Népszava, 1941. augusztus (69. évfolyam, 173–197. sz.)
1941-08-24 / 191. szám
És az ipar? "kéti írre szóló egymilliárdos mezőgazdasági program valóban korszerű és nagyon indokolt, tekintettel a háborús viszonyok között elsőrangú fontosságúvá vált mezőgazdaságra. A birtokreformtól kezdve, a tagosításon át, a mezőgazdasági szakoktatást is beleértve, mindent meg kell tenni a minőségi termelés érdekében, mindent meg kell tenni azonban a mezőgazdasági munkásság súlyos helyzetének javítására is, mert csak így biztosítható a kívánt eredmény elérése. Ezen a nagy feladaton kívül is van azonban az országnak egy másik el nem hanyagolható feladata. Magyarország ipari fölkészültsége sok mindent tett lehetővé az elmúlt két évtizedben. Lehetővé tette az ipari exportot, a pengővalutát, a szanálást, az egymilliárdos hadfelszerelési program megvalósítását, az állami pénzügyek rendezését és egyben fölkészültté tette az országot. Ennek az iparnak a jövőjéről sem szabad elfeledkezni. Az ipar szívta föl a mezőgazdaságban elhelyezkedést nem találó munkástömegeket, megteremtette a villamosítást, az energiagazdálkodást, lehetővé tette továbbá az útépítést, ínséges esztendőkben az ipari beruházásokat és az ipar volt az, amely az állam számára is a rövid- és hosszúlejáratú hiteleket nyújtotta. Az ipar teherbíróképessége az utóbbi két évtizedben nem vitatható ténnyé vált. A jövőben erre a teherbíróképességre még fokozottabb szükség lesz. Nagy szükség lesz az ipari tőkére, az elkoptatott és elavult gépek megújítására, a gyakorlott, szakképzett munkásságra, végül pedig nagy szükség lesz a városok fejlődésére és a falvak népének fokozottabb foglalkoztatására is. Mindez indokolja, hogy az iparral is törődni kell, itt is nagyon sok az előkészítendő feladat, hogy a jövő, a háború befejezése után ne találja elhasználta. Már most meg kell indítani a közmunkák összeírását, már most meg kell állapítani a sorrendet, hogy milyenközmunka mikor végzendő el. A mérnökegyesület évekkel ezelőtt kötetben adta ki a fölfogása szerint szükséges elsőrendű közérdekű és elvérezendő munkák öszszefoglalását. Ezt a munkát is elő kellene venni és megvizsgálni, mi benne az értékes, mire van az országnak leginkább szüksége, hogy minden befektetés hasznos legyen és idővel megtérüljön. Ez a munka valóban országépítő volna és a jövőt szolgálná. A háborúból a békébe való átmenet zavartalansága csak úgy biztosítható, ha előre fölkészülünk rá és a lehetőség határain belül mindent megteszünk, hogy az iparnak megfelelő foglalkoztatást biztosítsunk. Amíg az ipar a polgári fogyasztás céljaira dolgozik majd, amíg átalakítja ipari termelését a béke szükségleteire, addig az államnak, a közületeknek kell hasznos befektetési közmunkákkal a gazdasági élet zavartalanságát biztosítani. Ennek a célnak az érdekében kettős feladatot kell már most előkészíteni. Megfelelő tőkéket kell gyűjteni az államnak és a közületeknek, számításba kell venni a rendelkezésre álló tőkék szempontjából a biztosítóintézetek növekvő vagyonát is, amelyeket hosszúlejáratú és jövedelmező befektetésekre lehet fordítani. A másik feladat, amint mondottuk, az ipari fölkészülés tervének a kidolgozása. Az ipari fölkészülés másik oldala a munkásvédelem. Ezen a téren is nagyon sok a tennivaló. Az iparfelügyelet reformjára van szükség, hiszen mai iparfelügyeletünket egy régen túlhaladott ipari tevékenységre szabták. Ma már egészen más feladatai vannak az iparfelügyeletnek és igen nagy szakavatottsággal, széles látókörrel és erős szociális szellemmel kell rendelkeznie ennek a testületnek, hogy feladatának megfelelhessen. Az ipari minisztérium ma már a gyakorlati életből tudja, hogy nem rendelkezik elegendő végrehajtó szervvel, tapasztalta, hogy nálunk még nincs kialakult és erős szociális szellem és gondolkodás, amely az ilyen reformmunkának nélkülözhetetlen alapfeltétele; a minisztérium is tudja, hogy a munkásvédelem gyakorlati alkalmazásában szüksége van az érdekeltségek szabadon kifejthető tevékenységére, szüksége van modern iparfelügyeletre és sok más szociális berendezésre, amelynek az előkészítésére a mostani idők alkalmasak, mert amiig a háború tart, az ilyen messze kiható munkát elő lehet készíteni, hogy azután a béke idején meg lehessen valósítani. További nagyon fontos probléma a szakoktatás és a kisipar kérdése is. Gondolnak-e arra, hogy egyre kevesebb a szakmunkás és a kisipari szakmunkás, de képzését az utóbbi esztendők nagyon visszavetették. Előbb meg kell változtatni a tanonctartás feltételeit, hogy a tanoncképzés a szükségletnek megfelelő lehesen. Gondoskodni kell arról, hogy a gyárak is foglalkozzanak szakképzett munkások utánpótlásával és nevelésével. A szakmunkás a legértékesebb kincs és ha ezek utánpótlására nem fordítanak elegendő gondot, az igen súlyosan bosszulja majd meg magát. Nem szabad megfeledkezni a választások alkalmával sokszor hirdetett, de meg nem valósított kisipari hitelkérdésről sem. Az, hogy Budapesten működik Kisipari Hitelintézet, még indokoltabbá teszi, hogy az egész ország területére biztosítsák a kisiparnak hosszilejáratú kölcsönnel való ellátását, enélkül nem tud sem kisipari segédgépeket, sem nyersanyagot beszerezni, sem raktárra dolgozni. Nyomorúságának eddig is egyik oka volt, hogy semmi készlettel nem rendelkezik és soha sincs annyi pénze, hogy valamirevaló megrendelést elkészíthessen. JIPARI MUNKÁSSÁG Az iparfejlesztés útja: tervgazdálkodás Az ipar nagyon sokáig mostohagyermeke volt a magyar gazdasági életnek. A közös vámterület Magyarországa bármennyi hasznot is húzott az akkor kiépülő iparból, nem tudta megbocsátani ennek azt, hogy fejlődése egy egészen új világot hoz magával, amely lassanként átalakítja az addigi magyar életet. Az 1907. évi iparpártoló törvény csupán gyenge segítséget nyújtott az akkor már nekilendülő iparosodásnak. Adóelengedés és gyártelepjuttatás önmagában valóban nem alkalmas eszköz az erős ipar felépítéséhez. Ha mégis eljutott oda a magyar ipar, ahol az első világháború előtt állt, s ennek folytatásaként, ahol ma áll, ez annyit jelent, hogy Magyarországon tényleg van alapja az iparnak és szükség is van rá. A világháború után nehéz idők jutottak osztályrészül a magyar iparnak, ahogy az egész gazdasági életnek is. Az azelőtt meglévő fontos nyersanyagok, különösen a bányatermékek jelentős része elveszett az ipar számára. Aki azonban az 1921-es évi és a mai magyar gyáripart összehasonlítja egymással, könnyen megállapíthatja, hogy ezek a súlyos akadályok sem tudták meggátolni az ipar fejlődését az országban. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy elégedettek lehetünk iparunk mai fejlettségi fokával. A mezőgazdaság még a mainál sokkal intenzívebb termelés mellett sem képes foglalkoztatni az ország mindinkább szaporodó népességét s biztosítani az államháztartás egyensúlyát-Az ipar épúgy rászorul a segítségre, épúgy életfontosságú számára az, hogy megfelelő tervszerűséggel fejlesszék tovább, ahogy a mezőgazdaság is. Fölvetődik itt a kérdés, mi lehet a feladata egy mai iparfejlesztő törvénynek. Kétségtelen, hogy az első feladat (amint lapunk más helyén is kifejtjük) egy a mai körülményeknek megfelelő iparosítási terv felállítása. Ehhez föl kell mérni a területeket, meg kell állapítani az ipar eddigi történetéből adódó tanulságokat és fel is kell használni azokat. Ezek után pedig kijelölendők azok az irányok, melyekben haladni kívánunk. Ha pillantást vetünk a gyáripari termelés statisztikai adataira, igen érdekes szempontok merülnek föl a tervkészítés céljaira. Az 1913. évi Magyarország ipari termelésének 48,6%-a esett az élelmezési iparra, a mai élelmezési ipar — az utolsó kilenc esztendő átlagában — az ipari össztermelés neve csupán 31,9%-át produkálja. Ennek megfelelően természetesen a világháború előtti Magyarország termelése meglehetősen egyoldalú volt. Az ipar legújabb alakulása megmutatta, hogy a fejlődés nem ebben az irányban haladt s ezt a tapasztalatot az új törvénynek is fel kell használnia. Nem szabad tehát egyes iparágakat más iparok hátrányára kifejleszteni, bárkétségtelen, hogy az ország gazdasági viszonyainak megfelelően az iparok egy része könnyebben fejlődhet ki, mint a többiek. A mezőgazdasági ipar, mely mindig az élen volt, a még ma is agrárjellegű Magyarországon természetesen továbbra is tartani fogja ezt a helyet. Figyelemmel kell lenni azonban arra — és ebben a vonatkozásban az ipartörvénynek a mezőgazdaság irányításába is bele kell szólnia —, hogy a mezőgazdaság olyan, részben új produktumokkal lássa el az ipart, melyek feldolgozása az eddigieknél nagyobb munkát igényel. Itt gondolunk elsősorban a különböző kereskedelmi növényekre, olajosmagvakra, de gondolunk az állattenyésztés fokozott kifejlesztésére s az ebből eredő hús- és tejipar föllendítésére is. Ameddig a mezőgazdasági ipar termékei a nyugati fogyasztópiacok felé irányulnak elsősorban, addig a nehézipari termékek, különösen a gépipar produktumai a balkáni és a közelkeleti országokban találnak vásárlókra. A gyáriparnak természetesen nem szabad kiengednie a kezéből ezeket a fontos piacokat sem, sőt ezeknek az iparágaknak » további kifejlesztésével növel«« , kell a kiviteli lehetőségeket. Mindezek mellett fejlesztésre szorulnak azok a termelési ágak is, amelyek mint például a textil, vagy a vegyészeti ipar, elsősorban a belső piac kiszolgálását tartják feladatuknak. S itt kell megemlíteni azoknak az iparágnak a jelentőségét is, amely a belső fogyasztás szempontjából egyike a legfontosabbnak, az építőiparét. Az ipar fejlesztésével párhuzamosan az építkezéseknek is meg kell indulniok, mert — ahogy az közismert — az építőiparral együtt vagy harminc más iparág is foglalkoztatáshoz jut. A tervgazdálkodás megkívánja az egyes ipariak megszervezését, az irányítás racionalizálásának lehetőségét és ennek a célnak valóban legmegfelelőbbek az olyanfajta keretek, amilyent a kényszerkartellek is képviselnek. Ennek a kartellizálásnak természetesen nem lehet az alapja az az elgondolás,, amely a mai kartellek összehozását elősegítette, a bennük résztvevővállalkozások egyéni érdeke. A kényszerkartelleknek csupán a termelés észszerűsítését szabad szolgálniuk. S itt vetődik fel a kérdés: mi legyen a szerepe a ma már fennálló kartelleknek. Erre a kérdésre nem nehéz válaszolni, az állami ellenőrzés megszigorításával s ezeknek is olyan szerepet kell juttatni, mint az előbbieknek Ez a megoldás bizonyosan az ország gazdasági életének komoly előnyére fog szolgálni. Az iparfejlesztési törvényjavaslat célja nem lehet más, mint hogy a magyar ipar felkészüljön a jövőre. A ma folyó világháború bizonyosan óriási átalakulásokat eredményez az egész világgazdaságban és eme átalakulások előtt az ipar nem állhat készületlenül. Nem szabad azonban elfelejteni azt, hogy az ipar legfontosabb célja a fogyasztóközönség ellátása. Ha ezt a feladatát teljesíti, akkor biztosítva van jövője. Éppen ezért egyik legfontosabb pillére az ipar fejlődésének a vásárlóképes tömegek megteremtése. A most készülő iparfejlesztési törvény tehát nem feledkezhet meg az ipar mellett az ipari munkásság sorsáról és helyzetének javításáról sem. A völgyben Hajnali lárma Vadászaton járt valahol, huhogva szállt el a bagoly. A hetyke kakas kukorékolt, derengeni kezd már az égbolt. Az ágakon lombok, alatt felébrednek a madarak. Kisfiai a nagyvilágnak csicsergő jó reggelt kívánnak. Nyári ég A rossz angyal firkál az ég falára, a ceruzája azért van neki. A jó angyal pedig nyomába járva visz egy radirt és letörölgeti. Aratás után Erős, paraszt nyár néz a földre le. A föld térképe, mint a temető, kereszttel van tele. Fatuhu tatfis Vannak itt pókok és vannak legyek. Van hernyó és rigó is rengeteg. Vannak itt kányák és van csirke meg görény és róka, macskák, egerek. Elmondanám, ha volna még kinek, hogy egyiket a másik eszi meg. Bukolika Négy eb és egy fenyőrigó-család, két kölyökmacska, nagy csapat veréb, egy fecskeraj, csirkék meg kiskacsák. Én városi vagyok, nekem elég e romlatlan falusi társaság. Bródy László