Népszava, 1942. május (70. évfolyam, 98–121. sz.)

1942-05-24 / 116. szám

1942 május 24. vasárnap NÉPSZAVA M­ÍJ H­K­Á­SZÉ­­L­­E­T Kudarcba fulladt a Nemzeti Munka­központ egységbontó kísérlete Kolozsvárott Erdélynek Magyarországhoz való visz­szacsatlakozása után sorra csatlakoztak az erdélyi városok és községek építő­­munkásai a MÉMOSZ-hoz. A kolozsvári kőműves-, ács-, festő- és egyéb építő­ipari munkások 1940 december 15-én megtartott együttes közgyűlése is egy­hangú határozattal mondta ki a szövet­séghez való csatlakozását. Egészen ter­mészetes is, hogy a kolozsvári építő­ipari munkások is hazatértek ahhoz az anyaegyesülethez, amelytől 24 évvel ez­előtt az ismert okok elszakították őket. Ismerve Erdély munkásságának szabad­ságszeretetét, amellyel a történelem folyamán annyiszor hullatta a vérét, az lett volna a meglepő, ha nem így ha­tároztak volna. Ezen a gyűlésen, amelyen a közben re­negáttá vált Soós László festő elnökölt, m­ég ő maga is a csatlakozás mellett foglalt állást és ilyen értelemben fel is szólalt. 1942 január 23-án a festőmunká­sok külön szakmai gyűlést tartottak, amely megerősítette a csatlakozásra vo­natkozó korábbi határozatot. Közben Soós László és egy-két társa, nyilván az egyéni érvényesülés na­gyobb lehetőségének kilátásba helyezése folytán, pálfordulást csinált és agitálni kezdett a festőmunkások között, hogy váljanak ki a MÉMOSZ-ból és csatla­kozzanak a Nemzeti Munkaközponthoz. Agitációja során ott, ahol annak szük­ségét érezte, még a denunciálás eszközé­től sem riadt vissza. Mikor aztán már úgy érezte, hogy a hosszabb időn át tartó egységbontó tevékenysége után megérett a helyzet a szakításra, május 6-ra újabb közgyűlést hívott össze, amelyre, nagyon helyesen, a festőmun­kások értelmes és tisztán látó nagy­többsége nem ment el és így, határozat­képtelenség miatt, a gyűlés nem volt megtartható, Soóst azonban­ még ez a nagyfokú bi­zalmatlanság és súlyos vereség sem té­rítette észre. Május 15-én újabb kísér­letet tett a festőmunkásoknak a Nemzeti Munkaközponthoz való átjátszására. Hogy a gyűlésnek nagyobb súlyt és nyomatékot adjon, Vencel Antal ország­gyűlési képviselőt is meghívták a gyű­lésre, aki fel is szólalt. Jelen volt to­vábbá Noé Lajos, a Nemzeti Munka­központ titkára is. Ezen a síppal-dobbal beharangozott „nagygyűlésben mindössze 12 festő­munkás jelent meg, tehát még annyi sem, mint az előző gyűlésen. De mint­hogy Soós mindenáron produkálni akart, alapszabályellenesen ugyan, de mégis megtartotta a „nagygyűlés"-t, amelyen a jelenlevők közül is, akikről pedig Soós azt gondolta, hogy egytől­egyig az ő emberei, kilenc szavazott a csatlakozás mellett, három pedig ellene. Többen a gyűlés megkezdése előtt tün­tetőleg távoztak, mondván: a festő­munkások egységbontásában nem vesz­nek részt. Így végződött Soósék dicstelen erőlkö­dése, amely felett most már ülhetik a győzelmi tort. A magunk részéről — ír­ják a szervezett építőmunkások — azo­kat az embereket, akik a cselekvési sza­badságukkal élve máshol próbálják ke­resni a boldogulásukat, nem kívánjuk korlátozni a cselekvésükben. Még csak nem is fenyegetődzünk, mint­ Soósék. Azokkal szemben azonban, akik a szö­vetség és a szervezett munkások egysé­gének a megbontására törekszenek és alapszabályellenes cselekvést követnek el, könyörtelenül kiközösítjük egyszer­s mindenkorra magunk közül. Ezt tettük Soós László, Baksa János és Bódis Imre festőkkel szemben is, akiket kizártunk a tagjaink sorából. Bizonyos, hogy Kolozsvár öntudatos építőmunkássága csak helyesléssel fo­gadja az építőm­unkásszövetségü­nknek a rendbontókkal szemben való eljárását. Arról pedig mondjanak el Soós és tár­sai, hogy a csoport vagyonából csak egy fillér értéket is elvihetnek. A szervezett építőmunkások ezúttal is felhívják a kolozsvári festő és a többi építőipari munkások figyelmét arra, hogy Soósék eljárásából vonják le a legmesszebbmenő következtetést és hagyják figyelmen kívül az ígéreteit vagy fenyegetéseit, mert azok minden komoly alapot nélkülöznek. Tartsank ki továbbra is az Építőmunkások Orszá­gos Szövetsége mellett, amely évtizede­den át becsülettel és megalkuvás nélkül harcolt, a viszonyokhoz és lehetőségek­hez képest harcol ma is az építőmunká­sok érdekeiért, a szebb és boldogabb jövendőért. Az építőmunkások bíznak abban, hogy Kolozsvár építőmunkássága és köztük a mintegy 150 számot kitevő festőmunkás is hűen kitart a méthoszi gondolatok mellett és sem ígéretekkel, sem fenyegetéssel nem hagyják magu­kat a meggyőződésüktől eltántorítani. Az építőmunkásszövetség a közeli biz­tos és szebb jövő reményében szeretet­teljes üdvözletét küldi Kolozsvár ön­tudatos, bátor és dicsőséges mozgalmi múlttal rendelkező építőmunkásságának. Egy miniszteri látogatás címmel április 30-i számunkban közölt cikkünkre a következő levelet kaptuk, amelyet változtatás nélkül közlünk: A Népszava tekintetes szerkesztőségé­nek Budapest. Azzal a kérelemmel fordulunk a t. Szerkesztőséghez, szíves­kedjenek az április 30-i lapjukban megjelent „Egy miniszteri látogatás" című cikkre az alábbi helyreigazító nyi­latkozatunkat lapjukban leközölni: Nyilatkozat. Mi, a Füleki Iparművek Rt. munkásai által választott tárgyaló­bizottság tagjai, amely bizottság gon­dos összeállításánál fogva az üzemben dolgozó 3600 munkás minden rétegét és 6±ákmáját képviseli és a munkásság minden ügyes-bajos dolgát, a törvény­ben megengedett keretek között intézi, ezennel kijelentjük, hogy a cikkben fog­lalt állítások nem a valóságnak meg­felelően lettek közölve. Ezzel szemben: Igaz az, hogy örömmel néztünk a Miniszter úr látogatása elé a vállalat vezető uraival együtt, mert ez a láto­gatás volt hivatva a vállalat zavartalan menetét és továbbfejlesztését biztosí­tani. Belőlünk, munkásokból pedig azt az érzést váltotta ki, hogy velünk munkásokkal a legmagasabb fórumon is törődnek. Igaz az, hogy a Miniszter urat az őt megillető tisztelettel és örömmel s a legelsők között mi, a munkástárgyaló­bizottság 12 tagja fogadtuk. A fogadá­son a Miniszter urat üdvözöltük és rá­világítottunk a füleki munkásság ál­dozatos és hazafias jellemére s ebből ki­folyólag arra, hogy a megszállás hosszú 23 éve sem tudott magyarságunktól el­téríteni, továbbá arra, hogy a vissza­csatolás után a gyár 1500 munkáslét­számát 3800-ra emelte s így sokezer magyar családnak nyújt biztos megél­hetést. Tudtára adta a tárgyalóbizott­ság az igazgatóság útján a Miniszter úrnak a munkáslakásokra vonatkozó kérelmét, amelyek létesítése már ez év elejétől kezdve egyik legfontosabb kí­vánsága volt a munkásvezetőségnek és legjobb és legolcsóbb áru is eladatlanul kever, ha hirdetéssel­ nem hívja föl rá a közönség figyelmét! az igazgatóságnak. A Miniszter úr nagy megértést tanúsított velünk szemben, melynek eredménye az, hogy 50 munkás­lakás építése még ez évben meg fog kezdődni. Igaz az, hogy a Füleki Iparművek Rt. a minimális munkabéreket — amely 1939 augusztus 8-án kapt 16.810-1939. K­ass­isi Mags' I fülét valamennyi tagjának pontos és fel­tétlen megjelenését kéri a vezetőség. Párt­szervezeti élet A rákospalotai községi frakció május 26-án, kedden este ülést tart. 9. oldal XII. számú rendelettel van szabá­lyozva — betartja, csupán az a körül­mény, hogy az 500 munkáson felül fog­lalkoztató üzemekre a minimális óra­bérek nincsenek rendeleti úton szabá­lyozva, adott a múltban vitára okot. Különben a munkások 95%-a szakm­ány­ban dolgozik és szakmánykeresetük óra­bérüket lényegesen meghaladja. 1938 nyarán a gyár leégett és a gyár­nek az a célja, hogy előbb munkaterme­ket építsen és gépeket vegyen, hogy mennél több munkást foglalkoztathas­son. Igaz ugyan, hogy nincs tükrös W. C., modernül berendezett szociális intézményünk, de a h­áború után sor kerül erre­ is. Mosdók és szekrények kü­­­lönben minden osztályon vannak és ha a szerkesztő úr meg akar győződni a fent elmondottakról, nagyon szívesen látjuk. A Füleki Iparművek Rt. munkás­tárgyalóbizottsága: Szikora Pál ács, Szkokan András bádo­gos, Kovács József asztalos, Schneider Alfréd mintalakatos, Kasza Lajos rak­tári munkás, Varga Gyula kályha­készítő, Adamecz József zománcozó, Szedmák József vasöntő, Fülöp József lakatosszerelő, Tóth Lajos esztergályos, Kozma János fémnyomó, Kaszás György lakatos. Állításainkat fenntartjuk. —­­ szerk. Szakszervezeti élet Az Építőmunkások Szövetsége nyo­matékosan felhívja valamennyi cso­portja és befizetőhelye vezetőségeinek a figyelmét arra, hogy legkésőbben június 15-ig a kérdőíveket kitöltetni és azokat a szövetséghez beküldeni szíveskedje­nek. Ennek elmulasztásával nagyban megnehezítik a további agitációs anyagok kidolgozását és hátráltatják a mozgalmi tevékenység vitelét. A Magyarországi Szűcs-, Sapkás- és Szőrm­eipari Munkások Egyesülete jú­nius 10-én, szerdán este 7 órakor tartja az egyesület helyiségében (V. Sas ucca 6. szám, II. em.) rendes évi közgyűlését. Az egyesület valamennyi tagjának pon­tos és feltétlen megjelenését kéri a veze­tőség. A Magyarországi Höröndös-, Bőrdísz­műves-, Nyerges-, Szíjgyártó- és Rokon­szakmabeli Munkások Egyesülete június 16-án, kedden este 7 órakor tartja az egyesület helyiségében (V. Sas ucca G, II. em.) rendes évi közgyűlését. Az egyes Lapunk legközelebbi száma a pünkösdi ünnepek miatt szerdán reggel a szokott időben jelenik meg. A Népszava kiadóhivatala, a N­é­p­s­z­a­v­a-köny­vkereskedés és a jegypénztár hétfőn egész nap zárva van. Gyűjtés a hősi temető gondozására Május utolsó vasárnapja a Hősök Vasárnapja, ezen a napon kegyeletes ünnepségeket rendeznek a háborúban elesett magyar katonák emlékezetére. Sokan felkeresik ilyenkor a budapesti hősök temetőjét, ahol huszonkétezer sírban pihennek az elesettek. A te­mető felügyelőségének ennyi sír gon­dozását kell vállalnia, ezért a hősök napján a főváros társadalmához for­dul a felügyelőség és gyűjtést rendez. Minden házban gyűjtőívet kapnak a házfelügyelők, a közönséget pedig arra kérik, gondoljon mindenki a maga hősi halottjára, a világháború­ból, a Felvidék és Délvidék visszafog­lalásánál és a mostani háborúban el­esett közeli vagy távoli rokonára, is­merősére, adakozzék jószívvel ki-ki tehetsége szerint. A diétás beteg szakácskönyve! A gyo­mor-, a bélbetegségek és az epekő diétái P 4.80. Anyagcserebetegségek, köszvény, reuma, vesekövek és a sárgaság diétái P 4.80. O0 A nyomozók vallomása a Csáktornyai kommunista pörben Pécsről jelentik. A Csáktornyai kommunista bűnpör folytatólagos tárgyalásán az ötöstanács a nyomo­zásban résztvett csendőröket, bi­zalmi férfiakat és tolmácsokat hall­gatta ki. Valamennyien egybehang­zóan azt vallották, hogy a­ vádlot­takat senki sem bántalmazta s azok minden erőszak nélkül önként tet­ték meg beismerő vallomásukat. („M. T. I.") A hegedű kiváló szakemberei és óriási választék Sternberg hanng­szergyárban, Rákóczi út 60. (X) Gránát csapott le Istanbul elővárosába (Istanbul, május 23. — „N. S. T.") Tragikus szerencsétlenség történt a Márvány tengeren napok óta gya­korlatozó török flotta egyik altiszt­jének gondatlansága miatt. A pén­teki élesgyakorlatoknál az egyik gránát Istanbul elővárosában csa­pódott le, éspedig olyan szerencsét­lenül, hogy egy arra haladó zsúfolt villamoskocsit ért. A szerencsétlen­ségnek három halálos és tizenkilenc súlyos sebesült áldozata van.

Next