Népszava, 1941. szeptember (69. évfolyam, 198–221. sz.)

1941-09-02 / 198. szám

69. évfolyam 198. szám Budapest, 1941 szeptember 2. kedd 1 16 óra 130 fillér A S­­Z­O CI Á L D E M O­K R­ATA PÁRT KÖ­Z­PONTI LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 Kemény harcokkal kezdődött meg a háború harmadik­ éve Magyar hadijelentés a honvédcsapatok előnyomulásáról és veszteségeiről Német beszámolók az újabb szovjet ellentámadások visszaveréséről Berlinben és Rómában a bolsevizmus elleni harcot hangsúlyozzák a háború második évfordulóján Iránban két ponton találkoztak a brit és szovjet csapatok.­­ Átadták London és Moszkva feltételeit a teheráni kormánynak Roosevelt hétfőn beszédet mondott A háború kitörésének második­­évfordulójáról emlékeznek meg mindenütt. Berlinben és Rómában egybekapcsolják ezt a dátumot Hit­ler és Mussolini találkozásával és ennek szemszögéből tárgyalják a két év után kialakult háborús hely­zetet és a kitűzött célokat. Ezek a méltatások is a Szovjet ellen meg­indított háborút helyezik, előtérbe „A külügyminisztérium illetékes tényezői — jelenti a „M. T. I." Ber­linből — arra mutattak rá a kül­földi sajtó képviselői előtt, hogy ez­ a háború időközben Németország és szövetségeseinek a bolsevizmus elleni harcává vált, tehát az angol részről Németországra kényszerí­tett háború az Európa megújhodá­sára vezető meneteléssé alakult át... Ezt a háborút — mondták a Wil­hhelmstrassen — történelmünk, né­pünk és európai küldetésünk szem­szögéből ítélve szent háborúnknak tekintjük, amely nem végződhetik poshadt megalkuvással, hanem azt a döntésig — és amiben bizonyosak vagyunk — a diadalmas döntésig álljuk." A „Deutsche Allgemeine Zeitung" hosszabb visszapillantásban foglal­kozik az ezekben a napokban má­sodik évfordulójához érkező há­borúval. Miután Anglia szerepével és Churchill nyilatkozatával fog­lalkozik, befejezésül a következő­ket mondja: „Mi, németek minden­esetre tudatában vagyunk annak, mégpedig az atlantióceáni nyilat­kozat óta jobban, mint valaha, hogy ez a háború csak a mi győ­zelmünkkel végződhetik, mert ezért a győzelemért népünk legjobbjai hoztak életáldozatot." - 1A római „Stampa" is a háború kitörésének második évfordulójá­val foglalkozik és miután egybe­veti Roosevelt és Churchill talál­kozóját Mussolini és Hitler meg­beszéléseivel, a következőket írja: „Immár egész Európát a tengely­hatalmak és szövetségesei fegy­verei ellenőrzik. Ezt a hatalmas eredményt egész rövid idő alatt értük el és a még meglévő ellen­állást is aránylag rövid idő alatt összetörjük és Olaszország és Né­metország felépíti az új Európát, hogy ennek alapján majd' teljes bizonyossággal kezdhesse meg az Európán kívüli harcot, amellyel megtöri a plutokrácia erőit..." Finnország háborújáról az­ utóbbi napokban különböző hí­rek jelentek meg. Ezekre vonatko­zóan mind Helsinkiben, mind Ber­linben cáfolatot adtak ki. A finn távirati iroda erre vonatkozó köz­leménye így szól: A finn távirati irodát felhatal­mazták annak kijelentésére, hogy teljesen valótlanok azok a néhány külföldi lapban és rádióadásban terjesztett híresztelések, amelyek szerint Finnország védekező há­borújának ki nem elégítő ered­ményei miatt állítólag tárgyalá­sokat kezdeményezett Helsinkiben és Stockholmban abból a célból, hogy idegen államfőt Finnország és a Szovjet­ Unió között bék­e­tárgyalásokra bírjon rá. Német illetékes hely közleménye a Wilhelmstrassen külföldi laptudó­sítók kérdésére adott választ ismer­tet. Ez a finn cáfolatra hivatkozik. „Német részről rámutattak arra is — folytatja a jelentés —, hogy Finnország tanult a múltból és a nemzeti fejlődésért folyó utolsó döntő küzdelmében nemigen engedi meg majd, hogy bármiféle sötét mesterkedések határozzák meg dön­tését." A „Bud. Tud." helsinki távirata közli ann illetékes hely állásfogla­lását a londoni „Daily Express" ama hírére vonatkozóan, amely az­zal a ténnyel kapcsolatban, hogy a szovjet csapatokat Finnországból visszaszorították a régi határon túlra, azt állítja, hogy Finnország washingtoni követe útján felkérte volna az amerikai külügyi hivatalt, járjon közbe Finnország és a Szov­jet­ Unió között béke létrehozása érdekében. Finn tájékozott helyen kijelentik, hogy ez a hír minden alap nélkül való és hogy finn rész­ről ilyen lécké nem történt-Vonatkozik ez a vászlat svéd la­pok tudósítására is, amelyek hosz­szan ismertetik a helsinki sajtónak cikkeit. Ezek megállapítják, hogy Finnországnak nincsenek hódító ter­vei és a finn nép nem akar mást, mint a régi, az 1940. évi békekötés­kor­ elvesztett területek visszszer­, zését. „Ha vannak olyanok — írják ezek a lapok —, akik nagy Finn­országról ábrándoznak és fantasz­tikus terveket szőnek, azokat föl kell világosítanunk ábrándjaik esz-.' telenségéről és veszede­lmes voltá­ról. A kormány kötelessége, hogy ezeknek a fantasztáknak és a nyil­vánosságnak megmondja, mik Finn­ország reális célkitűzései, melyek a határok, amelyeket a fnn nép nem lép át." Svédország állásfoglalását is­mertette Sköll svéd nemzetvé­delmi miniszter vasárnap Stock­holmban az önkéntes nemzetvéde­lem napján elmondott beszédében. A többi között kijelentette, hogy Svédország nem nélkülözheti az önállóságot. Két úton törekszik en­nek a szabadságnak megőrzésére. Svédország először is arra törek­szik, hogy olyan politikát folytas­son, amelynek következtében jó vi­szonyt tarthat fenn mindkét har­coló féllel és így kívül maradhas­son a háborún. A másik út az, ha nincs más hátra, fegyverrel is megvédi önállóságát, anélkül, hogy kérdezné, várjon ez használ-e vala­mit. Hétfőn kezdte meg tanácskozásait az angol szakszer­vezeti kongresszus A megnyitó beszédet George Gib­son mondta. Ebben a többi között kifejtette, hogy a munkásság kép­viselőinek vannak ugyan kisebb­nagyobb ellentétei Churchillel és ezek az ellentétek továbbra is meg­maradnak, azonban a házi­orú kér­désében az angol munkásság kö­zösséget vállal a miniszterelnökkel. Beszédében egységes Európáért és a musika szövetségéért szállt síkra. Üdvözölte a Szovjet­ Uniót és ennek munkásságát, hangoztatta az ezzel való­ szövetséget. A „N. S. T." stockholmi távirata közli: Az angol szakszervezeti szö­vetség elhatározta, hogy a legköze­lebbi szakszervezeti kongresszuson közös angol-szovjet szakszervezeti tanács létesítését javasolja. Ez a tanács, a terv szerint, felváltva üléseznek Angliában és a Szovjet­ Unióban. Egy másik londoni táv­irat erre vonatkozóan azt jelenti, hogy a javaslat a szakszervezeti alapon való együttműködésre vo­natkozik. Az amerikai szakszervezeti szö­vetség, az American Federation of Labour távirata a többi között a következő kérdést intézte az angol munkásokhoz: „Mit tehetnek az amerikai dolgozók értetek, hogy segítségtekre legyenek­?" Az angol válasz így hangzott: „Abban a meggyőződésben vagyunk, hogy semmiféle áldozat nem­ lehet túlsá­gosan sok azért, hogy háborús cé­lunkat elérjük." Az „Associated Press"­ jelentése szerint Morrison angol belbizton­ságügyi miniszter felszólította az Egyesült Államok munkásságát, hogy felejtse el az Egyesült Álla­mok és Anglia között azelőtt fenn­álló egyenetlenségeket és biztosítsa Anglia győzelmét. Bevist angol munkaügyi miniszter hasonló fel­hívást intézett az amerikai mi­­­kássághoz, kifejezve azt a remé­nyét, hogy az Egyesült Államok munkássága nem hagyja cserben az angol munkásságot. Roosevelt elnök a munka ünnepén Hyde parkban hétfőn tartott beszé­dében a többi között a következőket mondta: — Ma ünnepeljük valamennyi sza­­ad munkás jogait. Gyárakat, műhelyeket és kikötőket építünk, amelyekben fegyvereket és­­ hajókat készítünk a világ szabadságának és a munkásság szociális jogaina­k védelmére. Ezek az alapvető jogok veszedelemben forognak. Mi, ameri­kiak sohasem haboztunk, amikor arról volt szó, hog­y szabad­ságü intett

Next