Népszava, 1942. április (70. évfolyam, 74–97. sz.)
1942-04-09 / 79. szám
1942 április 9. csütörtök NÉPSZAVA A Népszava a legutóbbi hetekben többször is foglalkozott az áruházakkal, különösen az úgynevezett áruházi kisasszonyok helyzete nézőpontjából, De olvashattunk máshol is az áruházak alkalmazottairól, akiknek otthon is kell dolgozniok, a munkahelyükön is nehéz munkát kell végezniök. Úgy gondolom, egy-két szemponttal az itt következő szerény soraim is hozzájárulhatnak az áruházi „kisasszony"-ok helyzetének megismertetéséhez és anyaiaira kívánatos megjavításához. Az áruházi kisasszonyról szóltak a Népszava cikkei, a „kisasszony"-ról, aki hajnalban kel, hogy a kisgyermekének az ebédét megfőzze, a lakást valahogy rendbehozza, magát is kicsinosítsa, hogy kellemes kiszolgálókisasszonyjelleget mutasson. Az áruházi kisasszony ugyanis feleség is egyúttal, aki nem éppen túl korán fekszik le esténként és éjjel sem mindig zavartalan a pihenése. Vagy a sebtében végzett otthoni munka, vagy a holtfáradtan megkezdett áruházi munka körül lehetnek igen nagy hiányosságok, ami valószínűleg csak növelheti szegénykének belső, magával való elégedetlenségét, amely végül az egész világgal való elégedetlenségre és boldogtalanságra vezet. Hol van tehát itt a hiba? Miért kell egy ilyen jobb sorsra érdemes fiatal nőnek, aki mellesleg anya is, ilyen lehetetlen hajszában és testi-lelki lestrapáltságban leélnie az életét, akkor, amikor jó erőben lévő, fiatal férje van?! A baj minden bizonnyal ott kezdődik, hogy a férjnek kellene többet keresnie, legalább is annyit, amennyi egy ilyen kis családnak a megélhetéséhez elegendő. Mert az áruházi „kisasszonyának lehet még az idők folyamán több fiacskája is, bármily keserves kín neki ezek nevelése. És a gyermekek szaporodásával nő a gondja és munkája, gyűlik elkeseredése, amíg oly zsémbes, ideges, koravén nő nem lesz belőle, aki végül sem mint anya, sem mint feleség, de legkevésbé mint kiszolgáló „kisasszony" nem használható. Erről a „remek" pályáról akarok egyébként még néhány szót szólni, hogy megvilágítsam a nők pályaválasztásízlését, vagy szomorú kényszerhelyzetét, amely az otthon nyugalmas melegétől, a gyermek boldogító nevelésétől vonja el őket. Az áruházban való tömegkiszolgálás hasonló munka az áruházi tömegcikkeknek a gyártási munkálataival. Nincs haszna belőle sem a termelőjének, sem a fogyasztójának, de kára van belőle a családnak és a nemzetnek. Itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, hogy megkérdezzük, szükség van-e egyáltalán tömegcikkekre? Értve ezen a silány, olcsónak csúfolt árucikkeket, amelyeknek termelőköltségei nem bírják el sem a rendes munkaerő munkabért, sem a rendes, szakképzett kereskedő becsületes hasznát, sem a rendes kereskedelmi alkalmazott járandóságát, mint a jobb, tartósabb, szakképzett munkásokkal gyártott és szaküzletekben forgalombahozott, rendes fizetésű alkalmazottak útján szakszerűen összeválogatott árut. Melyik áru az olcsóbb tehát? Melyik árunak gyártása kívánatosabb közérdekből is? A háborút követő békegazdálkodás sokféle elgondolásába, úgyszintén terveibe a gyenge minőségű tömegcikkük gyártásának nagyarányú háttérbe szorítását elsőrendűen fontos programként föl kell venni. A gazdasági élet irányításába mindenképpen bele kell szólani a dolgozó egyedeknek is, hogy a béketermelés meghozza végre az emberiség nyugodt létét, boldogulását. A dolgozóknak éppen úgy nem érdekük a silány áruk gyártása, mint a fogyasztóknak és az áruközvetítőknek. Nagy gazdasági érdekek függenek mindettől, de állítom, hogy átlagban sokkal több a haszon, mint a kár abból, ha gyenge minőségű tömegáruk helyett, főleg szakemberek által termelt jobb minőségű árukat gyártanak. Minőség, vagy mennyiség? Ez vonatkozik a földön mindenre. Sok rossz helyett inkább kevesebbet, de jobbat. Az ily átminősítés folytán az áruházi „kisasszony" is — úgy is, mint alkalmazott és úgy is, mint anya és feleség — átminősülne; a jobb kereset és kevesebb ideig tartó kiszolgálói munka, vagy férje jobb jövedelmezősége folytán az egészsége tartósabb, ellenállóbb lenne, használhatósági ideje, mint a jobb árucikkeknek általában, meghosszabbodnék. Ez a törvényszerűség vonatkozik másfajta munkaerőre is, és valóban, már ideje lenne, ha ezt a munkaerőkkel foglalatoskodók megszívlelnék. Ami pedig a tömegcikkekkel foglalkozó áruházakat illeti: természetesen ezekre is szükség van, megfelelő menynyiségben, a városok területének, és lakosságának arányában, de ezek főleg kiszolgáló tanulókkal árusíthatnának kiselejtezett árukat, a legszegényebbek számára. Valamikor ez is volt a rendeltetésük ezeknek az intézményeknek, csak a fejlődésnek látszó elfajulás folytán nőtték ki magukat oly intézményekké, amelyek az egész termelést és gazdasági életet eltolódott irányban befolyásolják. M. V., Szeged ír MUNKA SHELET Az áruházak, az áruik és az árusítóik. Lidércnyomás aMetropoliszban Írta: Karczag István Két hét óta sötét felhő ült a Metropolis áruházon. Ez a sötét felhő a Metropolis ötödik emeletéről ereszkedett alá, ahol az igazgatóság székelt. A felhő gomolygását a vásárlók nem látták, a kiszolgálók sem szemükkel: mégis, ez az anyagtalan, sötét közeg ott hullámzott a levegőben és láthatatlan árnyékot vetett a pultok mögé. Az Elnök urat két hét előtt furcsa és ismeretlen betegség támadta meg. A bal tenyere kegyetlenül elkezdett viszketni. Ez a babona szerint nem rossz jel. Azonban az Elnök úr felvilágosodott ember volt és nem hitt a babonákban. Különben is a babona szerint ennek a baltenyérnek már harminc esztendeje szünet nélkül viszketnie kellett volna. Nem, nem, ennek a baltenyérnek most semmi köze nem volt a pénzhez. Ez egyszerűen egy ártatlan kis bőrbetegség kellemetlen tünete volt. Talán még az sem, mert a viszkető tenyéren nyoma fent volt kiütésnek, foltnak, vagy effélének; az orvosok is inkább az Elnök úr lelkialkatával magyarázták a dolgot. Az Elnök úr érzékeny idegzetű egyéniség és a viszketegség valószínűleg a túlfeszített munkásságával függ össze. Mint említettük, az Elnök úr felvilágosodott ember volt és nemcsak a babonák iránt volt tartózkodó, hanem az üres bókokkal szemben is. Véleménye szerint az orvosok állítása a túlfeszített munkáról, inkább hízelgő volt, mint magyarázó és ezért jogos türelmetlenséggel fogadta az erényeiről szóló frázisokat. Ez a türelmetlenség csak fokozódott, amikor a családja is az orvosok mellé állt és aggodalmasan kérlelte őt, hogy mérsékelje munkatempóját. Régi igazság az, hogy a nagy jellemek senkit sem engednek akaratuknak ellenszegülni. Az Elnök úr is feleletképpen jelentősen fölemelte munkatempóját. Most már nemcsak hetenként egyszer egyetlen órácskára látogatta meg az áruházat, hanem mindennap kétszer is. Sőt gyilkos konokságában annyira ment, hogy reggel fél hétkor fölkelt és fél nyolckor megjelent az üzletnyitásnál. Akár egy egyszerű kiszolgálósegéd. Ám a természeten ritka esetben lehet erőszakot venni. Az Elnök úr kedélyét is ez a kemény és szigorú életmód meglehetősen aláásta, azonkívül az az ostoba és kegyetlen viszketés sehogyan sem akart elmúlni. Ismerjük el: nem kis önuralom kellett az ilyen spártai viselkedéshez. Reggel fél hétkor fölkelni és este fél hétig egy áruház mozgalmas életében résztvenni — ez végre is nem gyerekjáték. De az Elnök úr akarata erős volt, mint az acél: összeszorított szájjal és viszkető tenyérrel bátran viselte az önkéntesen vállalt megpróbáltatást. Sőt elhatározta, hogy ezentúl még tevékenyebben részt vesz a Metropolis munkájában és személyesen ellenőrzi a személyzet működését. Pedig az Elnök úr valójában rettentő kínokat állt ki. Egyrészt azért,, mert dél felé már majdnem összeroskadt a kimerültségtől, másrészt azért, mert ez a pokoli haltenyér irgalmatlanul kínozta és csiklandozta. A lelke legmélyén a zokogás váltakozott a kacagással. De azért hősiesen tartotta magát. Reggeltől délig és déltől estig álldogált a különböző osztályok előtt. Figyelt, fürkészett, tapasztalatokat gyűjtött, bár majdnem leesett a lábáról. Kitartása csaknem elérte a személyzet kitartását. A nagy erőfeszítésből az arca semmit sem árult el; egy önfeláldozó római hadvezér arca lehetett ilyen merev, mielőtt a kardjába dőlt, így járt-kelt naphosszat a pultok előtt az Elnök úr. Hol a játékosztályon bukkant fel, hol a csipkeosztályon, hol meg a szőnyegosztály forgalmát szemlélte. De a viszketegség állandóan gyötörte, kínozta, bosszantotta. A testi fáradtság pedig néha elcsüggesztette. Bolondos ötletek merültek fel benne. Szeretett volna a vasáruosztályhoz elvánszorogni, ott némán belefeküdni egy csábító nyugágyba, viszkető tenyerét kényelmesen előrenyújtani — és rajta! — ide azzal a hatosszámú durva vasráspollyal, reszeljétek ezt az átkozott tenyeret a végkimerülésig. Ilyen bolondos állapotban végezte az Elnök úr felügyelő sétáit. Később már ez az állapot átragadt a Metropolis egész személyzetére. Amikor az Elnök úr egy osztály élén kíséretével megjelent, a személyzetet a sarkától a feje búbjáig viszketegség fogta el és legszívesebben mindenki elrohant volna a vásárlók elől valamelyik sarokba vakarózni. Csak el, el minél távolabb az Elnök úr kutató szemei elől!... A Metropolisra lidércnyomásként nehezedett az Elnök úr állandó és fürkésző jelenléte. Egy sötét árnyék volt, egy fekete felhő, ami elborította a lelkeket. Az igazgatótól — a liftesfiúig, az osztályvezetőktől — a takarítóasszonyokig mindenki érezte, hogy a nagyúr szeme rajta függ, ellenőrzi minden mozdulatát és veszélyezteti parányi életét. A nagyság árnyéka elhomályosította a Metropolis világosságát Mintha még a Metropolis ormán lengedező zászlót is most csüggedtebben csapdosta volna a szél, mintha ezt a zászlót valami rejtett erő félárbocra tolta volna a lappangó, belső gyász miatt... A birodalomban lassanként fejvesztettség lett úrrá! A kiszolgálás kapkodó lett, a számításokba hiba csúszott, a kiszolgálók és kiszolgálónők minden csoport közeledtére összerezzentek. Mindenki sivanakodóvá vált, idegessé, később elégedetlenné — és végül ingerültté! A Metropolis hírneve is megérezte a csendes forrongást. A vevők panaszkodtak, az áruház barátai a békésebb áruházakba pártoltak át, a forgalom megcsappant és az még jobban tetézte a zavart, hogy az Elnök úr megtorlásképpen egy-két figyelmetlen és kapkodó seszédet állásvesztésre ítélt. A személyzet először csak rettegett az Elnök úrtól. Azután határtalanul meggyűlölte. Összesúgtak, összehajoltak, majdnem összeesküvést szőttek ellene. Titokban forrongott az egész Metropolis. A viszikető vaskéz megzavarta a rendet és felgyújtotta a dolgozók békéjét. Méer onnan is láng tört elő, ahol azelőtt még parázs sem volt. Az Elnök urat a zsarnokok keserű mítosza fogta körül. Pedig az Elnök úr külsejében senkit sem bántott. Csak mereven kutatott hideg szemeivel. A viszkető tenyér sem ébresztett már semmi együttérzést. Már mosolyt sem. Szorító, nehéz, utálatos tenyér volt ez. Párt szervezeti élet A környéki végrehajtó bizottság csütörtökön délután 6 órakor ülést tart. _ Egyesületi élet A Villamos és Helyiérdekű Vasúti Alkalmazottak Országos Szövetsége április 9-én, csütörtökön tartja XIII. évi közgyűlését. Oktatásügyei. Előadások A villamosalkalmazottaknál (VI. Munkácsy Mihály ucca 25) április 9-én, csütörtökön este 7 órakor. Tausz János: „A Tátra". (Vetített képekkel.) Kolozsvárott, a Vasmunkásotthonban (Fejedelem ucca 17) április 12-én, vasárnap délelőtt/1l órakor. Peyer Károly: „A szakszervezetek szerepe a gazdasági életben." Irodalmi délután A Rákospalotai Munkásképző Egylet április 12-én, vasárnap délután/14 órakor a rákospalotai városháza dísztermében rendezi meg a február 22-re tervezett és felmaradt irodalmi délutánt, amelynek keretében Hódy Gitta, Gyarmathy Anikó, Gábor Miklós, Halász Kálmán színművészek és a Vándor-kórus Petőfi Sándor, Arany János, Tompa Mihály, Vajda János, Ady Endre, József Attila műveiből adnak elő. Közreműködik még az Első Zuglói Dalkör mandolinzenekara. Bevezetőt mond Szakasits Árpád. Műsor ára 1 pengő. A február 22-re megvásárolt műsorok érvényesek Tanulmányi kirándulások A villamosalkalmazottak április 12-én, vasárnap tanulmányi kirándulásra mennek Aquincumba. Találkozás délelőtt 9 órakor a margithídi HÉV-megállónál. Robbanás lőszerkirakodás közben (Kairó, április 8. — „N. S. T.") Szuez közelében még húsvét vasárnapján robbanás történt lőszer kirakodása közben. Nyolc angol katona és 22 egyiptomi munkás életét vesztette. 7. oldal Öngyilkoskísérletük után kirabolták az áldozatok lakását A főkapitányság központi ügyeletén megjelent Kohlmann Norbert, a Damjanich utca 58. számú házban lakó szűcsmester, aki pár nappal ezelőtt családjával, feleségével, anyósával és két gyermekével gázöngyilkosságot kísérelt meg. Attól féltek, hogy internálótáborba kerülnek, mert két német fiatalembert befogadtak a lakásukba. Kohlmannék már felgyógyultak s amikor kijöttek a kórházból, otthon feltörve találták a szekrényeket. Az ismeretlen betörők 2500 pengő értékű ékszerüket elvitték. A nyomozás megindult. — Halálozás. Ottlik Lóránd hétfőn, életének 53-ik évében hirtelen meghalt, özvegye Zlinszky Erzsébet és három gyermeke, valamint unokatestvérei, Ottlik György, a „Pester Lloyd" főszerkesztője és Ottlik László egyetemi tanár, továbbá a kiterjedt család gyászolja. Az elhúnytat a szerdán délután 3 órakor tartott gyászszertartás után a fiumei úti temetőből a pest megyei Gyón községbe szállították s ott helyezik örök nyugalomra. Göngyöletek továbbítása Budapest-Nagyvásártelep hajóállomásról. A Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Rt. igazgatósága közli, hogy a hajókésések elkerülése érdekében Budapest-Nagyvásártelep állomást a személyhajók völgymenetben a menetrendszerinti időben csakis utasok ki-, illetve beszállása végett érintik. Áruk és göngyöletek menetrenden kívüli időben rakatnak be a hajóba, miért is azok feladásáról a teleknek a hajó indulását megelőző napon kell gondoskodni. (X)