Népszava, 1942. december (70. évfolyam, 272–295. sz.)
1942-12-01 / 272. szám
4. oldal héttel ezelőtt amerikai akció következtében a japánok átmenetileg kivonták innen csapataikat, míg most újra birtokba vették az aleuti szigetcsoportnak ezt a kis szigetét. A jelentések ezen kívül csak a Unna környékén folyó heves harcokról számolnak be, ahol a japánok kisebb hajóhad fedezete mellett újabb csapatok partraszállítására tettek előkészületeket s eközben harcba keveredtek támadó ausztráliai és amerikai repülőgépekkel. A jelentések egy cirkáló, négy torpedóromboló és több repülőgép megsemmisítéséről adnak 3 úrt. Egyébként az ellenfelek tevékenysége ezen a fronton is főleg légitámadásokra szorítkozik. Szövetséges repülőgépek Ley kikötőjét, valamint Új-Izland és Timor támaszpontjait, valamint a burmai Maguai támaszpontot támadták. Nagyobb légitámadás és ezzel kapcsolatosan heves légicsata folyt le Kanton repülőtere fölött, ahol mindkét részről erős és nagyszámú légikötelékek bocsátkoztak küzdelembe. A támadás főleg a kikötő és az ott tartózkodó nagyobb szállítóhajók ellen irányult, kimeneteléről azonban egyelőre csak svájci forrásból származó hírek állnak rendelkezésre, úgyhogy a légicsata eredményének elbírálása csak akkor válik lehetségessé, ha arról majd a túlzó adatokat helyreigazító japán hivatalos közlést közzéteszik. KÉPSZAVA 1942 december 1. kedd Churchill rádióbeszéde a háborús helyzetről és a szövetségesek terveiről a Szovjet mér a keleti arcvonalon. Sztálin katonai vezetését Churchill „kiválónak" mondotta. Midőn az északafrikai támadást tervezték — mondotta a továbbiakban —, már akkor előre látták, hogy azonnali visszahatást fog majd kiváltani Franciaországban. Churchill itt megismételte azt a valótlan állítását, hogy Németország meg akarta kísérelni a touloni francia hajóhad lefoglalását, majd annak a véleményének adott kifejezést, hogy „harcoló Franciaország" szelleme uralkodó befolyást fog gyakorolni a francia nemzetre. Kijelentette ezután, hogy semmit sem ígér és semmit sem jósol. „Nem akarjuk magunkat — mondotta szó szerint — a szerencsének bármily szépnek is tűnő csalóka álomképeitől vezettetni." Nem tud semmi olyan eseményről, amely jogossá tenné azt a reményt, hogy a háború nem fog sokáig tartani, vagy hogy még nem állnának Nagy-Britannia előtt további keserű és véres évek. Fájdalmas tapasztalatok várnak még Angliára, ha erőkifejtésében alábbhagy és nem lesz egységes, mielőtt a győzelmet „végleg" kivívná. Churchill rámutatott arra, hogy csaknem egész Európa Németország uralmában van és hogy millió és millió munkaerő áll rendelkezésére a hadianyagtermelésre és az „oly sok termékeny föld" megművelésére. Az angoloknak meg kell gondolniuk azt is, hogy eddig még a német hadseregnek csak kicsiny százalékával volt dolguk, hogy a tengeralattjáróháború nem csökkent, hanem erősbödik és még jóval gonoszabbá is válhatik, „mielőtt javulás állna be". Churchill végül (Amszterdam, november 30. — Német távirati iroda.) Churchill vasárnapi rádióbeszédében kijelentette még, hogy Afrika „ugródeszka" ahhoz, hogy ,,közelharcba" juthassanak az ellenséggel. Rámutatott arra, hogy a Földközi tenger újramegnyílása milyen fontos a katonai forgalom szempontjából és hogy ezzel szükségtelenné válna a Jó"reménység-fok körüli hosszú kerülő út. Ezzel „talán" igen erős csapást lehetne mérni a tengeralattjárókra. Az északafrikai part fölötti uralom azzal az előnnyel is jár, hogy ott a légitérben új arcvonalat lehet majd létesíteni. A harc idejének rövidebbé tételére szükséges ugyanis, hogy az ellenséget a levegőiben szakadatlanul és a legnagyobb eréllyel harcra kényszerítsék. Ezzel kapcsolatban igyekezett a német légifegyvernemet „értéktelen aktívumnak" feltüntetni a szerinte állandóan növekvő brit, északamerikai és szovjet légierőkkel szemben. A francia északafrikai hadműveleteknek az a céljuk, hogy a szövetségesek a háború súlypontját Olaszországra helyezhessék. Hamajd „adott időben elsöpörtük az ellenséget a tuniszi csúcsról", akkor egész Dél-Olaszországot súlyos légitámadásoknak vetik alá. Ezzel kapcsolatban Churchill nem mulasztotta el, hogy heves támadásokat ne intézzen Mussolini ellen. Az afrikai sikereknek azonban nem szabad elterelniök a figyelmet — mondotta Churchill a továbbiakban — azokról a „hatalmas csapásokról", amelyeiket lehetségesnek, mondotta, hogy majd végez, hogy segítségére siessen sült Államoknak, Csungking-Kínának, mindenekelőtt pedig Ausztráliának és Újzélandnak Japán elleniküzdelmükben. Ha a háború így végződnék — két részletben —, akkor ..a tárgyalóasztalnál jóval bajtársiasabb szellem uralkodnék, mint annak idején a versaillesi győrök között, az európai háború hamarabb él mint az ázsiai. Ebben az esetben Anglia azonnal a föld másik részére dobná haderőit, az Egye- Annak idején már túl voltak a veszélyen és elszakadt a szövetségeket egybefűző kötelék. Nem volt olyan közös felelősség érzés, mint amilyen lesz akkor, ha a győztes nemzetek, amelyek immár urai az egyik hadszíntérnek, legnagyobb részt még vállvetve együtt küzdenek egy másik hadszíntéren. — Churchill — ezért azt reméli, hogy e háború végén Európa problémái számára jobb megoldást találnak majd, mint egy negyedszázaddal ezelőtt. Churchill végül figyelmeztette az angolokat, készüljenek fel, hogy szembenézhessenek egy „komoly és szörnyű év sorscsapásaival és problémáival". („M. T. I.") (Amszterdam, november 30. — Német távirati iroda.) Churchill rádióbeszédében hangoztatta még, hogy, „semmiféle hivalkodó, szónokiasan dicsekvő hangulatnak, saját maguk túlbecsülésének nem szabad elhomályosítania az angolok gondolkodását". Churchill azután sorra vette azokat a pillanatokat, amelyek ebben a háborúban kritikusak voltak Nagy-Britanniára, az államoknak és fajoknak — amint mondotta — erre a „csodás egyesülésére". Nem akar azonban „vitázni" arról, hogy ezt az egyesülést Brit birodalomnak (empire), vagy brit közösségnek (commonwealth) mondják-e. Az angoloknak most is az előttük álló nehéz és valószínűleg hosszas feladatra kell figyelmüket fordítaniuk és azokra a súlyos kötelességekre, amelyeket vállaltak. Az északafrikai háborúról szólva, Churchill emlékeztetett „az óriási távolságokra, amelyekre háború ott kiterjed s amely óriási teljesítményeket és önmegtagadást követel a csapatoktól". Az északi nyugatafrikai és nyugatafrikai angol-amerikai akció sok váratlan eseménynek volt kitéve. Rámutatott, hogy ez a vállalkozás „az Egyesült Államok elnökének vezetése és felelőssége alatt" áll. A brit 1. hadsereg Eisenhower amerikai tábornok parancsnoksága alatt áll. Támadásra szólító parancsainak — pontosan eleget teszünk. Ezekben az akciókban az angolok és az amerikaiak kénytelenek voltak nagyszámú hajójukat kitenni a tengelyhatalmak támadásainak. E vállalkozásban elveszett angol-amerikai hajótér minden tonnájáért — mondotta Churchill — Észak-Afrika és Nyugat-Afrika francia kikötőiben mintegy két tonna hajóteret kaptunk vissza. Churchill kiemelte még, hogy Alexander tábornok elalameini vállalkozásának idejét pontosan megállapították, hogy összhangba hozzák a nyugati nagy rajtaütéssel. Alexander sikerének az volt a célja, hogy a barátságos érzelmű országokat felbátorítsa szigorú semlegességük fenntartására. Ezzel a sikerrel az észak- és nyugatafrikai francia csapatok előtt szemléltetni akarták a számukra kínálkozó alkalmat. („I L T. I") Megszűnt az ellenállás a Réunion szigeten (Vichy, november 30.) Amint hivatalosan jelentik, a patak ellenállása a Réunion szigeten hétfőn reggel 8 óra megszűnt. francia csak 45 perckor JDéli Páncéloscsatározások Észak-Afrikában Légitámadás Torino és Tripolisz, ellen Az olasz, főhadiszállás 919. számú közleménye: Kirenaikában visszavertük ellenséges páncélososztagok előretörését. A tuniszi szakaszon páncélos gépkocsikkal megerősített ellenséges hadoszlopokat feltartóztattunk. Az ellenség több gépkocsit vesztett. A tengely csapatok támadással fontos hadállást foglaltak el, néhány ellenséges harckocsit elpusztítottak és több mint 200 foglyot ejtettek, köztük 21 tisztet. Olasz bombavető kötelékek kedvezőtlen légköri viszonyok mellett is hevesen támadták az algíri repülőtereket; négy földön veszteglő repülőgépet elpusztítottak és eltaláltak több raktárt és más fontos kikötőberendezéseket. Kirenaika fölött német vadászgépek lelőttek egy ellenséges repülőgépet. Angol repülőgépek bombákat dobtak le Tripoliszra és csekély károkat okoztak. A lakosság köréből 21 ember meghalt és 43 megsebesült. Egy támadó repülőgép a légvédelmi ütegek találataiól lezuhant. A hétfőre virradó éjszaka Torino városa ellen intézett légitámadás nem okozott jelentékenyebb károkat, egy bombavetőgép a tüzérség találata következtében Nichelino közelében lezuhant. A korábbi légitámadás során három ellenséges repülőgépet lőttünk le. A korábbi légitámadás áldozatainak száma összesen 15 halott és 10 sebesült. Újabb tengeri sikerek Észak-Afrika partjai előtt A német véderőfőparancsnokság közli a déli hadszíntérről: Kirenaikában a német és olasz csapatok visszaverték ellenséges páncélosok előretöréseit. Éjjel - nappal légitámadásokat intéztünk a britek sátortáborai és gépesített erői ellen. Harci repülőink tunéziai területen bombákkal árasztották el az ellenség oszlopait és jelentős veszteségeket okoztak az ellenség nehéz fegyvereinek, járműveinek és páncélosainak. A Földközi tenger keleti részén egy német tengeralattjáró-vadász Kleiner fregatthadnagy parancsnoksága alatt rárohanással elsüllyesztette a „Triton" tengeralattjárót, amelyet az angolok a görögöktől vettek volt át s foglyul ejtették a búvárhajó legénységét. A megszállt nyugati területek, valamint a Csatorna fölött hét angol repülőgépet pusztítottunk el. Német vadászok folytatták nappali előretöréseiket Anglia déli partvidéke fölött ,s eredményesen lőttek vasúti berendezéseket. November 11-e óta, amikor különjelentésben számoltunk be az olasz és német légihaderő, valamint az olasz és német haditengerészet nagy eredményeiről Afrika északi partjai előtt az amerikaiangol inváziós hajóhad fölött, az eredmények jelentősen megnövekedtek. November 7-től 25-ig összesen 165.000 bruttó regisztertonnatartalmú 23 kereskedelmi és szállítóhajót süllyesztettünk el Francia Észak-Afrika kikötőiben és parti vizein. Továbbá oly súlyosan megrongáltunk 11 kereskedelmi és szállítóhajót összesen 100.000 tonnatartalommal, hogy ezek minden valószínűség szerint elsüllyedtek. Megrongáltunk ezenfelül 65 hajót 398.000 tonnatartalommal, mégpedig ezek egy részét olyan súlyosan, hogy hosszabb ideig tartó kiesésükkel lehet számolni. Az ellenséges hadihajók közül megrongáltunk két csatahajót és három repülőgépanyahajót, az utóbbiak közül az egyiket súlyosan. Elpusztítottunk öt rombolót és kísérőnaszádot, valamint öt cirkálót. Megrongáltunk 28 cirkálót, rombolót és más kísérőhajót. Ezenkívül az északafrikai part kikötőberendezéseiben úgyszólván naponkénti támadásokkal súlyos rombolásokat és nagy tüzeket okoztunk s ezáltal további értékes utánpótlási anyagotpusztítottunk el. Rögtönítélő bíróság előtt a rákosszentmihályi betörő A pestvidéki törvényszék rögtönítélő tanácsa Márton Albert elnöklésével hétfőn összeült, hogy felelősségre vonja Gergely János 35 éves alkalmi munkást. Gergely pár héttel ezelőtt szabadult ki a börtönből és a betöréses lopások egész sorozatát követte el az elsötétítés idején Rákosszentmihályon. A vád szerint 23 rákosszentmihályi villába ment be és kisebb-nagyobb értékű holmikat vitt el. A vádlott kihallgatása során beismerte a betöréses lopásokat. Azzal védekezett, hogy amikor a börtönből kiszabadult, nem kapott élelmiszer jegyeket, nem volt munkája és a nyomorúság vitte a bűncselekmények elkövetésére. A bíróság 23 tanút hallgatott ki. Délután 2 órakor a tárgyalást félbeszakították, majd délután 4 órakor újból összeült a rögtönítélő bíróság. perbeszédek hangzottak el. •y— Zipernowsky Károly halála. Vasárnap reggel, 90 éves korában,elhányt a magyar elektrotechnika nesztora, Zipernowsky Károly nyugalmazott műegyetemi tanár. Eredetileg gyógyszerésznek készült. A Műegyetem elvégzése után a Ganz-gyár mérnök© lett és rövidesen megbízták a villamossági osztály megszervezésével. Sok találmánnyal gazdagította a nemzetközi technikai életet, de a legkiemelkedőbb találmánya mégis a transzformátor volt, amely a f. elektrotechnika egyik legfontosabb eszköze. Zipernowsky tudományos munkássága mellett, mint a mai elektrotechnikus nemzedéknek a nevelője, 1893-tól működött a Műegyetemen. Az elektrotechnika első tanára, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület díszelnöke és a Tudományos Akadémia levelező tagja volt.