Népszava, 1942. május (70. évfolyam, 98–121. sz.)

1942-05-28 / 118. szám

1942 május 28. csütörtök NÉPSZAVA Népiség és szocializmus Megjegyzések Veres Péter legújabb könyvéről Írta: Losonczy Géza Veres Péter elgondolkoztató kis könyvének olvasása után első érzé­sünk az volt, hogy mennyire hiány­zik, mennyire kellene a szocialista folyóirat. Újságcikkben nem­ fog­lalkozhatunk érdem szerint é­s kellő terjedelemben könyvek, eszmék, ál­lásfoglalások bírálatával s így arra kényszerülünk, hogy Veres Péter ,,Népiség és szocializmus" (Magyar Élet-kiadás) című könyvének leg­lényegesebb pontjait vitassuk meg csak. Bízunk abban, hogy az alap­vető kérd­ések tisztázása az olvasó számára megkönnyíti a részletek értékelését. Veres Péter írását azzal kezdi,­ hogy a népi írók ellen az utóbbi­ időben ismét „koncentrikus" táma­­­dás indult. Támadják őket a kon­zervatívok, klerikálisok, liberálisok és a kispolgrák­ radikálisok világ­iné­zeti és vérmérsékleti különbség nélkül. „A valódi marxista szocia­listák pedig külön állanak és nem, annyira­­harcolnak ellenünk, mind­ inkább elégedetlenek velünk, mert­ radikálisabb és következetesebb ál­dásfoglalást követelnek tőlünk a dolgozó osztályok tényleges osz­tályharcos mozgalma mellett. Azt m­ondják, mindig másod-, harmad-, sőt tizedrangú kérdésekkel foglal­kozunk az elsődlegesen fontos sza­badságharc helyett. Megvallom, engemet és még néhányunkat főleg csak ennek a csoportnak a vélemé­nye érdekel..." Ebből és a kötet során még gyakran megismétlődő hasonló kijelentésekből kiviláglik, hogy Veres Péter ismét hitet tesz­ a szocializmus mellett. Mégpedig­ sokkal határozottabb és élesebb for­­­mában, mint előző megnyilatkozá­saiban. Úgy gondoljuk, nem lehet szó­­nélkül elmenni Veres Péter ilyen megállapításai mellett. Mi a múlt­ban gyakran kifogásoltuk, hogy a népi írók szájában a szocializmus elvesztette igazi , hogy úgy mond­­juk: osztálytartalmát s amolyan üres közhely lesz belőle, amel­yet minden aggály nélkül használhat akárki. Veres Péter jelen könyvé­ben a szocializmust ismét a munkás-­­ osztály fogalmához kapcsolja­­ s amikor szocializmusról beszél, akkor valóban a szocializmusra is szondol. Már a cím is mutatja, hogy Veres Pétert jelenleg a népiség és szocializmus foglalkoztatja s a kettő kapcsolatát igyekszik a meg­nyugtató módon­ tisztázni. Míg ed­dig, ptk­ évvel ezelőtt elsősorban a szociadizmus és a jobboldali na­cionnalizmus szintézisét kereste fő­ként, addig ma a népiség és szocia­lizmus helyes viszonyát kísérli meg tisztázni. Ne becsüljük le ezt a vál­tozást, amely — ha talán nem is tudatos — híven kifejezi a politikai viszonyok változását is. A­ szocialista munkásság szívesen hozzájárul e viszony tisztázásához. Ugyanúgy, ahogy a múltban támo­gatta teljes erkölcsi és politikai súlyával a népi írók építő tevé­kenységét — Márciusi Front! — most is hajlandó segítségére sietni minden őszinte jószándéknak. Se­gítségére siet és támogatni kívánja a népi írókat elsősorban őszinteség­gel és bírálattal. Úgy is mondhat néki őszinte bírálattal. Ennek az őszinte bírálatnak a nevében min­djárt azt is meg kell mondanunk, h­ogy elégedetlenek vagyunk ugyan a népi írók állásfoglalásának, ki­állásának következetességével és ér­tékével, de nem osztjuk fenntartás nélkül a népisé­r elvi tartalmát sem. A mai súlyos időkben a munkás­ság fokozott figyelemmel kíséri a társadalom és az irodalom kü­lön­böző tényezőinek megnyilatkozá­sait és állásfoglalását, köztük a népi írókét is. Azoktól, akik a dol­gozó rétegek barátainak vallják magukat a munkásság, azt várja hogy félreérthetetlenül szögezzék le magukat a dolgozók célkitűzései mellett. Mégpedig ne csak általá­nosságban, elvi megnyilatkozások­ban, hanem konkrét esetekben is. Azt várja, hogy támogassák azo­kat az akciókat, amelyek a dol­gozó osztályok felfogását és céljait képviselik s ne érjék be egy meg­lehetősen terméketlen parasztrajon­gás kitenyésztésével s a magyar jelleg magában véve ismét termé­ketlen feltárásával. Ne engedjék megrekedni a megmozdult szociális lelkiismeretet a parasztimádatnál s a magyarkodó frázisoknál, hanem adjanak a felébredt lelkiismeretnek tartalmat és irányt. Mutassanak rá arra, h­ogy a magyarság népi sajátságai milyen társadalmi felté­telek mellett bontakozhatnak ki s e társadalmi feltételek megterem­téséhez melyik út vezet. Veres Péter kis könyve az első lépés ezen az úton. S itt érkezünk el, a kiállás elégtelenségének megálla­pításától a népiség ideológiájánál bírálatához. Veres Péternek nem­csak abban van igaza, hogy szocia­lista részről következetesebb és félreérthetetlenebb állásfoglalást várnak a népi íróktól, hanem ab­ban is, amikor a szocialista kritika lényegét a népiséggel szemben a lényegtelen kérdések előtérbe tolá­sában látja. Valóban így is van. A szocialisták úgy gondolják, hogy a népi írók nem találták meg a­­ döntő szempontot sem a magy­ar problémák, sem a társadalmi és irodalmi erők megítélésében. Veres Péter úgy osztályozza és ér­tékeli a magyar irodalmi élet kü­lönböző tényezőit, hogy azok ho­gyan viselkednek népi írók törek­véseivel kapcsolatban. A tévedés ott van, hogy ez a szempont semmi­képpen sem alkalmas az irodalmi tényezők tárgyilagos értékelésének kialakítására. Volt idő, amikor ez a szempont helyes volt, a Márciusi Front korszakában. A népi írók ekkor a dolgozó osztályok demok­ra­­tikus törekvéseinek voltak a kép­­viselői és így valóban választóvíz szerepét töltötték be a magyar iro­dalmi és politikai életben. Aki támo­gatta vagy építő kritikával segít tette őket előre a megkezdett úton, az kétségtelenül maga is a demokra-t tikus haladás híve volt. Viszont­­mindazok, akik ebben az időben szembenálltak velük, szem­benállottak a népi demokrácia gon­dolatával is.­ Ma azonban a népi írók viszonya a haladáshoz nem ilyen egyenes és közvetlen. Az el­múlt évek tévedései és félresiklásai következtében a népi írókról ma nem lehet jólélekkel azt állítani, hogy ők volnának a Petőfi—Ady—­­ József Attila-vonal legkövetkezete­sebb képviselői. Nevük ma n­em­­ azonos a demokratikus társadalmi haladás gondolatával, ezért a velük szemben­ tanúsított elutasító vagy helyeslő magatartás sem lehet a reakció, vagy haladás ismertető jele. Ma írók, irodalmi csoportok, írói körök megítélését nem az dönti el, hogy ők is tudatlannak, város­ellenesnek, kutúraellenesnek tart­ják-e a népi írókat vagy sem, ha­nem az, hogy milyen álláspontot foglalnak el a magyar társadalmi­ élet leglényegesebb és döntő probl­­ámájával, a független állami léttek­ és a népjogok kitejesztésével kap­­­csolatban. Ha a népi írók működése ebben az irányban fejlődnék, akkor Veres Péter értékelése tárgyi szem­pontból is megállná a helyét. Mivel azonban erről ma­ még nem beszélhetünk, kénytelenek vagyunk szembeszegülni Veres Péternek azzal a szemléletmódjával, amely a konzervatívokat, klerikálisokat, liberálisokat és radikális kispolgá­rokat egy kalap alá foglalja. Ez a merész általánosítás csak a népi írók szempontjából lehet indokolt, viszont semmiképpen sem igaz a­ magyar társadalmi haladás szem­szögéből. Hiszen tudjuk, hogy van­nak konzervatívok, akiknek minden maradiságuk ellenére is van any­nyira becses az önálló magyar állami lét, hogy ennek érdekében felemelik szavukat,, tudjuk azt is, hogy a liberalizmus hívei között számosan találhatók olyanok, akik a szabadelvűséget nem tudják el­képzelni őszinte népi demokrácia nélkül, azt is tapasztaltuk, hogy vannak klerikálisok, akik nem az egyházi nagybirtok fenntartásában látják legfőbb feladatukat, hanem a természetjog alapján kárhoztat­nak minden olyan szándékot, amely a személy vagy állami önrendelkezési jogát megcsorbítaná; s lehetetlen észre nem vennünk végül, hogy a „radikális kispolgárok" közül sokan és éppen a legértékesebb elemek, nem a kozmopolitizmus felhőiben járkálnak, hanem őszinte szívvel csüngenek a minden ízében magyar és szociális Magyarország álmán. Igazságtalanság volna ezt a meg­kü­lönböztetést el nem végezni. S hogyan vár méltányosságot, meg­értést Veres Péter a népi írók szá­mára, ha ő maga mereven és me­chanisztikusan ragaszkodik általá­nosításaihoz, amelyek a fejlődés so­rán téveseknek bizonyultak?... „Az egyiknek a szájában a népi­ reakció, a másikéban: progresszió. Mindegyikre van i­élda Európában is, nálunk is. Meg kell hát monda­nunk őszintén, a mi népiságünk micsoda: re­akció-e vagy progresszió?" — írja Veres Péter. Valóban, ennek a kérdésnek a megválaszolása a lényeges. A népi írók a nemzet fo­galmát a néphez, főként a paraszt­sághoz kötötték. Hangoztatták, hogy a magyarság tudata, a magyarsághoz tartozás öntudata ugyanolyan fontos eleme kellene hogy legyen a szocialistáknak, mint az osztályöntudat. S a szocializmus megvalósulását is azért kívánják, mert remélik a mag­yar faj ősi és századokon keresztül elnyomott faji sajátságainak kibontakozását. Ezt azonban nemcsak a népi írók várják a szocializmustól és a demokráciától, hanem a haladás hívei is. Ők is azt vallják, hogy virágba borul a magyar néz­ min­den nemes tulajdonsága. Addig is azonban, amíg ide elérünk, meg kell erősíteni népünkben a magyar­ság tudatát, mégpedig úgy, hogy tudja, mit jelent számára ez a ma­gyarság és meg tudja védeni a leselkedő veszélyek elől. A népi­írók misztikus és helyenként irra­cionális faji­­magyarságát át kell vinni társadalmi síkra, be kell ágyazni az eleven történelmi fejlő­désbe és a mai társadalmi viszo­nyokba. A népi íróknak hang­súlyozni kellene, hogy a magyarsá­got nemcsak különleges ízlés- és szemléletforma jellemzi, hanem ra­gaszkodás a magyar kulturális ha­gyományokhoz és azokhoz az ered­ményekhez, amelyeket nemzeti for­radalmunktól örököltünk. Veres Péter azt írja: ...,,A ma­gyar nép a majdnem általános isko­­­lás nevelés ellenére azért marad tudatlan, mert a magyarországi nevelés nem magyar stílusú neve­lés." Mit szóljunk erre? Hiszen Veres Péter is tudja, hogy a ma­gyar nép szellemi elmaradottságá­nak nem az a fő oka, hogy közokta­tásunk nem alkalmazkodik a ma­gyar észjáráshoz. Ez is egyik ok, de hol marad, ez a csekély szépség a solt századok történelmi mulasztá­saihoz képest? Veres Péter és a népi írók hajlamosak arra — mint­­ ez a példa is mutatja —, hogy a problémákat reális társadalmi sík-­­ról mellékvágányra tolják át s így megnehezítsék a probléma szo­ciológiai fölismerését és politikai gyógyítását ^^^^^^ Kultúrpropaganda jeszy?pénztáraink­nál. Erzsébet körút 35. Tel.: 222-293 és Conti­acca 4. Tel.: 138-3.10. 31. 32 (volt Angol Park) és szír­ hozóüzem­eibe a következő kedvezményes jegyek kaphatók: Parkbelépő 30 fillér Csodacsónak 26 fillér Dodge­ m 5­0 fillér Elvarázsolt kastély 28 fillér Fecske 26 fillér Hegyivasút 30 fillér Holdrakéta 26 fillér Inga 26 fillér Kis­vasút 16 fillér Repülő 40 fillér Szellem­vonat 40 fillér The Whip ' 26 fillér Titkok háza 12 fillér Tobogári 16 fillér Vízisikló 40 fillér 5. oldal Asszonysors­a a legnagyobb szerelmi boldogságtól a legmélyebb fájdalomig...* LEXA-OFI-film aimed ANNELIESE­NHUG • CAMILLA HORN ALBRECHT SCHÚÜHALS • GUSTSV OIESSL Ma f premier! t. Egy testvér a fénnyel kételkedő, ki önlelk­ébe bámul -s nincs elragadtatva saját magától, sem a világtól. Ember, Isten: minden előtte áll, hogy jól beletekintsen, ameddig csak lehet vagy még tovább is s vessen ki magából mindent, mi frázis, hazugság, álom. Magából és másból, a képmutatásra épült világból vessen ki mindent, ami szenny és aljas-Igen, ameddig élsz, addig ne hallgass! Kutass, kételkedj, mert az egész élet titokba öltözve villan a lébed S ha nem figyelsz a sok-sok villanásra, hazug lesz te is, mert csak aki látja a rejtettet, az igazhoz az ér el. És aki lát, az egy testvér a fénnyel. Mert aki lát, magát és mást és mindent, az életnek mélyeibe tekinthet s a mélységbe egyúttal bevilágít és meglátja titkait és csodáit a világnak és változtat is rajta-Aki a változást hiszi s akarja, lehet, hogy vad máglyák tüzében ég el, de százszor szent, mert egy testvér a fénnyel! Lukács Imre Elővételi színházjegyeik az Andrássy Színház Erzsébetvárosi Színház Józsefvárosi Színház Kisfaludy Színház Madách Színház Magyar Színház Royal Reveszínház Vidám Színház Vígszínház hétköznapi, vasár- és ünnepnapi előadásaira kaphatók Kultúrpropaganda jegypénztáraink­nál Erzsébet körút 35. Tel.: 222-293 és Conti ucca 4. Tel.: 130-330, 31. 38

Next