad óta ünnepeljük a napot, amelyen reánk köszönt Május; ünnepeljük a napot, a munka ünnepnapját és hirdetjük a munkás jogait és elévülhetetlen, örök igényeit. És mégsem ötven esztendős ez a Május. Gondolatban, a lélek ujjongásában és az akarat törhetetlen keménységében azóta él, amióta ember él a földön — és nem találja meg, nem kapja meg azt, amihez joga van. Nem véletlen az, hogy harcos apáink ezt a napot tették meg önmaguk és az elkövetkező nemzedékek számára a munka világünnepévé. Május, bár alaktalanul és misztikus homályokban gomolyogva, mindig gondolat volt és lelke, tartalma és értelme, mint nagy és hódító erő, századokon és ezredéveken át atavisztikusan öröklődött késői nemzedékekre és elkövetkezett a nap, amikor határozott gondolat, szervezett cél, gigantikus összefogás — világszemlélet lett belőle. A munka szentsége és a munkás fölemelkedett és megnemesedett emberiessége jelentkezik a májusi gondolatban. Jelentkezik úgy, ami már egészen világos és értelmében, céljaiban és akaratában félreérthetetlen. Béke és egyetértés a földön s az emberi élet szépsége mindenki számára! Az emberi életre ráboruló homály lobbantotta föl a világosságot és a méltatlan, silány ketrecélet sarjasztotta ki a szívekben a szabadságvágyat. Hiszen mi volt a sorsa, milyen volt az emberek óriási többségének, a munkásnak az élete! Sivatagi kietlenség, csüggesztő bánat, sötét gyász s az idők távoli és közeli szakaszaiban újra és újra megismétlődött és újra és újra sötét sorssá valósult a sölön költő kétezeréves sóhajtása: propter vitam, vivendi perdere causas... az élet puszta tengetéséért elveszíteni mindent, amiért élni érdemes! Jönnie kellett a világosságnak, az értelem és az akarat utáni ébredésének, jönnie kellett a májusi gondolat útmutató és toborzó zászlólobogtatásának. Meg kellett nyílnia a kapuknak, amelyeken át káprázó szemekkela jövőt pillanthatjuk meg a mesztíző szemhatárokon. És meg kellett nyílnia annak, ami után mindig vágyódtunk, ami a jelen kötelességeire int és a jövőre figyelmeztet: a legszebb szépség, a legigazabb igazság és a magasba szárnyaló ihlet olyan dús és üde forrásának, mint amilyen a májusi gondolat végtelensége. Nem misztikum, nem az emberi lélek passzív magatartása Május, nem is valami zsongító kábulat vagy vallási révület — Május már út, cél és cselekvés! * És mink, akik e nagy úton halladunk s e cél és cselekvés tudatában élünk, mink tudjuk a legjobban, hogy a vajúdás szörnyű fájdalmait szenvedi az egész világ. Mi legyen a jövő, mi legyen az új rend, milyen legyen az új világ? Napjaink e nagy kérdéseire, amelyek az ágyúk dörgéséből, a vér áradásából és az omlások robajából is kisikoltanak, mi már válaszoltunk. Válaszoltunk azzal, hogy vagyunk — azzal, hogy szocialisták vagyunk —, azzal, hogy ismerjük a szocializmus nagy rendeltetését. A világnak tekintélyre van szüksége, mondják, mi azonban már tudjuk, hogy a legnagyobb tekintély a szocializmus s az, amit jelent: a szabadság és az ember békéje. Mint ama nagy középkori lélek, mi nem álmodozunk a dantei világcsászárságról. Hiszen a történelem tanítása komor és kérlelhetetlen. A monarchikus elvet, az autokrata tekintély ósdi építményét a háborúk véres viharai sodorták el, és többé föl nem támasztható. De nem álmodozunk az erasmusi humanitásról sem, amely e szenvedő Európában egyenlővé teszi, megszépíti és testvériessé nemesíti az emberek és népek együttélését —« mi cselekszünk mindezért, az egyenlőségért, a békéért, a kultúráért, a munka és a munkás jogaiért, az elképzelhető legnagyobb tekintély, a szocializmus és a szabadság diadaláért! * Köszöntünk, Május! Köszöntünk azért is, hogy minderre megtanítottál!