Népszava, 1941. szeptember (69. évfolyam, 198–221. sz.)

1941-09-02 / 198. szám

1941 szeptember 2. kedd NÉPSZAVA A szovjet csapatok újabb ellen­támadásait is visszaverték — jelenti a német távirati iroda A honvédvezérkar főnökének jelentése. A Nagy­arányú légiháború nyugaton Hitler és Mussolini legutóbbi ta­lálkozójának — tekintettel a háború eseményeire — továbbra is igen nagy jelentőséget tulajdonítanak. A tengelyhatalmak sajtójának vasár­napi és hétfői kommentáraiból ki­tűnik, hogy a szeptember elsején harmadik évébe lépett második vi­lágháború arcvonalainak történései a legszorosabban összefüggenek egymással, így például a „Pester Lloyd" augusztus 31-i, vasárnapi számának római telefonjelentése rá­mutat arra, hogy az elkövetkező hó­napok alatt a keleti háború mellett még az eddiginél is nagyobb mér­tékben szóhoz jutnak a töb­bi arc­vonalak. A tudósítás Hiller és Mus­solini tanácskozásával kapcsolatban ezt írja: " Bár a találkozóról kiadott közle­mény a szóbanforgó rendkívül nagy­jelentőségű katonai kérdésekre való tekintettel szűkszavúnak minősíthető, mégis kifejezésre juttatja Németor­szág és Olaszország szoros és egyre jobban megmutatkozó katonai együtt­működését. A német-olasz katonai együttműködés elmélyülése teljesen érthető akkor, amikor a balti álla­mok, Ukrajna és az európai Orosz­ország területeinek — a Szovjetbiro­dalomban politikailag és gazdaságilag a legnagyobb szerepet játszó vidékek­nek — felszabadítása után az afrikai és a földközitengeri arcvonal előre­láthatóan az előtérbe lép majd. Már ezek a megállapítások is in­dokolttá teszik, hogy a háború har­madik éveinek első napján ne csak a keleti háború eseményeit tekint­sük át, hanem néhány szó essék a többi arcvonalaiéról is. Sorrendben haladva, mindenekelőtt mégis a keleteurópai hadjárat legutolsó 48 órájának eseményeiről lesz szó. Hétfőn este a német távirati iroda — katonai körök kijelentésére hivatkozva — hosszabb jelentést adott ki a háború második évfordu­lója alkalmából. Ez a kommentár mindenekelőtt a keleteurópai hely­zettel foglalkozik és leszögezi, hogy amíg az elmúlt két év alatt a Szov­jet­ Unió különböző területek meg­szállásával hatalmi állását igyeke­zett megerősíteni, addig a most tizenegyedik hetébe lépett keleti hadjárat során a németek vissza­foglalták az említett vidéke­ket. A továbbiakban annak előre­bocsátása után, hogy „a Szovjet-Un­ió ezúttal már saját létéért vívja kemény harcát", a kommentár az aktuális hadihelyzet áttekinté­sére tér át. A most már napok óta tartó ellentámadásokra, valamint a németek és szövetségeseik leg­utóbbi sikereire célozva a „DNR" visszautasítja azokat az állításokat, mintha a Szovjet ellentámadásai helyi jelentőségű célok elérésére tö­rekednének. A német távirati iroda ugyanis megállapítja: Hiábavaló a Szovjet minden próbál­kozása, hogy az Ukrajnában, a Dnyeper nyugati partján elvesztett iparvidékét újból megkaparintsa. A Szovjet több­ször megkísérelte, hogy roham- és zavarócsapatokat tegyen partra a Fekete tenger és a Dnyeper alsó, nyu­gati partján; a jól megszervezett né­met védelem, kemény veszteségeket okozva, meghiúsította e kísérleteket, noha a Dnyeper­­mentén tüzérséggel és ágyúnaszádokkal fedezték előre­törésüket. A „DNR" a továbbiakban a há­ború jövendő eseményeiről szólva emlékeztet arra, hogy Németország már két évvel ezelőtt meghiúsított minden keletről fenyegető táma­dást. „Már ma megállapítható, hogy ez vonatkozik a bolsevistákra is, bár kétségbeesett ellenállásukkal, amennyire tudják, hi­zzák-halaszt­ják sorsuk beteljesedését." Végül megemlíti azt is, hogy Lengyel­ország sem kapott segítséget az an­goloktól. • Áttérve a konkrét hadiesemé­nyekre, mindenekelőtt a finnek újabb előny­omulását kell említe­nünk. Erre — amint ez távirataink között is olvasható — részben a ka­réliai földszoroson, részben pedig a középfinnországi arcvonalon került sor. A Leningrád körüli harcok Kingisepp és a leningrád—moszkvai vasútvonal mentén változatlanul­­kemények. Az elmúlt napokban — és itt a német távirati irodát idéz­zük — az időjárás ezen a szakaszon rendkívül kedvezőtlenre fordult, amennyiben a távirataink között olvasható jelentés szerint a szaka­datlan erős esőzés, amely időnként felhőszakadássá erősbödött, szinte teljesen járhatatlanná tette az amúgy is úttalan vidéket. A német előnyomulás azonban így is fo­lyik. Ugyanezt mondja a „Völ­kischer Beobachter" berlini kiadá­sának augusztus 29-i száma, amikor a legújabb német hetihíradót ismer­teti :­­ Az új híradó érdekfeszítő képei­nek egyetlen közös nevezőjük van és ez az egész arcvonalon megmutatkozó szakadatlan előnyomulás, a masírozás, az úttalan vidék leküzdése. Sáron és poron, erdőkön és elpusztított helysé­geken, mocsarakon és hirteleneken összeállított hidakon keresztül szaka­datlan az előnyomulás kelet felé. Ember és állat, valamint anyag a leg­nagyobb megpróbáltatás elé került. Állandóan a leggondosabban ügyelni kell, mert a kétségbeesetten védekező bolsevisták újra és újra alattomosan támadnak. Katonáink arcán látni le­het a feszültséget és a legnagyobb erő­feszítést, de a győzelem tudatát is. A középső és déli arcvonal ese­ményeivel kapcsolatban már az előbb utaltunk a „DNR"-nek a visszavert szovjet támadásokra vo­natkozó híreire. Megemlíthetjük még azt is, hogy a német légierő hasonlóképpen kiveszi a részét ezeknek az akcióknak meghiúsítá­sában. Ami a középső frontszakaszt illeti, itt augusztus 30-án és 31-én verték vissza a Szovjet legnehe­zebb páncélosainak akcióit a bolse­vistáknak súlyos veszteségeket okozva, míg a déli arcvonalon két ponton jelentkeztek ezek a kísérle­tek. Kievtől délre, ahol hiába akar­tak átkelni a Dnyeperen, míg a Dnyeper-kanyarulat déli szakaszán — közli a „DNR" — nagyobb szov­jet haderők vállalkozását hiúsítot­ták meg. Ebből a kettős irányú kí­sérletezésből következtetett az előb­biekben a német távirati iroda katonai összefoglalója arra, hogy a Szovjet itt tulajdonképpen mit szeretne elérni, azonban a részlet­jelentések is, de a „M. T. I." hétfői helyzetképe is kiemeli, hogy ezeket a vállalkozásokat már csírájukban elfojtották. Amíg a dnyeperi arcvonalon mindkét részről heves harcok in­dultak, amelyekben az utászoknak jut a legjelentékenyebb szerep, ad­dig Odesszánál tovább folyik az ostrom a város erődvonalai ellen. * Az elmúlt hetek szinte napról napra fokozódó arányú nyugati légiháborúja, amely a szó szoros ér­telmében éjjel-nappal folyik, már jelezte, hogy az augusztusból szep­tember felé tartottunk és hogy az éjszakák hosszabbodása kedvez a légivállalkozá­soknak. A szeptember elsejére virradó éjjel a légierők kü­lönösen kiterjedt tevékenységet fej­tettek ki. Már önmagukban ezek az események is előtérbe állítják a nyugateurópai háborút, azonban a háború második évfordulója is em­lékeztet arra, hogy nemcsak kele­ten, hanem nyugaton is kemény a küzdelem. Tekintettel mindezekre, érd­emes idézni a honvédelmi mi­nisztérium kiadásában megjelenő „Magyar Katonai Szemle" szeptem­beri számának­ vezércikkét. * A tanulmányt Fogarassy Béla 3. oldal " . n ^^siMWB mMS^m . •.•- »'-'•* •• r .--M*. • .. • . FERENC JÓZSEF alezredes írta és ebben áttekinti az Anglia elleni hadjárat eddigi két évét. Ezzel kapcsolatban fog­lalkozik az Egyesült Államok sze­repével is. A sok adatra támasz­kodó, érdekes cikket helyszűke miatt csak kivonatosan tudjuk is­mertetni. A cikkíró bevezetőül három sza­kaszra osztja az Anglia e­leni had­járat eseményeit. Az első szakasz 1930 szeptemberétől 30-ig július végéig, a német-francia fegyver­szünetig, a második a fegyver­szünettől 1941 május végéig, azaz a balkáni hadjárat befejezéséig, a harmadik pedig 1941 júniustól nap­jainkig tart. Ami az első időszakot illeti, ezt — mondja — a megközelítés jellemzi. Anglia ez alatt az idő alatt konti­nensi szövetségeseivel küzdött, hogy ezalatt haderejét gyors ütemben fejleszthesse. A második szakaszban a német hadvezetőség a szigetország ellen­állóképességét akarta megtörni, hogy súlyos veszteségek előidézésé­vel, a tartalékok felemésztésével és a tengeri utánszállítás megakadá­lyozásával „az angol nép erkölcsi ereje annyira megrendüljön, hogy, a harc továbbvitelét kilátástalan­nak tartsa. A harmadik szakaszt a keleti had­járatnak a nyuga­ti frontra gyako­rolt hatásai jellemzik, így „1941 június óta a nyugati arcvonalon a védekezés lép az eddigi támadóla­gos fellépés helyébe. Jellegzetes megfigyelni ez idő alatt az Egye­sült Államok egyre növekvő, he­lyenként nyílt színvallását is, ami Anglia további megerősödésében, egyre sűrűbb légitámadásaiban is kifejezésre jut." A német hajóhad azonban ezalatt is súlyos csapáso­kat mér az angol szállítószolgálatra és szakadatlanul pusztítja az angol hajóteret. Az egész tanulmányt a következő megállapítással zárja: — Összegezve láthatjuk, hogy az Egyesült Államok a beavatkozás egyenes útján halad s bár a két­arcvonalas háború veszélye fennáll, egyre jobban sodródik a háború felé. Jelenlegi támogatása le nem kicsi­nyelhető, számolni lehet az atlanti­óceáni térben további támpontok meg­szerzése céljából újabb partraszállá­sokkal, később a gyarmatokon lekö­tött angol erőknek amerikai csapatok­kal való felváltásával. Egy több had­műveleti egységből álló amerikai had­seregnek az európai kontinensen való fellépését azonban egy-két éven belül nem tartjuk valószínűnek. Legközelebbi összefoglalónk egyi­kében kitérünk a többi háborús arcvonal helyzetére is. Összes gyári Orion, Philips, Standard, Telefunken, Eka gyártmányú min­den típusú rádió nagy választékban. Zenegépek. Gramofonok. A legújabb hang­lemezek. A legmodernebb berendezésű hallgató­fülkében zavartalanul hallgathatja a megvásárolandó hanglemezt. CORVIN-ÁRUHÁZ bo -WW

Next