Népszava, 1943. március (71. évfolyam, 49–72. sz.)
1943-03-06 / 53. szám
1943 március 6, szíffotai NÉPSZAVA A keleti front déli szárnyán a németek, az északi szakaszon a szovjet csapatok támadnak Berlini közlés Lizicsanszk és Proletarszk visszafoglalásáról. — Kemény elhárítóharcok Kurszk, Orel, Rzsev és Demjanszk térségében. — Tömegtámadások Szuchinicsitől délre Tovább tartanak a váltakozó harcok Tunéziában.erővel folyik a nyugati légiháború Nem csökkenő Újabb német különjelentés a búvárhajóharc sikereiről í német közlések egyértelműen •Ám megállapítják, hogy a keleti Svarctéren a német főparancsnokság főnegint szilárdan kezében tartja a katonai kezdeményezést. Különösen kiemelik ezt a déli szárnnyal kapcsolatban, ahol — mint a német kiegészítő hadijelentés közli — néhány nap alatt, amelyek a háború legdrámaibb napjai közé tartoztak, megtörtént a fordulat: a német ellentámadással a Donec-vidéken a bekerítésre indult szovjet seregeket maguk kerítették be vagy vertsék széjjel. Ez a közlés azt is leszögezi, hogy a középső és az északi szakaszon szintén a német katonai terveknek megfelelően és a német hadvezetés szabad elhatározása alapján folynak a harccselekmények. Ezzel kapcsolatban a „Pest" berlini tudósítója a következőket jelenti: „Szláv Jausiknak a hadseregfőparancsnokság napi jelentésében közölt visszafoglalását és a Doncenet széles vonalon történt elérését itteni illetékes magyarázók különösen érdekesnek tartják abból a szempontból, hogy ez az eredmény is beleilleszkedik a német hadvezetésnek a keleti frontra vonatkozó azokba a terveibe, amelyeket a Demjanszk és Ezsev feladásával elért arcvonalmegrövidítésekkel és arcvonalmegjavításokkal biztosítani kívánt. A napi jelentésben erre vonatkozóan közölt egyes részletekből arra lehet következtetni, hogy ezekkel a hadműveletekkel a szóban levő vidéken a német ellentámadások bizonyos értelemben befejezést nyertek. Ezúttal is megerősítik, hogy a Donec egész déli térségében teljes mértékben bekövetkezett az ismert sáros időszak. Ezzel kapcsolatban katonai szakkörök rá is mutatnak, hogy ezzel általában a téli hadműveletek befejezetteknek tekinthetők, amihez mi edyárt hozzáteszik, hogy ez nem jelent kevesebbet, mint hogy a szovjet hadvezetés egyáltalán nem érte el téli hadműveleteinek távolabbi célját: a, Donec-vidéknek és Ukrajnának visszafoglalását. A keleti arcmvonal helyzetére vonatkozóan rendkívül figyelemreméltó körülmény még, amit az illetékes katonai magyarázók szintén külön kiemelnek, hogy Kurszktól északnyugatra igen kemény német elhárítóhadműveletek folynak heves szovjet támadásokkal Szerben, valamint, hogy harcok fejlődtek ki Őreitől északnyugatra is. A két helyre vonatkozóan azonban nem közölnek semmi további adatot, ami az itteni helyzetbe bepillantást engedne." A keleti harctér általános helyzétének jellemzésére ideiktatjuk a Stefani-ügynökségnek a „M. T. I." által közvetített római táviratát, amely a szovjet arcvonalról a következő tudósítást közli: „A Stefani-irodának a szovjet arcvonalra kiküldött tudósítója jelenti, hogy az olasz expedíciós hadsereg légierőinek — miután az utolsó pillanatig folytatták tevékenységüket — sikerült értékes anyagukat mind megmenteni. A legfáradságosabb munkával sikerült ezt a műveletet szerencsésen keresztülvinni, noha a vasúti, valamint a gépkocsikkal való szállításlehetőségei korlátozottak voltak. A rossz idő és az olvadás miatt járhatatlan utakon az anyagokkal megterhelt gépkocsioszlopokat a sártenger mozdulatlanná tette volna, aminek elkerülésére sok helyen az emberek maguk tolták tovább a kocsikat. A terepnehézségekkel és a légköri viszonyok mostohaságával, valamint a nagy távolsággalvívott küzdelem szakadatlanul folyt, míg végre az anyagok eljutottak új támaszpontjukra, ahol időközben a pilóták már elhelyezték repülőgépeiket. A megtett úttól fáradt emberek — amint, megérkeztek — nyomban hozzáláttak a repülőtéri szolgálat megszervezéséhez, hogy Ukrajna földjének szürke egén újból megjelenhessenek az olasz nemzeti színek." * 2 A harcok, részleteim vonat-kozó jelentések túlnyomóan a déli szárny, valamint a középső és az északi frontszakasz helyzetét taglalják. Német jelentések közlük, hogy a Mius és a Dnyeper közti vidéken szerdán is további térnyeréssel folytatódott a német támadás és a Charkovtól délre fekvő térségben bekerített 3. szovjet páncéloshadsereg zöme körülmég szűkebbre vonták a gyűrűt. A berlini jelentés a továbbiakban közli, hogy a német csapatok — amelyek a Donec középső és felső folyását több mint 250 kilométer szélességben elérték és átlépték — rohammal elfoglalták Proletarszk és Lizicsanszk hadászatilag fontos dombvidékét, valamint magukat e városokat és ezzel a német kötelékek elfoglalták a Donecsik keleti partvidékét messze területen uraló kulcsállást. A jelentés megjegyzi, hogy a német támadó hadmozdulatok során visszahódított helységeknek annál nagyobb a jelentősége, mert ezeket szilárd támaszpontokká építették ki és ellátták őket nagy készletekkel. Berlini jelentés szerint Charkovtől északnyugatra és északra a német kötelékek az arcvonal megrövidítése során tovább keletre helyezték előre vonalaikat és ezzel egyrészt helyreállították az összeköttetést -az eddigi támaszpontok védelmét ellátó erők között, másfelől véget vetettek azoknak az orosz törekvéseknek, hogy átszivárogjanak a német támaszpontok vonalán. Megemlíti a jelentés, hogy itt sorra összeomlottak a helyenként ezrednyi erővel indított orosz támadások. További jelentésekből kitűnik, hogy a harcok ebben a térségben főleg Sudza városától délnyugatra és nyugatra folynak. A berlini jelentés további adatai szerint Kurszk térségében a szovjet csapatok sok páncélos harcba vetésével kísérletet tettek a német biztosítóvonalak áttörésére, a kísérletet azonban a német elhárítás meghiúsította. Kiemeli a jelentés, hogy német, valamint magyar repülőgépek az egész harcterületen sikerrel támadták az orosz kötelékeket. Az oreli térségben változatlanul súlyos elhárítóharcok folynak, amelyek különösen erősek Szevszk térségében. A harc itt mindkét részről erős páncélosegységek bevetésével folyik és főleg ott öltött szélesebb méreteket, ahol a szovjet csapatok támadása a Brjanszkból Konotop felé vezető vasútvonal irányában próbált előretörni. Ugyancsak említést tesznek berlini jelentések azokról a harcokról is, amelyek a frontnak e szakaszától északra, Ezsev és Demjanszk tervszerű kiürítése után megindultak, így az „Intervnf" jelentése közli, hogy Szuchinicsitől délnyugatra a szovjet csapatok ismét sok páncélossal és nagy tüzérségi támogatással egész napon át sűrű, támadó hullámokban rohamozták a lépcsőzetesen kiépített német állásokat. A jelentés kiemeli, hogy a szovjet csapatoknak csak két helyen sikerült benyomulni a németek férevonalába, a német bekerítő tartalékok ellenlökése azonban ezeket az erőket is azonnal visszavetette, sokszor elkeseredett közelharcban és kézitusában. További jelentések arról számolnak be, hogy Ezsev megszállása után a szovjet csapatok a várostól délre és nyugatra igyekeztek kiszélesíteni támadásaikat. A támadás nyugati iránya a Velikije Luki felé vezető vasútvonal felszabadítására irányul, míg a délnyugati irányú támadások a Vjazma körüli hatalmasan kiépített, erős német állásrendszerbe való behatolását célozzák. A jelentések azonban kiemelik, hogy egész nap tartó harcok után az előrehaladás ebben az irányban sehol sem tett ki többet néhány kilométernél, ahol azután megtorpant a német elhárítás szilárd ellenállásán. Az „Interinf" idézett jelentése közli, hogy az Ilmentótól délre Velikije Luki és Cholm irányában a szovjet csapatok széles arcvonalon folytatták támadásaikat, anélkül azonban, hogy a nyomás elérte volna a csütörtöki támadások erejét. A német hivatalos hadijelentés megállapítja, hogy a Gzsack és az Ilmen tó közötti arcvonalszakaszon a szovjet csapatok sok helyi előretörése és támadása az elhárítótűzben összeomlott. A demjanszki harci szakaszon, tehát Sztaraja Bussza térségében, ugyancsak súlyos harcok fejlődtek ki a Lovat folyó nyugati partján fekvő egyik hídfőállás birtokáért. Erre vonatkozóan a véderőfőparancsnokság hivatalos jelentése közli, hogy Sztaraja Busszától kétoldalt a vörös hadsereg nagy tüzérségi előkészítés után tömeges erőkkel. 3. oldal Nem pont a nevére gondoltunk — hanem küzdelmeire, műveire, korára! Ügye megkopott emlékezetében, pedig valamikor betéve fújta. Frissítse fel ismereteit történelmi regények segítségével. A múlt ismerete a 30vőre tanít. Íme néhány remek történelmi regény: Graves: Én, Claudius — Kosztolányi D.: Néró — — H. Lamb.: Dzsingisz khán Esszad bej: A görbe kard Benson: Drake admirális Nagy I.: Rettenetes Iván Tolstoj: Nagy Péter Szolovejcsik: Potemkin — Belloc: XIV. Lajos O. Aubry: Napoleon magánélete S. Zweig:Mária Antoinette O. Aubry: Bismarck III. Napoleon ellen Vághidi: Wellington Wattson: Medici Katalin S. Zweig: Stuart Mária — Hackett: Bolegn Anna — Juhász V.: Nagy Hódítók 11. Ellert: Attila Gárdonyi: Láthatatlan ember —• Herczeg F.: Pogányok — Gulácsy: Nagy Lajos Harsányi: Mathias Ilex — Voinovich: György barát Benda: Bocskai István — Zolnai: II. Rákóczi Ferenc Németh L.: Széchenyi — J. v. Kürenberg: Schratt Katalin w. Richter: Rudolf trónörökös — — Papini: Krisztus története 10.— 7.50 7.20 10.50 8.40 14.— •11.— C — 7.50 24.80 8.— 8.50 27.89 22. . 21— 9.40 7.30 7.49 6.— 8.80 7.60 9— Bármelyik ma megrendelhető könyvosztályunkon. Kérje díjtalan árjegyzékünket. A csillaggal jelölt árai fűzött, a többiek között példányokra vonatkoznak. BUDAPEST VII. RÁKÓCZI ÚT 70-76 páncélosok és csatarepülőgépek harcbavetésével támadásra indult, változatos harcok után azonban sikerült valamennyi támadást viszszaverni. * 3 A tunéziai hadihelyzetben az elmúlt 24 óra alatt nem állt be lényegesebb változás és a hadműveletek lefolyását a német fővárosban abban foglalják össze, hogy az északtunéziai harcterületen tengely csapatainak sikerült 18-14.