Népszava, 1942. szeptember (70. évfolyam, 197–221. sz.)

1942-09-01 / 197. szám

­g 2. oldal RENC JÓZSEF KESERŰVÍZ londoni jelentései arról szólnak, hogy a Churchill visszatérése után Londonban kialakult vélemény sze­rint a miniszterelnök behatóan tár­gyalt Sztálinnal, hogy a második arcvonalat most, vagy csak 1943-ban­ alakítsák-e meg. Kormánykörök­­ben abban jelölik meg az ered­ményt, hogy a tárgyalás folyamán olyan megoldást választottak, mely az angolszász hatalmak és a Szov­jet­ Unió kívánságának egyaránt megfelel. Eszerint Churchill Lon­dont elhagyva, teljesen tisztában volt azokkal a nehézségekkel, ame­lyekkel a második arcvonal azon­nali megalakítása járna. Moszkvá­ban azután személyesen meggyő­ződhetett a Szovjet­ Unió kíván­ságairól és igényeiről, úgyhogy most mindenkinél jobban tudja, hogy a Szovjet-Uniónak mennyi repülőgépre, tankra, lövegre és élelmiszerre van szüksége s hogy a nyugati tehermentesítésnek milyen nagy a jelentősége. Churchill moszkvai útja alkalmával tájékozó­dást nyert a szovjet hadsereg véde­kező erejéről. A „Daily Telegraph" szerint Chur­chill moszkvai tartózkodása folya­mán a többi között főképpen a köz­ponti hadvezetés kérdésével foglal­koztatta az érdekelteket A közel­keleti hadszíntéren főképpen arra nézve tájékozódott, hogy Anglia és szövetségesei elég erősek-e meg­felelő ellenállás kifejtésére. * A KÖZLEKEDÉS KÉRDÉSE mindezekben nagy szerepet játszik A „Bud. Tud." egyik legutóbbi je­lentése hírül adja, hogy most nyi­tották meg a Haifa és Bejruth között létesített új vasútvonalat. A vasútvonalnak a szíriai Tripoliszig való kiépítése tovább folyik. Ké­­­őbbi jelentések szerint a vasút ki­építési­ akadályokba ütközik s hogy ez a zavaró körülmény gondot okoz a szövetségeseknek. Ezekből a jelentésekből kitűnik, hogy a Közel-Kelet és az ezzel szomszédos harcterek eseményei nem csupán a petróleumforrások szempontjából fontosak, hanem érin­tik annak a közlekedésnek kérdé­sét is, ammely Amerika, Nyugat-Afrika, Szudán, Egyiptom állomá­sokon keresztül egyrészt a Szovjet­ Unió, másrészt pedig India felé ágazódik. Erre hívja föl a figyel­met a többi között a „Petit Pari­sian" egyik legutóbbi cikke is, amely szemére veti az amerikaiak­nak, hogy az Atlanti óceántól a Nílusig két utat építettek Afrikán keresztül, amivel az afrikai francia gyarmatbirodalom épségét veszé­lyeztetik. A lap szerint az ameri­kaiak három hídfőt használnak az Atlanti partokon: Freetownt, Dua­lát és Pointe Noiret. Innen két út ve­zit Szudánba s ezen a két úton beállítják a hadianyagot Wavell tábornok indiai hadseregének. A „Times" cikke, amely ennek az útnak biztonságát félti, rámutat arra, hogy ennek milyen nagy je­lentősége van a britek és ameri­kaiak számára. A „Times" ugyanis ebben a cikkben azt mondja, hogy a németek északafrikai hadjáratá­nak egyik fő célja egy olyan hadál­l­ó megteremtése, ahonnan a zago­ra­ csi­kairói vonalat támadhatják. Hozzáteszi ehhez, hogy a térképen mutatkozó nagy távolság ne té­vesszen meg senkit, mert ne fe­lejtsék el, hogy a Líbia déli része ellen intézett degaulleista támadás is a Csád tó területéről indult ki. Az angolszászok nagy erőfeszítést fejtenek ki ennek az útnak biztosí­tására. Afrikán keresztül katonai és polgári repülőterek tucatjait rendezték be. Lagos és Takoragi repülőteréről légi- és szárazföldi utakat létesítettek Kairóba és In­diába. A dzsungelekben és a siva­tagokban száz- és százmér­földnyi távolságban repülőterek sorakoz­nak föl, amelyek fölhasználásával a nyugatafrikai partokról diploma­ták, tábornokok, technikusok és pi­lóták utaznak kelet felé. (Ezen az úton megy Willkie is, aki, mint az előzőekben jelentettük, most érke­zett Brazíliába.) A repülőgépek, amelyek hajón vagy saját erejük­ből érkeznek Afrikába, ezen a légi úton haladnak Egyiptom és Irán felé. A „Pan American Airwais" vette át a sivatagon keresztül ve­zető utat, amely még nemrégen a „British Airwais" üzemében volt Az utóbbi most távolabbi, itt re­pülőutak megszervezésével foglal­kozik. A belga „Sabena" légitársa­ság a „British Airways"-val műkö­dik együtt és főképpen a Kongó— S­t­a­nleyville-vonalon dolgozik. Ezekkel a légivonalakkal pár­huzamosan építették ki a sivatag­o­kon és dzsungeleken keresztül­­i­­zető utakat, amelyeken a súlyosabb anyagokat tengelyen szállítják. Ezeknek az utaknak folytonosságát veszélyeztetik a keleti események és ezeknek a veszedelmeknek elhá­rítására törekszenek az angolszá­szok iraki és iráni katonai és poli­tikai intézkedéseikkel. * MEGSZŰNIK A RÁDIÓTÁVBE­SZÉLŐKAPCSOLAT Amerika és Európa között. Az „OPI"-jelentés szerint szeptember 30-tól kezdve megtiltanak minden személyes vagy kereskedelmi természetű rádiótáv­beszélő kapcsolatot a nyugati fél­tekén kívül eső területekkel. A kor­látozás alól az Angliával való kap­csolatokat mentesítik. A napokban sok szó esett az Egyesült Államok hadiiparának acélhiányáról. A londoni Daily He­rald hozott erről erről tudósítást. Nyilván ezzel van összefüggésben az a személyi természetű hír, amelyet a „N. S. T." washingtoni jelentése közöl. Ez arról szól, hogy N. R. Taylor, az Egyesült Államok acél­hivatalának igazgatója benyújtotta lemondását Donald Nelsonnak, a hadianyagtermelés irányítójának. Hír szerint Donald Nelson elfogadta a lemondást és kijelentette, hogy ilyen felelősségteljes állásban nél­külözhetetlen az erély és a haditer­melésnek a nyersanyagelosztásnál elsősorban a fontos gyártási ága­zatokra kell tekintettel lennie. Ehhez fűzzük azt a washingtoni „Bud. Tud."-jelentést, amely arról szól, hogy Sh­m­y Chryslert, az is­mert amerikai hajógyárost azzal gyanúsítják, hogy fekete kereske­delemben vásárolt acélt és most felszólították, hogy acélvásárlásait szüntesse be. Az amerikai tengerészeti hatósá­gok a magánjachtokat lefoglalták parti őrjáratszolgálat számára. Ebből a célból az amerikai jacht­klubokat arra kötelezik, hogy vízi­közlekedési eszközeiket bocsássák a búvárhajók elleni harc rendelkezé­sére. A magánjachtokat előőrsszol­gálatra használják föl és erre a célra rádióállomásokkal és vízalatti lehallgatókészülékekkel látják el. Ezek a jachtok állandó összekötte­tésben állnak majd az őrjáratokat végző repülőgépekkel. BRAZÍLIA ÉS URUGUAY part­­jainak védelmében északamerikai erők is közreműködnek — közli egy berni „Bud. Tud."-jelentés Monte­videóból. A Stefani buenosairesi távirata jelenti, hogy Brazília felfüggesz­tette az olaj, olajnövények és a gyü­ NÉPSZAVA 1942 szeptember 9. fed® mölcs Argentínába való szállítását, mert Washington ezekre a­ termé­kekre feltétlen elsőbbséget jelen­tett be. A Stefani Buenos Airesből riade­janeirói jelentést közöl, amely­­sze­rint újabb 256 olasz és német állam­polgárt tartóztattak le Brazíliában. „Bud. Tud."-jelentés pedig arról számol be, hogy a német kolónia r­odejaneirói kórházát a brazíliai légügyi minisztérium lefoglalta. A kórházat mostantól kezdve kizáró­lag a légierő sebesültjei és beteg hozzátartozói használhatják. CSUNGKINGBÓL jelenti egy sangiháji távirat, a kínai fővárosban megjelenő „Takung Pao" című lapra hivatkozva, hogy Wendel Willkie, Roosevelt különmegbízott­ján kívül A. Butler volt külügyi államtitkárt is Csungkingbe várják. A londoni „Daily Sketch" jelen­tése szerint a csungkingi kormány ötmillió fontos kölcsönt kér Wa­shingtontól. A lap valószínűnek tartja a kérés teljesítését. A Nanking-szerződés aláírásának századik évfordulója alkalmából a csungkingi sajtó az Atlanti Char­tára hivatkozva követeli, ho­gy Anglia és az Egyesült Államok már most mondjanak le a Kína te­rületén élvezett kiváltságaikról. A cikk hivatkozik az ilyen előjogokat biztosító Nanking-szerződés­­ meg­szégyenítő voltára és arra, hogy Kína semilyen körülmények között sem várhat a kívánt lemondásra a háború befejezéséig. A NEW-DELHIBŐL jelentik, hogy az ottani törvényszék letárgyalta a Gandhi fia ellen indított pert. Gandhi fiát, mint a hindustan „Ti­mes" főszerkesztőjét azzal vádolták, hogy lapjában az indiai zavargá­sokkal kapcsolatban olyan híreket közölt, amelyek sértették a nemzet­védelem érdekeit. A bíróság Gandhi fiát fölmentette. Mint az angol hírszolgálat­­jelenti Karachiból, az ottani hatóságok — tekintettel arra, hogy egy tüntetés folyamán felgyújtottak egy villa­most és kővel megdobálták a­ rend­őrséget — tudtul adják, hogy min­denkire, aki tűzzel kárt okoz, agyonlö vetés vár. Jány vezérezredes nyilatkozata sebesüléséről és a keleti fronton folyó küzdelmekről Amint a vasárnap közzétett 18. számú magyar hadi jelentés is ismertette, Jány Gusztáv vezér­ezredes a keleti fronton megsebe­sült. Jány most szolgálati ü­gyben és egyúttal sebének tüzetesebb meg­vizsgálása végett néhány napra Budapestre érkezett. Itt fölkereste a „M. T. I." munkatársa és nyilat­kozatot kért tőle sebesüléséről és fronttapasztalatairól. — Sebesülésemet eleinte egészen jelentéktelennek véltem — mondotta a vezérezredes — és sokkal inkább érintett, hogy kíséretem két tagja ug­yancsak megsebesült. Elég erős gyalogsági és tüzérségi tűzben vet­tük szemügyre a terepet és már végeztünk is, amikor egy gránát tőlünk néhány lépés­nyire felrobbant. Magam csak a bal karomon éreztem erős ütést, míg a kíséretemben levő főhadnagy-századparancsnok a hom­lokán, az ugyancsak velünk levő zászlóaljparancsnok pedig az arcán sebesült meg. A kötözőhelyen az or­vos megállapította, hogy kettejük sebesülése egészen könnyű, de az én karomat öt vagy hat gránát szilánk érte. A sérülés környékét műtéttel kellett feltárni és ekkor kiderült, hogy az egyik szilánk csontot tört és a csontvelőt is érte. További mű­tétre lett volna szükség és mivel különben is Budapestre kellett utaznom, a műtétet itt tartózkodá­som idejére halasztottam. Ezután a honvédság harcairól nyilatkozott Jány vezérezredes. — Hogy ez a küzdelem milyen természetű, arról annak sem­ lehet fogalma, aki a régi világháborúban járt az orosz hadszíntéren. Hihetetlenül nehéz terepen kell küzdenünk, ahol szinte megállapít­hatatlanul rejtőzik az ellenség. A magyar honvéd hősi lendülete, talá­lékonysága mégis olyan eredménye­ket ér el, amelyeket a legnagyobbra értékelnek német szövetségeseink is. A küzdelemben ifjabb Horthy István repülő­főhadnagyé kell hogy legyen az első szó. Sohasem találkoztam olyan katoná­val, aki nála pontosabban, becsüle­tesebben teljesíthette volna köteles­ségét. A vadászrepülők számára ál­landó készültséget rendeltem, mert igen gyakoriak voltak a szovjet repülőtámadások. A pihenőórákban, természetesen enyhítettünk a ké­szültség szigorúságán, de ő ekkor is ragaszkodott a legszigorúbb elő­írásokhoz. Szakadatlanul gépeiben ült, hogy bármikor érje a parancs, azonnal felszállhasson. Mélységes megrendüléssel fogadta hősi halálát minden honvéd. A keleti fronton alkalmazott harc­modorral kapcsolatban a következőe­ket mondta a vezérezredes: — Amikor a magyar honvédek­ először kerültek bele a szovjet harci eszközök által kiváltott tűz­ orgiába és megismerkedtek az álta­luk Sztálin-orgonának nevezett fegyverrel, természetesen meglepő­ i­dés vett erőt rajtuk. De ez csak a tűzkeresztségig tartott. Amint ezen átestek, a legszebb hagyományokra em­lékeztető haditetteket hajtották végre. Német jelentés állapította meg, hogy „az a támogatás, amelyet a magyar páncéloscsapatok, általán­ban a magyar kötelékek nyújtottak, kiváló". Jány vezérezredes ezután példá­kat sorolt fel ennek illusztrálására, majd így folytatta: „ Mélységes emberi jóság van a magyar honvédben. A legsúlyosabb harcok után is emberi módon bánt a foglyokkal, megosztotta velük kenyerét, napi hat cigarettáját, amíg rá nem jött, hogy azok nem érdemlik meg. Meg kellett tanulnia, hogy nem lehet bízni a szovjet katonákban. Előfordult, hogy ki­szálltak páncélosukból, mintha meg­adnák magukat, azután hátulról lőt­ték ki a mi­­páncélosainkat és hon­védeinket. Máskor a honvédek egyenruhájához hasonló ruhában férkőztek a honvédek közelébe és közvetlen közelről akarták megölni őket. — A magyar honvéd jól tudja — fejezte be Jány vezérezredes nyilat­kozatát —, hogy a Don mentén is a maga falujáért, a maga földjéért és családjáért harcol. A MUNKÁSSÁG LAPJA A NÉPSZAVA

Next