Népszava, 1941. november (69. évfolyam, 249–273. sz.)

1941-11-01 / 249. szám

69. évfolyam 249. szám EM? KW P A R­­T KÖZ P O­N T: I . .­­Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca A • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 Torpedólövés Izland mellett elsüllyesztett egy amerikai rombolót Angolellenes vonatkozása is van a­ németek délkeleti hadműveleteinek Berlini nyilatkozat a keleti h­adjáratról Nevezetes nap évfordulójára virrad Magyarország népe és az egész világ. Most van három esz­tendeje annak, hogy a bécsi dön­tés visszajuttatta Magyarország­nlak a trianoni békediktátummal tőle elragadott Felföld egyik ré­gisét. Ez a bírói döntéssel történt esemény jelentőségében nem szo­rítkozik arra a tényre, hogy M­­agyarország visszakapott tőle elszakított területrészt. Ennél sok­ Ical többet jelent: egyik részlete volt annak a mozzanatnak, amely széttörte a párizskörnyéki úgy­nevezett békeszerződések közül a legigazságtalanabbnak, a trianoni békeszerződésnek bilincsét és ki­fejezésre juttatta annak a hely­zetnek tarthatatlanságát, amelyet az első világháború győztesei bo­tor rövidlátásukkal, kicsinyes bosszúvágyukban és főképpen a viszonyok teljes nemismerésében hoztak létre. Annak a rozoga tákolmánynak, amelyet Versaillesben, Trianon­ban és Párizs környékének egyéb helyein készült parancsokkal megalkottak, csak egy mozzanat kellett, az európai viszonyokban bekövetkezett egyetlen félretoló­dás is elég volt ahhoz, hogy az egész összedőljön. A párizskör­nyéki békediktátumok voltak elő­idézői az ezután bekövetkezett katasztrofális eseményeknek. Ezen a napon azonban csak az első jóvátétel emléke éled föl. Amikor a tengelyhatalmak hozzájutottak ahhoz, hogy likvi­dálják az igazságtalanságon és hosszún felépült helyzetet, első ténykedésükben a Magyarország ellen elkövetett bűn helyrehozá­sához fogtak. Amikor a Cseh­országtól függetlenné vált Szlová­kiával neo­ sikerült Magyar­országnak megegyeznie, Német­ország és Olaszország volt az, amely békebíróként lépett föl és most három éve a bécsi döntéssel szabta meg a két vitatkozó között a határt. A visszatért Felvidék la­kosságának hűsége és megelége­dettsége a legjobb bizonyítéka annak, hogy ez a jóvátétel az igaz­ságot szolgálja. Németország és az USA Az amúgy is viharos nemzet­közi helyzetben újabb esemény történt, amely valószínűleg to­vább fokozza a Berlin és Wa­shington között fennálló feszültsé­get. Az Egyesült Államok tenge­részeti hivatala szombaton közle­ményt adott ki, amely arról szól, hogy a „Reuben James" nevű amerikai torpedórombolót Izland mellett megtorpedózták és elsüly­lyesztették. Az elsüllyesztés a péntekre virradó éjszaka, történt, amikor a torpedóromboló hajó­karavánok kíséretét látta el. A „Reuben James" ugyan­abból a típusból való volt, amelyből az­ Angliának átengedett torpedórombolók kerültek ki. Roosevelt­ elnök a hajó elsüllyesz­téséről adott rövid nyilatkozatá­ban kijelentette, hogy a hajó, amelyet ez a szerencsétlenség ért, egyszerűen kötelességét teljesí­tette és eközben érte a támadás. Az eddig beérkezett jelentések szerint még nem tudják, hogy a hajó személyzetéből m­egmentet­tek-e valakit. A tengerészeti hiva­tal jelentésében közli, hogy foly­tatólagos jelentésekben számol be az úfjabb adatokról. A német távirati iroda new­yorki jelentése szerint rendkívül nagy sikere volt az elszigetelődés­párti mozgalom Newyorkban tar­tott tüntető gyűlésnek, amelyen Lindberghgel az élükön a mozga­lom vezérférfiai mondottak beszé­det. Lindbergh, a „Bud. Tud." je­lentése szerint, rendkívül éles tá­madást intézett Roosevelt ellen. Szemére vetette, hogy fontosko­dik és titkolódzik és azzal vádolta meg, hogy diktatúrára törekszik. — Roosevelt az amerikai nemze­tet háborús veszélybe dönti — mondta Lindbergh. — Álösvénye­ken a háborúba vezető útra von­szolja most a népet. Lau­sanneből keltezett „N. S. T."-jelentés ismerteti a „United Press" washingtoni táviratát, amely szerint Zeller képviselő azt a javaslatot terjesztette az ameri­kai parlament elé, hogy szakítsák meg a diplomáciai kapcsolatot Németországgal. Az amerikai kereskedelmi ten­gerészek szervezetének elnöke ki­jelentette, hogy az amerikai ten­gerészek készen állanak arra, hogy bármelyik kikötőbe elindul­janak amelyet számukra kijelöl­tek. Utalt arra, hogy a törvény- A szocializmus és jelenünk A szocializmus eszmei tartalma olyan régi, mint maga a történe­lem. De az emberi társadalom csak vérrel-vassal vívott évezredes har­cok után jutott fejlődésének abba az állapotába, amikor a szocializ­mus többé nem álom, nem az anyag bilincseibe szorított tömeg­ vágya­kozása a bőség és szabadság or­szága után s nem a kor előítéletei­től elszabadult, a tökéletesség útját kutató emberi elme utópiája, ha­nem a világ legnagyobb részén immár minden további társadalmi és szellemi haladás előfeltétele, amelynek megteremtéséért több mint egy évszázad óta folyik a küzdelem. S ez nemcsak a mi tör­ténelmi megítélésünk szerint van így, a­­ szocializmus korszerűségét, a történelem színpadán való meg­jelenését ellenségeink is beismerik, amikor egész politikájukat a szo­cializmus ellen irányítják. A szocializmus a jelen mértéke, a jövő iránytűje. Ha korunk társa­dalmának, gazdasági és politikai, szellemi és művészeti életének va­lamely jelenségét értékelni akar­juk, csak meg kell néznünk, hogy viszonylik a szocializmushoz, elő­mozdítja vagy h­átráltatja-e erőit, azt a szocializmust, amely nemcsak reménységünk és az emberiesség örök eszményeinek foglalatja, ha­nem tudományos szükségszerűség is. Aki ezt megérti, nemcsak a tu­dományos szocializmusnak törté­nelmi jelentőségét érti meg, nem­csak a mai társadalmat feszítő tár­sadalmi harcok természetébe lát bele, hanem előfeltételét szerzi meg a helyes cselekvésnek is. A szocia­lizmus nem elvont igazsá­g és tőlünk messze eső cél tehát, hanem a­ min­dennapi életünk megjavításáért való harc, a dolgozók embersége­sebb élete, a több szabadság és na­gyobb kenyér mind részeredménye a szocializmusért folyó harcnak. A történelmi helyzet írja elő szá­munkra, hogy mikor mekkora lé­péssel közeledhetünk a végső cél­hoz. Nem volnánk marxisták, ha nem így gondolkoznánk, ha nem néz­nénk, mit követel tőlünk az idő, az adott helyzet, mit tehetünk és mit nem tehetünk. Nemcsak a nagy­világot kell néznünk, hanem a he­lyet, ahol élünk, a nemzetet, amely­hez tartozunk. Nemcsak a társada­lom többi osztályait, hallani a ma­gunk osztályát is, öntudatát, szer­vezettségét, életnívóját, saját fel­készültségünket. Ezekből kell meg­állapítanunk, miként kell cseleked­nünk, melyek elsőrendű felada­taink, mit kell végeznünk, ha hűek akarunk lenni eszméinkhez, meste­reinkhez és történelmi szerepünk­höz. A szocializmus az egész emberisé­get átfogó tanítás. A szocializmu­sért való küzdelem is kiterjed ma már jóformán a földkerekség min­den nemzetére. A kapitalizmus ha­talmas gazdasági erőket fejlesztett ki, melyek behatoltak az öt konti­nens minden zugába és a legtávo­labbi népek szoros gazdasági egy­másrautaltságát eredményezték. A világot hatalmas tőkeérdekeltségek fonták be, hogy életképes gazda­sági egységeket hozzanak létre. De a kapitalizmus hovatovább nem tu­dott megbirkózni a­ feladattal, belső ellentmondásai folytán a saját maga által teremtett keretek is szűknek bizonyulnak expanzív természete számára. Minden világosan látó ember ekkor már tisztában volt azzal, hogy a feladatok megoldá­sára csakis a szocializmus képes. De a kapitalizmus, mivel rendelkezett még azokkal az eszkö­zökkel, melyekkel a társadalmi át­alakulást, a szocializmust vissza­vethette, útját állta ennek a fejlő­désnek. Miután bebizonyosodott, hogy az artitarkia csak mint átme­neti kényszermegoldás tartható fenn, elkerülhetetlenné vált a gi­gantikus kísérlet: a világ új, óriási gazdasági egységben való megszer­vezése egyetlen, jól szervezett tőkés irányítás mellett. Ma azért folyik a harrc, hogy a vezetést ki ragadja magához, az irányítás hogyan oszoljék meg. Időközben a munk­ásmozgalmat nagy csapások érték. A válságok, a hatalmas eszközök felett rendelkező ellenséges­­ propaganda,­­ a közép­osztályok jobbratolód­ása, a fizikai erőszak és a belső gyengeség, he­lyenként úgy látszott, már-már megtörte a munkásosztály erejét. De azok az alapvető jelenségek, melyek a munkásmozgalom létezé­sét, a szocializmusért való harcot indokolttá teszik, nem szűntek meg s ma már bizton állíthatjuk, hogy a visszaesés szakaszán túljutottunk s a munkásság politikai befolyási

Next