Népszava, 1942. augusztus (70. évfolyam, 172–196. sz.)
1942-08-01 / 172. szám
4. oldal m tokon teljes szünet állott volna be. július 31-én napi jelentésén kívül A német véderőfőparancsnokság különjelentést is adott ki a NÉPSZAVA 1942 augusztus 1. számblat nyugati tengeri és légiarcvonal hadieseményeiről. A különjelentés a búvárhajóharc fejleményeiről beszél és így hangzik: A német tengeralattjárók ismét súlyos csapást mértek az ellenséges hajózásra. Az Atlanti óceán középső részén és az amerikai partok előtt erősen biztosított karavánból elsüllyesztettek öt hajót is.OGO tonnatartalommal, ezenkívül elsüllyesztettek 12 karavánon kívül haladó hajót 73.000 tonnatartalommal, öt tehervitorlást és egy őrhajót Afrika nyugati partjainál, valamint hét hajót, 53.000 tonnatartalommal és öt tehervitorlást a Földközi tenger keleti részén. Torpedótalálattal súlyosan megrongáltak az atlantióceáni karavánokból egy rombolót és két hajót 17.000 tonna tartalommal, valamint a ciprusi vizeken egy brit rombolót. A német tengeralattjárófegyvernem ezzel az e havi elsüllyesztések számát további 167.000 tonnával növelte. Az ellenfél 21 kereskedelmi hajót, 10 tehervitorlást és egy őrhajót vesztett, ezenkívül veszteség érte a jelentésben említett hajók és rombolók megrongálásával is. A német véderőfőparancsnokság waxis jelentése pedig a következőkben számol be a nyugati harcokról: Aközül a két repülőgép közül, amelyek csütörtökön délután megpróbáltak átrepülni az északnémet partvidék fölött, egy gépet légiharcokban lelőttek. További 17 brit repülőgépet a Csatorna és a norvég partok fölött lőttek le. Brighton tengervidékén könnyű harci repülőgépek nappali támadással elsüllyesztettek egy 3000 tonnás kereskedelmi hajót. A péntekre virradó éjszaka a légihaderő nagy erőkkel ismételten támadta Birmingham katonai fontosságú célpontjait. A pénteken a kora hajnali órákban végrehajtott felderítés sok kiterjedt tüzet észlelt. A hadijelentés említést tesz :ll Birmingham újabb bombázásáról. Kiegészítő jelentések szerint erős kötelékek vettek részt ebben a támadásiban, nehéz és legnehezebb méretű bombákat dobtak a városra. A nyugati légiháború hadviselésének mostani szakaszára jellemző, hogy egyes kiválasztott pontok ellen rendszeresen megismétlik légitámadásaikat a harcoló felek, számolva azzal, hogy a támadások szinte törvényszerű megismétlődésénél a védelem is felkészültebben várja már a támadókat. Az Anglia ellen intézett támadásokkal kapcsolatiban van az a hír is, hogy Londonban az elmúlt éjszaka kétszer volt légiriadó. A nagy események után most már hosszabb idő óta viszonylagos csönd uralkodik a déli háború hadszínterén. A német véderőfőparancsnokság július 31-i jelentése néhány sorban emlékszik csak meg az afrikai háborúról: Egyiptomban a német harci repülőgépek július 30-ra virradó éjszaka Kairó környékén bombáztak több repülőteret nehézméretű bombáikkal. A gépcsarnokokban és a tartálytelepeken több nagy tűz keletkezett. A sűrűn egymás mellé állított repülőgépek közé becsapódott telitalálatok súlyos pusztítást okoztak. Az olasz főhadiszállás 794. számú közleménye így hangzik: El-Alameintől délre egy ellenséges előretörést különítményeink fölényesen visszautasítottak. Az arcvonal többi részén mindkét részről szokásszerű felderítő tevékenység folyt. Brit repülőgépek bombázták Tobrukot. Az egyik repülőgép a légelhárító ütegek tüzében kigyulladt és lezuhant. A bombázás csak kisebb károkat okozott. Sebesülések nem történtek. Málta szigete fölött az olasz és német légialakulatok bombázásai során légiütközetek fejlődtek ki. A tengely vadászrepülői öt brit repülőgépet lelőttek. A nap folyamán végzett katonai műveletekből egyik repülőgépünk nem tért vissza. Az egyiptomi és földközitengeri háborúról e sorok írásáig több jelentés nem érkezett. Napokkal ezelőtt érkezett a Távol-Kelet nagy kiterjedésű hadműveleteinek színhelyéről az a figyelemreméltó hír, hogy japán csapatok partraszálltak Új-Guinea északkeleti partvidékén és megkezdték előnyomulásukat a sziget belseje felé. Azóta erről a partraszállt különítményről újabb hírt nem kaptunk. Nyilván a folyamatban levő hadműveleteknél szükséges titoktartás az oka ennek, a hadvezetés irányító körei nem tartják időszerűnek, hogy újabb közléseket tegyenek az itteni fejleményekről. A távolkeleti hírek Új-Guinea és egyes ausztráliai városok ellen irányult légitámadásokról számolnak be és a japán főhadiszállás amerikai hajók elsüllyesztéséről ad hírt. * A második világháború hadihelyzetének állását e pillanatban tehát így vázolhatjuk egy mondatban: A harcok keleti súlypontja mellett Nyugat-Európában figyelhető meg némi élénkség, a többi arcvonalakon jelentős eseményről nem kaptunk hírt. A nyugati légiesemények kétségtelen összefüggést mutatnak a második front tárgyköréhez kapcsolható táviratokkal, amelyekről már napok óta lapunk diplomáciai öszszefoglaló cikkében számolunk be. Különös érdekessége ezeknek a híreknek, hogy mindkét fél — gyakran feltűnő formában — olyan lépésekről tesz közléseket, amelyekkel kapcsolatban a kívülről szemlélő inkább a hallgatást és litektartást tarthatná indokoltnak. Hegedűs Uránt felesége és Margit leánya ciánnal megmérgezte magát és meghalt Kettős öngyilkossághoz hívták a mentőket az Orom ucca 4. számú villába. Hegedűs Lóránt nyugalmazott pénzügyminiszter, a TÉBE elnöke, az ismert író felesége, Hegedűs Lórántné és Margit leánya ciánnal megmérgezte magát. Mindkettő meghalt. A gellérthegyi oromuccai villa hatalmas vörös épülete előtt állt meg a mentőautó, a mentőorvosok felszaladtak a lakás egyik szobájához, melynek ajtaját perccel előbb a házmester nyitotta ki álkulccsal. A szobában lévő kis heverőn feküdt Hegedűs Margit, a belső hálószobában pedig, az ágyban feküdt élettelenül Hegedűs Lórántné. Segíteni már nem lehetett rajtuk. Rendőri bizottság érkezett a helyszínre, hogy felderítse a kettős öngyilkosság előzményeit és körülményeit. A kettős öngyilkosságot pénteken délután Val óra után fedezték föl. Kreiez Józsefné, a család szakácsnője. 1412 óra tájban keresztülment az egyik szobán és hallotta, hogy Hegedűs Margit kissé ideges hangon valakinek telefonált. Hegedűs Lórántné ebben az időben a hálószobájában feküdt, ott, ahol azután a végzetes esemény történt. A telefonbeszélgetésnek fültanúja volt Hegedűs» Lórántné ápolónője, Kóta Eszter is. Az ápolónő Vil óra tájban be akart menni Hegedűs Lórántné szobájába, de az ajtót zárva találta. Kopogtatott, de választ nem kapott. Rögtön a legroszszabira gondolt, mert kedden Hegedűs Margit a szobaleány és az ápolónő füle hallatára mondotta édesanyjának: „Anyám, haljunk meg együtt! Nincs ennek az életnek semmi értelme..." Az ápolónő fölverte a házbelieket, akik azután álkulccsal behatoltak a lezárt szobába s ott tárult szemük elé a kettős öngyilkosság. Hegedűs Lórántné hosszabb ideig súlyos beteg volt. Leánya, Margit, vasárnap érkezett haza Szegedről, ahol az elmúlt tanévben az egyetemen tanított. Vegyésznő volt. A család tagjai közül elsőnek Hegedűs Sándor, majd a férj és apa, Hegedűs Lóránt értesült. A 70 éves férfit barátai vették körül s állandóan mellette tartózkodnak. A rendőri bizottság a két holttestet elszállíttatta. tt Smer SWi Ki írta Robinson történetét? Minden intelligens olvasó tudja, hogy „Robinson Crusoe"-t, a kétségtelenül nagyszerű ifjúsági regényt Daniel Defoe írta. Az igazi Daniel Defoet kevesen ismerik. Nem szégyen, hiszen „Robinson Crusoe" annyira az emberiség közkincsévé vált, hogy — mint a legtöbb népdallal történik — szerzője nevét a feledés köde elnyerte. Daniel Defoe, azaz D. Foe, valószínűleg 1661-ben született, a londoni St. Giles nevű egyházközségben, egy jómódú protestáns mészáros fiaként és már korán megnyilatkozó tehetsége miatt tudományos pályára szánták. Tizennégyéves korában a Newington Green-i „akadémiába" járt. Rövid idő múlva már öt idegen nyelv mestere; azonfelül matematikát, földrajzot, természettudományokat és történelmet tanulmányozott. Érdeklődése kiterjedt a politikára is. Később megjelent könyveinek zöme politikai és nemzetgazdasági tartalmú. Írásaiban a protestantizmus ügyéért harcol, az angol történelem igen sötét, második forradalom előtti korszakában, amikor II. Károly, az utolsó Stuart-házbeli király annyira gúzsba kötötte a sajtót, hogy hírlap vagy bármilyen füzet megjelenését vagy terjesztését bűnnek és törvényellenesnek minősítette. 1689-ben kiűzték a Stuartokat és a szellem emberei némi lélegzethez jutottak. A szabadságszerető Defoe nagy sikereket ért el a politikai irodalom terén, miközben nyílt és titkos ellenfelei száma is folyton nőtt. Ennek köszönhető, hogy élete sűrű megrázkódtatásokkal, csalódással, hirtelenül jövő meglepetésekkel telt el. Politikai őszintesége is részes abban ,hogy hosszú ideig nem kapott állami hivatalt, pedig rendes körülmények között nem tornyosultak volna akadályok az éleseszű és élesszemű író elé. Rövid katonai vendégszereplés után kénytelen volt polgári foglalkozáshoz nyúlni. Harisnyák vételével és eladásával kísérletezett, ezzel nagyképű irodalmi ellenfelei kezébe fegyvert adott. Ugyanis riválisai megdöbbenésükben Defoe közönsé ges elfoglaltságára hivatkozhattak és most már bátran kétségbevonhatták „magas képzettségét". Csakhamar téglaégetőtelep tulajdonosa az essexi Tilburyben. Mindkét vállalkozását sikertelenül végezte, több és több adósság nyomta a vállát, ezen csak irodalmi jövedelmével könnyített némileg. Az akkori angol hiteltörvények igen szigorúak. Defoe keserűen panaszkodik miattuk és úgy nyilatkozott, hogy a hitelképtelenek csak a börtön vagy az akasztófa között választhatnak. Röviddel 1700 után kénytelen volt Londonból eltűnni. Bristolba ment, itt csak vasárnap mutatkozott az utcákon, a földi igazságszolgáltatástól való félelmében. Ha valaki mégis megpillantotta, korának feltűnő ruházatában jelent meg: hullámos parókában, csipkegajtárral a nyakán és karddal az oldalán. Vasárnapi nemesnek gúnyolták a háta mögött a bristoli teherhordómunkások. Bristol egyik csárdájában ismerkedett meg a kalandoséletű Alexander Selkirk nevű tengerésszel, aki kecskebőrből készült ruhát viselt, mióta elhagytaTuan Fernandez szigetét, ahol körülbelül négy esztenddeisz élt. Ez a férfi bőséges mesékkel traktálta az írót, sőt átadta neki saját följegyzéseit. Ez az ismeretség alapozta meg a „Robinson" irodalmi jövőjét. Bizonyos idő elteltével Defoe újra visszamerészkedett Londonba. Egyik írásában az általános jövedelmi adó fölemelését indítványozta a parlamentnek és ezután kormánybiztosnak nevezték ki. A kormány kegyét elvesztette egy szatirikus írása miatt, amelyben azt tanácsolta, hogy a „disszentereket" csak úgy lehet szétmorzsolni, ha száműzik őket vagy felakasztják. Háromszor állították pelengérre, majd hétévi börtönre ítélték. 1704-ben, még fogsága idején megindította az első rendszeresen megjelenő folyóiratot, a „The Review"-t, amely megelőzte a „Tallérét és a „Spectator"-t. A politikai szabadság előharcosát a nép rétegei szeretettel rajongták körül. Végül, 1714-ben hátat fordított a politikai irodalom tövisekkel kirakott útjának. Kiadta több kötetre tervezett „Családi Tanító"-ját, ebben szórakozva tanította olvasóit. Ennek a sorozatnak második kötete volt a „Robinson Crusoe élete és kalandja" című műve. Csakhamar oly sikert ért el, hogy méer életében számos kiadásban jelent mest. C'safnem minden nyelvre lefordították. Rengeteg átdolgozása és utánzása forog közkézen. Munkája sikere további hasonló témájú művekre ösztökélte, azonban utóbbiak meg sem közelítik a „Robinson" értékét. (k. z.) Ús pesti füzetközi Vásáron Alig több mint egy éve, hogy közvetlen szomszédságunkban új állam született meg: a független Horvátország. Szinte az egyik napról a másikra, egy csapásra, felállították az új állami lét teljes szervezetét, oly erővel és fegyelmezettséggel, hogy a horvát gazdasági élet munkája azóta is teljes erővel továbbműködhetett, folytatva a termelésnek azt a számos ágát, amely a horvát nemzet életterének részben már meglevő, részben gyors ütemben továbbfejlődő erejét, gazdagságát jelenti. Az augusztus 14-én megnyíló Budapesti Nemzetközi Vásáron részvevő kilenc nemzet pavillonja között előkelő helyet foglal el a független Horvátország kiállítása, amely a vas- és szénbányászat, a fatermelés és fafeldolgozás, a vegyi iparok, a szénumtermelés és számos egyéb ipari teljesítmény mellett Horvátország élelmiszerexportjának, általában mezőgazdasági értékeinek és a hegyes, völgyes, tavakban, folyókban, gyógyhelyekben és szépségéről híres tengerpartban gazdag nemzet turisztikai jelentőségét fogja előtérbe állítani. Horvátországnak a Budapesti Nemzetközi Vásár keretében rendezett kiállítása az első nagyszabású bemutatkozást jelenti, amellyel ez a függetlenségét elért nemzet az elmúlt év küzdelmei után Európa gazdasági színpadára lép. Az épülő pavilion máris fölkelti a járókelők ügyelmét. A nyitás napjára elkészülő horvát kiállítás pedig a vásár legérdekesebb látványosságai közé fog tartozni. (X)