Népszava, 1942. november (70. évfolyam, 248–271. sz.)

1942-11-26 / 268. szám

8. oldal Képtáram írta : W. Whitman Az a ház, hol képeim függnek, kerek, nem mindennapi ház. Egyik sarkától a másikig csupán néhány arasz.­­ mégis elfér benne a világ valamennyi emléke, látnivalója. Itt a mozgalmas élet, a halálos gyűjtemények amott. Aztán ismered-e a szigorú magyarázót: A pompás képeket, felemelt ujjal mutogatja. Fordította: Keszthelyi Zoltán Botrány a moziban — Panaszos levél — Ismételten tették már mások is szóvá az kismozik közönségének állandó pana­szát: a túl gyors f­ilmh­a­­l­­i­s­t. A minap magam is tamija, sőt szenvedő részese voltam egy ilyen esetnek — ki tudja, már hányadszor. Beültem egy kismoziba, mert hingen a­ munkás zsebé­ből nem fújja a drága nagy filmszín­házak jegyének árára, meg akartam nézni, egy filmet. Így kell mondanom: meg akartam nézni, mert ami ott tör­tént, minden volt, csak nem filmezés. Olyan szédítő tempóban pergették a flmet, hogy előbb néhányan kezdtek­­csak pisszegni, majd átvette az egész közönség a zajongást és tüntető tapso­lást, mindez nem bírta azonban kierő­szakolni, h­ogy meglassítsák a vetítést. A feliratok olvashatatlanok voltak, olyan gyorsan eltűntek, a képmozgás is élvezhetetlen volt. A vetítés végefelé már komoly botrány tört ki és az elő­adás befejeztével, méltatlankodva, fel­háborodottan, fejfájással távozott a kö­zönség. Nem ez az egyetlen eset azon­ban, ez a minősíthetetlen eljárás egyre gyakoribb és természetesen éppen a kis­mozikban, a kevéspénzű embereknek úgyszólván egyetlen szórakozóhelyén. Aláíró* — Sírkőavatás. Lévai Miklós, az er­zsébetvárosi pártszervezet végrehajtó­bizottságának hosszú időn át volt tagja, "s­erü­leti választmányi tag, a Magán­tisztviselők Szövetségének régi vezető­ségi tagja sírkőavatása november­­29-én,­­vasárnap délelőtt 11 órakor lesz a rákoskeresztúri izraelita temetőben. 117/c parcella, 3. sor, 20. sír.) Az erzsé­betvárosi pártszervezet kéri­ tagjait, hogy minél számosabban jelenjenek meg. Halálos ítélet a Kúrián A Kúria Szolnok-tanácsa most tárgyalta Lukács András vámos­újfalusi lakos, egyik lábára béna, koldulásból élő ember gyilkossági ügyét. Azért került a törvény elé, mert példátlan kegyetlenséggel meggyilkolta­­jótevője, Balog Béla nyolcéves kisleányát. Balog­ annak idején megsajnálta Lukácsot és há­zához vette. Lukács azonban nem becsülte meg magát, több lopást követett el, mire Balog kiutasította házából. Lukács bosszúból Balogot akarta meggyilkolni, azonban ép­pen, amikor a felkeresésére indult, találkozott Balog gyermekeivel. A nyolcéves kisleányt elcsalta a határba és valósággal felkoncolta. Í­gy gondolta, hogy a kisleány meggyilkolásával áll nagyobb bosz­szirt. A sátoraljaújhelyi törvény­szék nyomatékos súlyosbító körül­mények figyelembevételével halálra ítélte és ezt az ítéletet a kassai tábla i-­ helybenhagyta. A Kúria a mostani tárgyaláson a védő és a vádlott semmisségi panaszát eluta­sítva, jogerőre emelte az alsó fok­­i bíróságok ítéletét. A védő kegyel­met kért, mire a Kúria büntető­tanácsa­ kegyelmi tanáccsá alakult át. A kegyelmi tanács döntése tit­kos. t Szerkesztői üzenetek Irodalmi kéziratokat, amelyeket nem kértünk, jövő évi január végéig senki se kli­djön be; elfogadott kéziratanya­­conk hosszabb időre futja, újakkal nem foglalkozhatnak. Arthr, Tttronaxonihat. Komplikált jogi ügyében tutni kell az iránt, hogy jó taná­csot SchaBeen adni. NÉPSZAVA 1942 november 26, csütörtök" M­UNKÁS-ÉLET Ipari sérültek a gazdasági életben Műhelyt a baleseti sérülteknek! A „Munkaügyi Szemléd-ben ügye­lemreméltó tanulmányt olvasunk dr Teszársz Géza tollából, „Ipari tanműhely baleseti sérülteknek a gazdasági életbe való visszavezeté­sének előmozdítására". A tanul­mány szerzője rámutat arra, hogy az OTI balesetelhárító tevékeny­sége hathatósságának fokozására a törvény előírta kötelezettségein túl­menően is vállalt magára munkát, majd emlékeztet arra a tevékeny­ségre, amelynek élén néhai dr Pfis­terer Lajos, „a balesetelhárítás nagy magyar apostola" haladt­ l­e, így folytatja a tanulmány szerzője, vannak még megoldásra váró to­vábbi feladatok is. * Az ipari életben elkerülhetetlen bal­esetek rokkantjait — írja dr Teszársz — vissza is kell vezetni a gazdasági életbe. Németországban már az első világ­háború alatt behatóan vizsgálták a há­borúban megsérült, amputált munka­vállalók munkaképességét. Pszichotech­nikai laboratóriumokban elemezték a különféle (lakatos, asztalos, cipész, pék stb.) szakmákat, vizsgálták, hogy ezek milyen fokú testi alkalmasságot köve­telnek meg. A vizsgálatok alapján megállapítot­ták például, hogy a kézi lakatosmunká­nál (reszelésnél, vésésnél stb.-nél) az egyik alkarjára amputált rokkant mun­káit munkája minőségi szempontból el­érheti az ép munkás munkáját, is, de gazdaságosság szempontjából messze mögötte marad. Valamely felső karjára amouizált lakatosnál a munka gazdasá­gossága mellett már minősége is any­nyira romlott, hogy az ilyen rokkanta­kat célszerűbbnek bizonyult valamely gépmunkánál avagy szerszám ki­adóként vagy anyagraktárkezelőként­ alkalmazni, ahol korábbi szaktudásukat is felhasz­nálhatják. A térdizületen felül amputált a esőnk hossza szerint kisebb satu­padoknál dolgozhatik, vagy pedig félig vagy teljesen ülőmunkát végezhet, de a műhelyben minden helyváltozást a le­hető minimumra kell csökkenteni, é­s ugyanez vonatkozik a munkagépek ki­szolgálására is. A revolverpadoknál végzett kísérle­teknél ugyancsak bebizonyosodott az, amit a kézimunkánál már láttak, hogy az amputáltaknál f­őleg az improduktív munka (befogás, beállítás stb.) okoz nagy időveszteséget. A revolverpadon dolgozónak tehát szintén olyan munka­darabokat kell adni, amelyeknél hosszú a produktív vágási idő. A káros beállí­tási, késköszörü­lési és egyéb munkákat külön beállító lakatos vagy más egyéb munkás végezze. Az elmúlt­ világháború rokkantjaival elért eredmények alapján, természete­sen, az ipari munka rokkantjait is igyekeztek a termelésbe, az ipari életbe visszavezetni. Sajnos, ezideig nem állott semmiféle összefoglaló ismertetés ren­delkezésre, amely az újból munkába állított rokkantakkal elért eredménye­ket közölné. Ezt a hézagot igyekeznek pótolni a német vas- és fémipari biz­tosítóintézetek nemrég kiadott köny­vükkel. Dr Teszársz néhány érdekesebb esetet ismertet. Acetilén gázfejlesztő készülék robba­nása következtében szemevilágát vesz­tett sérült felgyógyulása után egy év­vel kerékpárgyárban kerékköz­pontosí­tási munkát végez. Az ép munkás ezt a munkát üzem­­értékkel, a világtalan pe­dig értékkel végezte. A rokkant mun­kás keresete a normális keresetet elérte. A világtalant naponként munkástárs­nője vezette haza. Másik világtalant lábitós sajtológép­nél alkalmaztak. A munkát ülő helyzet­ben kellett végezni. A szerszám teljesen zárt volt. A munkagépet balesetelhárí­tási szempontból a munka megkezdése előtt felülvizsgálták. A betanulási idő 4 hét volt. Az üzem a teljesítménnyel megelégedett. A rokkant munkás kere­sete az ép munkások keresetét eléri. A világtalan munkás munkahelye a kijá­rat közelében van, hogy iv minimumra korlátozott közlekedés közben se legyen kénytelen veszélyes gépek mellett elha­ladni. Sajnos, magyar vonatkozásban nem állanak hasonló ismertetések rendelke­zésre. Az iparügyi miniszter nemrég hívta föl az érdekképviseletek útján a különböző ipari üzemeket és vállalato­kat, h­ogy a munkásutánpótlás kereté­ben különösen gondoskodjanak a hadi­rokkant vakok, valamint a kezükön, illetve lábukon sérültek részére olyan munkahelyek sürgős kikutatásáról, ahol ezek a rokkantak testi rokkantságuk ellenére értékes munkát végezhetnek. * A rokkantak munkába állításával el­érhető eredmények csak fokozhatók akkor, ha betanításukra, átképzésükre megfelelően felszerelt tanműhelyek, in­tézetek állanak rendelkezésre. Ezek a műhelyek lehetővé tennék az ú. n. munkaterápia elvégzését is, amely kellő orvosi ellenőrzés mellett igen jó funk­cionális eredmény elérésére alkalmas. Az OTI emberbaráti munkát végezne, ha törvényes kötelezettségén túlmenő­leg saját elhatározásából külföldi min­tára ilyen megfelelően berendezett tan­intézetet létesítene. Ezeknek a tanműhelyeknek feladata lenne: 1. a rokkantakban a saját munka­képességben való bizalom felébresztése; 2. a művégtagok használatával való megbarátkozás; 3. visszavezetés az ipari életbe. Természetesen a kiképzés során bizo­nyos gátlásokkal is kell számolni a rokkantaknál. Ezek rendszerint a követ­kezők: 1. A sérülés folytán előállott ál­talános testi gyengülés. 2. Valamely fontos testrész elvesztése, bénulása okozta zavar. a. Bizonyos fokú érthető húzódozás a megmaradt ép testrészeket újabb veszélyeknek (különösen gépmun­kánál) kitenni. 4. Az újabb pálya­választás nyomasztó érzése. 5. Remény­telenség, hogy munkájával ép munká­sokkal valaha versenyezhet. Az OTI részéről felállítandó tanmű­hely munkája dr Teszársz véleménye szerint szinte magától adódik. A magyar ipar területén egészen új, hézagpótló és az OTI szociális tevékenységét szé­pen kiegészítő munkát végezhetne, mun­kás- és egészségvédelmi berendezések gyártásával foglalkozhatnék. Védőké­szülék gyártásával egyes külföldi — svájci, olasz — balesetbiztosító intéze­tek már eddig is foglalkoznak. Az új­szerű csak az volna, hogy ezt a munkát éppen a balesetek áldozatai végeznék újabb betanításuk, átképzésük idején. Ezeket a védőkészülékeket az Intézet balesetelhárítási mérnökeinek vázlatai és leírásai alapján készítené el a tan­műhely. A műhellyel szerkesztési iroda is kapcsolatos lehetne, ahol teljesen új védőkészülékeket terveznének. A védő­készülékeket az OTI önköltségi áron bocsátaná a munkáltatók rendelkezé­sére. Esetleg saját szerelőivel is szerel­tetné fel őket. * Dr Teszársz hangsúlyozza, hogy az OTI a védőkészülékek házi elő­állításával, gyártásával a magán­gazdaságnak nem támasztana ver­senyt. Sőt, ezzel az újítással meg is könnyítené az üzemek munkás­védelmi felszerelését, mert egyes üzemek a munkásvédelmi felhívá­sok kibocsátása után sokszor érdek­lődnek az OTI-nál — sajnos, hiába — védőkészü­lékeket gyártó cégek iránt. Az OTI a védőkészülékeknek a felállítand­ó tanműhelyekben való előállításával a baleset elhárítás népszerűsítése mellett nagy mér­tékben előmozdíthatná a műszaki baleset elhárítás fejlődését is. Párt szervezeti élet A környéki végrehajtóbizottság csütörtökön délután 11 órakor ala­kulóülést tart. V Egyesületi élet A Pestmegyei Nyomdai és Rokon­szakmabeli Munkások és Munkásnők Társasköre felhívja rokkant, h­adba­vonult, munkanélküli és beteg tagjait, hogy ez év december 13-ig minden vasár­nap délelőtt 10—­12-ke összeírás végett jelentkezzenek a kör helyiségében (Kip­pest, Damjanich ucea 8, Szecsnik-féla vendéglő). Oktatásügyek Előadások A Villamos és HÉV Alkalmazottak Országos Szövetsége november 26-án, csütörtökön este 6 órakor ismeret­terjesztő előadást rendez helyiségében (VI. Munkácsy Mihály ucca 25). Az elő­adás tárgya: „A szórakozás művészete" Hont Ferenc rendezésében. Az előadás keretében több neves művész lép fe. Belépődíj nincs. Vendégeket szívesen látnak. A szücsök-böröndösök szakszervezeté­ben (V. Sas­ucca­­i) november 27-én, pénteken este 1­7 órakor dr Szamos Sán­dor: „Az ősatomtól az emberig." A bőripari munkások szakszervezeté­­ben (VII. Dob ucca 90) november 28-án, szombaton este­­/17 órakor. Szakosító Árpád: „Képzelet és valóság a munkás­osztály életében." A vas- és rezisztergályosok, továbbá a rokonszakmák munkásai vasárnap, november 29-én délelőtt 10 órai kezdet­tel a vasasszövetség székházának dísz­termében (VIII. Magdolna ucca 6) művészmatinét rendeznek. Közreműköd­nek Laczó István, Zsögön Lenke, Ne­ményi Lilly operaénekesek, Baló Ele­mér, Tapolczay Gyula színművészek, to­vábbá a Vas- és Fémmunkások Dalkara, a Gutenberg Társaság Zenekara és a Vasas Sportklub tornászcsapata. Ez al­kalommal először mutatja be a Guten­berg Társaság Zenekara a Vas- és Fém­munkások Sport Clubjának „Hajrá, Vasas!" című indulóját. A műsor ára 1 pengő 80 fillér. Tanulmányi kirándulások. A bőripari munkások november 29-én, vasárnap tanulmányi kirándulásra men­nek a Szépművészeti Múzeum régi kép­tárába. Találkozás délelőtt Vil0 órakor a­, otthonban (Dob uova 90), vagy 10 órakor a múzeum előtt (Városliget). Ve­zető: Major Dezső. Kell-e az operációhoz a beteg beleegyezése? A Kúria Dávid­ tanácsa elvi jelentő­ségű ítélettel utasította el végső fokon egy háztartási alkalmazott keresetét, amelyben az OTI és a főváros kártérí­tési kötelezettségének megállapítását kérte. A kereset szerint ugyanis az egyik fővárosi kórházban lábműtéte­t vé­geztek rajta és mivel a seb nem gyó­gyult rendesen, később egyik lábát tér­den alul amputálni kellett. Arra hivat­kozott a felperes, hogy műhiba történt és az operációhoz nem kérték beleegye­zését. A keresetnek a törvényszék annak ide­jén helyt adott, azonban a tábla meg­­változtatta ezt az ítéletet és elutasította a kártérítési keresetet. Most a Kúria - tábla döntését hagyta jóvá. Megállapí­totta, hogy műhiba nem történt és a be­teg életének, közvetlen veszélye miatti sürgős műtét esetén a beleegyezés el­maradásából nem származik kár­ror­ítási kötelezettség. A beteg tudta, hogy lábán műtétet hajtanak végre és ez ellen nem tiltakozott, sőt az amputálás szükséges­ségéről is volt tudomása és ez ellen nem emelt kifogást. Rablógyilkosság Kelebián Szabadkáról jelentik: Kelebián, ismeretlen te­ttesek meggyilkolták és kirabolták Molnár Sándor jó­módú gazdálkodót és feleségét,­ Mol­nárné fejét a gyilkosok szét­ver­ték, Molnárt pedig lelőtték, majd a­ nyakát elvágták. A gyilkosságot egy fuvaros fedezte fel, aki téglát, akart szállítani Molnárokhoz. Mindkét tiolte­s­et a konyhában találták meg. A gyilkosok a lakást felforgatták. A csendőrség erélyes nyomozást indított a tettesek kézrekerítésére. Szövetkezeti mozgalom Meghívó. A Budapesti Bu­torszállító Munkások Szállítási és Fuvarozási Szö­vetkezete felszámolás alatti cég 1942. évi december 13-án délelőtt 11 órakor a Damjanich utca 5. szám alatt lévő he­lyiségében rendkívüli közgyűlést tart, amelyre a szövetkezet tagjait ezúton hívja össze. Tárgy: A szövetkezet fel­számolójának záró jelentése és a szövet­kezet feloszlása. Budapest, 1942 novem­ber 24-én, Dannh­auser József felszámoló.

Next