Népszava, 1941. május (69. évfolyam, 98–122. sz.)

1941-05-24 / 116. szám

1941 máj­us 24 . Szombat NÉPSZAVA V­olt egyszer egy szép, nagy erdő. Hatalmas szálfái mint a katonák sorakoztak egymás mellett. Széles lomb­sátrak alatt nyáron ,kb. hát árnyékot találtak az erdő vadjai. Itt-ott néhány bársonyos Hafiézőnyeggel szeritett, kicsiny tisz­tás szerénykedett a nagy erdőben. .Az erdő szerette ezeket a szép és kedves tisztásokat és hatalmas szál­fás miatt valami testőrök őrködnek körülöttük. Az egyik tisztásra minden reggel kijött az erdőből egy nyúl. Ott lak­mározott a dús, harmatos fűből, az­tán sütkérezett a napon, ha meg hűsre vágyott, csak bement az erdőbe. Egy reggel, ahogy eszik, látja, hogy kijön az erdőből egy őz és a lábait szétvetve eszegeti a füvet. A nyúl egy ideig csak nézte, aztán felfortyant: — No, ez se tud másávé menni, csak éppen idei Az őz látta a nyulat, de nem szólt neki egy szót sem, csak eszegetett. Bezzeg a nyúl annál inkább bosz­szankodott. Persze, nem tilthatta meg az őz­nek, hogy ne egyen a fűből, mert azt az erdő valamennyi fitevő állata szabadon fogyaszthatta. Hanem el­határozta, hogy addig bosszantja az őzet, ami­s, az le nem megy a tisztásról. Odaközelítettt az őziké­hez és kényelmesen lehasalva esze­getett. Amikor az őt látta, hogy a nyúl a fűre hasalva eszik, meg­szólalt: — Miért hasalod le ezt a szép fü­vet? Látod, én mennyivel nagyobb Vagyok, mint te, még a lábamat is szét kell terpesztenem, hogy elérjem a fü­­vet és mégsem fekszem le. No,­a nyúlsnak le kellett tölie. Még hogy őt leckéztessék!... — Elég bajod az neked, hogy olyan hosszú lábad van —mondta gúnyosan. — Miért volna b­aj az, hogy a lá­baim hosszúak? — kérdezte az őt csodálkozva. — Azért, mert ha rövidebbek vol­nának, te is ilyen kényelmesen ehet­nél, min­t én — hencegett a nyú. — No, neked se szorult sok ész az alá a hosszú füled alá — mondta nevetve az őz. — Mit gondolsz, mivé lennék én télen a nagy hóban az én súlyommal, olyan kurta lábakkal, mint a tiéd? Lépten-nyomon besza­kadna alattam a hó és a hasamon mászkálhatnék. Téged persze a hó is megtart mert csak akkora vagy, mint a fejem. Tud­ta a nyúl, hogy igaza van az Őzaiek, de csak azért is tovább bosz­szantotta. — Aztán ott van a nyakad... hát az is mi a csudának olyan hosszú? Amikor eszel, a fűnek úgy kell fel­sétálni benne a gyomrodig, mintha valami szénáspadlásra létrán kel­lene felmennie. Aztán amikor iszol, a szegény víz éppen olyan bajban van, mintha csak a meredek hegy­oldalra kellene felfelé folynia. A nyúl okoskodásán maga az őz nevetett legjob­ban, ami csak annál inkáb­b mérgesítette a nyulat, mert látta, hogy nem sikerü­lt a terve. Elmúlt a nyár és jött a hűvös ősz. Egyik reggel találkozik az őz az irigy nyúllal. Ahogy meglátja a csuromvizes tapsifülest hát csak elneveti magát — No, atyafi, úgy látom, arrafelé sok eső esett amerre az éjjel jártál. Mért nem maradtál itt a környé­ken? Látod, itt nem áztál volna meg. — Azzal mutogatja sima, szá­raz bundáját. A nynil majd megrpukkadt mérgé­ben, mert az őz tudta, akárcsak ő, hogy el sem mozdult a környékről,­­hane­m a magas fa közt ázott el a bundája. Az őz meg tovább bosszan­totta a nyulat: , — Nézd csak a cipőimet, milyen tissták... Neked mesz més: a hasad is sáros — és mutogatta ragrosiú fekete körmeit A nyúl méirg©sen dobbantott és dúlva-fúlva hagyta ott a nevetgélve gúnyolódó őzet. Egyik este hideg szél zúgatta az erdő fáát. Télapó jött vendégségbe és reggelve olyan nagy hó borította a földet, hioey még az őznek is a hasáig ért. Ahogy küszködőbe lépe­getett egyszerre csak melléje dob­bant a nyúl. Gúnyosan nézte az őz küszködését, aztán megkérdezte: — No, atyafi, hol hagytad a hasad alól azokat a hosszú piszkafa lábai­dat? — És kacagott,, hogy csak úgy visszhangzott a téli erdő. — Bedugtam a hó alá, nehoszy valami szeleburdi tapsifüles rá­ugorjon — válaszolt az őz. A nyúl valóságos hógörgeteget vert, ahogy miürgesen kereket ol­dott. Napközben ónos eső esett, utána meg olyan vicsorító hideg lett, hogy a vastag, vizes hó jégpáncéllá vál­tozott. Bezzeg most már az őzet is megtartotta a hó. Amint másnap vígan kopog a föld kemény patyo­lat bundáján, hát csak összeakad a nyúllal. Látja ám, hogy a tapsifüles nagyon el van szontyolodva. Össze­húzódva gubbasztott és két nagy füle szomorúan konyult kétoldalt. — No, nyúl koma, mi baj? — kér­dezte részvéttel az őz. — Nagy bajban vagyok! — mon­dotta szepegve a nyúl. Megfagyott ez a vastag hó és nem tudom fel­kaparni, hogy egy kis mohát, vagy száraz füvet ehetnék. —­ Már az baj — mondta az őz. Aztán csak odaszól a búslakodó tapsifülesnek: — No, gyere velem! Majd én megvendégellek. Erre egy­szeriben felvidult a nyúl, örömében akkorát ugrott, hogy csak úgy hup­pant. Ahogy mennek, egyszer csak azt kérdi az őztől: — Aztán mi lesz az ebéd? — Gyenge kősisfagaly, finom, zsenge rüggyel. Saareted-el A nyúlnak még a nyál is össze­futott a szájában, aztá­n szomorúan mondta: — Huszent szeretni szeretném­, csakhogy nem érem ám fel a cse­megét. Közben oda is értek a fiatal kőris­fákhoz. Az őz csak kinyújtotta a nyakát és szedte lefelé a kívánatos ennivalót a nyúlnak. Az meg úgy jóllakott, hogy még a fü­le is kétfelé állt. Amikor az őz is jóllakott meg­kérdezte a nyulat: — Atyafi, tudod-e már, hogy mi a csudára jók az én hosszú lábaim, meg a nyakam?... Látod — foly­tatta az őt.—, te azt is irigyelted tőlem, ami mindnyájunké, én meg abból is adok, amihez ta nem tud­nál hozzáférni. Aztán éppen azt csú­foltad ki rajtam, ami nélkül most mind a ketten éhen vesznénk. A nyúl röstelkedve hálálkodott és megfogadta, hogy többé nem lesz irigy. Dancza János AZ IRIGY NYÚL Liba-dal Liba Lina, Gunár Gazsi mindig együtt járnak, kinn a mezőn friss zöld füvet vigadozva rágnak. Őrzi őket Pásztor Panni, nagy bot a kezébe­: libuská­t megbántani kinek jut eszébe. Liba Lina, Gunár Gazsi kedves kis jószágok, milyen kár, hogy lábas, tányér vár mégis lírátok. Vándor Péter ! Olvasd és terjeszd a Népszavát! KSZ Mp­pó Hirdetések Apró­hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4. szám. T.: 130-330, 331, 332; a fiókkiadóhivatal: VII. Erzsébet körút 35. T.: 222-293. VÁSÁROLJON A hirdetőfeleinknél­­­­ és hivatkozzék a 13 I NÉPSZAVÁ­ra,­­ így előnyösebb­­ kiszolgálásban részesül iiiiiinimniiRiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimniii •nmiHHnsRnBBi | Ruházkodás ! Használt és új fér­firubrikat, vaglánokat, jelölteket legolcsóbban Leitersdorfernél vásárolhat Kisdiófa uta 4, Klauzál térnél Telefon: 227-671 K­ERÉKPÁROK részletre is. Alkatrészek, segéd­­motoros alkatrészek A­L­FA Dob ucca 1­1 Könyvek­ ! Jól lett, ha Wágen: Más­zolók és szobafestői kézi­könyvét elolvassa. 3.O­P beküldése ellenében szállítja a Népszava - könyvkereske­­reskedés. VII. Erzsébet kö/út 35. Rosner: Ipari és kozme­tikai vet­yiszer. Otthon kes­eríthető receptek gyüjte­­ménye. 1.60 P előzetes be­küldése ellenében portó­mentesen szállítja a Népi szava-könyvkereskedés. VII. Erzsébet körút 33. Újságolvasónak nélkülöz­hetetlen Horovitz: Idegen szavak magyarázata. Lexi­kont pótol. Ffizve 8.60 P, kötve 4.90 P. Az összeg elő­zetes beküldése ellenében szállítja a Népszava-könyv, kereskedés. Va Erzszébet körút U. Gépkocsivezetők sok fá­radságot megtakarithat nsk­. ha Mihályi U. „Hor­­ryan vezessünk en tóti 14 cimil kézikönyvét elolvas­sák. Ara 2.— P, szervezett ram­ikáanak 1 P. Kap­ható a Népszava-i Snyvke­retkedérten, yjj. hrz*m B Varrógép, kerékpár. Vásároljon a készítőnél! Új kerékpárok teljes föl­szereléssel 90 pengőtől­. Al­katrészek gyári árban. Hasz­nált varrógépek vétele, el­adása, kölcsönzése. Tri­cikligyártás és kölcsönzés. Nagy javítóműhely, ga­ranciával DEUTSCH műszerész VII. Wesselényi uec» TU Telefon! 225-583. 1 E Bútor i ASIAL BAROSS U. 34 Hálók, ebédlők, kombinált szobák, konyhák Választékunk óriási! Áraink olcsók Minőségért garantálóak! Részletre ist Heti részletre !« kony­hák, rek­amierek, sezlonok, h­asznált konyha-csere. Pod­maniczky, ucca 6. rfil Mi' Havasi napsütés Thomas Mann „Varázshegy"-e óta ked­velt téma a havasi szanatórium belső élete. Hunyady Sándor már korábban is feldolgozta novellának, színdarabnak. Most filmre vitték színművét és pedig remek, gondos, művészi rendezésben, ragyogó fotográfiákkal. A magaslati gyógyhely tulajdonosának leánya körül játszódik le a mélységesen emberi tör­ténet. A halálraítélt Fifi légies alakja lebeg a havasok útjain, ez a halálos kór­ral küszködő törékeny leányka tölti be a filmjátékot, amely elmeséli, hogyan küzd a lázas, beteg test az élet örö­meiért, szépségeiért, a megmaradásért. Fifi alakját Tolnai Klári ölti magára és túlzás nélkül mondhatjuk: színészi pályá­jának egyik legmagasabb csúcsát éri el benne. Turay Ida csupa életkedv, vidám­ság, ötletesség. Remekül formálta meg szerepét. Komoly művészi teljesítményt produkált Makkay Margit az orvosnő és Zlatnay Gábor az orvos szerepében. Perényi László, Vértess Lajos, Mály Gerő egyenként és együtt a legkiválób­bat adták. Csortos Gyula érett művé­szetéről felesleges is szót ejteni. A pécsi filmszínház szerdai bemutatóját rokon­szenvesen fogadta a közönség. (sz) Édes ellenfél Eleven és mozgalmas filmet láttunk csütörtökön este a Radius bemutatóján. A filmet eredetileg ősszel szándékoztak csak bemutatni, a Szeleczky Zita körül fölmerült viták azonban alkalmat szol­gáltattak arra, hogy a filmet most, a nyári szezon előtt tűzzék műsorra. A darab történése sokkal kevésbé lompos és esetlen, mint volt a magyar film ,,hős korában". Ez azonban nem jelenti azt, hogy a régi fordulatok, sablonos és el­nyűtt bemondások ne térnének unos­untalan vissza. Bár a bemutatón a kö­zönség jól szórakozott, a kritikusok megállapították, hogy ezzel a­ filmmel sem jutott előbbre a magyar filmvígjá­ték ügye. A szereplők tehetségük színe­javát adják. Szeleczky Zita jól ismert gyermeteg bájával hat, Hajmássy Miklós elegáns és rokonszenves. Somlay Artúr figurája halkságában is, művészi alakí­tás. Latabár és Kiss Manyi mókáin ez alkalommal is jól mulatott a közönség. Makláry, Petries, Mály Gerő, Vaszary Piroska remek játéka hozzájárult a film sikeréhez. (Ly Ga) 9. oldal Két hónapot kapott, mert el­bocsátotta légoltalmi szolgá­latot teljesítő alkalmazottját Az újpesti rendőrkapitányság bü­ntetőbírája súlyos ítéletet hozott légoltalmi ügyben. Somogyi István bőrdíszműárukészítő alkalmazottai­nak nem fizette ki bérét arra az időre, amíg légoltalmi szolgálatot teljesített. A rendőrhatóság közbe­lépésére az illetményt utólag mégis kifizette, bár figyelmeztették, hogy a légoltalmi szolgálat miatt az al­kalmazottra semmiféle hátrány nem származhat, alkalmazottját négy nap múlva elbocsátotta. A rendőr­bíró a sorozatos súlyosbító körül­mények figyelembevételével Somo­gyi Istvánt kéthónapi elzárásra és 1000 pengő pénzbüntetésre ítélte, ami nemfizetés esetén újabb 20 napi elzárásra változtatható át. — Gázolt a mozdony és az autó. A­ budaörsi vasúti átjárónál tegnap reggel egy villanymozdony halálra gázolta Bagdi Sándor 55 éves MÁV pályamu­n­kást. — A vármegyei mentők egyik autója a Bécsi úton elgázolta Csajbók Mária 19 éves tisztviselőnőt. A mentők a Margit-kórházba vitték. — Elmebajos a villanypóznán és a templomban. Csütörtökön reggel a hűvösvölgyi kirándulók a Talbot­centrále egyik oszlopára kúszó fér­fit pillantottak meg. Az acéloszlop teteje felé járt már s közeledett a vezetékhez. Rendőrt hívtak, a férfi azonban nem hallgatott rájuk. Vé­gül is a Talbot budapesti kirendelt­ségének üzeméből egy mérnök ve­zetésével három munkás érkezett, ők azután szakszerű előkészítés után leszedték a férfit. A főkapi­tányságon megvizsgálta az orvos és utána a tipótmezei elmegyógy­intézetbe vitték.­­ A gellérthegyi sziklatemplom déli miséjén a ká­polna külső részén felugrott egy padra egy jólöltözött, középkorú nő és váratlanul szónokolni kezdett. Azonnal látták, hogy hirtelen dinem­zavar tám­adta meg. Rendőrt és mentőket óvtak­. Megállapították, hogy az illető Tóth Margit 40 éves magántisztviselőnő. Őt is a lipót­mezei elmegyógyintézetbe vitték. — Proletársors. Dimics Oszkár 13 éves ifjúmunkás a, Blaha Lujza té­ren pisztollyal mellbelőtte magát. A mentők súlyos állapotban a Rókus­kórházba vitték. — Nagy Ernő 22 éves gyárimunkás játékpisztolyba puskaport és söréteket tett, majd mellbelőtte magát. A mentők rend­kívül súlyos állapotban szállították a Rókus-kórházba.

Next