Népszava, 1942. december (70. évfolyam, 272–295. sz.)

1942-12-01 / 272. szám

70. évfolyam 272. szám Budapest, 1942 december 1, kedd­i««... f ^vvv^y Ára A fillér / 4 ^W^u^ti Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 Tovább tartanak a keleti arcvonalon a hétfős offenzíva súlyos hadműveletei Nagy páncéloscsata folyt Rzsev térségében.­­ Bizerta és Tunisz körül megélénkültek a harcok. A tengelyhatalmak továbbra is érvényesnek tekintik a Franciaországgal kötött fegyverszüneti szerződést Éles német és olasz állásfoglalás Churchill rádióbeszéde ellen Ahogy német részről a napokban nyomatékosan megállapították, a háborús események súlypontja való­ban a keleti hadszíntéren van. A második világháború abban is kü­lönbözik a történelemből ismeretes nagy mérkőzésektől, hogy ebben a tél nem hozott nyugalmat és pihe­nést, alkalmat a harcokban ki­merült sereget testi, lelki és föl­szerelésben rendbehozására, hanem — ha lehet, még fokozottabb erővel és nagyobb területen — folytatódik a harc, amelyben a szembenálló fe­leknek nemcsak az ellenséggel, ha­nem az időjárás mostohaságával, a tél gyötrelmeivel kell megküzdeniük. És ez a tél a háború legfontosabb­nak elismert frontján, az orosz had­színtéren a legkíméletlenebb. Mindamellett nagy események vannak folyamatban és előkészület­ben az északafrikai hadszíntéren is, amelyet egyébként szerves össze­függésbe hoznak az­ európai harc­térrel. A nyugati hadszíntéren to­vább tart a légitevékenység. A Távol-Keleten pedig a Csendes óceán térségének különböző részei­ben folytatják harcukat a japánok a szövetségesek ellen, amelyről lapunk más helyén, a né­met távirati iroda jelentése alapján, közlünk részletes tudósítást. Berlinben és Rómában éleshangú bírálat kíséri Churchill megnyilat­kozását. Berlini felfogás szerint — jelenti a „M. T. I." — Churchill vasárnapi rádióbeszédé­ből alapjában véve figyelemreméltó borúlátás vehető ki, még ha Chur­chill természetesen bizonyos illú­ziók ébrentartására is törekszik. A német távirati iroda diplomá­ciai szerkesztője írja: Az a kép, amelyet a brit miniszterelnök va­sárnap elmondott rádióbeszédében vá­zolt, „igazi Churchill-kép", fe­kete és fehér színeknek az az alkal­mazása jellemzi, amely a tárgyila­gosság látszatának ébresztésére tö­rekszik, a valóságban azonban a sötét alapszíneket nem fedheti el semmiféle fata morgana-színekkel. Churchill kénytelen annak bevallá­sra, hogy az angoloknak fel kell készülniök „egy komoly és szörnyű év sorscsapásaival" való szembe­nézésre. Beismerte azt is, hogy idáig nem történt semmi, ami jo­gossá tenné azt a reményt, hogy a háború hamarosan befejeződik. Bi­zakodó hitét, amellyel hallgatóinak újabb és újabb erőfeszítésekre, ve­rejtékre, vérre és könnyekre ösztö­kélését célozta, mérsékli az a komor hang, amely a következő figyelmet­nem ab­ból a félelemből is, amellyel az Egyesült Államok diktátori mo­dora iránt viseltetik. A hármas­egyezmény hatalmai ismerik erejü­ket és hisznek egy olyan világban, amely jobb lesz annál, mint ame­lyet a brit miniszterelnök — akár az Egyesült Államok külön óhajai­val szemben — elérni óhajt. Éppen ezért Churchillnek azzal a beszédé­ben is idézett Kipling-mondással válaszolnak: „Ne gondolj arra, milyen csalóka kép mind a kettő." Az olasz Stefani-iroda írja: Chur­chill rádióbeszédében, amelyben fenhéjázó hangján keresztül is érez­hető a jövő miatti aggodalom, újabb fenyegetéseket küldött Olasz­ország címére." Az olasz nemzet­tetésben csendül ki: „Nem akarjuk magunkat a szerencse bármily szépnek is tűnő csalóka álomképei­től vezettetni." Áll ez elsősorban a katonai helyzetre, amelyet Chur­chill sokat ígérőnek tüntetett fel, anélkül, hogy elvitathatta volna az ellenfélnek, különösen az ellenséges búvárnaszádoknak ütőerejét. A német bírálat ezutá­n elmondja, hogy az egyiptomi támadással és az amerikaiaknak Francia Észak-Afrikába törtéint betörésével nem­ érté­k el a kitűzött célt, a német­olasz afrikai sereg harapófogó­ moz­dulattal való megsemmisítését. Zsa­rolásnak minősíti az olaszoknak szánt fenyegetést, azzal, hogy erre Olaszország adja meg majd a vá­laszt. Vitába száll Churchillnek azzal a kijelentésével, amelyben an­nak az eshetőségeit fejtegette, hogy a háború Európában hamarább be­fejeződik, mint Kelet-Ázsiában. Churchill tehát — írja a német távirati iroda diplomáciai szer­kesztője — egyenesen azt kívánja, hogy a háború az Egyesült Álla­mokra nézve tovább tartson. Ez az óhaja nemcsak a birodalom sorsa iránt való aggodalomból fakad, ha­azonban, az eddigi súlyos meg­próbáltatások ellenére, teljesen nyu­godt marad és nem engedi magát az újabb fenyegetésektől sem be­folyásoltatni. Mi­ként a bombázott német városok lakossága, úgy­ az olasz városoké is elszántan állja a támadásokat. Churchill helyesen cselekednék, ha — miként a tengely­hatalmak szakértői — szintén belátná, hogy" légitámadásokkal nem dönt­hető el­ egy háború. A leglényege­sebb azonban az, hogy az olasz né­pet annyira áthatja az ügyeink jogosságáról való tudat, meggyőző­dés és hit, hogy nem hátrál meg sem fenyegetések, sem légibombá­zások elől, sem bármitől, amit a jövő hozhat, az ama rész, amely a 8. hadsereg északafrikai előrenyomulásáról szól és ezzel kapcsolatban arról, hogy ezzel a tengelyhatalmak vezetőinek Egyiptom elfoglalására irányuló reményei szertefoszlottak. Vitába szállnak ama reményeinek hangoz­tatásával, hogy az angolszász csa­patok északafrikai partraszállása csodálatos teljesítmény volt. A né­met bírálat vonatkozik arra az ál­lítására is, amely szerint a Föld­közi tengeren 10 napon keresztül folyatott harc a tengeralattjárók ellen ezeknek nemcsak visszaveté­sével, hanem vereségével is végző­dött. Sok szó esik arról a Churchill beszédében is kifejezésre jutott tervről, amely szerint a tengely­csapatokat egész Afrikából kiűzik és ilyen módon újra biztosítják a Földközi tengeren a szabad közle­kedést, amivel a többi között nagy utakat és sok hajóteret takaríthat­nak meg, mert nem kell egész Afri­kát megkerü­lniök. Általános ellent­mondást vált ki a tengely­sajtóból az a kijelentése: ne higgye senki, mintha a szövetségeseknek az lenne a szándékuk, hogy most Afrikában mihetnek majd. „Afrika nem cél, hanem eszköz a cél elérésére — mondotta Churchill —, Afrika ugródeszka, amely­nek segítségével közelebb férkőznek az ellenség tes­téhez." Túlzásnak és csalókának minősí­tik beszédének ama részét is, amely a légihaderő viszonyáról szól. „A német légihaderő — mondotta ugyanis Churchill — már ma is csökkenő aktívum, azaz a termelése nem gondoskodik a veszteség után­pótlásáról. Az angol, amerikai és orosz légihaderő együttvéve már ma is erős túlsúlyban van és ez a túl­súly állandóan növekszik. Hogy a szövetségesek légihadereje milyen méreteket ölt majd 1943-ban, az, sz°­rényen szólva, látványos lesz. Németország és az utóbbi időben főleg Olaszország ipari és szál­lítási központjait olyan támadá­sok érik, amelyek sokszorosan felülmúlják az 1940-ben angol városok ellen intézett legheve­sebb légitámadásokat is." Ezzel kapcsolatban mondotta azt, amit Berlinben Al Capone-módszer­nek bélyegeznek és amit a „DNB" cikkírója zsarolásnak minősít. „De nemcsak Észak-Olaszország lesz só­ Az általános háborús helyzettel foglalkozott Churchill angol miniszterelnök vasárnap esti rádióbeszéde, Ami Churchill beszédéből leginkább kihívja a tengely­hatalmak sajtójának bírálatát. Az elsötétítés időpontja ma : 20 ó­ra

Next