Népszava, 1941. november (69. évfolyam, 249–273. sz.)
1941-11-04 / 250. szám
69. évfolyam 250. szám Budapest, 1941 november 4. ked fillér A SZ O C I A L D E M O K RAT A P A R T K O Z P O N T I L A P J A Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 A Rooseveltnek adott német választ közlemények után Japán most már sürgősnek minősíti az USA gazdasági nyomásának megszüntetését. A Roosevelt az Egyesült Államok partvédelmét a haditengerészet parancsnoksága alá helyezte A Wilhelmstrasse válasza a délamerikai államoknak a túszok ügyében tett előterjesztéseire További krími és keletukrajnai előretörést jelent a német főparancsnokság A NÉMET KOMÁNY KÉT HIVATALOS NYILATKOZATOT tett közzé Roosevelt elnöknek ,október 28-án mondott beszédével kapcsolatban. Az egyik nyilatkozat erra a vádra vonatkozott, amely szerint az Egyesült Államok kormányának egy titkos térkép került a kezébe, amelyet a birodalmi kormány készített és amely Közép- és Dél-Amerika tervezett felosztását ábrázolja, továbbá, hogy egy másikokmány került az amerikai kormány birtokába, amelyet szintén a birodalmi kormány fogalmazott meg és amely szerint Németország győzelme után a világ minden vallását megsemmisítik, az egyházi javakat lefoglalják és a vallásfelekezetek jelképét eltiltva, a lelkészeket gyűjtőtáborokkal való büntetéssel elhallgattatják. A birodalmi kormány hivatalos nyilatkozatában ezzel szemben a következőket állapítja meg: Nincs sem a birodalmi kormány által szerkesztett térkép Közép- és Dél-Amerika felosztásáról, sem pedig ugyancsak a birodalmi kormány által megfogalmazott okmány a vallásfelekezetek megszüntetéséről. Mind a két esetben a legdurvább hamisításról van szó. A Dél-Amerikának Németország által való meghódításáról, a vallásfelekezetek és egyházak megszüntetéséről és nemzeti szocialista egyházzal való helyettesítéséről szóló állítások annyira ostobák és képtelenek, hogy feleslegessé teszik a birodalmi kormány számára a velük való foglalkozást. Ezt a birodalmi kormány diplomáciai úton közölte valamennyi semleges kormánynyal, köztük a közép- és délamerikai államok kormányaival is. A második hivatalos nyilatkozat az Egyesült Államok elnöke október 28-i beszédében tett ama kijelentésére vonatkozik, hogy német tengeri erők szeptember 4-én, majd október 17-én megtámadtak egy amerikai rombolót, hogy az Egyesült Államok kormánya el akarta kerülni a lövöldözést, aminek ellenére a lövöldözés mégis megkezdődött és hogy a történelem megállapította, ki adta le az első lövést és hogy Amerikát megtámadták. Ezzel szemben hivatkozik a nyilatkozat a német tengeralattjáróparancsnokok jelentéseire és az amerikai tengerészeti hatóságok hivatalos nyilatkozataira, amelyekből — mondja a nyilatkozat — a következő tényállás derül ki: A szeptember 4-i esetben a „Greer", az október 17-iben pedig a „Kearny" amerikai rombolóról van szó. A „Greer" angol tengeri erőkkel szorosan együttműködve, órákhosszat üldözött egy német tengeralattjárót. Az üldözés során a víz alatt tartózkodó német tengeralattjárót vízibombákkal támadták meg. Csak miután ez a támadás megtörtént, használta a német tengeralattjáró fegyvereit. A romboló még órákhosszat folytatta —eredménytelenül — vízibombákkal az üldözést. A „Kearny" romboló egy hajókaraván védelmében haladt, amikor felfogta az Atlanti óceán egy másik helyén tartózkodó másik hajókaraván segélyjeleit, amely német tengeri erőkkel állott harcban. A „Kearny'' erre megváltoztatta irányát, a csata helyére sietett és vízibombákkal megtámadott egy német tengeralattjárót. Maga Knox haditengerészeti miniszter erősítette meg, hogy a „Kearny" vízibombákat dobott le és hogy „csak valamivel később" lőttek ki rá három torpedót, amelyek közül az egyik el is találta. A birodalmi kormány tehát megállapítja, hogy 1. Roosevelt állítása, hogy német tengeri erők megtámadtak amerikai rombolókat, Németország tehát megtámadta Amerikát, nem felel meg a tényeknek és az amerikai tengerészeti hatóságok közleményei is megcáfolják; 2. éppen ellenkezőleg, a két amerikai romboló támadott meg német tengeralattjárókat és így Amerika támadta meg Németországot, amit az amerikai tengerészeti hatóságok épígy állapítanak meg. * A BIRODALMI KÜLÜGYMINISZTÉRIUMBAN — jelenti a „M. T. I." Berlinből — úgy nyilatkoztak a fenti hivatalos közlések politikai jelentőségéről, hogy „ezekkel a megállapításokkal Roosevelt hiazugságvára Végképpen összedőlt". Berlini politikai köreiknek a két hivatalos német közleményre vonatkozó véleménye ezekben foglalható össze: ezzel leleplezték Roosevelt céljait és meghiúsultak mindazok a kísérletei, amelyekkel a Birodalmat provokálni akarta. Az Egyesült Államok fiai most már Roosevelt magánérdekeiért halnak meg, amelyek nem az Egyesült Államok népének érdekei. Bárhogyan is történjék, a bolsevizmus elleni diadalmeneten jottányit sem változtat. Abban a helyzetben sincs, hogy föltartóztathatja Anglia pusztulását, hanem csak feláldozza Amerika fiait a wallstreeti és londoni zsidók nagykapitalista érdekeiért. A német birodalmi kormány szólott. Megállapításai megcáfolhatatlanok. Roosevelt fölött elhangzott az ítélet. Roosevelt harca a háborúért, amelynek rendezője az elnök és zsidai, ezzel véget ért. A „Basler Nachrichten'' berlini levelezője kiemeli, hogy a német közlemény nyilvánosságra hozatala előtt külön értekezletre hívták össze a külföldi sajtó berlini képviselőit és ezzel is kifejezésre juttatták, milyen rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak a közleménynek. Figyelemreméltó körülmény, hogy a közleményt eljuttatták minden semleges államnak, az Egyesült Államoknak azonban nem. Berlini külképviseleti hatóságok és semleges megfigyelők körei szerint ez a tény az Egyesült Államok és Németország viszonyában bekövetkezett fejlődés szembeötlő tünete. Annál is inkább így van ez, mert beavatott körökben azt mondják, hogy nincs többé célja és lehetősége, hogy külképviseleti úton igazítsák helyre Washingtonban ezt az ügyet. * MI KÖVETKEZIK AZUTÁN, hogy Németország az Egyesült Államokat jelölte meg támadónak? Washingtoni jelentés szerint Roosevelt elnök a legutóbb tartott sajtóértekezleten, a német hivatalos nyilatkozat megjelenése után, a „Reuben James" nevű amerikai torpedóromboló elsüllyesztésével kapcsolatban kijelentette, hogy ez az esemény nem szolgálhat indokul a Német Birodalommal fenntartott diplomáciai viszony megszakítására és az Egyesült Államok külpolitikáját alig érinti. Az amerikai külügyminisztériumhoz közelálló „New York Times" vezércikkében, amelyben a német nyilatkozattal foglalkozik, hangoztatja, hogy az Egyesült Államoknak nem állott szándékában a háborúba való beavatkozás és még kevésbé Németország megtámadása. A lap áttekintést nyújt a második világháború különböző jelenségeire és arra, hogy miképpen terjedt át a küzdelem az egész európai kontinensre, sőt még azon is túl. Végül kijelenti, hogy Németország azzal támadta meg az Egyesült Államokat, hogy Angliával való összeköttetésének megszakítására tört. Ebből még egyáltalában nem világlik ki, hogy az Egyesült Államok részéről mi történik a német állásfoglalás után. Ellenben Roosevelt elnök az Egyesült Államok partvidékének védelmét, amelyet eddig a kincstári hivatal látott el, legutóbbi rendeletével az Egyesült Államok haditengerészetének parancsnoksága alá rendelte; 290 hadihajó, 50 repülőgép és 1200 főnyi legénység látja most el ezt a feladatot. A „N. S. T." washingtoni jelentése szerint ott arra emlékeztetnek, hogy az amerikai partvédelmet Wilson volt elnök akkor helyezte a haditengerészet parancsnoksága alá, amikor az Egyesült Államok beavatkozott a világháborúba. Mackensie King, Kanada miniszterelnöke az Egyesült Államokba érkezett, ahol felkereste Roosevelt elnököt hydeparki pihenőhelyén és a vele folytatott megbeszélés után, melyen a többi között Morgenthau pénzügyminiszter és Harry Hopkins is részt vett, visszautazott Kanadába. Ez az utazás és megbeszélés valószínűen a folyó eseményekkel volt kapcsolatos. Roosevelt csütörtökön beszéddel nyitja meg a Nemzetközi Munka-