Népszava, 1941. augusztus (69. évfolyam, 173–197. sz.)

1941-08-01 / 173. szám

69. évfolyam 173. szám Budapest, 1941 augusztus 1. péntek óra lat­t A S Z* Q C í Á L D E M O K R ATA P A R T KÖZ P O N T I L A P J A Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 )ttléf KELETEN ÉS NYUGATON EGYRE FOKOZÓDIK A LÉGIHÁBORÚ Német hadijelentés ukrajnai előnyomulásról és sikeresen folytatódó szmolenszki harcokról. — Az olasz expedíciós hadtest megérkezett a keleti frontra Az Egyesült Államok támaszpontokat létesít a Déli sarkvidékért — Tokiói jelentés Anglia és Kína készülő katonai egyezményéről • Harci készült­ségbe helyezték Singaporeban az angol flottát Német bírálat Roosevelt kü­lönmegbízottjának moszkvai tárgyalásairól A SZMOLENSZKI CSATA el­képzelhetetlen hevességgel és sú­lyos áldozatok közepette tombol tovább. Ez a mérkőzés csütörtökön lépett körülbelül a harmadik hetébe és amint múltak a napok, úgy vált egyre keményebbé, egyre nagyobb­arányúvá, egyre kíméletlenebbé az összecsapás. .* Iremét"­­részről külön­­nösen a szovjet­ csapatok vesztesé­geit hangsúlyozzák, rámutatva arra, hogy a keleti hadjárat eddigi legnagyobb méretű csatájának leg­jellemzőbb tulajdonsága, hogy a foglyok száma mindenütt jóval alacsonyabb,­ mint az elesetteké vagy a sebesülteké. Az egyik budapesti délutáni lap berlini tudósításában a harcok hevességével kapcsolatban meg­jegyzi, hogy a németek „kénytele­nek a bolsevista metódushoz iga­zodni és az ellenfél végleges meg­semmisítéséig küzdeni. Ez ugyan nem volt az európai hadjárat lé­lektani kiinduló pontja, de az el­múlt hatodfél harci hét meg­mutatta, hogy a Kelet eltompult milliós seregei elleni küzdelemben nem lehet kegyelmet gyakorolni". Ez a német katonai helyről szár­mazó megállapítás a szovjet csapa­tok alattomosnak és kíméletlennek minősített harcmodorával függ össze, valamint azzal, hogy az "el­tompultnak mondott bolsevista tö­megek inkább agyonlövetik magu­kat, semminthogy eleget tegyenek a megadásra szóló felhívásnak. Ugyanerről ad hírt egy stockholmi jelentés is, amely az északkeleti szakaszon parancsnokló finn tábor­nok nyilatkozatát ismerteti arról, hogy a szovjet csapatok, továbbá a melléjük beosztott női zászlóaljak elkeseredett makacssággal, „csak­nem embertelen fanatizmussal és tökéletes könyörtelenséggel" har­colnak. Ez, szükségessé tette, hogy a másik oldalon is hasonló eszkö­zöket vegyenek igénybe — mon­dotta a finn tábornok. ÚJ ÉS ÚJ ERŐK harcbadobása jelemzi a középső arcvonal leg­utóbbi huszonnégy órájának har­cait. A Szovjetet illetően erről már szerdán is részleteket közölt a né­met távirati iroda, de a keleti had­járatban küzdő szövetséges csapa­tokról is hasonló, jelentések érkez­nek. A­­keleti háborúról szóló táv­irataink között található a Stefani­iroda jelentése arról, hogy az olasz expedíciós "hadtest is "részt­vesz ,már a küzdelemben. Egy másik­­tudósítás jelzi, hogy a szö­vetséges olasz katonák más módon — így például egyes megszállt vi­dékek ellenőrzésének átvételével is —­ kiveszik a részüket", a Szovjet­ Unió ellen folytatott hadjáratban. Időközben a német hadsereg leg­kiválóbb kötelékei, a balkáni had­járatban is résztvett testőrezredek, valamint az SS-alakulatok is je­lentékeny szerepet vállaltak a középső arcvonalon történt elő­nyomulás kivívásában. A csütörtöki német hadijelentés egyébként a középső frontról a be­kerítés szorosabbá tételét adja hírül. A német távirati iroda összefogla­lója közli, hogy „magán az arcvona­lon továbbra is heves harcok foly­nak, ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a német támadás mindenütt tovább halad". A terep megtisztítása még nem teljes, de a dühös elszántsággal támadó szovjet csapatoknak nem sikerült ki­törn­iuik. Ezekből a megállapításokból is nyilvánvaló tehát, hogy a felőrlő csata folyamatban van, azonban — amint a „Stockholms Tinningen" berlini jelentése közli , német ka­tonai helyen még nem tartják indo­koltnak, hogy a csata végpontjáról nyilatkozzanak. A Berlinből érkezett táviratok egyébként ismét számos légitáma­dásról adtak hírt, először számolva­ be arról, hogy az angolok a szovjet­­repülőkkel együttműködve, meg­kísérelték a beleszólást a keleti há­borúba. Az­­északnorvégiai Kirkenes és a finn Petsamo vidékén került erre sor, a német jelentés azonban ki­emeli,, hogy 28 támadó repülőgépet semmisítettek meg. A német táv­irati iroda egyéb közlései moszkvai, szmolenszkvidéki és ukrajnai német légitámadásokról szólnak és hang­súlyozzák ezeknek jelentőségét. AZ UKRAJNAI CSATA talán még sűrűbben szerepelt a csütör­töki táviratokban, mint a középső arcvonalon dúló küzdelem. Az olasz félhivatalos­­ Stefani-iroda tudósí­tása­­szerint a "rendkívül heves Piar­coktól jellemzett ukrajnai küzde­lem „a német páncélosha­doszlopok már az ellenség zömével állanak harcban és teljesen valószerűtlenné teszik Budjenni tervének megvaló­sítását". A távirat közli, hogy az ukrán srkságon igen fontos munkát végez a magyar lovasság, amely állan­dóan harcban áll a Szovjet hátvédei­vel és rendkívül eredményes küzdel­met folytat. A magyar csapatok sok foglyot és zsákmányt ejtettek és heves harcok között folytatják elő­nyomulásukat. A „M. T. I." egy má­sik jelentése az egyik magyar ke­rékpároszászlóalj emberfölötti telje­sítményeit ismerteti. Ez a zászlóalj éjjel-nappali menetekkel törte át magát a különösen nehéz terep­szakaszokon és így elérte a kitűzött célokat. A déli arcvonal harcai egyébként csütörtökön is Zsitomir vidékén, a Teterev folyó mentén, továbbá a Bug felső, illetőleg a Dnyeszter alsó folyása körül zajlottak le. * IRÁN UTÁN AFGANISZTÁN kormánya, kapott jegyzéket Lon­donból. Ez a jegyzék ugyanolyan tartalmú, mint az Iránhoz intézett. A csütörtök reggeli Népszavában már rámutattunk arra, hogy az előázsiai semleges államok kormá­nyai felé megindult jegyzékáradat nagyobb események bevezetőjének látszik. A csütörtöki jelentések iga­zolják ezt a feltevést. Az igazolás két irányban következett be: 1. Az iráni kormány válaszjegy­zéket­­küldött Londonba. Ebben az angol kormánynak a perzsiai német állampolgárok kiutasítását kérő kö­vetelését teljesíthetetlennek minősí­tette, mondván, hogy ez összeegyez­tethetetlen Irán semlegességével. Ezek után az angol kormány kö­zölte, hogy a válasszal „egyáltalá­ban nincs megelégedve" és további intéz­kedéseket vesz fontolóra. 2. Amint már említettük, London Afganisztántól is a német állam­polgárok eltávolítását kérte jegyzé­kében,­­­ezúttal is , arra hivatkozva, hogy­­ ezeknek tevékenysége „sérti Anglia érdekeit". Ezek után az a kérdés, hogy mi­ben nyilvánulnak majd meg Anglia „további intéz­kedései", illetőleg Afganisztán rövidesen beérkező vá­lasza után — tekintet nélkül a vá­laszra — nem terjednek-e ki ezek Afganisztánra is. Az 1907-es angol­orosz szerződésre emlékezve, való­ban nem látszik lehetetlennek, hogy a bolsevista kormánynak minden­áron kezet nyújtani akaró London éppen ezen a vidéken hajtja majd végre tervét, amelynek részben diplomáciai előjátékát jelenti az a­merikai Hopkins moszkvai tár­gyalása. Más jelek viszont arra mutatnak, hogy az előázsiai angol diplomáciai akció Törökországra is kiterjed. Mintha Moszkva és London meg­osztotta volna a szerepeiket, úgy­hogy Iránnal és Afganisztánnal szemben Nagy-Britannia, Török­országgal szemben viszont a Szovjet kormánya vinné a vezér­szólamot. A csütörtöki Népszavában már ismertettük Sztálinnak a török államfőhöz intézett levelét, most pedig arról érkezik hír, hogy a levél átadásával egyidejűen Vino­gradov ankarai szovjet nagykövet a török külügyminiszterrel­­ tár­gyalt. A török sajtó időközben nagyrészt leállította a hét elején megkezdett agitációját, egyes la­pok azonban még mindig úgy ál­lítják be a helyzetet, mintha Török­ország­ északnyugati határain bizo­nyos élénkség volna tapasztalható, hol­­t­t ezeket a híreket német és bolgár részről már ismételten meg­cáfolták. Az előbbi kérdéscsoporttal talán nincs is szoros összefüggésben, de mindenesetre jellemző a török kor­mány beállítottságára az a hivatal

Next