Népszava, 1942. augusztus (70. évfolyam, 172–196. sz.)
1942-08-01 / 172. szám
Ma: Teljes heti rádióműsor Scafonmellékleten 70. évfolyam, 172. szám Budapest, 1942 augusztus 1. szombat ^ 1^J Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 A tengelycsapatok 250 kilométer szélességben átlépték a Don alsó folyását Meghiúsult szovjet támadások Rzsevnél, Leningrádnál és a Volhhovnál. — Sztálin a szovjet hadsereghez intézett parancsában a visszavonulás megszűnését rendelte el. — A Szovjet nagyköveteinek tanácskozásai Londonban és Washingtonban Német különjelentés a búvár hajóháborúról. — Német kötelékek újra bombázták Birminghamot. — Berlin Harris angol légi tábornagy rádióbeszédéről Bukaresti lap válasza Frank miniszternek a kisnépek szerepéről mondott beszédére SZTÁLIN PARANCSOT INTÉZETT a vörös hadsereghez, hogy a visszavonulást szüntesse meg. Sztálin utasítja az összes katonákat és tiszteket, maradjanak helyükön és védelmezzék azt utolsó csepp vérükig. Jelszó: győzelem vagy halál. A vörös hadsereg hivatalos lapja, a „Vörös Csillag", amely Sztálin parancsát közli, megállapítja, hogy minden újabb veszteség, amelyet az orosz csapatok elszenvednek, mérhetetlen növeli Németország erejét és romlásba dönti a Szovjet Uniót. A Szovjet Unió hatalmas terület — állapítja meg a lap — és hadserege nem vonulhat vissza tovább anélkül, hogy az országot ne tegye ki halálos veszélynek. Ma már minden állást és minden talpalatnyi ír.'ret a végsőkig kell a katonáknak védelmezniük — írja a „Vörös Csilláé". — Aki a parancs ellen cselekszik és visszavonul, ahelyett, hogyellenállást tanúsítana, hazaáruló és annak megfelelő elbánásbaneell részesülnie. Litvinov washingtoni szovjet nagykövet csütörtök este kihallgatáson volt Roosevelt elnöknél. A megbeszélés — a- brit hírszolgálati iroda jelentése szerint — 15 percig tartott. Amikor a nagykövet elhagyta a Fehér Házat, az újságírók megrohanták kérdéseikkel. Arra a kérdésre, hogy Szovjet-Oroszország halálos veszélyben van-e, Litvinov kijelentette, hogy a helyzet változatlan. Litvinov rendkívüli megbeszélésének indoka — mondja a „N. S. T." erről szóló távirata — beavatott politikai körök szerint ugyanaz, ami Sztálint parancsa kiadására késztette. Majszki londoni szovjet nagykövet meghívta az angol alsóház számos tagját, valamint az angol politikai élet vezetőinek tekintélyes részét. A meghívás célja — londoni „N. S. T."-jelentés szerint — az lett volna, hogy a nagykövet ez alkalommal vázolja a Szovjet Unió helyzetét és ezzel alátámassza a sürgős katonai segítségre vonatkozó kérését. A vendégek között megjelent Pery Harrys tábornok is. A nagyszámú látogató előtt Majszki nagykövet leplezetlen őszinteséggel rámutatott a Szovjet Unió politikai, katonai és gazdasági helyzetére. Az összejövetelen résztvettek megtagadtak minden felvilágosítást, az elhangzottakra vonatkozóan. Mindössze azt állapították meg, hogy Majszki nagyon őszintén beszélt és igen mély benyomást gyakorolt hallgatóira. A „Daily Telegraph" moszkvai tudósítója megállapítja, hogy a háború a szövetségesek számára legválságosabb stádiumába jutott múlt év novembere óta és hogy a németek mind emberanyag, mind felszerelés dolgában továbbra is túlerőben vannak. A „Times" azt írja, hogy az oroszok jelentős ellenállást tanúsítanak ugyan, mindazonáltal a németeknek máris részben sikerült az a tervük, hogy összpontosított támadással megbénítsák a szovjet haderőt és harcképtelenné tegyék, még mielőtt az amerikaiak teljes erővel vehetnének részt a harcban. A stockholmi „Dagens Nyheter" londoni levelezője megállapítja, hogy a donmenti csata felforgatta az angol-amerikai harcászati tervet. Az angol-amerikai hadvezetésnek tekintetbe kell vennie azt a tényt — folytatja ezután —, hogy a szövetségesek harcászati helyzete a legutóbbi fejlemények folytán ugyanolyan veszedelmessé vált, mint Franciaország kapitulációja után. Az angol-amerikai tervek azon a feltevésen épültek, hogy a Szovjet Unió addig állhat majd ellen, amíg az angolszász hatalmak teljesen befejezik előkészületeiket. Washingtonban és Londonban általában azt hitték, hogy ez az időpont 1943-ban következik be. Ha most a keleti front helyzete mellett — folytatja ezután — tekintetbe vesszük Rommel egyiptomi sikereit, nyilvánvalóvá válik, hogy a szövetségeseknek teljesen át kell dolgozniuk harcászati terveiket. Az angol-amerikai megfontolás tárgyi tényezői a következők: 1. Tisztázniok kell a kérdést, képes-e a Szovjet-Unió még hosszabb háborúra és gondoskodhatik-e a vörös hadsereg és a lakosság ellátásáról. . . • 2. A Szovjet-Unióban keletkezett helyzet kihatása az Egyesült Államok és a Szovjet Unió kapcsolataira. Nincs ok annak feltételezésére, hogy a szovjet kormány Londonban és Washingtonban formálisan követelte a második front felállítását, azonban az angolszász lapok moszkvai tudósítói nyíltan figyelmeztettek arra, hogy a szövetségesek tétlensége veszélyeztetheti a Szovjet Unió és a szövetségesek politikai egyetértését. 3. A második front problémája kihatással lehet Anglia és Amerika belpolitikai viszonyaira is, tekintettel arra, hogy az angolszász közvélemény nagy része nyomást gyakorol a kormányra a második front felállítása érdekében. * A MÁSODIK ARCVONAL kérdését londoni jelentés szerint még a parlamenti szünet előtt akarják szóvá tenni az alsóházban. Ennek érdekében több képviselő lépéseket tett. A második arcvonal kérdésével kapcsolatos német illetékes helynek a nyugati erődövekről szóló közlése. Ez a többi között a következőketmondja: A Biarritztól az Atlanti óceán és a Csatornapart hosszában az Északi tengeren át egészen a Kirkenesig húzódó európai parti erődöv mögött száz és száz újonnan épített német repülőtér van. A betonnal fedett kifutó mezők lehetővé teszik a német légierőnek, hogy minden időben fölfiszálljon és hazatérjen. A tágas repülőgépcsarnokokat láthatatlanná tették az ellenség számára. Rengeteg biztonsági berendezés védi ezeket a repülőtereket a támadástól. A repülőterek erős német vadász- és harcikötelékek támaszpontjai. Ezek a gépek innen kiindulva mérnek eredményes csapásokat a brit szigetre, amint azt a Birmingham és más parti központok ellen intézett legutóbbi támadások bizonyítják. A nyugaton folyó tevékenység ellenére azonban a német légifegyverkezés hatalmas mivolta lehetővé teszi, hogy a légifegyvernem nagy erői továbbra is változatlan erővel, eredményesen támogassák a német hadsereg gyors előrenyomulását a keleti arcvonalon. A párizsi lapok terjedelmes tudósításokban írnak a Párizson átvonult SS-csapatok útjáról és ezek során részletesen ismertetik a csapatok szervezetét, így a többi között elmondják, hogy ezek létszáma ma már egymillió. Római „N. S. T."távirat ismerteti a „Giornale d'Italia" tudósítását arról, hogy jelenleg Németországon keresztül újabb olasz csapatokat szállítanak a keleti arcvonalra. * HARRIS ANGOL LÉGITÁBORNAGY rádióbeszédével foglalkozik illetékes német hely közlése, amely, így szól: — Berlini politikai körökben tudomásul vették Harris angol légitábornagy beszédét, aki, mint ismeretes, parancsot adott, hogy mostanitól kezdve egyre növekvő mértékben bombázzák a" német "polgári lakosságot. Német részről jellemzőnek mondják, hogy az angolok, miután belátták, hogy ebben a háborúban fegyverrel a kezükben fegyver ellen nem nyerhetnek, azt képzelik, hogy az aszszonyok és gyermekek ellen folytatott harccal a küzdelmet valahogyan mégis eldönthetik. Harris, aki most már nem a háborúról, hanem egészen nyíltan gyilkolásról beszél, meg lehet győződve arról — jelentik ki berlini körökben —, hogy eljön a nap, amiikor ezért felelnie kell. Harris tábornagynak a német illetékes hely közleményében említett beszéde a német néphez intézett rádiószózat alakjában hangzott el. Ebben utalt arra, hogy London nyolc hónapon keresztül állandó német légiostrom célpontja volt és hogy kilencven éjszakán keresztül állott az ellenséges bombatámadások tüzében. Beszélt az angol városok: Liverpool, Coventry, Birmingham, Manchester és a többiek bombázásáról és közölte, hogy ezentúl napirenden lesz az angol légihaderő rendszeres támadása német területek ellen. A támadások — mondotta — hadicélok ellen irányulnak, tekintet nélkül arra, hogy ezekben és ezek közelében polgári lakosság is tartózkodik. * A BUKARESTI „CURENTUL" főszerkesztője, Pamfili • Seicaru érdekes cikkben foglalkozik Frank birodalmi miniszternek a bécsi tudományos akadémián tartott előadásával. Az előadás azzal a kérdéssel foglalkozott: „Milyen lesz a kis nemzetek helyzete az új Európa keretében?" A szerző történelmi példákra hivatkozva fölemlíti Napóleont, akinek politikai lángesze megkísérelte Európa szerkezetének megtörését és im is. /