Népszava, 1942. december (70. évfolyam, 272–295. sz.)

1942-12-01 / 272. szám

4. oldal héttel ezelőtt amerikai akció követ­keztében a japánok átmenetileg ki­vonták innen csapataikat, míg­ most újra birtokba vették az aleuti szi­getcsoportnak ezt a kis szigetét. A jelentések ezen kívül csak a Unna környékén folyó heves har­cokról számolnak be, ahol a japá­nok kisebb hajóhad fedezete mel­lett újabb csapatok partraszállítá­sára tettek előkészületeket s eköz­ben harcba keveredtek támadó ausztráliai és amerikai repülő­gépekkel. A jelentések egy cirkáló, négy torpedóromboló és több re­pülőgép megsemmisítéséről adnak 3 úrt. Egyébként az ellenfelek tevé­kenysége ezen a fronton is főleg légitámadásokra szorítkozik. Szö­vetséges repülőgépek Ley kikötő­jét, valamint Új-Izland és Timor támaszpontjait, valamint a burmai Maguai támaszpontot támadták. Nagyobb légitámadás és ezzel kapcsolatosan heves légicsata folyt le Kanton repülőtere fölött, ahol mindkét részről erős és nagyszámú légikötelékek bocsátkoztak küzde­lembe. A támadás főleg a kikötő és az ott tartózkodó nagyobb szállító­hajók ellen irányult, kimeneteléről azonban egyelőre csak svájci forrás­ból származó hírek állnak rendelke­zésre, úgyhogy a légicsata eredmé­nyének elbírálása csak akkor válik lehetségessé, ha arról majd a túlzó adatokat helyreigazító japán hiva­talos közlést közzéteszik. KÉPSZAVA 1942 december 1. kedd Churchill rádióbeszéde a háborús helyzetről és a szövetségesek terveiről a Szovjet mér a keleti arcvona­lon. Sztálin katonai vezetését Churchill „kiválónak" mondotta. Midőn az északafrikai támadást tervezték — mondotta a továbbiak­ban —, már akkor előre látták, hogy azonnali visszahatást fog majd ki­váltani Franciaországban. Churchill itt megismételte azt a valótlan állí­tását, hogy Németország­­ meg akarta kísérelni a touloni francia hajóhad lefoglalását, majd annak a vélemé­nyének adott kifejezést, hogy „harcoló Franciaország" szelleme uralkodó befolyást fog gyakorolni a francia nemzetre. Kijelentette ez­után, hogy semmit sem ígér és sem­mit sem jósol. „Nem akarjuk ma­gunkat — mondotta szó szerint — a szerencsének bármily szépnek is tűnő csalóka álomképeitől vezet­tetni." Nem tud semmi olyan ese­ményről, amely jogossá tenné azt a reményt, hogy a háború nem fog sokáig tartani, vagy hogy még nem állnának Nagy-Britannia előtt to­vábbi keserű és véres évek. Fájdal­mas tapasztalatok várnak még Angliára, ha erőkifejtésében alább­hagy és nem lesz egységes, mielőtt a győzelmet „végleg" kivívná. Chur­chill rámutatott arra, hogy csaknem egész Európa Németország uralmá­ban van és hogy millió és millió munkaerő áll rendelkezésére a hadi­anyagtermelésre és az „oly sok ter­mékeny föld" megművelésére. Az angoloknak meg kell gondolniuk azt is, hogy eddig még a német hadseregnek csak kicsiny százalé­kával volt dolguk, hogy a tenger­alattjáróháború nem csökkent, ha­nem erősbödik és még jóval gono­szabbá is válhatik, „mielőtt javulás állna be". Churchill végül (Amszterdam, november 30. —­ Né­met távirati iroda.) Churchill va­sárnapi rádióbeszédében kijelen­tette még, hogy Afrika „ugródeszka" ahhoz, hogy ,,közelharcba" juthassa­nak az ellenséggel. Rámutatott arra, hogy a Földközi tenger újrameg­nyílása milyen fontos a katonai forgalom szempontjából és hogy ezzel szükségtelenné válna a Jó"­reménység-fok körüli hosszú ke­rülő út. Ezzel „talán" igen erős csapást l­ehetne mérni a tengeralattjárókra. Az északafrikai part fölötti uralom azzal az előnnyel is jár, hogy ott a légitérben új arcvonalat lehet majd léte­síteni. A harc idejének rövidebbé tételére szükséges ugyanis, hogy az ellen­séget a levegőiben szakadatlanul és a legnagyobb eréllyel harcra kény­szerítsék. Ezzel kapcsolatban igye­kezett a német légifegyvernemet „értéktelen aktívumnak" feltün­tetni a szerinte állandóan növekvő brit, északamerikai és szovjet légi­erőkkel szemben. A francia északafrikai hadmű­veleteknek az a céljuk, hogy a szövetségesek a háború súlypont­ját Olaszországra helyezhessék. Ha­­majd „adott időben elsöpörtük az ellenséget a tuniszi csúcsról", akkor egész Dél-Olaszországot sú­lyos légitámadásoknak vetik alá. Ezzel kapcsolatban Churchill nem mulasztotta el, hogy heves támadá­sokat ne intézzen Mussolini ellen. Az afrikai sikereknek azonban nem szabad elterelniök a figyelmet — mondotta Churchill a továbbiak­ban — azokról a „hatalmas csapá­sokról", amelyeiket lehetségesnek, mondotta, hogy majd végez, hogy segítségére siessen sült Államoknak, Csungking-Kíná­n­ak, mindenekelőtt pedig Ausztrá­liának és Újzélandnak Japán elleni­­küzdelmükben. Ha a háború így végződnék — két részletben —, akkor ..a tárgyalóasztalnál jóval baj­társiasabb szellem uralkodnék, mint annak idején a versaillesi győrök között, az európai háború hamarabb él mint az ázsiai. Ebben az esetben Anglia azonnal a föld másik részére dobná haderőit, az Egye- Annak idején már túl voltak a ve­szélyen és elszakadt a szövetsége­­ket egybefűző kötelék. Nem volt olyan közös felelősség érzés, mint amilyen lesz akkor, ha a győztes nemzetek, amelyek im­már urai az egyik hadszíntérnek, legnagyobb részt még vállvetve együtt küzdenek egy másik had­színtéren.­­ — Churchill — ezért azt reméli, hogy e háború végén Európa problémái szám­ára jobb megoldást találnak m­ajd, mint egy negyedszázaddal ezelőtt. Churchill végül figyelmeztette az angolokat, készüljenek fel, hogy szembenézhessenek egy „komoly és szörnyű év sorscsapásaival és prob­lémáival". („M. T. I.") (Amszterdam, november 30. — Német távirati iroda.) Churchill rádióbeszédében hangoztatta még, hogy, „semmiféle hivalkodó, szóno­kiasan dicsekvő hangulatnak, saját maguk túlbecsülésének nem szabad elhomályosítania az angolok gon­dolkodását". Churchill azután sorra vette azokat a pillanatokat, ame­lyek ebben a háborúban kritikusak voltak Nagy-Britanniára, az álla­moknak és fajoknak — amint mon­dotta — erre a „csodás egyesülé­sére". Nem akar azonban „vitázni" arról, hogy ezt az egyesülést Brit birodalomnak (empire), vagy brit közösségnek (commonwealth) mond­ják-e. Az angoloknak most is az előttük álló nehéz és valószínűleg hosszas feladatra kell figyelmüket fordíta­niuk és azokra a súlyos kötelessé­gekre, amelyeket vállaltak. Az északafrikai háborúról szólva, Churchill emlékeztetett „az óriási távolságokra, amelyekre háború ott kiterjed s amely óriási teljesítményeket és önmegtagadást követel a csapatoktól". Az északi nyugatafrikai és nyugatafrikai an­gol-amerikai akció sok váratlan ese­ménynek volt kitéve. Rámutatott, hogy ez a vállalkozás „az Egyesült Államok elnökének vezetése és fe­lelőssége alatt" áll. A brit 1. had­sereg Eisenhower amerikai tábor­nok parancsnoksága alatt áll. Tá­madásra szólító parancsainak — pontosan eleget teszünk. Ezekben az akciókban az angolok és az ame­rikaiak kénytelenek voltak nagy­számú hajójukat kitenni a tengely­hatalmak támadásainak. E vállalkozásban elveszett an­gol-amerikai hajótér minden tonnájáért — mondotta Chur­chill — Észak-Afrika és Nyu­gat-Afrika francia kikötőiben mintegy két tonna hajóteret kaptunk vissza. Churchill kiemelte még, hogy Alexander tábornok elalameini vál­lalkozásának idejét pontosan meg­állapították, hogy összhangba hoz­­zák a nyugati nagy rajtaütéssel. Alexander sikerének az volt a célja, hogy a barátságos érzelmű orszá­gokat felbátorítsa szigorú­­ semle­gességük fenntartására. Ezzel a sikerrel az észak- és nyugatafrikai francia csapatok előtt szemléltetni akarták a számukra kínálkozó al­kalmat. („I­ L T. I") Megszűnt az ellenállás a Réunion szigeten (Vichy, november 30.) Amint hivatalosan jelentik, a patak ellenállása a Réunion szigeten hétfőn reggel 8 óra megszűnt. francia csak 45 perckor JDéli Páncéloscsatározások Észak-Afrikában Légitámadás Torino és Tripolisz, ellen Az olasz, főhadiszállás 919. számú közleménye: Kirenaikában v­isszavertük ellensé­ges páncélososztagok előretörését. A tu­niszi szakaszon páncélos gépkocsikkal megerősített ellenséges h­adoszlopokat feltartóztattunk. Az ellenség több gép­kocsit vesztett. A tengely csapatok tá­madással fontos hadállást foglaltak el, néhány ellenséges harckocsit elpusztí­tottak és több mint 200 foglyot ejtet­tek, köztük 21 tisztet. Olasz bombavető kötelékek kedvezőtlen légköri viszo­nyok mellett is hevesen támadták az algíri repülőtereket; négy földön vesz­teglő repülőgépet elpusztítottak és el­találtak több raktárt és más fontos kikötőberendezéseket. Kirenaika fölött német vadászgépek lelőttek egy ellen­séges repülőgépet. Angol repülőgépek bombákat dobtak le Tripoliszra és csekély károkat okoztak. A lakosság köréből 21 ember meghalt és 43 meg­sebesült. Egy támadó repülőgép a lég­védelmi ütegek találatai­ól lezuhant. A hétfőre virradó éjszaka Torino vá­rosa ellen intézett légitámadás nem okozott jelentékenyebb károkat, egy bombavetőgép a tüzérség találata kö­vetkeztében Nichelino közelében le­zuhant. A korábbi légitámadás során három ellenséges repülőgépet lőttünk le. A korábbi légitámadás áldozatai­nak száma összesen 15 halott és 10 sebesült. Újabb tengeri sikerek Észak-Afrika partjai előtt A német véderőfőparancsnokság közli a déli hadszíntérről: Kirenaikában a német és olasz csa­patok visszaverték ellenséges páncélo­sok előretöréseit. Éjjel - nappal légi­támadásokat intéztünk a britek sátor­táborai és gépesített erői ellen. Harci repülőink tunéziai területen bombák­kal árasztották el az ellenség oszlopait és jelentős veszteségeket okoztak az ellenség nehéz fegyvereinek, járművei­nek és páncélosainak. A Földközi ten­ger keleti részén egy német tenger­alattjáró-vadász Kleiner fregatthad­nagy parancsnoksága alatt rárohanás­sal elsüllyesztette a „Triton" tenger­alattjárót, amelyet az angolok a görö­göktől vettek volt át s foglyul ejtették a búvárhajó legénységét. A megszállt nyugati területek, valamint a Csatorna fölött hét angol repülőgépet pusztítot­tunk el. Német vadászok folytatták nappali előretöréseiket Anglia déli partvidéke fölött ,­s eredményesen lőt­tek vasúti berendezéseket. November 11-e óta, amikor különjelentésben szá­moltunk be az olasz és német légi­haderő, valamint az olasz és német haditengerészet nagy eredményeiről Afrika északi partjai­ előtt az amerikai­angol inváziós hajóhad fölött, az ered­mények jelentősen megnövekedtek. November 7-től 25-ig összesen 165.000 bruttó regisztertonnatartalmú 23 ke­reskedelmi és szállítóhajót süllyesztet­tünk el Francia Észak-Afrika kikötői­ben és parti vizein. Továbbá oly súlyo­san megrongáltunk 11 kereskedelmi és szállítóhajót összesen 100.000 tonna­tartalommal, hogy ezek minden való­színűség szerint elsüllyedtek. Megron­gáltunk ezenfelül 65 hajót 398.000 tonna­tartalommal, mégpedig ezek egy részét olyan súlyosan, hogy hosszabb ideig tartó kiesésükkel lehet számolni. Az ellenséges hadihajók közül megrongál­tunk két csatahajót és három repü­lő­gépanyahajót, az utóbbiak közül az egyiket súlyosan. Elpusztítottunk öt rombolót és kísérőnaszádot, valamint öt cirkálót. Megrongáltunk 28 cirkálót, rombolót és más kísérőhajót. Ezen­kívül az északafrikai part kikötő­berendezéseiben úgyszólván napon­kénti támadásokkal súlyos romboláso­kat és nagy tüzeket okoztunk s ezáltal további értékes utánpótlási anyagot­pusztítottunk el. Rögtönítélő bíróság előtt a rákosszentmihályi betörő A pestvidéki törvényszék rögtön­ítélő tanácsa Márton Albert elnök­lésével hétfőn összeült, hogy felelős­ségr­e vonja Gergely János 35 éves alkalmi munkást. Gergely pár hét­tel ezelőtt szabadult ki a börtön­ből és a betöréses lopások egész sorozatát követte el az elsötétítés idején Rákosszentmihályon. A vád szerint 23 rákosszentmi­hályi villába ment be és kisebb-nagyobb értékű holmikat vitt el. A vádlott kihall­gatása során beismerte a betöréses lopásokat. Azzal védekezett, hogy amikor a börtönből kiszabadult, nem kapott élelmiszer jegyeket, nem volt munkája és a nyomorúság vitte a bűncselekmények elkövetésére. A bíróság 23 tanút hallgatott ki. Délután 2 órakor a tárgyalást félbe­szakították, majd délután 4 órakor újból összeült a rögtönítélő bíróság.­­ perbeszédek hangzottak el. •y— Zipernowsky Károly halála. Vasárnap reggel, 90 éves korában,­­elhányt a magyar elektrotechnika nesztora, Zipernowsky Károly nyugal­mazott műegyetemi tanár. Eredetileg gyógyszerésznek készült. A Műegyetem elvégzése után a Ganz-gyár mérnök© lett és rövidesen megbízták a villamos­sági osztály megszervezésével. Sok talál­mánnyal gazdagította a nemzetközi tech­nikai életet, de a legkiemelkedőbb talál­mánya mégis a transzformátor volt, amely a­ f. elektrotechnika egyik legfon­tosabb eszköze. Zipernowsky tudomá­nyos munkássága mellett, mint a mai elektrotechnikus­ nemzedéknek a nevelője, 1893-tól működött a Műegyetemen. Az elektrotechnika első tanára, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület díszelnöke és a Tudományos Akadémia levelező tagja volt.

Next