Népszava, 1941. október (69. évfolyam, 222–248. sz.)
1941-10-19 / 238. szám
8. oldal — • ••.• ' ••••<«.-" -•"-•••• - - fr "'' - •••'•1 " ' - • ,-r' - .- ----- • -•• '"'-f 's *- . ) - - • -",. - •• y -i—=r; ^ m ff? • T NÉPSZAVA 1941 oEtóber 19, vasárnap BEAMMIMLJMHWILWJI JJUMMMB—8KM« unikás élet A Bőripari Munkások Szövetsége kétesztendős működéséről számolnak be a szakma munkásainak vasárnap reggel kezdődő küldöttközgy ülésén. A Magyarországi Bőripari Munkások Szövetségének központi vezetősége tartalmas. 12 oldalas füzetben foglalja össze annak a munkának jelentősebb eseményeit, amelyet a szövetség 1939—40-ben folytatott. A mozgalom halottairól való megemlkezés után általánosan vázolja a jelentés a bőripari munkások mozgalmának területét. A trianoni békeparanccsal elszakított területek tekintélyes részének Magyarországhoz való visszatérése örvendetes, nagy jelentőségű tényén .A megemlítésével rámutat a jelentés arra hogy az anyaországhoz visszakerült területeken a bőripari munkások szempontjából is tekintélyes területek vannak. Az elszakított 1 .kilétén már 1919 előtt is jól kiépített bőripari szakmozgalom volt, erős helyi csoportokkal. A visszakerült területeken eléggé kifejlett az állattenyésztés: remélhető, hogy i bőripar foglalkoztatásához anynyira nélkülözhetetlen nyersbőrszükséglet fokozott mértékben talál fedezetet. A cipő- és bőrgyári termelés nagy mértékben túlhaladta 11. e területeken lévő lakosság szükségletét. Az ott letelepült nyarak az anyaországban keresnek készítményeiknek piacot, amint ezt a nagyobb kézműves tömegtermelőüzemek és a cipőgyárak eddigi tevékenysége márisbizonyítja., Ezzel még fokozódik a kézműves kisipar és a cipőgyárak között amúgy is igen erős verseny. Rámutat a jelentés arra, hogy az anyaországhoz visszakerült araely és Kelet-Magyarország bőripari munkásságával fölvették a szorosabb kapcsolatot. „Meglátogattuk — írja a vezetőség jelentése — Nagyváradot, Kolozsvárt. Szatmárnémetit több esetben,Nagybányát, Nagykárolyt, Szinerváralját, Dést, Marosvásárhelyt. Kolozsváron befizetőhely, majd csoport alakult. Nagybányán, Szinerváralján, Szatmárnémetiben befizetőhelyet létesítettünk." Az ország területének „ megnagyobbodása a szövetség működésében is éreztette hatását. A szövetségnek fő törekvéése volt, hogy a bőripari munkásokat az ország munkaviszonyairól, a szociálpoliti-skai rendeletek tartalmáról és végrehajtásáról felvilágosítsa. — Sokoldalú feladataink közül — folytatja a jelentés — igen fontosnak tartottuk a már évek ,óta életbeléptetett napi nyolcórás munkaidő szabályozására vonatkozó és a legkisebb munkabéreket megállapító rendeleteknek az anyaország területén való végrehajtását és a visszacsatolt területiekre való kiterjesztését. A rendeletek az idei február elsejével életbe léptek. A cipőipari munkabérek helyes bevezetésére szolgáló kézműves kisipari üzemek és műhelyek osztályozásának az egész ország területén való végrehajtáséit előmozdítottuk. Szövetségünk e törekvésének a keresztülvitelét az iparügyi minisztérium, illetve a legkisebb béreket megállapító bizottság szintén fontosnak és sürgősnek tartotta, ennek megfelelően intézkedett Rámutat ezután a jelentés arra hogy a mozgalom munkáját nagyban megnehezítette a Bőripari Munkás című szaklap 48 évi megjelenés után 1938-ban történnt beszüntetése. Szaklap hiányában a tagokkal a személyes agitáció, levelek és körlevelek útján történt az érintkezés. 1939-ben 38 várost 131 esetben, ISMO-ben 36 várost 111 esetben látogattak meg a központ emberei. Beszámol ezután a jelentés a nevelés és az oktatás, továbbá a munkaközvetítés munkájáról, a pénztári és a tagforgalomról. A befizetett heti járulék 1940-ben 79.347 volt Külön fejezet EZÖI a munkaviszonyok rendezése területén végzett munkára. A már meglévő szociálpolitikai rendeletek végrehajtása nehéz feladatok elé állította mind a központi vezetőséget, mind a helyi szervek vezetőségeit. A bőriparban ugyanis ezer munkásokat számláló nagy, a technika minden vívmányával felszerelt bőr- és cipőgyárak mellett a tömegtermelő kéziipar, valamint a kézműves kisipar is teljes mértékben képviselve van. A legkisebb béreket megállapító bizottságok tárgyalásairól, a cipénzkézműves- és kisipari műhelyeik osztályozásáról, a bőrgyári, tímáripari, szíjgyártóipari, szőrmeipari munkások legkisebb ember-megállapításáról következnek részletes adatok, majd a munkaidő kérdésével foglalkozó hosszabb fejezet zárja be a szövetség központi vezetőségének mindenre kiterjeszkedő jelentését, viszonyai is állandó, minden szemle « « fb.Trnlim/\4- T» f\TI 'f X* Q 1'flnVlOfl/1 OT\ rf r! n 7 «1 Cl 1 (TPFelhívja a jelentés a figyelmet arra, hogy a munkaidő szabályozására az egész bőriparban továbbra is a legnagyobb figyelmet kell fordítani, a munkaidő betartására a legkomolyabban kell törekedni. Nem képzelhető el a munkaviszonyok korszerű rendezése a napi maximális munkaidő szigorú betartása nélkül. A mai fejlett technika és a legmagasabbra fokozott teljesítmények mellett már a napi nyolcórás munkaidő is soknak bizonyult. Az üzemek legmodernebb felszerelése következtében a termelés továbbra is fokozódik. Fokozódó termelés mellett, a munkaidő szabályozásának elhanyagolása a bőripari munkásságra katasztrofális következményeket hozhat Ezért a bőripari munkások feladatai a munkaidő rendezése terén állandóan növekednek. Ebben a fejezetben szól a jelentés a szakmai családi pénztárral kapcsolatos ügyekről is. A családi pénztárra vonatkozó rendelet a kisiparban foglalkoztatott bőripari munkásság részére kedvezőtlen. A szövetség a kisiparban foglalkoztatott munkások sérelmét állandóan napirenden tartotta és állandóan hangsúlyozta, hogy a szakmai családi segélyt legalább az évi átlagban három munkásnál többet foglalkoztató műhelyekre is ki kell terjeszteni. A rendelet végrehajtásával kapcsolatban több visszaélés kiderítésében is részt vett a szövetség. Az OTT budapesti választmányában, a járadékmegállapító és az öregségi járadék megállapító bizottságban is részt vesznek a szervezett bőripari munkások megbízottjai. — A bőripari munkásság munkapontra kiterjedő gondozást igényelnek — ezekkel a szavakkal végződik a jelentés. A legjobb szándékú szociálpolitikai törvények is hajótörést szenvednek, ha végrehajtásuk közben a szervezett bőripari munkásság nem őrködik és nem hoz áldozatokat. Jelentésünk minden mondata ezt a szándékot szolgálja és ezzel igazolja a szakszervezeti mozgalom szükségességét. A tábla elvi döntése a legkisebb munkabérről A tényállás a következő: Egy vidéki vállalat ellen egyik elbocsátott munkása pert indított. Azt mondta keresetében, hogy a munkateremben a miniszteri rendelettel megállapított legkisebb munkabérek táblázatát a vállalat kötelezettsége ellenére sem függesztette ki és ő csak elbocsátása után tudta meg, hogy két évig kevesebb munkabért kapott, mint amennyi járt volna. A járásbíróságon a vállalat azzal érvelt, hogy a munkás már korábban is tudott arról, hogy kevesebb bért kapott, így az egy évnél régebbi időből eredő illetményeire elvesztette már a jogát. A járásbíróság, majd a törvényszék is a peresített összeg megfizetésére kötelezte a vállalatot A törvényszék azzal indokolta az ítéletét, hogy a 3000—1938. Ip. M. ez. rendelet 26. §-ában írt rendelkezés ellenére a vállalat munkahelyiségében nem függesztették ki a legkisebb munkabéreket feltüntető hirdetményt. A bíróság nem találta igazoltnak, hogy a munkás a szolgálati idő alatt tudomást szerzett volna megkárosításáról. Felülvizsgálati kérelem folytán az ügy az ítélőtábla dr Szőke József tanácselnök elnöklete alatt álló munkaügyi tanácsa elé került. Ez — amint a „Magyar Tudósító" jelenti — a törvényszék ítéletét megváltoztatta és kimondotta, hogy a munkás az egy évnél korábbi követelésének érvényesítésével már elkésett s csak az egy évnél nem régebbi munkabérkülönbözetre tarthat igényt. Az ítélet indokolása szerint köztapasztaláson alapuló vélelem, hogy az alkalmazott általában ismeri a törvényes járandóságait és azokat a körülményeket, amelyektől szolgálati illetményének mértéke függ. A törvény szerint tehát a megkárosításáról történt tudomástszerzéssel kezdődő határidő általában az első alacsonyabb összegű bér kifizetésének napjától számítandó. Ezzel a vélelemmel szemben a munkavállalónak kell bizonyítania olyan tényeket, amelyekből okszerűen következtethető, hogy nem volt tudomása törvényes munkabérének mértékéről és így a kisebb összegű bér kifizetésével történt megkárosításáról. Egymagában az a körülmény, hogy a munkáltató a miniszteri rendelet ellenére a legkisebb béreket tartalmazó hirdetményt nem függesztette ki a munkahelyen, nem alkalmas a vélelem lerontására, figyelemmel arra, hogy a rendelet maga sem fűz ilyen hátrányt a kifüggesztés elmulasztásához, másrészt a munkavállalónak számos más lehetőség áll rendelkezésére törvényes illetményei mértékének megismerésére. Jelen esetben a munkást terhelte a bizonyítás, hogy az őt érintő rendelkezésekről a kereset beadásánál egy évvel korábban nem tudott és így az egyévi jogvesztő határidő az ennél régebbi követelésre sem járt le. Ez a bizonyítás azonban nem sikerült és így az egy évnél régebbi követelésre az elévülést meg kellett állapítani. Egyesületi élet A Húsipari Munkások Szövetsége október 21-én, kedden este 7 órakor a szokott helyen vezetőségi ülést tart. A Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetsége ügynöki szakosztálya október 19-én, vasárnap délelőtt tanulmányi kirándulást rendez a szocialista képzőművészek kiállításához. Találkozás 10 órakor a Magántisztviselők Országos Szövetsége székháza előtt (VI. Andrássy út 124). Pályázat: A Kőbányai Munkásotthon vezetősége pályázatot hirdet a Kőbányai Munkásotthon gondnoki, állásának betöltésére. Sáályázati feltétel: ötéves párt- és szakszervezeti tagság. A gondnoki állás betöltésével járó jövedelem megbeszélés alapján jön létre. Pályázati határidő 1941 október 25. A pályázat „Pályázat" megjelöléssel Budapest X. Martinovits tér 3. szám, Munkásotthon címre küldendő. z Országos protestáns napok. Az országos protestáns napok rendezőbizottsága közli, hogy a különböző értelmiségi konferenciák és művészestek során október 30-án este8 órakor a Városi Színházban Ravasz László, Kiss Ferenc, Palló Imre, Makkai Sándor, Kemény János szerepelnek beszédeikkel és irodalmi alkotásaikkal. Jegyek már most kaphatók a színház pénztáránál 60 fillértől 5 pengőig. Vidéki felutazók részére 50%-os vasúti kedvezményt biztosítottak, továbbá kedvezményt az elszállásolásnál, villamoson, MFTK-en, HÉV-en és MÁV-on. Részletes tájékoztatót kívánatra küld az Országos Bethlen Gábor Szövetség. (IV. Semmelweis utca 14.) A főváros tüzelőszerellátása A főváros ipari és kereskedelmi bizottsága október 21-én, kedden délután ülést tart, amelyen dr Felkay Ferenc tanácsnok, a főváros ipari és kereskedelmi ügyosztályának vezetője részletesen beszámol Budapest tüzelőszerellátásáról. Ismerteti a jelenés, hogy a földművelésügyi miniszter Budapest tűzifaszükségletét az 1941—42. fűtési idényre eredetileg 55.000 vagonban állapította meg, ezt a mennyiséget a miniszter a polgármester indokolt kérelmére legutóbb 65.000 vagonra emelte fel. Ennek a szükségletnek a fedezésére a miniszter ezideig 69.784 vágon tüzifakészletet jelölt ki és egyúttal meghatározta, hogy a készleteket melyik tazifanagykereskedő jogosult megvásárolni. A jogosult tüzifanagykereskedőknek a főváros vásárlási igazolványokat adott ki, szám szerint 436-ot. Dr Felkay Ferenc tanácsnok közli, hogy a kijelölt tűzifából 7556 vagon tűzifa felhozatalát a tűzifának az erdőkből a vasúti állomásokhoz való fuvarozásához szükséges szállítási eszközök hiánya akadályozza és ezért a kiutalt tűzifamennyiségből Budapest ellátása szempontjából jelenleg csupán 62.228 vágón tűzifakészlet vehető figyelembe. Az elakadt készleteknek a honvédelmi szolgáltatás sárán való leszállítása iránt a polgármester a földművelésügyi miniszterhez fordult és egyúttal kérte, hogy a kieső készletek helyett más szállítható készlet kijelölése iránt sürgősen intézkedjék. Megemlíti a jelentés, hogy a tüzifafelhozatal eddig általában kielégítő volt, de még így is a fővárosba érkezett tüzifamennyiség meg sem közelítette a felét az egész idényre szükséges menynyiségnek. Június 1-től az első négy hónapban ugyanis összesen 26.281 vágón tűzifa érkezett Budapestig. Eszerint a főváros évi 65.000 vágón tűzifaszükségletének a fedezésére a mostani fűtési évadban február végéig még 38.719 vágón tűzifa felhozataláról kell gondoskodni, ennek biztosítása érdekében a polgármester a kormánytól újból kérte a legsürgősebb intézkedéseket. Az iparügyi miniszter Szendy Károly polgármesternek a főváros szénellátása ügyében hozzá intézett felterjesztésére a főváros lakosságának ellátására az után fűtési idényben szükséges háztartási szén kitermelését és fokozatos felhozatalát biztosította. Minthogy az ügyosztály értesülés szerint a központilűtéses házak fűtéséhez szükséges szénfajták termelésében bizonyos hiány mutatkozik, mert az ipar is túlnyomólag ezt a szénfajtát használja, a polgármester kérte a minisztert, hogy a központifűtéses házak fűtéséhez használatos szénfajták fokozott termelésére minden lehető intézkedést tegyen meg. Közölte a polgármester az iparügyi miniszterrel, hogy az idei fűtési idényekben a központi fűtéses házak részére mintegy 38.000 vagon szén kell. Rendelet az idegen katonai csapatok okozta károk megtérítéséről Amint a „M. T. I." jelenti, a kormány rendeletet adott ki a magyar állam területén tartózkodó, illetőleg átvonuló idegen katonai csapatok (alakulatok) okozta károk megtérítéséről. A rendelet szerint, ha valamely idegen állam katonai csapatai (alakulatai) a magyar kormány hozzájárulásával a magyar állam területén tartózkodnak vagy azon átvonulnak. a magyar állam területén tartózkodó vagy átvonuló katonai csapatok (alakulatok), illetőleg a katonai csapatok kötelékébe tartozó személyek által a magyar állam területén akár szolgálatban, akár azon kívül okozott károkért — ideértve a gépjárművek okozta károkat is — a magyar királyi kincstár felelős, föttéve, hogy akártérítés követeléseire jogosult személy követelését a káreset napjától, ha pedig a káreset a jelen rendelet hatályba lépése előtt történt a rendelet hatálybalépésétől szánított 60 nap alatt akár a káreset helyes, akár a kártérítés követelésére jogosultnak lakóhelye szerint illetékes községi elöljáróságnál (polgármesternél) bejelentette.