Népszava, 1943. február (71. évfolyam, 26–48. sz.)

1943-02-02 / 26. szám

71. évfolyam 26. szám Budapest, 1943 február 2. kedd TŐZSDEI ÁRUSÍTÁS Árait) fillér Elkeseredett harcok vannak folyamatban Voronyezstől nyugatra Paulus vezérezredes marsall lett. — Dönitz került a német haditengerészet élére Fokozottabb tevékenység fejlődött ki Észak-Afrikában Mussolini Libiáról és a casablancai határozatokról. — Cavallero lemondása után Ambrosio lett az olasz vezérkar főnöke A német főhadiszállásról ér­•*• • kezett jelentések fontos sze­mélyi változtatásokat közöln­ek a német véderő vezetőségében. Az •egyik jelentés hírül adja, hogy Hitler kancellár Racher nagy­admirális, flottafőparancsnokot sa­ját kérelmére fölmentette eddig vi­s­elt tisztségétől és a­ német hadi-t­engerészet főfelügyelőjévé nevezte ki. A német haditengerészet ú­j fő­parancsnoka Karl Dönitz nagy­admirális lett, aki a legutóbbi idő­­íg a­­­émet tengeralattjáró fegyver­nem vezetője volt. Ez a személyváltozás a német haditengerészet élén egyszerű sze­mélycserénél sokkal többet jelent. Ma tűnik ki a „N. S. T." ber­lini tudósításából, amelyet hadi­ten­dre részét­­ munkatársa írt és amely a többi között a következő­ket foglalja magában: Dönti a nagyadmirálisnak a német flotta főparancsnokává történt kinevezésével a tenger­alattjáró - fegyvernem jelentősé­s­ét emelték ki. Most, amikor Londonban angol és­ amerikai szakértők gyűlnek össze, hogy tanácskozzanak a tengeralatt­járóveszélyről és külön szövetsé­ges főparancsnok kinevezését mérlegelik a tengeralattjárókü­z­de­lemhez, Németország elfogadja a kihívást és megtöri intézkedé­seit, mielőtt az ellenség még egy­séges véleményt is alkothatott volna. A ,,Deutsche Allgemeine Zeitung" néhány nappal ez­őtt rámutatott arra, milyen nagy je­len­tősége van az Európát körül­vevő tengerek fölötti uralom­nak a­ kontinent­ális hadviselés­ben, Európának inváziós kísér­letekkel szemben való védelme szempontjából. Eu­rópa tengeri biztonságának védelme a német búvárma­zádok kezében van, míg ugyanakkor az ellenfél támadásra használható nehézflott­a­ egységrei egyre nagyobb mértékben a ha­jókaravánok védelmezőinek sze­repére szorultak vissza. A ten­geralattjáró - fegyvernem eddigi parancsnokának a német flotta főparancsnokává történt kineve­zése it m megfelel a jelentős fejlemé­nyek f­­elismerésének. Berlini szakértő körökben ezt a kineve­zést a tengeralattjáróháború fo­kozására való jeladásnak tekin­tik. Azzal német körökben is tisz­tában vannak, hogy az ellenfél kísérletei is fokozódnak a ten­geralattjárók elleni védekezésre. A Führer főhadiszállásáról ki­adott hivatalos jelentés — közli a „Transkontinent Press" —, amely Dönitz nagyadmirálissá és fő­parancsnokká történ­t kinevezését adja hírül. Dönitzet „legkeményebb tengerészeti fegyvernemünk foko­zott hgve­tétio szimbolumának­" . n­e­­vzezi? Ez az utalás igen nagyjelen­tőségű. A továbbiakban vázolja azt a kiképzőmódot, amellyel Dönitz a tengeralattjárók sikerét előkészí­tette. Majd így folytatja: ,,A siker további lényeges előfeltétele az az új operatív taktika, amelyet Dönitz fejlesztett ki. A parancsnok tenger­alattjárórajokat irányít egy meg­határozott pontra, ahonnan táma­dásra indulnak a hajókaravánok ellen. Állandóan fenntartják az érintkezést a hajókaravánnal, mert csak akkor mennek át támadásba, ha már minden, az illető hadműve­letre kijelölt tengeralattjáró meg­érkezett. A harcok gyakran több napon és éjen át tartanak. A ten­geralattjárók hadműveleteit akkor is a központi parancsnokság irá­nyítja, ha azok több ezer mérföldre is vannak támaszpontjaiktól." A „Nya Daghligt Allehanda" című svéd lap vasárnapi cikkében — nyilván brit tengerészeti körök­ből nyert értesülésekre támaszkodva — megállapítja, hogy Dönitz ten­gernagynak a német hadiflotta fő­parancsnokává történt kinevezése kétségtelenül a tengeralattjáróhá­ború további fokozódását jelzi. Az újonnan kinevezett nagyadmirális­nak az a feladata — írja továbbá a lap —, hogy a Roosevelt és Chur­chill találkozóján elhatározott tá­madásokat a lehetőség szerint ideje­korán­­ elhárítsa és egyidejűleg a lehető legnagyobb veszteségeket okozza az ellenséges utánpótlásnak. Amint látjuk, a casablancai hatá­rozatokkal szemben való védelmi intézkedéssel kapcsolatos Dönitz ki­nevezése. Arról van szó, hogy a renaveralattjáróhadjá­ra­t akadni vola meg, vagy legalább is hátráltassa az európai szárazföld ellen irá­nyuló támadásokat. Ennek a harc­nak eredményétől függ, mennyire sikerül a támadóknak szállítóba,jói­kon csapatokat a támadás színhe­lyén kihajózniuk. A szövetségesek számára most elsősorban álló kér­dést jelent, hogy az ellenséges ten­geralattjárók működését ellensú­lyozsák, részben a tengeralattjárók elsüllyesztésével, részben pedig olyan haditechnikai eszközökkel, amelyek alkalmasak a tengeralatt­járók támadásainak megakadályo­zására.­­ A keleteurópai hadszíntér ese­­­ményeivel kapcsolatos a ver­zérszállásnak az a hivatalos közle­ménye, hogy Hitler kancellár, had­seregfőparancsntok a sztálingrádi 6. hadsereg főparancsnokát és Sztálin­grád védőjét, Paulus vezérezredest marsallá, egyidejűleg Helte tüzér­ségi tábornokot, a sztálingrádi erőd egyik tüzérosztagának parancsno­kát vezérezredessé nevezte ki. Lapunk más helyén részletesen is­mertetjük a német véderőfőparancs­nokság arról szóló jelentését, hogy kéthónapi ellenállás után a túlerő legyűrte Paulus hadseregcsoportjá­nak ellenállását. A kinevezés tehát annak az óriási arányú és a had­történelemben eddig páratlan mér­kőzésnek drámai befejezése előtt érkezett az ott küzdő német erők főparancsnokához, amely mérkőzés hosszú hónapokon keresztül állt a világ érdeklődésének központjában. További kinevezések is történtek a ném­et hadsereg körében. Hitler kancellár, a német hadsereg leg­felsőbb parancsnoka Kleist és báró Weichs vezérezredeseket, továbbá Busch hadseregparancsnokot tábor­nagyokká nevezte ki. Kleist és Weichs vezérezredesek eddig­ 'egy­egy hadseregcsoport vezetését' lát­ták el. A keleti harcokkal kapcsolatban a finn sajtó érdekes megjegyzése­ket frí­z­­i német smrlsm­per írt takti­kájához és a m­ozgóháború lehető­ségeihez. Különösen figyelemre­méltó az a cikk, amelyet ez alka­lomból a „Helsinki Sanoanat" című finn lap a német hadvezetőség je­lentősebb személyiségeiről közöl­ .A cikk elmondja, hogy a német had­vezetőség terveit — Hitler kancel­lár és vezér mellett, aki a legfonto­sabb döntéseket személyesen hozza alzig—, a nagy vezérkar dolgozza ki. A német h'fva felds'" jelen­tés kö­zölte, hogy Haider vezérezredes mintegy két hónappal ezelőtt le­mondott a fírigyvezérkar főnökének tisztéről. Utána Zeitzler vezérezre­des lett, akit általában ,,dinamikus" személyiségnek ismernek. Zeitzler vezérezredes aránylag fiatal ember. *­­ Mussolini miniszterelnök hétf­­főn délelőtt a fasiszta milícia megalakításának 20. évfordulója al­kalmából Közép-Olaszország egyik helységében s­zemlét tartott a milí­cia alakulatai fölött. Az ünnepség során beszédet intézett a fasiszta milícia csapataihoz. Beszédében a többi között a következőket mon­dotta: — Még sohasem volt annyira igaz, mint ebben az emberfölötti arányúnak mondható háborúban, hogy a döntés azé, aki negyedórá­val tovább tud kitartani az ellen­ségnél és hogy a győzelmet a­z utolsó ütközet biztosítja. A mi első­számú ellenségünk eddig egyedül ellenünk harcolt és csak 1­2 hónapos legkeményebb harc után tudott si­kert elérni.­­ Az olasz nép férfias, római nyugalommal fogadta a hírt, hogy az ellenség elfoglalta Líbiát, mert szíve mélyén megdönthetetlenül él az a meggyőződés, hogy oda, ahol már voltunk, oda, ahol várnak ha­lottaink, oda, ahol civilizációnk el­törölhetetlen, hatalmas nyomait hagytuk, oda visszatérünk majd. A népek politikai nehézkedési tör­vénye éppen olyan legyőzhetetlenül erős, mint az anyag fizikai nehéz­kedési törvénye. Ötvenmillió olasz Afrika felé gravitál és oda gravitál ,tovább is, mert az olasz népnek ép­pen úgy, vagy talán minden más népnél jobban, van joga az élethez. — A mai huszadik évforduló ün­nepén a Casablancában felállított Az elsötétítés Qfh . időpontja ma: a SfPóva

Next