Népszava, 1941. november (69. évfolyam, 249–273. sz.)

1941-11-09 / 255. szám

18. oldal NÉPSZAVA 1941 november 9. vasárnap Irta gergely imri Egy pesti munkanélküli viszontagságai és kalandjai a nagyvilágban Keskeny ösvény vágott keresztül az erdőkön. A forrás partján néhány cölöpöt ácsoltak össze. Taliganyikorgás, ostorpattogtatás hallatszott a távolból. A felvert avar pattogó recsegése egyre­­jobban közeledett. Állatokat biztató kiáltások ve­gyültek a zajba. A sűrűségből szekérkaraván bontt­aközott ki. Magastermetű, barázdásarcú spanyol hajtotta a­­magaskerekű taliga elé fogott tíz ökröt. Öblös, monoton hangon nógatta az állatokat: — Hó-o-ol Elénk érve megbillentette széles kalapját és folytatta útját. Pepito ismerte. Santacruzi farmer volt, szárított húst szállított a roborei katonai tá­borba. Újabb és újabb fuvarosok jöttek, valameny­nyi egyforma volt, marhabőrrel fedett kétkerekű taligáikat tíz-tíz ökör húzta. Volt olyan, aki magá­val vitte családját is Az ilyennek ökreit a legidő­sebb gyerek hajtotta. Volt olyan taliga, amelyiken az asszony ebédet főzött, a gazda pedig puskával a vállán gyalog kísérte a kocsit, kezében irdatlan hosszú ostort tartott, amellyel olykor a tíz ökrön egyszerre vágott végig, am­ire az állatok újult erő­feszítéssel vetették magukat a rúdnak. Amott egy taliga tengelyig merült a sárba, de a másik percben kidőlt fatörzseken és bozótokon vágott keresztül, így bonyolódott le a közlekedés Bolívia legnagyobb részében. Pepito ebédet főzött, rizst, szárított hússal. Pus­káját a fának támasztotta maga mellett, hogy min­den pillanatban kezébe vehesse a főzőkanál helyett. Ebéd után indián katona tűnt fel, ökörháton jött. Kiderült, hogy Pepito pajtása, ugyancsak Roboré­ból való. San Joséba igyekezett, hogy onnan lovat vigyen haza a tisztjének. Elmondta, hogy a legutóbb éjjeli menetelés közben ugyanebben az erdőben el­vesztette a puskáját. Most aztán a keresésének fo­gott és meg is találta egy bozótban. Nagyon örült neki, ujjongva mutogatta Pepitónak. Határozottan dédelgette, akár egy anya elveszett és megtalált gyermekét. Pepito azonban nem­ sokáig hagyta nyugton, m­­unkára fogta. Gondos szeme észrevette, hogy a málhás ökör hátán felborzolódik a szőr. Azonnal közelebbről szemügyre vette és megállapította, hogy a fanyereg feltöri az ökör hátát. Most azután a ke­mény fa alá fűből puha nyeregalátétet készített. A két legény erdei füvet szedett össze, négyzetalakba összerakta, hogy takarót készítsen belőle. Faháncsot használtak cérnának és kemény ágból tfiféle szer­számot készítettek, amellyel a faháncsot átszőtték a puha füvön. Nagyszerű, vastag alátét lett belőle. Pepitó ezután furulyát vett elő és tilinkó­zott. A pajtása pedig nagy kézmozdulattal intege­tett a messzi magasságba. Odenéztünk, keselyűk kóvályogtak a vörös hegygerinc fölött, zsákmány után kémlelve a síkságot. Az indián katona meg­győződéssel mondta, hogy a keselyű látja integeté­sét. Igaza is volt, ha mi gyarló szemünkkel meglát­tuk őt, noha nem kerestük, mennyivel inkább sze­men tarthatott ő bennünket, lesve, hogy nem terü­lü­nk-e számára zsákmányul. A két legény elmondta, hogy a monda szerint a kopár vörös hegylánc valamelyik barlangjában rengeteg sok kincs rejtőzik. Az inkák kincséről be­széltek. Beszéltek egy szakállas öreg spanyolról, aki néhány évvel ezelőtt még puskásan rótta a hegyet vigyázott arra, hogy nem találja-e meg másvalaki a kincset, amely után ő kutatott. í­gy vette, mintha már megtalálta volna és az ő tulajdona lenne. Be­táblázta rá magát. Az öreg addig őrizte, amíg nem jött valami hozzá hasonló kalandor és abban a h­iszem­ben, hogy az öreg már megtalálta a kincset és azt őrzi, meggyilkolta. Újabb kincskeresők jöttek, legnagyobbrészt európaiak. Olaszok, németek, portugálok és most ők törték a­ hegy oldalát és őrizték puskásan egymás elől a vélt kincset és kölcsönösen gyilkolhatták egy­mást,­­ de nem találtak semmit. Éveket töltöttek el kincskereséssel, az őserdőben tanyáztak, vad gyümölccsel, gyökérrel, elejtett vaddal táplálkoztak közben pedig egész nap ástak, ástak és ástak. Ezzel a munkával valóban kincset érő ültetvényt teremt­hettek volna. A végén már csak tíz főből álló cso­port maradt meg közülük, ezt azután a nyomorúság és a velejáró betegség irtotta ki. Az aranykeresok faja azonban még mindig nem veszett ki, állandóan újabb és újabb kísérletezők tűnnek föl, most már nemcsak európai bevándor­lók, hanem meszticek és indiánok is. — Eltanulták az idegenektől, akárcsak a pálin­kaiváist, — fejezte be Pepito pajtása. Nagyon rossznéven vették a fajtájukbelieiktől, hogy utánozzák a gyarló fehéreket. Nekünk kellett őket védelmünkbe vennünk.­ ­Folytatása következik! b S­T­E­D­E­L­S­ A­uruRUer A futballdrukker, korszerűen mondva szurkoló, akiről itt szó lészen, 170 centi magas, szürke ruhát hord, a hangja olyan, mint a repedt fazéké, ennek elle­nére szeret énekelni , minden télen náthás. Egyébként úgy szereti a csapa­tát, mint galamb a párját. Minden já­tékost névre is ismer, aki valaha is ját­szott kedvenc együttesében. Toll amúgy fent bírná leírni azt a rajongó szerete­tet, amely a csapatához fűzi. Azt nem tudná megmondani, mikor volt a Wa­terlói csata, ez ugyan nem is fontos, viszont, tudja, hogy Bütyök! VIL. a bal­összekötő hány éves, mi a kedvenc étele és melyik meccsen hány helyzetet hagyott ki. drukkerünk utazó, ami nem azt je­lenti, hogy »va «, foglalkozása, hanem azt, hogy utazik a csapattal a vidéki meccsekre. Egy-egy utazás élmény szá­mára. Ilyenkor bemutatkozik a játéko­soknak, sőt egyszer az is előfordult, hogy a centercsatár, a Csapat Centere k­ezet fogott Vele. Álmatlan éjszakákon, amikor hánykolódva gyilti párnáját, eszébe jut ez a kézfogás, ilyenkor meg­nyugszik, arcára csendes mosoly költö­zik s elalszik. Drukkolunk oknyomozó. Keresi, ku­tatja az okokat, amiért a csapat ki­kapott. Ebben hihetetlenül lelekiényes. Rendszerint a bírót okolja (ezt majd külön taglalom), de egyebeket is ki­talál. ..Az első félidőben szél­ek­en ját­szottunk, s a második félidőben meg­fordult, a szél. A labda puha volt. A mély tulaj kedvezett az ellenfél játék­modorának. A pálya kicsi volt. A Csa­patban nem játszott Klicsko IX. és nem­ lőtt gólt, viszont játszott Tam­p­csik III. és ő sem lőtt gólt­,ez letörte hátvédeinket, akik lőttek gólt, sajnos öngólt." A drukker kibeszél. Ha a csapat 7 :0-ra kikap, akkor amígyen magya­ráz. Ilyen pályán, ilyen bíró mellett vereségünk győzelemmel felérő döntet­len. Büszke vagyok és boldog örömmel tölt el ez az eredmény. • A drukker specialista. A játékvezeté­szidás egyetemi tanára. „Pfuj bíró, szemüveget a bírónak, gazember, csaló", ilyesmit csak a meccs elején mond, amikor még nem lendült for­mába. A harmincadik perc körül már a bíró családfájának kutatásába t­erül, különös tekintettel a leányági elődökre. Majd a játékvezető agybél­­képességei­ről mond lesújtó ítéletet, utána pedig ajánlatokat tesz. Hashajtót ajánl a keveset futó bíróknak, a sokat fü­tyü­lő­ket pedig felszólítja, hogy ilyen hassal ne képzeljék magukat fán ülő kanári­madaracskáknak. Egyébként hal- és h­ákosspecialista. Különös szeretettel ejti a mérlegelő bírókat kiszáradt halas­tavakba és a megáradt Rákospatakba. A drukker szivárvány. Hétközben arca sápadt, vasárnap azonban színeket játszik. Ordít, ugrál, magyaráz és mu­togat, sír és nevet, öklét rázza és topor­zékol. Ismeretlen férfiak nyakába ugrik és az előtte állók fejére üt, botjával csapkod, perecet majszol és fuldokol, vörösödik és kékül, haját tépi és ha vége a meccsnek, úgy néz ki, mint egy Csatatér. Esküdözik, hogy többé nem­ m­egy meccsre, a ezt a jövő vasárnapig be is tartja. A drukker boldog e­mber, mert ha kikap a csapat, rákeni a vereséget bíróra, a pályára, a szélre és az egész Világra. S ha győz a csapat — mert már állítólag ez is előfordult —, akkor madarat lehet vele fogatni. Akkor a bíró a legjobb játékvezető, aki valaha is a pályán megjelent. A pálya a kon­tinens legjobbjüvű játéktere s a csapat jobb, mint valaha. Ilyenkor a drukker azt mondja, hogy mégis szép az élet. Ilyen ember ez a drukker, az ordító, ugráló, bírószipo­lyozó, lelkes futballrajongó. * S a legtragikusabb az, hogy ez a drukker én vagyok. (K. K.) A TIZENKETTEDIK FORDULÓ Menné­l Inkább vége felé jár a bajnoki labd­arúgóidény, annál érdekesebbek a for­­dulók. Egy pillantás a tabellára és az mindet­ magyarázatnál többet mond. Néz­zük, mit o h­oz­hat az Ú­jpesti WMFC-mérkőzés a Megyeri úton­­,Újpest mellett Mól a hazai pálya, a fana­tikus újpesti drukkold tábor. Elkoptatott frázis ugyan, ile nem­­muhtam­ figyelmen kí­vül hagyni. A WMFC minden bizonnyal körüln­sz­ivndtáig védi majd jelenlegi pozí­­cióját és valóban n­agy küzdelem lesz ma I JtM'StCrt, amelyből a papírforma szerint a hazai csapatnak kellene győztesen kikerülni. Elektromos—Ferencvaro» Itt cím kisebb a tét. A Ferencvárost a mindenáron való előhbrojutás vágya, míg a/­ Elektromost a hazai pálya nyújtotta előny kihasználása fűti. Az érdekes mérkő­zés a Ferencváros győzelmét ígéri. G­am­ma—Kolozsvá­r Az erősen flisssivált Gamma teljes föl­­készü­ltséggel várja a Kolozsvárt. A Kolozs­várnál meglepetésre 1b lehet Mainitnal. Ha ez elmarad, akkor gólokkal gyík?, a Gamma. A Lam­part Itthon fogadja DIMAVAG-ot, de, ettől mé£ kikaphat. Szerencsésebb hely­zete van a Kispestnek, az Újvidéket látja vendégül és g­yőz. Szolnok szin­ten. kisebb csata színhelye, mist Újpest. .Szeged les® a vendég. Az ed­digi eredmények alapján a Zsolnok esélyes. Salgótarjánban vendégeskedik a Nagyvárad, amelynek győzelme alig vitatható el. A­ Szegedi VSC otthon fogadja a MÁVAG-ot, tehet, hogy ezért győzz. A Vasasok Miskolcon Amikor ezeket a sorokat olvassuk, a Vasas-Hazat röpíti a gyorsvonat Mis­kolc felé. Talán nem is­ kell részletezni olvasóink előtt, hogy mit jelent ez a mai meccs nekünk és az immár több­ezer főt számláló Vasas-drukkernek és a csapatnak. Saját otthonában megláto­gatni egy csapatot, az mindig előnyt jelent az otthoniak számára, saját pályáján legyőzni valakit még akkor is rend­kívüli teljesítmény, ha­ nem a tabella élén lovagló miskolciakról lenne szó. Tárgyilagosan el kell ismernünk, igen erős, igen nehéz ellenfele van ma a Vasasnak, viszont tudjuk jól, csodák és lefutott mérkőzések nincsenek. Mi bízunk a Vasas-fiúkban és bízunk abban, hogy a Miskolcon és a Miskolc környé­kén élő munkások éppen olyan lelkesen biztatják ma a Vasasokat, mintha nem távol a fővárostól, hanem itthon a Róka utcában játszanának. Gondolatban ma mi is mindannyian ott vagyunk Miskol­con és biztatjuk a fiúkat, úgy, ahogy szoktuk: Hajrá, Vasas! Egyébként .•A csapat a következő összeállításban sze­repe: Terényi — Gulács, Darmos —• Har­sány I I., Magyar, Ádám — Kovács, Illés, Takács II., Hermann, Szalkay. Sporthírek A­M­ÍG VAR­SVA­JOI LABDABCGOM£B­KöZÉST KÖZVETÍTI A RÁDIÓ. Novamib.« Ili­­wh a válogatott labda b­­gcsapat a svájci válogatottal méri össze tudásért. Breill a naffy sporteseményről a magyar rádió hely­szín­l közvetítést ad a eUrlobl stadionból. BUDAPEST ÜKÜLVIVOBAJNOKSÁG­Á­NAK döntői ma, vasárnap este a Szent, királyi uceai Nemzeti Tornacsarnokban. JOBBRA HAJTS! Az új formaim­­raid él­eke­pése kapcsán jó­ megszerkesztői tájékoztató jelent meg a Magyar Varrrt Nép , Kerékpárr­kereskedők és Mfotorészek Orszá­gos EgyesÜlélének kiadásában. A TU­BISTAK ALLAMSEGI.I/FEI. A tu­ristai­ Zivetség novemberi Uiaiácaülésén előter­jes­ztették a pizszki bizottság javaslatán az 1912. évi «N­itnwegblikérvén:retail. A bi­zottság a Hadfi,il havatok énsalkt oldailán i MtöoHygó tó kn/Wii­uábtun fóte»Itendö «um­dékház céljai ni 10.000 pengő »esélyt jav«, s ott, a flörtmatuiaforrá«! (kőszegi hegyek) me­n­edékh­áz bírvitenére 1000, a bükki bán­kuti m­enedékh­áz újjáépítés ujra 4000, a bbbe­tesvári moned­ékhísz továbbépít avéci­« 1­100, a Pilisben a bányah­­igy­i menedékház kibőví­tésé­re 1200, a Mecsekien építendó Zobáki­m­enedékihii/.ra »300, főképp®n Kárpátaljáin a Kadnad hm nedikiban és a Bala/tavn-mellékeit létesitenidő átjelzések céljaira pedig 3200 pen­gét, vés'ini külön viaellátási eeig­élyiké­ppen •^UOO pengőt a­ soproni orszá­gi ha­táraiál lévö István-menedékiház vízvezetékére. A Sólyom Twiste­l Egyasület n­événétm a llaikoki­llaikián fölé fölépült turistakiás tető al.'­ JU'ttaticára bosszú rita után az útjelzéei Gesély terh­ére megszavaztak SOO pwngőt. A Mecsek Egyesület főtitkárának kérésére, hogy a jubiláló «syaaakt nXHgikezdites«) a keleti Mecsek első menedékházának építé­sét, a Kárpát Egyesület és a Magyar Tu­rista Egyesület lemondott a ráeső eogé­ly egyn'wzérft­ és így erre a célra 4300 i­eji­gírt szavaz­hatot­t megt a tanács. Ugyanca­k» két p.gyesület a sajá­tjából egessü­ltetite M 100, illetőleg 1­00 pengőivel a Vándorkedv Turis­ták S'szirályöíszesnét. Irodalmi segélyre éppen a jövő évre riktsaülő felvidéki kalauzra 2000, a Csonhát-JaalauBra 1001­ penigő segélyt szavazott meg a tanács. A Bu­radla-barlang igazgatója bejed'To'tettte, hogy az állam­­segélyből épülő jósvalód barlangszálló falai már fölépültek és már hozzálogtak a tető­a garlanei dakolásához, úgyhogy az épület m­ég tiz évben tető alatt l­esz. Az Országos Sportt Köz­pont részéről közölték, hogy a gaillyatotai metor­lóbbá­ttelőj a kord­ánigata­sításra történt átvételektíz fölvett 30.008 pengős állami kölcsön-tartozást törölték. NYITVALEVŐ MÚZEUMOK Országos Magyar Történeti Múzeum (Mú­zeum köret 14—16) történeti és régészeti gyűjtemények 10—ig. — Iparművészeti Múzeum (Üllő­ ftt 33) 9—WS-ig. _ Országos Természettudományi Múzeum (Borosa ucca­lis) állat-, ásvány és őslénytára 9—tíií-ig.­­— Országos Magyar Siépmdnéneti Mizeum (Aréna út­­) 10—11­2-ig. — Mezőgazdasági Múzeum (Városliget, Széchenyi sziget) 10—3 óráig. - Az OTI Egészsénynyi Múzeuma (Eötvös ucca 8) 1—L­ig _ Közlekedésügyi Múzeum (Városliget) 0—Mg. _ M. kir. Hadimúzeum (Bástyasétány 40) 9—1 ie. » Olvasd a Népszavát és újj­á szerezz új előfizetőket !

Next