Népszava, 1942. május (70. évfolyam, 98–121. sz.)
1942-05-28 / 118. szám
1942 május 28. csütörtök NÉPSZAVA Népiség és szocializmus Megjegyzések Veres Péter legújabb könyvéről Írta: Losonczy Géza Veres Péter elgondolkoztató kis könyvének olvasása után első érzésünk az volt, hogy mennyire hiányzik, mennyire kellene a szocialista folyóirat. Újságcikkben nem foglalkozhatunk érdem szerint és kellő terjedelemben könyvek, eszmék, állásfoglalások bírálatával s így arra kényszerülünk, hogy Veres Péter ,,Népiség és szocializmus" (Magyar Élet-kiadás) című könyvének leglényegesebb pontjait vitassuk meg csak. Bízunk abban, hogy az alapvető kérdések tisztázása az olvasó számára megkönnyíti a részletek értékelését. Veres Péter írását azzal kezdi, hogy a népi írók ellen az utóbbi időben ismét „koncentrikus" támadás indult. Támadják őket a konzervatívok, klerikálisok, liberálisok és a kispolgrák radikálisok világinézeti és vérmérsékleti különbség nélkül. „A valódi marxista szocialisták pedig külön állanak és nem, annyiraharcolnak ellenünk, mind inkább elégedetlenek velünk, mert radikálisabb és következetesebb áldásfoglalást követelnek tőlünk a dolgozó osztályok tényleges osztályharcos mozgalma mellett. Azt mondják, mindig másod-, harmad-, sőt tizedrangú kérdésekkel foglalkozunk az elsődlegesen fontos szabadságharc helyett. Megvallom, engemet és még néhányunkat főleg csak ennek a csoportnak a véleménye érdekel..." Ebből és a kötet során még gyakran megismétlődő hasonló kijelentésekből kiviláglik, hogy Veres Péter ismét hitet tesz a szocializmus mellett. Mégpedig sokkal határozottabb és élesebb formában, mint előző megnyilatkozásaiban. Úgy gondoljuk, nem lehet szónélkül elmenni Veres Péter ilyen megállapításai mellett. Mi a múltban gyakran kifogásoltuk, hogy a népi írók szájában a szocializmus elvesztette igazi , hogy úgy mondjuk: osztálytartalmát s amolyan üres közhely lesz belőle, amelyet minden aggály nélkül használhat akárki. Veres Péter jelen könyvében a szocializmust ismét a munkás- osztály fogalmához kapcsolja s amikor szocializmusról beszél, akkor valóban a szocializmusra is szondol. Már a cím is mutatja, hogy Veres Pétert jelenleg a népiség és szocializmus foglalkoztatja s a kettő kapcsolatát igyekszik a megnyugtató módon tisztázni. Míg eddig, ptk évvel ezelőtt elsősorban a szociadizmus és a jobboldali nacionnalizmus szintézisét kereste főként, addig ma a népiség és szocializmus helyes viszonyát kísérli meg tisztázni. Ne becsüljük le ezt a változást, amely — ha talán nem is tudatos — híven kifejezi a politikai viszonyok változását is. A szocialista munkásság szívesen hozzájárul e viszony tisztázásához. Ugyanúgy, ahogy a múltban támogatta teljes erkölcsi és politikai súlyával a népi írók építő tevékenységét — Márciusi Front! — most is hajlandó segítségére sietni minden őszinte jószándéknak. Segítségére siet és támogatni kívánja a népi írókat elsősorban őszinteséggel és bírálattal. Úgy is mondhat néki őszinte bírálattal. Ennek az őszinte bírálatnak a nevében mindjárt azt is meg kell mondanunk, hogy elégedetlenek vagyunk ugyan a népi írók állásfoglalásának, kiállásának következetességével és értékével, de nem osztjuk fenntartás nélkül a népisér elvi tartalmát sem. A mai súlyos időkben a munkásság fokozott figyelemmel kíséri a társadalom és az irodalom különböző tényezőinek megnyilatkozásait és állásfoglalását, köztük a népi írókét is. Azoktól, akik a dolgozó rétegek barátainak vallják magukat a munkásság, azt várja hogy félreérthetetlenül szögezzék le magukat a dolgozók célkitűzései mellett. Mégpedig ne csak általánosságban, elvi megnyilatkozásokban, hanem konkrét esetekben is. Azt várja, hogy támogassák azokat az akciókat, amelyek a dolgozó osztályok felfogását és céljait képviselik s ne érjék be egy meglehetősen terméketlen parasztrajongás kitenyésztésével s a magyar jelleg magában véve ismét terméketlen feltárásával. Ne engedjék megrekedni a megmozdult szociális lelkiismeretet a parasztimádatnál s a magyarkodó frázisoknál, hanem adjanak a felébredt lelkiismeretnek tartalmat és irányt. Mutassanak rá arra, hogy a magyarság népi sajátságai milyen társadalmi feltételek mellett bontakozhatnak ki s e társadalmi feltételek megteremtéséhez melyik út vezet. Veres Péter kis könyve az első lépés ezen az úton. S itt érkezünk el, a kiállás elégtelenségének megállapításától a népiség ideológiájánál bírálatához. Veres Péternek nemcsak abban van igaza, hogy szocialista részről következetesebb és félreérthetetlenebb állásfoglalást várnak a népi íróktól, hanem abban is, amikor a szocialista kritika lényegét a népiséggel szemben a lényegtelen kérdések előtérbe tolásában látja. Valóban így is van. A szocialisták úgy gondolják, hogy a népi írók nem találták meg a döntő szempontot sem a magyar problémák, sem a társadalmi és irodalmi erők megítélésében. Veres Péter úgy osztályozza és értékeli a magyar irodalmi élet különböző tényezőit, hogy azok hogyan viselkednek népi írók törekvéseivel kapcsolatban. A tévedés ott van, hogy ez a szempont semmiképpen sem alkalmas az irodalmi tényezők tárgyilagos értékelésének kialakítására. Volt idő, amikor ez a szempont helyes volt, a Márciusi Front korszakában. A népi írók ekkor a dolgozó osztályok demokratikus törekvéseinek voltak a képviselői és így valóban választóvíz szerepét töltötték be a magyar irodalmi és politikai életben. Aki támogatta vagy építő kritikával segít tette őket előre a megkezdett úton, az kétségtelenül maga is a demokra-t tikus haladás híve volt. Viszontmindazok, akik ebben az időben szembenálltak velük, szembenállottak a népi demokrácia gondolatával is. Ma azonban a népi írók viszonya a haladáshoz nem ilyen egyenes és közvetlen. Az elmúlt évek tévedései és félresiklásai következtében a népi írókról ma nem lehet jólélekkel azt állítani, hogy ők volnának a Petőfi—Ady— József Attila-vonal legkövetkezetesebb képviselői. Nevük ma nem azonos a demokratikus társadalmi haladás gondolatával, ezért a velük szemben tanúsított elutasító vagy helyeslő magatartás sem lehet a reakció, vagy haladás ismertető jele. Ma írók, irodalmi csoportok, írói körök megítélését nem az dönti el, hogy ők is tudatlannak, városellenesnek, kutúraellenesnek tartják-e a népi írókat vagy sem, hanem az, hogy milyen álláspontot foglalnak el a magyar társadalmi élet leglényegesebb és döntő problámájával, a független állami léttek és a népjogok kitejesztésével kapcsolatban. Ha a népi írók működése ebben az irányban fejlődnék, akkor Veres Péter értékelése tárgyi szempontból is megállná a helyét. Mivel azonban erről ma még nem beszélhetünk, kénytelenek vagyunk szembeszegülni Veres Péternek azzal a szemléletmódjával, amely a konzervatívokat, klerikálisokat, liberálisokat és radikális kispolgárokat egy kalap alá foglalja. Ez a merész általánosítás csak a népi írók szempontjából lehet indokolt, viszont semmiképpen sem igaz a magyar társadalmi haladás szemszögéből. Hiszen tudjuk, hogy vannak konzervatívok, akiknek minden maradiságuk ellenére is van anynyira becses az önálló magyar állami lét, hogy ennek érdekében felemelik szavukat,, tudjuk azt is, hogy a liberalizmus hívei között számosan találhatók olyanok, akik a szabadelvűséget nem tudják elképzelni őszinte népi demokrácia nélkül, azt is tapasztaltuk, hogy vannak klerikálisok, akik nem az egyházi nagybirtok fenntartásában látják legfőbb feladatukat, hanem a természetjog alapján kárhoztatnak minden olyan szándékot, amely a személy vagy állami önrendelkezési jogát megcsorbítaná; s lehetetlen észre nem vennünk végül, hogy a „radikális kispolgárok" közül sokan és éppen a legértékesebb elemek, nem a kozmopolitizmus felhőiben járkálnak, hanem őszinte szívvel csüngenek a minden ízében magyar és szociális Magyarország álmán. Igazságtalanság volna ezt a megkülönböztetést el nem végezni. S hogyan vár méltányosságot, megértést Veres Péter a népi írók számára, ha ő maga mereven és mechanisztikusan ragaszkodik általánosításaihoz, amelyek a fejlődés során téveseknek bizonyultak?... „Az egyiknek a szájában a népi reakció, a másikéban: progresszió. Mindegyikre van iélda Európában is, nálunk is. Meg kell hát mondanunk őszintén, a mi népiságünk micsoda: reakció-e vagy progresszió?" — írja Veres Péter. Valóban, ennek a kérdésnek a megválaszolása a lényeges. A népi írók a nemzet fogalmát a néphez, főként a parasztsághoz kötötték. Hangoztatták, hogy a magyarság tudata, a magyarsághoz tartozás öntudata ugyanolyan fontos eleme kellene hogy legyen a szocialistáknak, mint az osztályöntudat. S a szocializmus megvalósulását is azért kívánják, mert remélik a magyar faj ősi és századokon keresztül elnyomott faji sajátságainak kibontakozását. Ezt azonban nemcsak a népi írók várják a szocializmustól és a demokráciától, hanem a haladás hívei is. Ők is azt vallják, hogy virágba borul a magyar néz minden nemes tulajdonsága. Addig is azonban, amíg ide elérünk, meg kell erősíteni népünkben a magyarság tudatát, mégpedig úgy, hogy tudja, mit jelent számára ez a magyarság és meg tudja védeni a leselkedő veszélyek elől. A népiírók misztikus és helyenként irracionális fajimagyarságát át kell vinni társadalmi síkra, be kell ágyazni az eleven történelmi fejlődésbe és a mai társadalmi viszonyokba. A népi íróknak hangsúlyozni kellene, hogy a magyarságot nemcsak különleges ízlés- és szemléletforma jellemzi, hanem ragaszkodás a magyar kulturális hagyományokhoz és azokhoz az eredményekhez, amelyeket nemzeti forradalmunktól örököltünk. Veres Péter azt írja: ...,,A magyar nép a majdnem általános iskolás nevelés ellenére azért marad tudatlan, mert a magyarországi nevelés nem magyar stílusú nevelés." Mit szóljunk erre? Hiszen Veres Péter is tudja, hogy a magyar nép szellemi elmaradottságának nem az a fő oka, hogy közoktatásunk nem alkalmazkodik a magyar észjáráshoz. Ez is egyik ok, de hol marad, ez a csekély szépség a solt századok történelmi mulasztásaihoz képest? Veres Péter és a népi írók hajlamosak arra — mint ez a példa is mutatja —, hogy a problémákat reális társadalmi sík-ról mellékvágányra tolják át s így megnehezítsék a probléma szociológiai fölismerését és politikai gyógyítását ^^^^^^ Kultúrpropaganda jeszy?pénztárainknál. Erzsébet körút 35. Tel.: 222-293 és Contiacca 4. Tel.: 138-3.10. 31. 32 (volt Angol Park) és szír hozóüzemeibe a következő kedvezményes jegyek kaphatók: Parkbelépő 30 fillér Csodacsónak 26 fillér Dodge m 50 fillér Elvarázsolt kastély 28 fillér Fecske 26 fillér Hegyivasút 30 fillér Holdrakéta 26 fillér Inga 26 fillér Kisvasút 16 fillér Repülő 40 fillér Szellemvonat 40 fillér The Whip ' 26 fillér Titkok háza 12 fillér Tobogári 16 fillér Vízisikló 40 fillér 5. oldal Asszonysorsa a legnagyobb szerelmi boldogságtól a legmélyebb fájdalomig...* LEXA-OFI-film aimed ANNELIESENHUG • CAMILLA HORN ALBRECHT SCHÚÜHALS • GUSTSV OIESSL Ma f premier! t. Egy testvér a fénnyel kételkedő, ki önlelkébe bámul -s nincs elragadtatva saját magától, sem a világtól. Ember, Isten: minden előtte áll, hogy jól beletekintsen, ameddig csak lehet vagy még tovább is s vessen ki magából mindent, mi frázis, hazugság, álom. Magából és másból, a képmutatásra épült világból vessen ki mindent, ami szenny és aljas-Igen, ameddig élsz, addig ne hallgass! Kutass, kételkedj, mert az egész élet titokba öltözve villan a lébed S ha nem figyelsz a sok-sok villanásra, hazug lesz te is, mert csak aki látja a rejtettet, az igazhoz az ér el. És aki lát, az egy testvér a fénnyel. Mert aki lát, magát és mást és mindent, az életnek mélyeibe tekinthet s a mélységbe egyúttal bevilágít és meglátja titkait és csodáit a világnak és változtat is rajta-Aki a változást hiszi s akarja, lehet, hogy vad máglyák tüzében ég el, de százszor szent, mert egy testvér a fénnyel! Lukács Imre Elővételi színházjegyeik az Andrássy Színház Erzsébetvárosi Színház Józsefvárosi Színház Kisfaludy Színház Madách Színház Magyar Színház Royal Reveszínház Vidám Színház Vígszínház hétköznapi, vasár- és ünnepnapi előadásaira kaphatók Kultúrpropaganda jegypénztárainknál Erzsébet körút 35. Tel.: 222-293 és Conti ucca 4. Tel.: 130-330, 31. 38