Népszava, 1941. szeptember (69. évfolyam, 198–221. sz.)
1941-09-02 / 198. szám
69. évfolyam 198. szám Budapest, 1941 szeptember 2. kedd 1 16 óra 130 fillér A SZO CI Á L D E M OK RATA PÁRT KÖZPONTI LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 Kemény harcokkal kezdődött meg a háború harmadik éve Magyar hadijelentés a honvédcsapatok előnyomulásáról és veszteségeiről Német beszámolók az újabb szovjet ellentámadások visszaveréséről Berlinben és Rómában a bolsevizmus elleni harcot hangsúlyozzák a háború második évfordulóján Iránban két ponton találkoztak a brit és szovjet csapatok. Átadták London és Moszkva feltételeit a teheráni kormánynak Roosevelt hétfőn beszédet mondott A háború kitörésének másodikévfordulójáról emlékeznek meg mindenütt. Berlinben és Rómában egybekapcsolják ezt a dátumot Hitler és Mussolini találkozásával és ennek szemszögéből tárgyalják a két év után kialakult háborús helyzetet és a kitűzött célokat. Ezek a méltatások is a Szovjet ellen megindított háborút helyezik, előtérbe „A külügyminisztérium illetékes tényezői — jelenti a „M. T. I." Berlinből — arra mutattak rá a külföldi sajtó képviselői előtt, hogy ez a háború időközben Németország és szövetségeseinek a bolsevizmus elleni harcává vált, tehát az angol részről Németországra kényszerített háború az Európa megújhodására vezető meneteléssé alakult át... Ezt a háborút — mondták a Wilhhelmstrassen — történelmünk, népünk és európai küldetésünk szemszögéből ítélve szent háborúnknak tekintjük, amely nem végződhetik poshadt megalkuvással, hanem azt a döntésig — és amiben bizonyosak vagyunk — a diadalmas döntésig álljuk." A „Deutsche Allgemeine Zeitung" hosszabb visszapillantásban foglalkozik az ezekben a napokban második évfordulójához érkező háborúval. Miután Anglia szerepével és Churchill nyilatkozatával foglalkozik, befejezésül a következőket mondja: „Mi, németek mindenesetre tudatában vagyunk annak, mégpedig az atlantióceáni nyilatkozat óta jobban, mint valaha, hogy ez a háború csak a mi győzelmünkkel végződhetik, mert ezért a győzelemért népünk legjobbjai hoztak életáldozatot." - 1A római „Stampa" is a háború kitörésének második évfordulójával foglalkozik és miután egybeveti Roosevelt és Churchill találkozóját Mussolini és Hitler megbeszéléseivel, a következőket írja: „Immár egész Európát a tengelyhatalmak és szövetségesei fegyverei ellenőrzik. Ezt a hatalmas eredményt egész rövid idő alatt értük el és a még meglévő ellenállást is aránylag rövid idő alatt összetörjük és Olaszország és Németország felépíti az új Európát, hogy ennek alapján majd' teljes bizonyossággal kezdhesse meg az Európán kívüli harcot, amellyel megtöri a plutokrácia erőit..." Finnország háborújáról az utóbbi napokban különböző hírek jelentek meg. Ezekre vonatkozóan mind Helsinkiben, mind Berlinben cáfolatot adtak ki. A finn távirati iroda erre vonatkozó közleménye így szól: A finn távirati irodát felhatalmazták annak kijelentésére, hogy teljesen valótlanok azok a néhány külföldi lapban és rádióadásban terjesztett híresztelések, amelyek szerint Finnország védekező háborújának ki nem elégítő eredményei miatt állítólag tárgyalásokat kezdeményezett Helsinkiben és Stockholmban abból a célból, hogy idegen államfőt Finnország és a Szovjet Unió között béketárgyalásokra bírjon rá. Német illetékes hely közleménye a Wilhelmstrassen külföldi laptudósítók kérdésére adott választ ismertet. Ez a finn cáfolatra hivatkozik. „Német részről rámutattak arra is — folytatja a jelentés —, hogy Finnország tanult a múltból és a nemzeti fejlődésért folyó utolsó döntő küzdelmében nemigen engedi meg majd, hogy bármiféle sötét mesterkedések határozzák meg döntését." A „Bud. Tud." helsinki távirata közli ann illetékes hely állásfoglalását a londoni „Daily Express" ama hírére vonatkozóan, amely azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy a szovjet csapatokat Finnországból visszaszorították a régi határon túlra, azt állítja, hogy Finnország washingtoni követe útján felkérte volna az amerikai külügyi hivatalt, járjon közbe Finnország és a Szovjet Unió között béke létrehozása érdekében. Finn tájékozott helyen kijelentik, hogy ez a hír minden alap nélkül való és hogy finn részről ilyen lécké nem történt-Vonatkozik ez a vászlat svéd lapok tudósítására is, amelyek hoszszan ismertetik a helsinki sajtónak cikkeit. Ezek megállapítják, hogy Finnországnak nincsenek hódító tervei és a finn nép nem akar mást, mint a régi, az 1940. évi békekötéskor elvesztett területek visszszer, zését. „Ha vannak olyanok — írják ezek a lapok —, akik nagy Finnországról ábrándoznak és fantasztikus terveket szőnek, azokat föl kell világosítanunk ábrándjaik esz-.' telenségéről és veszedelmes voltáról. A kormány kötelessége, hogy ezeknek a fantasztáknak és a nyilvánosságnak megmondja, mik Finnország reális célkitűzései, melyek a határok, amelyeket a fnn nép nem lép át." Svédország állásfoglalását ismertette Sköll svéd nemzetvédelmi miniszter vasárnap Stockholmban az önkéntes nemzetvédelem napján elmondott beszédében. A többi között kijelentette, hogy Svédország nem nélkülözheti az önállóságot. Két úton törekszik ennek a szabadságnak megőrzésére. Svédország először is arra törekszik, hogy olyan politikát folytasson, amelynek következtében jó viszonyt tarthat fenn mindkét harcoló féllel és így kívül maradhasson a háborún. A másik út az, ha nincs más hátra, fegyverrel is megvédi önállóságát, anélkül, hogy kérdezné, várjon ez használ-e valamit. Hétfőn kezdte meg tanácskozásait az angol szakszervezeti kongresszus A megnyitó beszédet George Gibson mondta. Ebben a többi között kifejtette, hogy a munkásság képviselőinek vannak ugyan kisebbnagyobb ellentétei Churchillel és ezek az ellentétek továbbra is megmaradnak, azonban a háziorú kérdésében az angol munkásság közösséget vállal a miniszterelnökkel. Beszédében egységes Európáért és a musika szövetségéért szállt síkra. Üdvözölte a Szovjet Uniót és ennek munkásságát, hangoztatta az ezzel való szövetséget. A „N. S. T." stockholmi távirata közli: Az angol szakszervezeti szövetség elhatározta, hogy a legközelebbi szakszervezeti kongresszuson közös angol-szovjet szakszervezeti tanács létesítését javasolja. Ez a tanács, a terv szerint, felváltva üléseznek Angliában és a Szovjet Unióban. Egy másik londoni távirat erre vonatkozóan azt jelenti, hogy a javaslat a szakszervezeti alapon való együttműködésre vonatkozik. Az amerikai szakszervezeti szövetség, az American Federation of Labour távirata a többi között a következő kérdést intézte az angol munkásokhoz: „Mit tehetnek az amerikai dolgozók értetek, hogy segítségtekre legyenek?" Az angol válasz így hangzott: „Abban a meggyőződésben vagyunk, hogy semmiféle áldozat nem lehet túlságosan sok azért, hogy háborús célunkat elérjük." Az „Associated Press" jelentése szerint Morrison angol belbiztonságügyi miniszter felszólította az Egyesült Államok munkásságát, hogy felejtse el az Egyesült Államok és Anglia között azelőtt fennálló egyenetlenségeket és biztosítsa Anglia győzelmét. Bevist angol munkaügyi miniszter hasonló felhívást intézett az amerikai mikássághoz, kifejezve azt a reményét, hogy az Egyesült Államok munkássága nem hagyja cserben az angol munkásságot. Roosevelt elnök a munka ünnepén Hyde parkban hétfőn tartott beszédében a többi között a következőket mondta: — Ma ünnepeljük valamennyi szaad munkás jogait. Gyárakat, műhelyeket és kikötőket építünk, amelyekben fegyvereket és hajókat készítünk a világ szabadságának és a munkásság szociális jogainak védelmére. Ezek az alapvető jogok veszedelemben forognak. Mi, amerikiak sohasem haboztunk, amikor arról volt szó, hogy szabadságü intett