Népszava, 1942. szeptember (70. évfolyam, 197–221. sz.)

1942-09-01 / 197. szám

70. évfolyam 197. szám Budapest, 1942 szeptember 1. kedd ÁRUSÍTÁS Ára 12 fillér A S­ZO­C­I­Á­L­D­E­MMO­K­R­ATA PÁR­T K­Ö­Z­­P­O­N­T­I LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 úlyos harcok Sztálingrád erődrend­szerében, a Ku­bántól délre, Rzsev­nél, Kalugánál és a Ladoga tónál Német légitámadások Kelet-Anglia ellen. — Szovjet bombázók Kelet-Németország fölött. — Brit gépek a nyugati területeket támadták. — Nagy küzdelem Kínában Újra feszegetik a második front kérdését. — Wiltkie útja a Szovjet­ Únióba és Kínába A nyugat—keleti közlekedés biztonsága okoz gondot a szövetségeseknek HÁROMÉVES A HÁBORÚ, olyan értelemben, hogy most há­rom esztendeje történt meg­ az első fegyveres összeütközés Németország és Lengyelország között. Az esemé­nyek okozta feszültségben az idők múlását nem vev9í®ük észre és cso­dálkozva kérdezzük: már három esztendő­ múlt el azóta? Viszont az események halmozása olyan nagy és következményeik olyan ,mélyre­hatóak, hogy halljuk a csodálkoz­­ásnak ilyen kérdését is: mént csak három éve annak, hogy ez a tömén­telen változás megtörtént? A háború kitörése nem azzntos a háború megindulásával. A háború időtartama lényegében korábban, akkor kezdődik, amikor azok az okok, amelyek a háborút előidézték, érvényesítették hatásukat. Termé­szetes, hogy a háború időtartama ilyen módon nem határozható meg olyan kényelmesen és szabatosan, mint ahogy ezt diplomáciai jegy­zék, miniszteri nyilatkozat, vagy az első puskalövés idejének feltünte­tésével teszik. Nem olyan kényel­mes, de nem is olyan megtévesztő. Az a módszer, amely ilyen általá­nosan bevett szokás szerint jelöli meg valamilyen esemény, jelen esetben a háború elindulását, meg­állapítja, hogy a háború 1939 szep­tember 1-én Danzig és a korridor kérdésében indult el. Valóban, forma szerint így történt. Danzig és a korridor kérdésében nem sike­rült a megegyezés a német és len­gyel kormány között s ezért került fegyveres döntésre sor. De váljon ki az, aki elhiszi, hogy Danzig és a lengyel korridor volt az a kérdés, amely ezt a második világégést elő­idézte? Az oknyomozó módszer, amely nem elégszik meg a külsőségekkel, hanem az események valódi, erede­tét keresi, rávilágít arra, hogy a háború sokkal régebben indult meg. Ez az oknyomozás elvezet a forráshoz, eljuttat az igazi okok­hoz, odavezet a háború igazi kezde­téhez. Hol ez a kezdet? Ezt nem is igen határozhatjuk meg dátum­szerűen, de annál biztosabban és annál hasznosabban magának az oknak megjelölésében. A szálak messzire nyúlnak vissza, ott gyö­kereznek a kapitalizmus általános válságában, amely válság már az első világháborút kirobbantotta s amely válság okozta delírium hozta létre a párizskörnyéki békéket, kö­zöl­tük Trianont. Az első világháború nem oldotta meg, sőt súlyosbította a válság­okozta betegséget. Ennek a beteg­ségnek tüneteit ott találjuk azok­ban a cselekedetekben, berendezke­désekben,­­­ törvényekben, rendele­tekben, kereskedelmi szerződések­ben, vámtarifákban, katonai költ­ségvetésekben és ehhez hasonlók­ban, amelyek mind termékei voltak a fejlődésében az emberiség élet­feltételeit megakasztó kapitalista rendszernek. Ez a fejlődés, amely a tőkésgazdálkodás rendszerének végső formájához, a monopolkapi­talizmushoz­ jutott el, nem volt egy­vonalú, nem jelentkezett minde­nütt egyformán meghatározható időben és helyen. Azonban, ha dá­tumszerűen nem is állapíthatjuk meg a világháború korát, oknyo­mozó rendszerünk mindennél al­kalmasabb arra, hogy fölismerjük a háború való természetét, megért­sü­k folyamatát és mindezekből le­vonják a kellő tanulságot. * NEM A MAGVA, hanem csak kirobbantója volt a második világ­háborúnak a danzigi kérdés. Nem egy olyan aránylag jelentéktelen és szűk területnek, mint am­iyen Dan­zig és a lengyel korridor, h­anem­ az egész világ berendezkedésének kér­dése volt az, ami miatt a háború kitört. Ez adja egyedül a magyará­zatát annak, hogy miért terjedt ki a háború az egész világr­a és hogy miért kevesbedik egyre azoknak a népeknek és országoknak száma, amelyek még nem sodródtak bele. Danzignak is a lengyel korridor­nak már semmi szerepe nem volt abban, hogy a háború átterjedt Norvégiára,­ át Belgiumra, Hollan­­diára és Luxemburgra. A nagy ösz­szeütközésnek az előbbiekben vá­zolt belső ereje hajtja ezt a hábo­rút azóta is. Ez a hajtóerő vitte a tengelyhatalmakat, a Balkánra és ez érlelte meg azt az érdekellen­tétet, amely Németország és a Szov­jet­ Unió között alakult ki. A háború történetét sem kezdhet­jük azzal, hogy 1939 szeptember 1-én küldték háborúba Lengyelor­szág ellen a német haderőt. Hiszen lehetetlenség a háború történetének és a német sikerek sorozatának akármilyen vázlatos és kezdetleges ismertetése anélkül, hogy a háborús nyilatkozatokat és háborús intézke­déseket megelőzően ne beszéljen a Németország-­­ a­ Szovjet­ Unió kö­zött létrejött barátsági, tákiadást kizáró egyezményről­ és gazdasági szerződésről, amelyek lehetővé tet­ték Németország számára, hogy tel­jes erejével egy fronton forduljon szembe Angliával és Franciaország­gal, amely két hatalom a Lengyel­országgal kitört háború után üzent hadat a Birodalomnak. A kapitalizmus válságában rejlő belső erők feszültsége röpítette át a háború csóváit az Óceánon túlra. Japán, amely négy év óta folyta­tott hadműveleteket Kínában, a nyersanyagforrások és piacok kér­désében nem tudott megegyezni az Egyesült Államokkal és a kérdés eldöntését fegyverekre bízta. Ja­pánnak az angolszász hatalmakkal kitört háborújában már az igazi ok szerepelt a nagy nyilvánosság előtt a diplomáciai megnyilatkozásokban is. Így került a háborúba az Egye­sült Államok, amelynek háborús politikája azonban nem datálható a japán hadüzenettől, az USA po­litikája már jóval hamarabb lépett arra a mezsgyére, amely végül is idetorkollott. Az Egyesült Államok a Japánnal kitört háború folytán automatikusan nyílt háborús ellen­fele lett a tengelyhatalmaknak is, amelyeket a berlini hármas egyez­mény Japán szövetségesévé tett. Ebben a folyamatban nagy sze­repe volt annak, hogy Amerika ka­pitalizmusa veszedelmes verseny­társat látott Japánban és Német­országban. A Népszava hasábjain többször fejtettük ki, hogy ennek a versenynek a két­­oldalon alkalma­zott különböző eszközei áthidalha­tatlanná tették az ellentétet. Az Egyesült Államok hadba­lépése hegyomlásszerűen hatott a többi amerikai államra. Észak-Amerika másik nagy tömbje, Ka­nada már a háború kitörése óta vett részt a küzdelemben. Az USA hadbalépése először erkölcsileg so­rakoztatta föl a közép- és dél­amerikai államokat, amelyek Ar­gentína és Chile kivételével meg­szakították diplomáciai kapcsolatu­kat a tengelyhatalmakkal és Japán­nal. A háború harmadik esztendejé­ben, épúgy, mint a­ világháború harmadik esztendejében üzent há­jszítot" a te­ngelyha­ta­­niakna­k -Bi­l­a. Ez a legifjabb hadüzenet, leg­alább egyelőre, nem­ jelent új ténye­zőt a fegyveres küzd­elemben. Azon­ban mindenesetre alkalmas­­arra, hogy szemléltetővé tegye a háborút előidéző folyamatban érvényesülő belső erők hatását. * A TÖRÖK KORMÁNY és a Stan­dard Oil Társaság között létrejött megállapodás, amelyről a „N. S. T." ankarai jelentése számol be, gazda­sági természetű, de van politikai jelentősége is. A „N. S. T."-jelentés elmondja, hogy az amerikai társa­ság monopoljogot kapott a török­országi olaj- és benzinellátás terén. Ezzel a rendelettel megszüntették a török petróleumhivatalt. Vasárnap volt 20. évfordulója a dumlupinari csatának, amely be­tetőzte Kemál győzelmes hadjárat­­át. Az évfordulót országszerte nagy ünnepélyességgel ülték meg. Anka­rában és több más városban katonai díszszemlét tartottak. A „Prazdnicsnij Vesztnik" című bolgár lap ankarai jelentése szerint egy szovjet tengeralattjáró befu­tott Trapezunt kikötőjébe. Legény­ségét lefegyverezték és internálták. * ROOSEVELT MEGBÍZOTTJA, egykori választási ellenjelöltje, Wendel Willkie, a „United Press" natali jelentése szerint, átutaztában Afrika felé, Brazíliába érkezett. Willkie repülőgépen teszi meg az utat a Szovjet-Unióba, onnan Csiugkingba és más országokba. Willkie útja emlékezetbe idézi Churchill moszkvai tárgyalásai­t. Lapjelentések szólnak arról, hogy mind a Szovjet-Unióban, mind pe­dig Angliában továbbra is számon­tartják a második arcvonal kérdé­sét. Ezzel kapcsolatban svájci lapok

Next