Népszava, 1941. október (69. évfolyam, 222–248. sz.)

1941-10-19 / 238. szám

8. oldal — • ••.• ' ••••<«.-" -•"-•••• - - fr "'' - •••'•1 " ' - • ,-r' - .- ----- • -•• '"'-f 's *- . ) - - • -",. - •• y -i—=r; ^ m ff? • T NÉPSZAVA 1941 oEtóber 19, vasárnap BEAMMIMLJMHWILWJI JJUMMMB—8KM« u­­nikás­ élet A Bőripari Munkások Szövetsége kétesztendős működéséről számolnak be a szakma m­unkásai­nak vasárnap reggel kezdődő kül­döttköz­­gy ülésén. A Magyarországi Bőripari Mun­kások Szövetségéne­k központi vezet­­ősége tartalmas. 12 oldalas füzet­ben foglalja össze annak a munká­nak jelentősebb esemén­yeit, ame­lyet a szövetség 1939—40-ben folyt­a­­tott. A mozgalom halottairól való megem­l­kezés után általánosan vá­zolja a jelentés a bőripari munká­sok mozgalmának területét. A tria­noni békeparanccsal elszakított te­rü­letek tekintélyes részének Magyar­országhoz való visszatérése örven­detes, nagy jelentőségű tényén .A megemlítésével rámutat a jelentés arra hogy az anyaországhoz vissza­került területeken a bőripari mun­kások szempontjából is tekintélyes területek vannak. Az elszakított 1 .kilétén már 1919 előtt is jól ki­épített bőripari szakmozgalom volt, erős hely­i cso­p­or­tok­kal. A vissza­került területeken eléggé kifejlett az állattenyésztés: remélhető, hogy i­ bőripar foglalkoztatásához any­n­yira nélkülözhetetlen nyersbőr­szükséglet fokozott mértékben talál fedezetet. A cipő- és bőrgyári ter­melés nagy mértékben túlhaladta 11­­­. e területeken lé­vő lakosság szük­ségletét. A­z ott letelepült nyarak az anyaországban keresnek készít­ményeiknek piacot, amint ezt a na­gyobb kézműves tömegtermelőüze­m­ek és a cipőgyárak eddigi tevé­kenysége máris­­bizonyítja., Ezzel még fokozódik a kézműves kisipar és a cipőgyárak között amúgy is igen erős verseny. Rámutat a jelentés arra, hogy az anyaországhoz visszakerült araely és Kelet-Magyarország bőripari munkásságával fölvették a szoro­sabb kapcsolatot. „Meglátogattuk — írja a vezetőség jelentése — Nagyváradot, Kolozsvárt. Szat­márnémetit több esetben,­­Nagy­bányát, Nagykárolyt, Szinerv­áralját, Dést, Marosvásárhelyt. Kolozs­váron befizetőhely, majd csoport alakult. Nagybányán, Szinervár­alján, Szatmárnémetiben befizető­helyet létesítettünk." Az ország területének „ meg­nagyobbodása a szövetség működé­sében is éreztette hatását. A szö­vetségnek fő törekvéése volt, hogy a bőripari munkásokat az ország munkaviszonyairól, a szociálpoliti-skai rendeletek tartalmáról és végre­hajtásáról felvilágosítsa. — Sokoldalú feladataink közül — folytatja a jelentés — igen fontos­nak tartottuk a már évek ,óta életbeléptetett napi nyolcórás munkaidő szabályozására vonat­kozó és a legkisebb munkabéreket megállapító rendeleteknek az anya­ország területén való végrehajtá­sát és a visszacsatolt területiekre való kiterjesztését. A rendeletek az idei február elsejével életbe léptek. A cipőipari munkabérek helyes be­vezetésére szolgáló kézműves kis­ipari üzemek és műhelyek osztá­lyozásának az egész ország terüle­tén való végrehajtáséit előmozdítot­tuk. Szövetségünk e törekvésének a keresztülvitelét az iparügyi mi­nisztérium, illetve a legkisebb bé­reket megállapító bizottság szintén fontosnak és sürgősnek tartotta, ennek megfelelően intézkedett Rámutat ezután a jelentés arra hogy a mozgalom munkáját nagy­ban megnehezítette a Bőripari Munkás című szaklap 48 évi meg­jelenés után 1938-ban történn­t be­szüntetése. Szaklap hiányában a tagokkal a személyes agitáció, le­velek és körlevelek útján történt az érintkezés. 1939-ben 38 várost 131 esetben, ISMO-ben 36 várost 111 esetben látogattak meg a központ emberei. Beszámol ezután a jelentés a nevelés és az oktatás, továbbá a munkaközvetítés munkájáról, a pénztári és a tagforgalomról. A befizetett heti járulék 1940-ben 79.347 volt Külön fejezet EZÖI a munkaviszo­nyok rendezése területén végzett munkára. A már meglévő szociál­politikai rendeletek végrehajtása nehéz feladatok elé állította mind a központi vezetőséget, mind a helyi szervek vezetőségeit. A bőr­iparban ugyanis ezer munkásokat számláló nagy, a technika minden vívmányával felszerelt bőr- és cipő­gyárak mellett a tömegtermelő kéziipar, valamint a kézműves kis­ipar is teljes mértékben képviselve van. A legkisebb béreket megállapító bizottságok tárgyalásairól, a cipénz­k­ézműves- és kisipari műhelyeik osztályozásáról, a bőrgyári, tímár­ipari, szíjgyártóipari, szőrmeipari munkások legkisebb ember-megálla­pításáról következnek részletes ada­tok, majd a munkaidő kérdésével foglalkozó hosszabb fejezet zárja be a szövetség központi vezetőségének mindenre kiterjeszkedő jelentését, viszonyai is állandó, minden szem­l­e « « fb­.Trnlim/\4- T» f\TI 'f X* Q 1'flnVlOfl/1 OT\ rf r! n 7 «1 Cl 1 (TP­Felhívja a jelentés a figyelmet arra, hogy a munkaidő szabályozá­sára az egész bőriparban továbbra is a legnagyobb figyelmet kell for­dítani, a munkaidő betartására a legkomolyabban kell törekedni. Nem képzelhető el a mun­kaviszo­nyok korszerű rendezése a­­ napi maximális munkaidő szigorú be­tartása nélkül. A mai fejlett tech­nika és a legmagasabbra fokozott teljesítmények mellett már a napi nyolcórás munkaidő is soknak bi­zonyult. Az üzemek legmodernebb felszerelése következtében a terme­lés továbbra is fokozódik. Fokozódó terme­lés mellett, a munkaidő szabá­lyozásának elhanyagolása a bőr­ipari munkásságra katasztrofális következményeket hozhat Ezért a bőripari munkások feladatai a munkaidő rendezése terén állan­dóan növekednek. Ebben a fejezetben szól a jelen­tés a szakmai családi pénztárral kapcsolatos ügyekről is. A családi pénztárra vonatkozó rendelet a kis­iparban foglalkoztatott bőripari munkásság részére kedvezőtlen. A szövetség a kisiparban foglalkozta­tott munkások sérelmét állandóan napirenden tartotta és állandóan hangsúlyozta, hogy a szakmai csa­ládi segélyt legalább az évi átlag­ban három munkásnál többet fog­lalkoztató műhelyekre is ki kell terjeszteni. A rendelet végrehajtá­sával kapcsolatban tö­bb visszaélés kiderítésében is részt vett a szövet­ség. Az OTT budapesti választmá­nyában, a járadékmegállapító és az öregségi járadék megállapító bi­zottságban is részt vesznek a szer­vezett bőripari munkások meg­bízottjai. — A bőripari munkásság munka­pontra kiterjedő gondozást igé­nyelnek — ezekkel a szavakkal végződik a jelentés. A legjobb szándékú szociálpolitikai törvények is hajótörést szenvednek, ha végrehajtásuk közben a szerve­zett bőripari munkásság nem őrkö­dik és nem hoz áldozatokat. Jelen­tésünk minden mondata ezt a szán­dékot szolgálja és ezzel igazolja a szakszervezeti mozgalom szüksé­gességét. A tábla elvi döntése a legkisebb munkabérről A tényállás a következő: Egy vidéki vállalat ellen egyik elbocsátott mun­kása pert indított. Azt mondta kerese­tében, hogy a munkateremben a minisz­teri rendelettel megállapított legkisebb munkabérek táblázatát a vállalat köte­lezettsége ellenére sem függesztette ki és ő csak elbocsátása után tudta meg, hogy két évig kevesebb munkabért ka­pott, mint amennyi járt volna. A járásbíróságon a vállalat azzal érvelt, hogy a munkás már korábban is tudott arról, hogy kevesebb bért kapott, így az egy évnél régebbi időből eredő illetményeire elvesztette már a jogát. A járásbíróság, majd a törvényszék is a peresített összeg megfizetésére kö­telezte a vállalatot A törvényszék azzal indokolta az ítéletét, hogy a 3000—1938. Ip. M. ez. rendelet 26. §-ában írt rendelkezés ellenére a vállalat munkahelyiségében nem függesztették ki a legkisebb munkabéreket feltüntető hirdetményt. A bíróság nem találta igazoltnak, hogy a munkás a szolgálati idő alatt tudomást szerzett volna meg­károsításáról. Felülvizsgálati kérelem folytán az ügy az ítélőtábla dr Szőke József tanácselnök elnöklete alatt álló munka­ügyi tanácsa elé került. Ez — amint a „Magyar Tudósító" jelenti — a törvény­szék ítéletét megváltoztatta és kimon­dotta, hogy a munkás az egy évnél korábbi követelésének érvényesítésével már elkésett s csak az egy évnél nem régebbi munkabérkülönbözetre tarthat igényt. Az ítélet indokolása szerint köztapasztaláson alapuló vélelem, hogy az alkalmazott általában ismeri a tör­vényes járandóságait és azokat a körül­ményeket, amelyektől szolgálati illet­ményének mértéke függ. A törvény sze­rint tehát a megkárosításáról történt tudomástszerzéssel kezdődő határidő általában az első alacsonyabb összegű bér kifizetésének napjától számítandó. Ezzel a vélelemmel szemben a munka­vállalónak kell bizonyítania olyan té­nyeket, amelyekből okszerűen következ­tethető, hogy nem volt tudomása törvé­nyes munkabérének mértékéről és így a kisebb összegű bér kifizetésével tör­tént megkárosításáról. Egymagában az a körülmény, hogy a munkáltató a mi­niszteri rendelet ellenére a legkisebb béreket tartalmazó hirdetményt nem függesztette ki­­ a munkahelyen, nem alkalmas a vélelem lerontására, figye­lemmel arra, hogy a rendelet maga sem fűz ilyen hátrányt a kifüggesztés el­mulasztásához, másrészt a munka­vállalónak számos más lehetőség áll rendelkezésére törvényes illetményei mértékének megismerésére. Jelen eset­ben a munkást terhelte a bizonyítás, hogy az őt érintő rendelkezésekről a kereset beadásánál egy évvel korábban nem tudott és így az egyévi jogvesztő határidő az ennél régebbi követelésre sem járt le. Ez a bizonyítás azonban nem sikerült és így az egy évnél régebbi követelésre az elévülést meg kellett állapítani. Egyesületi élet A Húsipari Munkások Szövetsége október 21-én, kedden este 7 órakor a szokott helyen vezetőségi ülést tart. A Kereskedelmi Alkalmazottak Or­szágos Szövetsége ügynöki szakosztálya október 19-én, vasárnap délelőtt tanul­mányi kirándulást rendez a szocialista képzőművészek kiállításához. Találko­zás 10 órakor a Magántisztviselők Or­szágos Szövetsége székháza előtt (VI. Andrássy út 124). Pályázat: A Kőbányai Munkásotthon vezetősége pályázatot hirdet a Kő­bányai Munkásotthon gondnoki, állásá­nak betöltésére. Sáályázati feltétel: öt­éves párt- és szakszervezeti tagság. A gondnoki állás betöltésével járó jöve­delem megbeszélés alapján jön létre. Pályázati határidő 1941 október 25. A pályázat „Pályázat" megjelöléssel Budapest X. Martinovits tér 3. szám, Munkásotthon címre küldendő. z Országos protestáns napok. Az országos protestáns napok rendezőbi­zottsága közli, hogy a különböző ér­telmiségi konferenciák és művészestek során október 30-án este­­­8 órakor a Városi Színházban Ravasz László, Kiss Ferenc, Palló Imre, Makkai Sándor, Kemény János szerepelnek beszédeikkel és irodalmi alkotásaikkal. Jegyek már most kaphatók a színház pénztáránál 60 fillértől 5 pengőig. Vidéki felutazók részére 50%-os vasúti kedvezményt biz­tosítottak, továbbá kedvezményt az el­szállásolásnál, villamoson, MFTK-en, HÉV-en és MÁV-on. Részletes tájékoz­tatót kívánatra küld az Országos Beth­len Gábor Szövetség. (IV. Semmelweis utca 14.) A főváros tüzelőszerellátása A főváros ipari és kereskedelmi bi­zottsága október 21-én, kedden délután ülést tart, amelyen dr Felkay Ferenc tanácsnok, a főváros ipari és kereske­delmi ügyosztályának vezetője részlete­sen beszámol Budapest tüzelőszerellátá­sáról. Is­merteti a jelenés, hogy a földmű­velésügyi miniszter Budapest tűzifa­szükségletét az 1941—42. fűtési idényre eredetileg 55.000 vagonban állapította meg, ezt a mennyiséget a miniszter a polgármester indokolt kérelmére leg­utóbb 65.000 vagonra emelte fel. Ennek a szükségletnek a fedezésére a minisz­ter ezideig 69.784 vágon tüzifakészletet jelölt ki és egyúttal meghatározta, hogy a készleteket melyik tazifanagykeres­kedő jogosult megvásárolni. A jogosult tüzifanagykereskedőknek a főváros vá­sárlási igazolványokat adott ki, szám szerint 436-ot. Dr Felkay Ferenc tanácsnok közli, hogy a kijelölt tűzifából 7556 vagon tűzifa felhozatalát a tűzifának az er­dőkből a vasúti állomásokhoz való fu­varozásához szükséges szállítási eszkö­zök hiánya akadályozza és ezért a kiutalt tűzi­famennyiségből Budapest ellátása szempontjából jelenleg csupán 62.228 vágón tűzifakészlet vehető figye­lembe. Az elakadt készleteknek a­ honvé­delmi szolgáltatás sárán való leszállí­tása iránt a polgármester a földműve­lésügyi miniszterhez fordult és egyút­tal kérte, hogy a kieső készletek helyett más szállítható készlet kijelölése iránt sürgősen intézkedjék. Megemlíti a jelentés, hogy a tüzifa­felhozatal eddig általában kielégítő volt, de még így is a fővárosba érkezett tüzifamennyiség meg sem közelítette a felét az egész idényre szükséges meny­nyiségnek. Június 1-től az első négy hónapban ugyanis összesen 26.281 vá­gón tűzifa érkezett Budapestig. Esze­rint a főváros évi 65.000 vágón tűzifa­szükségletének a fedezésére a mostani fűtési évadban február végéig még 38.719 vágón tűzifa felhozataláról kell gondoskodni, ennek biztosítása érdeké­ben a polgármester a kormánytól újból kérte a legsürgősebb intézkedéseket. Az iparügyi miniszter Szendy Károly polgármesternek a főváros szénell­átása ügyében hozzá intézett felterjesztésére a főváros lakosságának ellátására az után fűtési idényben szükséges háztar­tási szén kitermelését és fokozatos fel­hozatalát biztosította. Minthogy az ügyosztály értesülés szerint a központi­l­űtéses házak fűtéséhez szükséges szén­fajták termelésében bizonyos hiány mu­tatkozik, mert az ipar is túlnyomólag ezt a szénfajtát használja, a polgár­mester kérte a minisztert, hogy a köz­pontifűtéses házak fűtéséhez haszná­latos szénf­ajták fokozott termelésére minden lehető intézkedést tegyen meg. Közölte a polgármester az iparügyi miniszterrel, hogy a­z idei fűtési idények­ben a központi fűtéses házak részére mintegy 38.000 vagon szén kel­l. Rendelet az idegen katonai csapatok okozta károk meg­térítéséről Amint a „M. T. I." jelenti, a kor­mány rendeletet adott ki a magyar álla­m területén tartózkodó, illetőleg átvonuló idegen katonai csapatok (alakulatok) okozta károk megtérí­téséről. A rendelet szerint, ha valamely idegen állam katonai csapat­a­i (ala­kulatai) a magyar kormány hozzá­járulásával a magyar állam terüle­tén tartózkodnak vagy azon át­vonulnak. a magyar állam terüle­tén tartózkodó vagy átvonuló kato­nai csapatok (alakulatok), illetőleg a katonai csapatok kötelékébe tar­tozó személyek által a magyar ál­lam területén akár szolgálatban, akár azon kívül okozott károkért — ideértve a gépjárművek okozta ká­rokat is — a magyar királyi kincs­tár felelős, fö­ttéve, hogy a­­kártérí­tés követeléseire jogosult személy követelését a káreset napjától, ha pedig a káreset a jelen rendelet ha­tályba lépése előtt történt a ren­delet hatálybalépésétől szánított 60 nap alatt akár a káreset helyes, akár a kártérítés követelésére­ jogo­sultnak lakóhelye szerint illetékes községi elöljáróságnál (polgármes­ternél) bejelentette.

Next