Népszava, 1942. június (70. évfolyam, 122–144. sz.)

1942-06-02 / 122. szám

70. évfolyam 122. szám Budapest, 1942 június 2. kedd Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hét Ára 1.2* fillér ÁRUSÍTÁS A legn­agyobb uvufiyik légihúspora folyik Nyugatom Észak-Afrikában kemény küzdelemben visszaverték az angol ellentámadásokat — jelenti Berlin és Róm­a.­­ A keleti fronton a charkovi óriáscsata befejezése után csak helyi harcok folynak . Párizsban élelmiszerzavargás közben hét rendőrt agyonlőttek, hármat megsebesítettek Ciano beszámolója az olasz külügyi politikáról és a szovjetellenes háború előzmé­nyeiről.­­ Arnold tábornok szerint befejezés előtt vannak a londoni angol­amerikai megbeszélések A magyar csapatok fi®$*£itevékenysége • A „Ma­gyar Távirati Iroda" jelenti: Katonai körökből nyert értesülés szerint a c­siarkovi csata befejezésével az utvonalnak­ ezen a részén igen kedvező új helyzet al aladt ki .A­z a hatalmas eredmény, amelyről a német hadijelentés részletesen beszámolt, egyébiránt kellőképpen érzékelteti a nagy győzelem arányait és annak roppant jelentőségét. A charkovi bekerítő csatában oly kiválóan harcolt dunántúli kötelékek parancsnokának, Abt Ottó vezérőrnagynak a Német biro­dalom vezére és kancellárja az 1. osztályú német Vaskeresztet adomá­nyozta, amelyet ünnepi külsőségek között adtak át a kitüntetett magyar tábornoknak. A charkovi csatában résztvett honvédkötelékek legénysége közül különben ezideig mintegy 150 főt tüntettek ki a II. osztályú német Vaskeresztt­el. A magyar csapatoknak azon az arcvonalán, amelyre a c­arkovi csata küzdelmei nem terjedtek ki, tíz ellenség meg-megújuló támadá­sokkal igyekezett a bekerített szovjet erők felszámolását késleltetni. Ezek a kísérletek azonban kudarcot vallottak, mert honvédeink min­den támadást visszavertek. Egyik, zászlóaljnyi erővel végrehajtott támadásuk már tüzérségünk tüzében összeomlott. Az ellenséges csa­patok másik támadása során 25 harckocsival kísérelték meg gyalog­rohamuk előkészítését. Példásan működő páncélelhárító fegyvereink azonban a harckocsitámadás első hullámban előretörő nyolc szovjet harckocsit a legrövidebb idő alatt kilőtték, úgyhogy az ellenséges páncéloskötelék többi járművei meghátráltak és további előretöré­sükre már nem került sor. Az ellenség rendkívül súlyos veszteségeivel verték vissza ezek a csapataink azt a támadást is, amelyet a Szovjet ezrederejű kötelék bevetésével kísérelt meg. Bár az ellenség részéről a legutóbbi napok­ban csak szórványos légitevékenység volt, légvédelmi ütegeinknek sikerült három ellenséges repülőgépet lelőniük. A vasárnap kiadott német hadijelentés kiemelte azt a sikert is, amelyet magyar kötelékek az arcvonal mögött összeverődött orv­lövészbandák megsemmisítése terén értek el. E jelentéshez magyar katonai részről a következő tájékoztatást fűzték: A szóban levő jelentéssel kapcsolatosan olyan nagy kiterjedésű­ erdőterületről van szó, amelyet a téli hónapok közlekedési viszonyai között nem lehetett megközelíteni. Most, hogy a terep nagy része ismét járhatóvá lett, a szövetséges csapatok megkezdték ennek a vidéknek végleges megtisztítását. Az ebben résztvevő magyar ala­kulatok­ kiválóságát talán legjobban az a tény bizonyít­ja, hogy bár igen kiterjedt és nehéz terepen egészen szokatlan harcmóddal küzdő ellenséges erőkkel kerültek szembe,­­feladatukat kevés veszteséggel elismerésre méltóan oldják meg. mmmm CIANO BESZÁMOLÓJA az olasz szenátus külügyi bizottságának legutóbbi ülésén Olaszország Ang­lia irányában folytatott politikájá­nak ismertetésével kezdődött, azzal,­­hogy ez a háború viselésél­en áll és mindenütt, ahol csak lehetőség kínálkozik támadásra és harcra. Olaszország ezt a harcot Nagy-Britanniával szemben a legnagyobb hevességgel vívja levegőben, föl­dön és tengeren egyaránt. Ebben a küzdelemben — mondotta — Olasz­ország jelentős sikereket ér el és igen nagy erőket köt le, úgyany­nyira, hogy megállapítható Olasz­ország háborúban való részvételé­nek kezdettől fogva alapvető je­lentősége. A beszédnek ez a része politikai hátterét adja annak a súlyos küz­delemnek, amely most Észak-Afri­kában dúl. Az erről szóló jelenté­seket lapunk más helyen közölj­ü­k. Itt állapítható meg azonban, hogy a harcban álló erők aránya és a mérkőzés elkeseredettsége megmu­tatja, hogy ennek a hadszíntérnek mindkét fél részéről nagy jelentő­séget tulajdonítanak. Nyilvánvaló, hogy az Észak-Afrikában történtek és történendők szoros összefüggés­ben vannak a keleteurópai front­tal ' ' A Szovjet-Oroszországgal való háborúról szólva, Ciano beszámoló­jában emlékeztet arra, hogy az olasz politika mindig abból a rea­lisztikus elgondolásból indult ki, hogy a tengelyhatalmak és a bolse­vizmus között az összecsapás kike­rülhetetlen. Ebben a meggyőződés­ben osztozott Németország és Ja­pán is s ez vezetett 1937-ben az antikomintern egyezmény megköté­sére. Oroszország — folytatta ez­után — 1939 augusztusában szerző­dést kötött Németországgal. Né­hány héttel a szerződés megkötése után Szovjet-Oroszország meg­kezdte előnyomulását nyugat felé. Oroszország akkor elfoglalta Len­gyelország egy részét és a Balti államokat és megtámadta Finn­országot és végül Romániától el­ragadta Beszarábiát. Ennek az elő­nyomulásnak — Ciano szerint — egész világosan az volt a célja, hogy megteremtse azokat a pozíció­kat, amelyekből kiindulva meg­támadhatja majd Németországot és a Balkánt s egészen az Égei ten­gerig és az Adriáig nyomulhat előre. Erre a fenyegetésre Német­ország és Olaszország első védelmi és záróvonal létesítése céljából sza­vatolta Románia határát. Tényle­gesen ettől kezdve kezdődött meg Szovjet-Oroszországgal a viszály, amely végül is háborúra vezetett. Érdekes az olasz külügyminiszter beszámolójának ez a megállapítása. Rámutat arra, hogy a tengely­hatalmak és a Szovj­et­ Unió között az ellentét tulajdonképpen a Balkán­kérdésben alakult ki. Németország számára fontos volt a Romániától várt nyersanyagok,­ főképpen pedig a kőolajforrások biztosítása. Német­ország a Bulgáriával és a Jugo­ szláviával való megegyezésben ke­reste erre a biztosítékokat. Bulgária kormányával simán ment az együtt­működésről szóló megállapodás, a jugoszláv­ kormánnyal kötött meg­egyezést tudvalevően az ezt meg­kötő­­ kormány eltávolítása meg­hiúsította," ami azután a tengely­hatalmaknak Jugoszlávia ellen való fegyveres fellépését vonta maga után. A közvetlen célok, amelyeket a­ tengelyhatalmak maguk elé tűztek — mondta —, a következők voltak: a kisantantpolitika utolsó nyomai­nak eltüntetése; a Magyarország és Románia, valamint a Románia és Bulgária közötti határok revíziója és Anglia elűzése Görögországból. Ezeket a célokat a tengelyhatalmak 1940 és 1941 között a diplomáciai és katonai kezdeményezések egész sora útján el is érték. Ciano ezután megvizsgálta a Jugoszlávia felbomlása után elő­állott kérdéseket és ismertette azo­kat az irányelveket, amelyeket Mus­solin ebben a vonatkozásban meg­jelölt. AZ OLASZ-AMERIKAI VONAT­KOZÁS szempontjából érdekes a „Magyar Távirati Iroda" római távirata, amely a következőket mondja el: Amint jelentik, május 9-én Senni grófnő római házában fogadás volt, amelyen a meghívot­tak között jelen volt egy amerikai állampolgár, a római volt amerikai nagykövetség egyik tagja is, aki a következő napon több amerikai állampolgárral együtt elutazott Lisszabonba. A rendőrhatóságok, amikor tudomásukra jutott a dolog, letartóztatták a házigazdát és a fo­gadáson megjelenteket, nevezetesen Senni grófnőt, Cesare Colonna Simonetti őrgrófnőt,­ Ranieri Bour­bon del Monte őrgrófot, Orazio bá­rót, Antonelli Pietro grófot és La­russi Rafael grófot. A­­ rendőrbíró­ság pénteken ítélkezett a letartózta­tottak fölött és a következő végzé­seket hozta: Cesare "Colonna Simo­netti őrgrófnőt háromévi rendőri internálásra, Senni grófnőt egyévi

Next