Népszava, 1943. március (71. évfolyam, 49–72. sz.)

1943-03-06 / 53. szám

Ma: Teljes heti rádióműsor különmellékleten ÁRUSÍTÁS 71. évfolyam 53. szám Budapest, 1943 március 6. szombat Irató fillér A S Z O C I A L D E M O­K R­ATA PÁR T K­Ö Z P O N T I LAPJA: Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 Német közlések a téli ellentámadásról • Lizscsanszk és Proletarszk visszafoglalását jelenti Berlin Német nyilatkozat az angol légitámadásokról tranckel körzetvezető a franciaországi munkások németországi sorsáról.­­ A munkaszolgálatra behívott fiatal franciák nyolcadrészét Németországba viszik Hat szocialista miniszter részvételével megalakult az új finn kormány A LÉGIHADVISELÉS angol módszereiről nyilatkozott Stinder­mann német birodalmi helyettes sajtófőnök a sajtóértekezleten. Amiint a „DNR" erről szóló je­lentése elmondja, a helyettes saj­tófőnök a külföldi sajtó képvise­lőinek a Nagy-Britannia részé­ről felidézett légiháborúra vonat­kozó anyagot adott át. E bizonyí­tékokból szr­dnik — folytatja a je­lentés —, hogy a brit légi fegyver­nemnek nem is szándéka az, hogy katonai célokat találjon el, hanem elsősorban polgári személyek és kultúrjavak megsemmisítésére tö­rekszik, különben érthetetlenek vol­nának a katonailag teljesen jelen­téktelen helyek ellen rendszeresen intézett támadások. A „DNR" tudósítása ezután a kö­vetkezőket mondja el Sandermann helyettes sajtófőnök közléséről. Pontos adatokkal kimutatta, hogy a légiháborúnak ez a for­mája 1941. január 12-én kezdődött, amikor brit repülőgépek bombá­kat dobtak a Sylt szigeten levő Westerland meg nem erősített városra. A Németország elleni angol légiháború megindítása után nem kevesebb, mint hat hó­nap telt el, amikor az első, német visszaütés megtörtént. Csak a hatodik, Berlin elleni angol légi­támadás után támadta meg a né­met légi fegyvernem Londont. Ha figyelembe vesszük, hogy a nürn­bergi, kölni és berlini lakónegye­dek elleni legutóbbi angol légi­támadásoknál 31­) ember, köztük 100 nő és 33 gyermek halt meg, míg ugyanakkor katonai­ szemé­lyek közül 11 katonát és 3 rendőrt ért ugyanez a sors, világosan ki­tűnik, hogy a támadásokban egy­általában nem katonai jelentő­ségű berendezések bombázására törekedtek. Ennek ellenére az an­goloknak sokba kerültek ezek a katonailag értelmetlen támadá­sok s ez kitűnik abból, hogy e tá­madások folyamán legalább is brit repülőgépet lőttek le a né­metek. Ha egy repülőgép átlagos személyzetét hét embernek szá­mítjuk, a brit légifegyvernem nem kevesebb, mint..280 főnyi ki­képzett, repülőszemélyzetet vesz­tett el. A német polgári lakosság elleni ilyen támadások után, 1940 január óta, az angol sajtóban jelentékeny számban jelentkez­nek olyan hangok, amelyek a leg­nyersebb módon nyomatékosan követelik az ilyen támadásokat. Ez mutatja, hogy a vezető angol személyek elméjében az a gondo­lat támadt, hogy a légitámadá­sok révén megsemmisítik a né­met polgári lakosságot. Ezt a gondolatot állandóan tovább pro­pagálják. A helyettes német saj­tófőnök hangsúlyozta, h­ogy nem érik el a várt erkölcsi­ hatást­, amelytől angol körök döntő for­dulatot is remélnek a háborúban. A német polgári lakosság már az első világháborúban arra a tapasztalatra jutott, hogy az an­golok elvben bevonják a hadvise­lésbe a nőket és gyermekeket. Az utóbbi hetek folyamán egyre fokozódó mértékben ismétlődtek meg a német helyettes sajtófőnök nyilatkozatában szóvátett légitáma­dások. A szövetségesek részéről az­zal okolják meg ezeket, hogy rész­ben a háborús célokat szolgáló üzemek, hadianyag gyárak és ten­geralattjárótámaszpontok tönkre­tételét­ célozzák velük, részint pe­dig az európai szárazföld ellen irá­nyuló inváziós támadást készítik elő a légibombázásokkal. Sander­mann helyettes sajtófőnök nyilat­kozata cáfolja azt az angol beállí­tást, amely szerint a németek indí­tották el Varsó, Rotterdam és az angol városok elleni támadással a totál­is légihá­borút, amely egyéb­ként már a spanyol polgárháború­ban is sok polgári áldozatot sze­dett. Az „Avvenire" című olasz lap munkatársa­ beszélgetést folytatott Lavitrano palermói bíboros-érsek­kel, aki könnybe lábadt szemmel be­szélt azokról a szenvedésekről, ame­lyeket palermói híveinek a bombá­zások következtében el kellett vi­selniük.' Több találat érte az érseki palotát is, amely lakhatatlanná vált. — Embertelen háború ez —, mon­dotta nyilatkozatában a bíboros­érsek. — A háborút a harctéren kell m­egvívni, nem pedig a védte­len polgári lakosság­ ellen.­ A Szent­atya is fölemelte már szavát a légi­támadások ellen, amelyek nem ér­hetnek el más célt, mint ártatlan asszonyok és gyermekek életének kioltását. MEGALAKULT AZ ÚJ FINN KORMÁNY. A „DNB" jelenti Hel­sinkiből. Linkomies tanár a pén­tekre virradó éjszaka megalakította az új finn kormányt. A 16 tagból álló kormány a következő: Miniszterelnök: Linkomies (kon­zervatív), eddig a helsinki egye­tem helyettes rektora, a finn par­lament másodelnöke. Külügy: Ramsay (pártonkívüli, finnországi svéd),, eddigi s közellátásügyi­ m­i­nisz­ter.­ Belügy: Ehrenroth szená­tor (svéd parasztpárt), volt kül­ügy- és kereskedelmi miniszter. Honvédelem:­­Walden altábor­nagy (pártonkívüli). Vallás- és közoktatásügyi miniszter: Kauppi Kalle tanár (liberális haladás­párti), a helsinki kereskedelmi akadémia eddigi rektora. Igazság­ügy: Lehtenen (összefogáspárti), eddig is ezt a tárcát viselte. Pénz­ügy: Tanner (szociáldemokrata), nem változott. Második pénzügy­miniszter: Roinikka (földművelés­párti), a finn nemzeti bank eddigi igazgatója, volt pénzügy-, keres­kedelmi és iparügyi miniszter. Földművelés: Viljami­ Kalliokoski (földművespárti), nem változott. Második földművelésügyi minisz­ter: Ossara tanár (pártonkívüli), közel áll az összefogás pártjához. Közlekedés és­­ közmunkák: Sa'­o­vaara (szociáldemokrata), válto­zatlan. Második közlekedésügyi és közmunkaügyi, miniszter: Ikonen (földműveléspárti). Közellátás: Allilao igazgató (földművespárti). Második közellátási miniszter: Ja­­aio Aura (szociáldemokrata). Kereskedelem és ipar: Taki (szo­ciáldemokrata), változatlan. Szo­ciális ügyek: Faggerholm (szo­ciáldemokrata), változatlan. Az új koalíciós kormány tehát hat szociáldemokratából, négy föld­műveléspártiból, két összefogás­pártiból, két pártonkívüliből, egy svéd parasztpártiból­­és egy hala­dáspártiból áll. Két miniszter közel áll az összefogás pártjához. Az eddigi kormányban képviselve volt hazafias néppárt kivált­ a kormány­ból. Kilenc eddigi miniszter to­vábbra­ is tagja a kormánynak. Az új kormány pénteken tartotta alakuló ülését. A hivatalos kineve- Magyar és szerb megnyilatkozások hangzottak el Újvidéken, ahol a délvidéki szer­bek küldöttsége üdvözölte az új 'főispánt." Popovics Milán szerb nemzetiségi képviselő volt ezen a találkozón nemzetiségének szó­szólója. Utalt arra, hogy a főis­pán elméletben és gyakorlatban egyaránt maga is megismerhette a nemzetiségi kérdést, amikor — a jugoszláv korszakban — a­ ma­gyarság élt kisebbségi sorban. Bi­zalmát fejezte ki a szónok, hogy megtalálják majd a megegyezés útját a nemzetiségekkel. Le kell vonnunk a­ tanulságokat, vissza kell térnünk Deák, Eötvös, Szé­chenyi, Mocsáry Lajos szellemé­hez. Végül hangsúlyozta: magyar és szerb részről egyaránt vállalni kell a felelősséget a jövőre. Tüs­tént elhangzott Deák Leó főispán válasza, amely szerint semmi aka­dálya nincs a magyar-szerb meg­értésnek. Kiemelte, hogy meg kell békíteni a lelkeket és ő min­den erővel odahat, hogy megte­remtse a megegyezést. Nem tesz különbséget a fajták között. Ha az elmúl­t ezer esztendő sorá­n je­­­­lentette ki — a magyar és szerb népet a történelmi szükségszerű­ség egymás mellé állította, ez so­hasem­­volt annyira indokolt, mint éppen ma. Fontos és súlyos kijelentések azok, amelyek magyar és szerb részről elhangzottak. Amióta, a terü­letgyarapodások folytán Ma­gyarország ismét nemzetiségi ál­lam, előtérbe nyomult a­ nemzeti­ségi kérdés, amelyről a képviselő­házi viták során is megállapítot­ták a szónokok: élethalálproblé­mája a nemzetnek. A súlyos, ko­moly idők belső és külső okokból fokozzák a kérdés időszerűségét. Minden átmeneti korszakban — bizonyítja ezt egész történelmünk — döntő fontosságú a­ nemzetisé­gek állásfoglalása. A szociális gondolat érvényesülése, a teljes egyenrangúság, a megértés ,a szo­lidaritás és az­ emberiesség azok a tényezők, amelyekkel a nemzet magához kapcsolhatja a nemzeti­ségeket. Mindebben már bennfoglaltat­nak a külső okok és célok is: érezzék a nemzetiségek hazájuk­nak ezt az országot, mert csak így érhető el, hogy a n­agy nem­zeti feladatokat vállaló haladó osztályokkal szövetségben síkra­szálljanak az ország belső felvirá­goztatása mellett, de megerősí­tése, ellenállóképességének növe­lése érdekében is s azért, hogy­­ holnap Európájában a, teljes, ép, minden ízében , egészséges, meg­újhodott Magyarország szilárdan álljon és teljesíthesse történelmi feladatát. "A magyarság számára ez a felelős magyartartás, a nemzetisé­gek pedig akkor cselekszenek a jövőért való felelősség szellemé­ben, ha­ ezt azzal viszonozzák, hogy részt vesznek a belső épít­et-

Next