Népszava, 1942. január (69. évfolyam, 1–25. sz.)
1942-01-02 / 1. szám
70. évfolyam 1. szám Budapest, 1942 január 1. csütörtök A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti UCCA A • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 Aru fillér A krími félszigeten, a keresi földszorostól Szebasztopolig teljes erővel folyik a harc Német ellenintézkedések a Keresnél és Feodéziánál partratett szovjet haderők ellen A középső és északi frontszakaszon kemény hidegben tartanak az elhárító harcok A japánok folytatják előnyomulásukat Manila felé Berlin szerint Eden Moszkvában kiszolgáltatta Európát a bolsevizmusnak Az új év hagyományosan alkalmul szolgál arra, hogy államférfiak politikai nyilatkozatokat tegyenek,s azokban kifejezzék állásfoglalásukat, kívánságukat és programjukat a következő évre. Hitler kancellár is újévi felhívást intézett a német néphez. A felhívást Göbbelser irodalmi miniszter olvasta föl a német rádióban szerda este 8 órakor. A fölhívás szovece cikkünk megírásáig nem érkezett be. Mussolini miniszterelnök január 11 -én, annak a napnak az évfordulójául mondja el beszámolóját, amelyen felszámolt a parlamenti ellenzékkel és a fasiszta pártot állampárttá nyilvánította. A beszámolót a Palazzo de Venezia erkélyéről mondja el. Mussolini beszéde nagyfontosságú lesz. Ugyanezen a napon beszél majd Bottai nevelésügyi miniszter Rómában, Ciano külügy-miiniszter Bolognában, Grandi igazságügyminizter Tarinban, Parisi földművelésügyi miniszter pedig Firenzében. Berlin és Róma Eden és Sztálin tárgyalásairól A Népszava szerdai száma már ismertette német és olasz illetékes körök állásfoglalását azokról a tárgyalásokról, amelyek Moszkvában Sztálin és Eden között lefolytak. Erre vonatkozóan újabb megnyilatkozások történtek Berlin és Róma részéről. Amint a „M. T. I." jelenti, illetékes német helyről a következőket közlik: Még mielőtt Sztálin és Eden megkezdte volna tárgyalásait, ismeretessé vált, hogy az összejövetelen szóba kerül Európa újjárendezésének kérdése is. A megbeszélések — amint az azokról kiadott hivatalos közleményből és az angol sajtó hangjából kitűnik — olyan eredményre vezettek, amely — amint illetékes német helyen mondják — Anglia eddigi magatartása után ítélve nem is lehetett volna másmilyen, mindazonáltal furcsa. Semmi kétség sem lehet aziránt, hogy Eden a megszorult helyzetében ismételten kért fokozottabb mértékadó véradó fejében azt ígérte bolseviki szövetségesének, hogy a háború befejeződése után a bolsevizmusnak kiszolgáltatják az egész európai átáraz földet. Még az angol lapok nastarázó közleményei sem törekszenek ennek az eredménynek elleplezésére. Ellenkezőleg: a „Times" világosan azt írja az eszmék kölcsönösségéről szóló megjegyzései után, hogy a Szovjet Unió szociális és gazdasági tevékenysége nagy szerepet kap majd a világ eljövendő újjárendezésében. Az európai népek és Anglia volt európai barátai — mondják illetékes német helyen — ebben a tényben újabb bizonyítékát látják annak, hogy Anglia — ha valaha is módjában lesz — minden további nélkül kész volna arraa, hogy a bolsevizmusnak kiszolgáltassa az egész európai kultúrvilágot. A német távirati iroda diplomáciai levelezője erről a többi között a következőket írja: Anglia még cinizmusban oly gazdag saját történelmében is példanélküli módon most ledobja az egész világ barátjának álarcát, hogy az egész európai földrészt kiszolgáltassa a bolsevizmusnak, jutalmul a katonai megmentésért, amit London Moszkvától remélt... Különösen sokatmondó e tekintetben a „Daily Telegraph" közleménye. A lap diplomáciai levelezője követelésekről beszél, amelyeket a Szovjet Unió ,,Közép- és Nyugat-Európa belső viszonyai" tekintetében intézett szövetségeseihez és engedményeket kívánt. Tehát már nemcsak a szovjet részről kívánt döntő bulgáriai befolyásról van szó, vagyis gyakorlati szempontból a Balkánról és a környező államokról, hanem arról a szovjet követelte és a brit közlemények hangneme értelmében meg is adott jogról, hogy a Szovjet Unió beleavatkozhatok az európai országok belső viszonyaiba. Egy ismert brit hírmagyarázó ezt a tényt abban szögezi le, hogy a szovjetoroszok szerepet kívánnak játszani Közép-Európában és van is ott szerepük. A Stefani-iroda a többi között a következőket írja : „Kétesztendei hamisítás, hazugság és félrevezetés után íme az angolul beszélő népek hadicéljait immár leplezés nélkül megvallják vezetőik, akik közben bűnrészesei lettek a bolsevizmusnak és Csang-Kaj-Seknek, szerződéseket kötve velük annak a zsákmánynak megosztására, amely osztályrészükül jutna, ha terveiket, a világuralmat korlátlanul elérnék. Aki tehát nem lenne bolsevista, aki önmagával és az egész környező világgal, a történtekkel és a történendőkkel ilyenkor esedékes, elmellőzhetetlen és kényszerű lelki cselekmény. Idenkor nézünk vissza a múltba és tekintünk a jövendőbe, amikor fordul az idő, eltűnik egy esztendő és nekiindulunk az újnak, amelyről csak azt tudjuk, hogy milyennek szeretnénk, de nem tudjuk, hogy a valóságban milyenné alakul. A kortárs helyzete nem könnyű. Az első háború kitörése óta két nemzedék tanulta meg — részben öntudatosan, részben a rejtélyes, izgalmas homályokban tapogatódzva —, hogy nagy idők tanújának lenni nem csupán a legnehezebb emberi szerep, amely szenvedésekkel, nagy erőfeszítésekkel, a munkateljesítmény maximumával és sokszor a lemondás áldozataival jár, hanem a legnagyobb felelősséggel is, amellyel a jövendőnek, az elkövetkező nemzedéknek, az egykor biztosan megejtendő történelmi felelősségrevonásnak tartozunk. A kortárs sokat tanult és a kor, amelyben él, gondoskodik arról is, hogy abból, amit megtanult, semmit el ne felejtsen. Tele vagyunk tapasztalattal, tele vagyunk a jónak és a végzetesnek, a helyesnek és a megrendítő hibáknak ismeretével és ha ilyenkor, a számadás és a jövőbenézés csendes óráiban megcsináljuk a mérleget, már látnunk kell, mit cselekedtünk vagy mit cselekedtek mások jól vagy rosszul, hol dolgoztak felelősséggel s hol, kik és mikor alkották meg az erő vagy a gyengeség, a silányság vagy az emberiesség remekműveit. Tudjuk tehát, vagy legalább is tudnunk kell, hogy melyik út a miénk, a jövőnké és a felemelkedésünké s melyik út az, egyeseké és nagy közösségeké, amely egyenes vonalban a szakadék meredélyére vezet! Igen, ilyenkor elmellőzhetetlen és kényszerű lelki cselekmény a számadás a múlttal és a számottevés a jövővel. Megteszi ezt a legmagasabbrendű intellektus és a csendes gondolkodású dolgozó ember egyaránt. A munkásosztály, vagy pontosabban : a szervezett munkásság számadása világos és megnyugotató, tette a kötelességét az elmúlt esztendőben is. Nem kér érte külön elismerést, mert tudja, amit cselekedett, azzal az országnak tartozott és önmagának. Felelősségtudással, aszorgalom legmagasabbrendű kifejtésével és a kötelességteljesítés férfias helytállásával állott élethivatásának megadott őrhelyein s ha mindezért elismerés jár számára, elismerés a szociális gondoskodás lehetőségeinek legteljesebb kimerítésében, az nemcsak az övé, hanem ugyanakkor az ország legfontosabb érdekeinek szolgálata is. Ez a munkásság fölbecsülhetetlen értéke az országnak és fölbecsülhetetlen, nagy értéktartaléka a jövendőnek is. Amikor ez a milliónyi sereg, tiszta és eml, mint a szikla, ez időforduló napján számadást csinál önmagával nagyon jól tudja, hogy öntudata és műveltsége, felelősségérzete és köteleségtudása nemcsak önmagáért van, hanem elsősorban az országért, az ország jelenéért és jövendőjéért s ia van társadalmi réteg, amely érzi a felelősséget ezzel a jövővel szemben, az útért és az út megtartásáért, amely hozzá vezet, akkor a szervezett munkásság is az, amely ezt a felelősséget a legkomolyabban és a legmélyebben átérzi. Ez a komoly és mély felelősségérzet termelte ki és tette hatékonnyá azokat a szellemi és erkölcsi erőket is, amelyek ezt a munkásságot, történelmi szemléletének, eszményeinek és meggyőződésének hűséges megőrzésében segítették. Nem a dacos „csak azért is" és nem valami hivalkodó következetesség tartotta meg a hűség útján ezt a munkásságot, hanem a tudatosság, a mélységes meggyőződés, hogy az országot és önmagát jól csak ezen az úton szolgálhatja és ez az út az, amely a gyári viharos forrongálási ius- A kortárs számadása 0IK 2. Srt OfFNYJ-Prelimft'|