Népszava, 1942. július (70. évfolyam, 145–171. sz.)

1942-07-01 / 145. szám

FERENC JÓZSEF KESERŰVÍz graph" jelentése szól. Eszerint az Egyesült Államok hajóhada vasárnap átvette a biztonsági szolgálatot az Atlanti óceán déli részén. Montevideo mint hajóhadtámasz­pont az utánpótlás szempontjából rendelkezésére áll majd az Egye­sült Államok hajóhadainak. Az ilyen módon felszabaduló angol hadihajókat valószínűleg a Föld­közi tengerre küldik. Valamennyi angol lap egybe­A megállapodás értelmében Nagy-Britannia újabb hadianyagot és nyersanyagot szállít a Szovjetnek. A megállapodás rendezi a fizetés kérdését is. A „DNB" stockholmi távirata szerint az új szovjet-angol megállapodás értelmében a Szov­jetnek nem kell kifizetnie azokért a neki szállított fegyverekért és fel­szerelési tárgyaikért, amelyeket Nagy-Britanniában és az angol do­míniumokban gyártottak. A meg­állapodásnak visszaható ereje van 1941 június 22-ig (a német-szovjet háború kitöréséig). A megállapodás nem érinti az 1941 augusztus 16-án kötött megállapodás rendelkezéseit. Ebben a megállapodásban Nagy-Britannia a Szovjetnek tízmillió font hitelt biztosított. A moszkvai rádió erről szóló jelentésében hozzá­teszi, hogy a napokban újabb hu­szonötmillió fontsterlingnyi hitelt nyújtottak a Szovjet­ Uniónak. Az Egyesült Államok legnagyobb nemzeti ünnepét, a minden évben július 4-én megtartott úgynevezett függetlenségi ünnepet — amint Washingtonból jelentik — az idén nem tartják meg. Donald Nelson, a termelésügy irányítója ezzel kap­csolatban felhívást intézett a mun­kássághoz, felszólítva azt, hogy ezen a nagy nemzeti ünnepen is folytassa a hadfelszerelés szem­pontjából fontos munkáját. Ezen a napon — mondotta — egyetlen há­borús fontosságú iparban sem sza­bad megállniuk a gépeknek. Washingtoni távirat jelenti, hogy az Egyesült Államokban letartózta­tások újabb hulláma indult el, amelynek során 80 német szárma­zású egyént tartóztattak le kémke­dés és szabotázs címén és még to­vábbi letartóztatások vannak folya­matban. Németekkel való rossz bánásmó­dot tesz szóvá a birodalmi kor­mány hivatalos közleménye, amely szerint Brazíliában a Németországgal való diplomáciai kapcsolatok megszakítása óta fokozott még­hangzóan az­t írja, hogy Churchill és Roosevelt meg­beszélései Litvinov szovjet nagykövet jelenlétében folytak le. A „Daily Herald" azt írja, hogy Litvinov hozzájárult a megbeszélé­seken hozott határozatokhoz, vala­mint az angol és amerikai vezér­kari törzstisztek között lefolyt megbeszélésekben hozott határoza­tokat is jóváhagyták a szovjet had­erő képviselői. A „N. S. T." erről szóló londoni jelentése ehhez hozzá­fűzi: A vasárnapi angol sajtó kom­mentárjaiból mind világosabban ki­tűnik, hogy ez az újabb Churchill­ Roosevelt-találkozó tulajdonképpen moszkvai kezdeményezésre történt. A szövetségesek szorosabb együtt­működésének jelenségéről számol be az a moszkvai jelentés, amely szerint többen hajtanak végre német­ellenes cselekményeket A Rooseveltet kiszolgáló klikk élén — hangsúlyozza a közlemény — Aranha volt washingtoni brazí­liai nagykövet, jelenleg külügymi­niszter áll, aki mint a brazíliai külpolitika vezetője elsősorban felelős a németekkel szemben ta­núsított barbár magatartásért. A hivatalos jelentés felsorol a német konzuli tisztviselők ellen elköve­tett, a nemzet­közi jogba ütköző több törvénytelen cselekményt. A közlemény végül megállapítja, hogy a Washington szolgálatában álló ügynököknek ez a felelőtlen eljárása annál elítélendőbb, mert a németségnek több mint száz esz­tendő óta igen nagy része van Brazília gazdasági és kulturális kiépítésében. Ha a brazíliai kor­mány nem gondoskodik hamarosan e hallatlan visszásságok megszün­tetéséről, akkor a német kormány ellenrendszabályokhoz folyamodik. Pernl németekkel való bánás­módot is szóvátesz a ,J­NB"-jelentés, amely a követ­kezőket mondja el: „A diplomaták kicserélése kereté­ben nemrég tértek vissza Limából az ottani német követség tagjai, akik elmondották, hogyan inter­nálták őket a diplomáciai kapcso­latok megszakításától kezdve egé­szen hazaszállításukig. Az inter­nálás a nemzetközi szokások teljes megsértésével olyan vidéken tör­tént, amelyről maga a perui kor­mány is jól tudta, hogy maláriától fertőzött terület A következmény az lett, hogy nem­csak a kiszolgáló személyzet és az őrzésre kirendelt rendő­rök 50%-a — összesen 70 ember —, hanem a né­met követség tagjainak egy része is megbetegedett maláriában és vörhenyben, többen közülük súlyo­san. A német távirati iroda prágai je­lentése ismerteti árulók elpusztulnak, mert akkor hétmillió ember továbbra is nyu­godtan élhet. A birodalom melletti hűségtünte­tések sorában vasárnap elmondott beszédei közül az egyikben Mora­vec miniszter a többi között ezeket mondta: — Egész nyiltan meg kell monda­nom nektek, hogy eddig sem én, sem az állam­elnök nem kaptunk teljes bizto­sítékot jövendőrökkel kapcsolat­ban. Minden attól függ, vájjon sikerül-e a Birodalom ellensé­geit kifüstölni a cseh vidékekről. Csupán a nyugodtan dolgozó és a Birodalommal szemben barátságos nemzet számíthat biztos jövendőre országunkban. Csak magunk és sa­ját butaságunkkal pusztíthatjuk el magunkat. Ezért mindent, a mi Nagy-Német birodalmunk győzel­méért! A keddi prágai lapok, mint a „M. T. I." jelenti, hivatalos jelentést közölnek, amely szerint egy június 27-én kelt kormányrendelettel Prágában cseh nemzeti bírósá­got létesítettek, amelynek célja a hivatalos jelentés szerint, hogy azokat a cseh politikusokat, akik mint a cseh nép ellenségei kém­kedtek és azokat akik az ellen­séges külföldön tartózkodnak, bűnösnek mondja ki és távollé­tükben is elítélje. A cseh nem­zeti bíróság csak kétféle döntést hozhat. Vagy megállapítja, hogy a vádlott ellensége a cseh nép­nek és megérdemli a halálbün­tetést, vagy pedig megszünteti az eljárást A nemzeti bíróság ítélete ellen nincs helye jog­orvoslatnak. Az új bíróság hét tagból áll, a cseh kormányelnök javaslatára az állam elnöke nevezi ki őket a cseh-morva legfelső bíróság tag­jai közül. A­­bíróság tagjai a cseh államelnök kezébe teszik az esküt. A cseh nemzeti bíróság legközelebb már meg is kezdi működését. Arról, hogy szombaton, vasárnap és hétfőn 118 embert ítéltek halálra és végeztek ki a védnökség terüle­tén, lapunk más helyén közlünk tudósítást. Ankarai jelentés közli, hogy Vinogradov szovjet nagykövet után most már az ankarai szovjet nagykövet­ség helyettes katonai attaséja is Moszkvába utazott elhagyták Ankarát a szovjet nagykövetség és a konzulátus tagjainak csa­­­­lártjai is. Svájci jelentés szerint a török kormány Adase Kalint küldi Moszk­vába nagykövetnek, Aktay eddigi nagykövet pedig betegszabadságra ment. Serrano Sunez spanyol külügy­miniszter Madridba érkezett ahol, miután átvette a külügyminiszté­rium vezetését kihallgatáson jelent meg Franco tábornoknál. Serrano Suner kihallgatása al­kalmával beszámolt olaszországi útjának eredményéről, ezt követően pedig egész hétfőn dél­után tanácskozások voltak Franco palotájában. Más jelentések egészen más vá­gányon haladnak, vagy például egy lisszaboni távirat Salazar portugál miniszterelnöknek lapunk hasáb­jain is ismertetett beszédét hozza emlékezetbe és azt írja, hogy ezzel kapcsolatban elterjedt vélemények szerint szorosabb kapcsolatok létesíté­sére törekszenek a latin államok között. „Az a benyomás uralkodik —­ mondja egy lisszaboni „N. S. T."­távirat —, hogy eszmecsere fo­lyik Spanyolország, Franciaország, Olaszország és Portugália között. Bár konkrét elhatározások még nem történtek, nagy figyelmet kel­tett ezzel kapcsolatban Serrano Sunez spanyol külügyminiszter olaszországi és franciaországi láto­gatása. A tu­dósítás ezután céloz azokra a befolyásokra, amelyeket az angol­szász hatalmak és az ibériai fél­sziget államai részéről gyakorolnak a délamerikai országokra, majd így folytatja: „Spanyolországban és Portugáliában nem bec­sülik le az Egyesült Államoknak a latiname­rikai államokra gyakorolt gazda­sági és esetleg katonai nyomását. Ennek ellenére az Atlanti óceán mindkét oldalán változatlanul to­vább folytatják a kísérleteket hogy szoros kapcsolatokat létesítsenek egyrészt Spanyolország és Portu­gélia, másrészt a délamerikai álla­mok között. Lisszabonban úgy vé­lik, hogy Salazar beszédében célzá­sokat tett a latin érdekk­özösségs gazdasági alapvonlaira." A latin érdekközösség, amelyről Salazar beszélt, annak a világnézeti frontkialakulásnak egyik része, amely a második világháború egyik jellegzetessége. Amiután Pétain tábornagy elnökletével és Lavol miniszterelnökségével Francia­országban is tekintélyuralomra ren­dezkednek be, amely tekintélyura­lom érvényesül évtizedek óta Por­tugáliában, a Marcia su Roma óta Olaszországban, a polgárháború be­fejezése óta pedig Spanyolország­ban is, megteremthetőnek véli ezen az alapon az együttműködést. Az angol alsóházban az afrikai harctér eseményein kívül szó esett június 27-én Moszkvában megállapodás jött létre a Szovjet­unió és Nagy-Britannia között. kmamm NÉPSZAVA 1942 július­­, szerda Moravec védnökségi miniszter a cseh nép felelősségéről Grosblatnicban megtartott gyűlé­sen elmondott beszédét. — A védnökségi kormánynak — fejtette ki a többi között a minisz­ter — a legutóbbi idők sorsdöntő heteiben a Nagy-Német Birodalom, a történelem és a saját lelkiisme­rete előtti felelőssége tudatában mindenekelőtt az volt a célja, hogy megállapítsa, egyáltalán milyen mértékben r­észes a cseh nép a Heydrich SS-főcsoportvezető ellen elkö­vetett gyalázatos bűncselek­ményben, valamint a biro­dalomellenes üzelmekben. Ennek során kitűnt és mindig ki­tűnik, milyen nagy­ különbség szán a cseh nép összessége és az ellen­ség szolgálatában álló emigránsok, valamint azoknak az országban levő cinkostársai között. Egyszers mindenkorra föl kell tennünk magunkban — folytatta a miniszter —, hogy feltétlenül ke­mények és kíméletlenek leszünk mindazokkal szemben, akik az egész nép sorsa elleni merényletre törekszenek, nem rejtjük el ezeket az eleme­ket és még könyörtelenebbek leszünk velük szemben, mint minden más ellenséggel szem­ben. A leghelyesebb az lenne — és ez az egész nép­ érdekében áll —, ha a­ Churchill kedden az alsóházban visszautasította azt az indítványt, hogy a Wavelltől Malaya és Singa­pore elvesztéséről beérkezett részletes jelentést nyilvánosságra hozzák. A hozzá­intézett kérdésre a következőket mondta: „Az egyes adatok, ame­lyeket mi Wavell tábornoktól a neki feladatul kirótt anyaggyűjtés során a Malaya és Singapore el­vesztéséről kaptunk, nem alkalma­sak arra, hogy háborús időkben a nyilvánosság elé bocsássuk őket." Amikor tovább kérték, hogy kö­zölje a nyilvánossággal ezeket az adatokat, Churchill kijelentette, hogy ezek az iratok „arra szolgál­nak, hogy a katonai hatóságok tá­jékozódást és kimerítő felvilágosí­tást nyerjenek belőlük". Amikor ismételten kérték, hogy közöljön adatokat, Churchill kijelentette: Ezeknek az adatoknak alapján je­lenleg semmiféle nyilatkozatot nem teszek.. Ebből a nyilatkozatból kiderül, hogy az angol kormány hadititok­ként kezeli a távolkeleti esemé­nyekről szóló jelentéseket éppen úgy, mint a keletafrikai esemé­nyekről szólókat is. A Domei-iroda jelentése szerint Sato japán nagykövet csütörtö­kön este fölkereste Visinszki helyettes népbiztost és fontos megbeszélést folytatott vele. A m­egbeszélés tartalmáról termé­szetesen nem szól semmiféle tájé­koztatás, ellenben a „News Chro­nicle" feltételezi, hogy a németek tervszerű harca a Szovjet ellen és az egyiptomi hadművelet a Távol-Keleten japán-szovjet háborúval is kibővülhet. Ideiktatjuk egyébként azt a to­kiói jelentést, amely arról szól, hogy Tatekava tábornok, volt moszkvai japán nagykövet kormányával egyetértőbben, lemondott a nagy­követi tisztségről. Tatekava volt japán részről egyik létrehozója a japán-szovjet semlegességi és ba­rátsági szerződésnek. a távolkeleti hadieseményekről

Next