Népszava, 1943. március (71. évfolyam, 49–72. sz.)

1943-03-06 / 53. szám

1943 március 6, szíffotai NÉPSZAVA A keleti front déli szárnyán a németek, az északi szakaszon a szovjet csapatok támadnak Berlini közlés Lizicsanszk és Proletarszk visszafoglalásáról. — Kemény elhárítóharcok Kurszk, Orel, Rzsev és Demjanszk térségében. — Tömeg­támadások Szuchinicsitől délre Tovább tartanak a váltakozó harcok Tunéziában.­­erővel folyik a nyugati légiháború Nem csökkenő Újabb német különjelentés a búvárhajóharc sikereiről­ ­ í német közlések egyértelműen •Ám megállapítják, hogy a keleti Svarctéren a német főparancsnokság főnegint szilárdan kezében tartja a katonai kezdeményezést. Különö­sen kiemelik ezt a déli szárnnyal kapcsolatban, ahol — mint a német kiegészítő hadijelentés közli — né­hány nap alatt, amelyek a háború legdrámaibb napjai közé tartoztak, megtörtént a fordulat: a német ellentámadással a Donec-vidéken a bekerítésre indult szovjet serege­ket maguk kerítették be vagy ver­tsék széjjel. Ez a közlés azt is leszö­gezi, hogy a középső és az északi szakaszon szintén a német katonai terveknek megfelelően és a német hadvezetés szabad elhatározása alapján folynak a harccselekmé­nyek. Ezzel kapcsolatban a „Pest" ber­lini tudósítója a következőket je­lenti: „Szláv Jausiknak a hadsereg­főparancsnokság napi jelentésében közölt visszafoglalását és a Donce­net széles vonalon történt elérését itteni illetékes magyarázók különö­sen érdekesnek tartják abból a­ szempontból, hogy ez az eredmény is beleilleszkedik a német hadveze­tésnek a keleti frontra vonatkozó azokba a terveibe, amelyeket a Demjanszk és Ezsev feladásával el­ért arcvonalmegrövidítésekkel és arcvonalmegjavításokkal biztosítani kívánt. A napi jelentésben erre vo­natkozóan közölt egyes részletekből arra lehet következtetni, hogy ezek­kel a hadműveletekkel a szóban levő vidéken a német ellentámadá­sok bizonyos értelemben befejezést nyertek. Ezúttal is megerősítik, hogy a Donec egész déli térségé­ben teljes mértékben bekövetkezett az ismert sáros időszak. Ezzel kap­csolatban katonai szakkörök rá­ is mutatnak, hogy ezzel általában a téli hadműveletek befejezetteknek tekinthetők, amihez mi edy­árt hozzá­teszik, hogy ez nem jelent keveseb­bet, mint hogy a szovjet hadvezetés egyáltalán nem érte el téli had­műveleteinek távolabbi célját: a, Donec-vidéknek és Ukrajnának visszafoglalását. A keleti arcmvonal helyzetére vonatkozóan rendkívül figyelemreméltó körülmény még, amit az illetékes katonai magyará­zók szintén külön kiemelnek, hogy Kurszktól északnyugatra igen ke­mény német elhárítóhadműv­eletek folynak heves szovjet támadásokkal Szer­ben, valamint, hogy harcok fejlődtek ki Őreitől északnyugatra is. A két helyre vonatkozóan azon­ban nem közölnek semmi további adatot, ami az itteni helyzetbe be­pillantást engedne." A keleti harctér általános hely­zétének jellemzésére ideiktatjuk a Stefani-ügynökségnek a „M. T. I." által közvetített római táviratát, amely a szovjet arcvonalról a kö­vetkező tudósítást közli: „A Ste­fani-irodának a szovjet arcvonalra kiküldött tudósítója jelenti, hogy az olasz expedíciós hadsereg légi­erőinek —­ miután az utolsó pilla­natig folytatták tevékenységüket — sikerült értékes anyagukat mind megmenteni. A legfáradságosabb munkával sikerült ezt a műveletet szerencsésen keresztülvinni, noha a vasúti, valamint a gépkocsikkal való szállítás­­lehetőségei korláto­zottak voltak. A rossz idő és az ol­vadás miatt járhatatlan utakon az anyagokkal megterhelt gépkocsi­oszlopokat a sártenger mozdulat­lanná tette volna, aminek elkerü­lésére sok helyen az emberek ma­guk tolták tovább a kocsikat. A terepnehézségekkel és a légköri vi­szonyok mostohaságával, valamint a nagy távolsággal­­vívott küzde­lem szakadatlanul folyt, míg végre az anyagok eljutottak új támasz­pontjukra, ahol időközben a piló­ták már elhelyezték repülőgépeiket. A megtett úttól fáradt emberek — amint, megérkeztek — nyomban hozzáláttak a repülőtéri szolgálat megszervezéséhez, hogy Ukrajna földjének szürke egén újból meg­jelenhessenek az olasz nemzeti szí­nek." * 2 A harcok, részleteim vonat-­­kozó jelentések túlnyomóan a­ déli szárny, valamint a középső és az északi frontszakasz helyzetét taglalják. Német jelentések köz­lü­k, hogy a Mius és a Dnyeper közti vidéken szerdán is további térnyeréssel folytatódott a német támadás és a Charkovtól délre fekvő térségben bekerített 3. szov­jet páncéloshadsereg zöme körül­­még szűkebbre vonták a gyűrűt. A berlini jelentés a­­ továbbiakban közli, hogy a német csapatok — amelyek a Donec középső és felső folyását több mint 250 kilométer szélességben elérték és átlépték — rohammal elfoglalták Proletarszk és Lizicsanszk hadászatilag fontos dombvidékét, valamint magukat e városokat és ezzel a német kötelé­kek elfoglalták a Donec­sik keleti partvidékét messze területen uraló kulcsállást. A jelentés megjegyzi, hogy a német támadó hadmozdula­tok során visszahódított helységek­nek annál nagyobb a jelentősége, mert ezeket szilárd támaszpontokká építették ki és ellátták őket nagy készletekkel. Berlini jelentés szerint Charkov­től északnyugatra és északra a né­met kötelékek az arcvonal meg­rövidítése során tovább keletre helyezték előre vonalaikat és ezzel egyrészt helyreállították az össze­köttetést -a­­z eddigi támaszpontok védelmét ellátó erők között, más­felől véget vetettek azoknak az orosz törekvéseknek, hogy átszivá­rogjanak a német támaszpontok vonalán. Megemlíti a jelentés, hogy itt sorra összeomlottak a helyen­ként ezrednyi erővel indított orosz támadások. További jelentésekből kitűnik, hogy a harcok ebben a térségben főleg Sudza városától délnyugatra és nyugatra folynak. A berlini jelentés további adatai szerint Kurszk térségében a szov­jet csapatok sok páncélos harcba vetésével kísérletet tettek a német biztosítóvonalak áttörésére, a kí­sérletet azonban a német elhárítás meghiúsította. Kiemeli a jelentés, hogy német, valamint magyar re­pülőgépek az egész harcterületen sikerrel támadták az orosz kötelé­keket. Az oreli térségben változatlanul súlyos elhárítóharcok folynak, ame­lyek különösen erősek Szevszk tér­ségében. A harc itt mindkét rész­ről erős páncélosegységek beveté­sével folyik és főleg ott öltött széle­sebb méreteket, ahol a szovjet csa­patok támadása a Brjanszkból Ko­notop felé vezető vasútvonal irá­nyában próbált előretörni. Ugyan­csak említést tesznek berlini jelen­tések azokról a harcokról­ is, ame­lyek a frontnak e szakaszától északra, Ezsev és Demjanszk terv­szerű kiürítése után megindultak, így az „Intervnf" jelentése közli, hogy Szuchinicsitől délnyugatra a szovjet csapatok ismét sok páncé­lossal és nagy tüzérségi támogatás­sal egész napon át sűrű, támadó hullámokban rohamozták a lépcső­zetesen kiépített német állásokat. A jelentés kiemeli, hogy a szovjet csapatoknak csak két helyen sike­rült benyomulni a németek fé­re­vonalába, a német bekerítő tartalé­kok ellenlökése azonban ezeket az erőket is azonnal visszavetette, sokszor elkeseredett közelharcban és kézitusában. További jelentések arról számolnak be, hogy Ezsev megszállása után a szovjet csapatok a várostól délre és nyugatra igye­keztek kiszélesíteni támadásaikat. A támadás nyugati iránya a Velikije Luki felé vezető vasút­vonal felszabadítására irányul, míg a délnyugati irányú támadások a Vjazma körüli hatalmasan ki­épített, erős német állásrendszerbe való behatolását célozzák. A jelenté­sek azonban kiemelik, hogy egész nap tartó harcok után az előre­haladás ebben az irányban sehol sem tett ki többet néhány kilo­méternél, ahol azután megtorpant a német elhárítás szilárd ellen­állásán. Az „Interinf" idézett jelen­tése közli, hogy az Ilmen­tótól délre Velikije Luki és Cholm irányában a szovjet csapatok széles arcvona­lon folytatták támadásaikat, anél­kül azonban, hogy a nyomás el­érte volna a csütörtöki támadások erejét. A német hivatalos hadi­jelentés megállapítja, hogy a Gzsack és az Ilmen tó közötti arc­vonalszakaszon a szovjet csapatok sok helyi előretörése és támadása az elhárítótűzben összeomlott. A demjanszki harci szakaszon, tehát Sztaraja Bussza térségében, ugyancsak súlyos harcok fejlődtek ki a Lovat folyó nyugati partján fekvő egyik hídfőállás birtokáért. Erre vonatkozóan a véderőfőparancs­nokság hivatalos jelentése közli, hogy Sztaraja Busszától kétoldalt a vörös hadsereg nagy tüzérségi előkészítés után tömeges erőkkel. 3. oldal Nem pont a nevére gondoltunk —­ hanem küzdelmeire, műveire, korára! Ügye megkopott emlé­kezetében, pedig valamikor be­téve fújta. Frissítse fel ismere­teit történelmi regények segít­ségével. A múlt ismerete a 30­vőre tanít. Íme néhány remek történelmi regény: Graves: Én, Claudius — Kosztolányi D.: Néró — — H. Lamb.: Dzsingisz khán Esszad bej: A görbe kard Benson: Drake admirális Nagy I.: Rettenetes Iván Tolstoj: Nagy Péter Szolovejcsik: Potemkin — Belloc: XIV. Lajos O. Aubry: Napoleon ma­gánélete S. Zweig:­­Mária Antoi­­nette O. Aubry: Bismarck III. Napoleon ellen Vághidi: Wellington Wattson: Medici Katalin S. Zweig: Stuart Mária — Hackett: Bolegn Anna — Juhász V.: Nagy Hódítók 11. Ellert: Attila Gárdonyi: Láthatatlan ember —• Herczeg F.: Pogányok — Gulácsy: Nagy Lajos Harsányi: Mathias Ilex — Voinovich: György barát Benda: Bocskai István — Zolnai: II. Rákóczi Ferenc Németh L.: Széchenyi — J. v. Kürenberg: Schratt Katalin w. Richter: Rudolf trón­örökös — — Papini: Krisztus története 10.— 7.50 7.20 10.50 8.40 14.— •11.— C — 7.50 24.80 8.— 8.50 27.89 22. . 21— 9.40 7.30 7.49 6.— 8.80 7.60 9— Bármelyik ma megren­delhető könyvosztály­un­kon. Kérje díjtalan ár­jegyzékünket. A csillaggal jelölt árai­ fűzött, a többiek között példányokra vonatkoz­nak. BUDAPEST VII. RÁKÓCZI ÚT 70-76 páncélosok és csatarepülőgépek harcbavetésével támadásra indult, változatos harcok után azonban sikerült valamennyi támadást visz­szaverni. * 3 A tunéziai hadihelyzetben az­­ elmúlt 24 óra alatt nem állt be lényegesebb változás és a had­műveletek lefolyását a német fő­városban abban foglalják össze, hogy az északtunéziai harcterületen tengely csapatainak sikerült 18-14.

Next