Népszava, 1943. május (71. évfolyam, 97–122. sz.)

1943-05-23 / 116. szám

május 26, vasárnap WfiPSZAVA Két ismeretlen József Attila-vers Néhány hete, hogy Sándor Imre, a kiváló író és újságíró meghalt. Sándor Imrét, aki ifjúkorom óta barátom volt — emlékezetem sze­rint —, még 1925-ben, Bécsben, én mutattam be József Attilának. A két író közötti barátság az első években igen laza volt, alig is ta­lálkoztak egymással, már csak azért sem, mert József Attila előbb Budapestre, majd Párizsba utazott, Sándor viszont szűkebb hazájába, Kassára. 1927 telén aztán, amikor mind József Attila, mind Sándor Imre hazatért Pestre, a barátság igen szorossá vált közöttük. József Atti­lának akkoriban megint nagyon rosszul ment a sora, lakása se volt és hosszú ideig — ha jól emlék­szem, hónapokig — Sándor Imre Klauzál téri albérleti szobájának dívánján talált menedéket. E nyo­morúság ellenére ezidőben Attila legjobb alkotó kedvében volt. Az érés korszaka kezdődött, a kamasz Attilából ebben az időben lett ifjú, ismert és irodalmi berkekben el­ismert költő. A ..Nincsen apám se anyám" legszebb darabjai ekkor születtek. Tudom, hogy e versek egy részét Sándor Imrének mutatta meg először és hogy e halkszavú, igen szerény és mélyérzésű író vé­leményére sokat adott. Hogy e­­kapcsolat milyen szoros volt, azt legjobban a Sándor Imre hagyaté­kában talált József Attila-kéziratok bizonyítják. Az egyik egy Sándor Imrének ajánlt vers kézirata. A verset József Attila megváltoz­tatva, megrövidítve fölvette a ..Nincsen apám se anyám" kötetébe. Az eredeti változat teljesen isme­retlen, most kerü­l nyilvánosságra először. Az eredeti kézirat: »áiutor Imrének derűs vagyok és hallgatag pipáin és bicskáin is elhagytam vagy ötven kilóra lefogytam szalonnán értem mialatt virágzott minden vállalat s rossz nők ültek jó autókban derűs vagyok és hallgatag. szenvedtem ostobák miatt nincs senki akire rámondjam c­rsmét lelte nyomoromban f­ölhő valék: már süt a nap derűs vagyok és hallgatag, budapest, 1928. febr. 10. József Attila: A később megjelent szöveg: Dal Derűs vagyok és hallgatag pipám is, bicskám is elhagytam Derűs vagyok és hallgatag. Hopp szél, fúdd szét e dalomat! Nincs senki, akire rámondtam: ürömét lelte nyomoromban. Felhő valók: már süt a nap. Derűs vagyok és hallgatag. Mint látjuk, a később a „Nincsen apám se anyám", majd a „Medve­tánc" kötetbe fölvett változat sok­kal rövidebb és tisztultabb, mint az eredeti forma. De hogy a Sándor Imrének ajánlott vers az eredeti, az első variáns, azt az a levél is bizonyítja, amelyet szintén Sándor Imre hagyatékában találtam. Jó­zsef Attila igen érdekes levele így hangzik: „Pest, 19­28. ápr. ?J. Kedves Imre, jóideig hevert lapotok a Koronában, minthogy dolgaim vagy inkább dolgaim hiánya innen elszólítottak, de már ismét itt koronázom a múzsákat. Sőt kötettel koronázom immár lombokkal, illesztett fejüket. . Küldök itt néked három előfizetési ívet — helyezz el jó kezekbe kettőt és eggyel periig iparkodj magad. A köny­vet Tevan nyomja s valószínűen Gém­i­­s­kiadásként jelenik meg a 2.20, azaz nek­tek ott 2.50­­, amit — minthogy nem lelem az árfolyamot, számíts át kérlek cK-ra. Szeretném, h­a minél több jönne össze — belül jó könyv, kívül szép könyv, és nem drága. És szeretnék a nyáron nyugodtan tanulhatni, mert vizsgámat szeptemberre halasztottam. Lakásom másfél hónapig nem volt, kop­laltam is, néha még cigaretta sem akadt, de hát most nagyszerűen süt a nap, la­kom ki van fizetve máj. 13-ig, korán ke­lek, számolom a verebeket és annyira örülök mindennek, h­ogy az már vissza­esés az Univerzummal s a Társadalmi Zavarok Korában legalább is szemtelen­ség. De — tudod — alattomban egy ki­csit mindig szemtelen voltam, különö­sen ami a derűt illeti. A derűről jut eszembe, hogy egy ver­set neked ajánlottam, ahelyett kapsz egy másikat, amelyet ugyan nem aján­lok, hanem így kezdek, azaz kezdtem volt. Elküldtem hozzád Sándor Imrét, mert rügyet látott már a fán, bár bimbók hírét érdemelnéd. Osváthnak igen tetszett és rengeteget mulattak rajta. Most mégsem küldöm el, mert szeretnék javítani rajta, amint­hogy azon is, ami nálad van, változtat­tam egy keveset. Könyvemtől általában sokat várnak. Komor Bandi, aki nagyobbrészt és ideig­lenes összeállításban látta, azt mondja, hogy szenzációs lesz — pedig ő szigorai kritikus. Kíváncsi vagyok, várjon ti mnt szóljok majd hozzá. Az előfizetők címeit s az előfizetésüket május 15-ig kérem, m­ert a nyomda­számla felét előre kell megfizetni. Ölel Attila: Fizetett lakásom címe: Pest, VI. Andrássy­ út u­. III. 12." Ezt a levelet még a fiatal, az an­gyali szegénységben élő, a nyomo­rúságot játékosan viselő József Attila írta. De a derűs, játékos, szi­porkázó szavak mögött is ott érez­zük az alig 23 éves költő komoly, mély felelősségérzetét. Telve van bűntudattal, hogy a „Társadalmi Zavarok Korában" túlságosan jól érzi magát! Szemtelen és „visszaél az Univerzum"-mal, mert kicsattan a jókedvtől, hiszen három hét­re ki van fizetve az Andrássy út 6. szám alatti udvari cselédszobája! Ami a levélben idézett — ismé­telten Sándor Imréhez intézett, il­letve most már róla szóló — verset illeti, Sándor Imre sohasem emlí­tette nekem, hogy ezt a verset va­laha valóban meg is kapta volna József Attilától és sem Sándor Imre, sem — tudtommal — József Attila hátrahagyott iratai között nem akadtak eddig nyomára. Le­het azonban, hogy Sándor Imre igen értékes irodalmi hagyatéká­nak és kiterjedt levelezésének ren­dezésekor ez az ismeretlen József Attila-vers is előkerül. Egy másik — későbbi korban ke­letkezett — József Attila-kézirat mindenesetre előkerült. Ez is első variáns. Javított alakjában a ,,Kül­városi éj", illetve a „Medvetánc" kötetben jelent meg. Keletkezési ideje, minden jel szerint, 1932. Az eredeti kézirat: József Attila: Fagy. Töprengett ősszel szilajon, havazna gondolkodva most s kemény fagy tiszta ablakán dobol az ingerült idő. Monopol-tőke vas-szerű­ ideje ez, jelenidő, ez a kovácsolt hideg, e villanó, e kés­ idő. Hulk­ ezüstpénzdarab szava, Elhangzott merev pendülés a kartel márványasztalán ez az idő, a nincs-idő Mögötte mennyi hallgatag hideg kenyér és pléhdoboz, megmeredt dolgok halmaza, kirakat-üvege-idő Hol az az éles szélű kő? hol az a fagyos vasdarab? Vágd bele! Zúzd be! Lépj belé!... Ez az idő, ez az idő A később megjelent szöveg: Fagy. Töprengett ősszel szilajon,­­­up­­a­, na gondolkodva most s kemény f­agy tiszta ablakán dobol az ingerült idő. Bankárok és tábornokok ideje ez, jelen idő. Ez a kovácsolt hideg, a villanó, e kés­ idő. A csördülő ég vasban áll. Ez a fagy álszur,­dös tüdőt, rongy mögött meztelen kebelt köszörűn sikoltó idő. Mögött© mennyi hallgatag hideg kenyér és pléhdoboz, megdermedt dolgok halmaza — kirakat-üvege-idő. És kiáltoznak: „Hol a kő, Hol az a dís­es vasdarab. Vágd bele! Zudd­ be! Lépj belé!" Milyen idő milyen idő Amint látjuk, a két változat eléggé különbözik egymástól. Jó­zsef Attila teljesen újraírta a har­madik versszakaszt, de a többi sza­kaszokban is egész sorokat vagy egyes szavakat változtatott meg, cserélt ki. A „Külvárosi éj"-ben, illetve a ,,Medvetánc"-ban meg­jelent alakjában a vers sokkal ke­ményebb, pontosabb, mint eredeti­leg. A szabatos kifejezést, a gon­dolatok és érzések pontos közlését annyira szerető József Attila itt is megmutatkozik. Mennyivel valóságosabb a vus­elarab, amely deres és nem fagyos és a hidegben a dolgok mennyivel inkább megdermednek és nem meg­merednek. Említettem már, nem lehetetlen, hogy Sándor Imre hagyatékában József Attila további kézirataira bukkanunk, az eddigi eredményt azonban már most akartam nyil­vánosságra hozni. Fontos lenne, ha az Ady óta legnagyobb magyar költő minden, esetleg még rejtőző kéziratát felkutatnék. Bizonyosra veszem, hogy a kortársak — bará­tok, ismerősök, szerkesztőségek stb. — fiókjaiban fekszik még néhány ismeretlen József Attila-vers vagy versváltozat. Az ő szavaival szólva, a „Társadalmi Zavarok Korát" él­jük és az ilyen korban könnyebben kallódhatnak el az értékek. Vegyük tehát számba, óvjuk annak írásait, aki — saját jóslata szerint — egész népének tanítójává vált. Nádass József va ^ /—A; oS(A£ si^y^iLl VNYL-^i-CV^iöt/A-x*. A hétfői riportlap programja a címe II. oldal Stradivari A hegedű regénye. Antonio Stradivari egyszerű, tiszta, problémátlan életéletv­egeken és poklokon át a földgömb tetejéig, ahonnan látszik már „az új világ hajnalhasadása". Szántó Győrit,"­ háromszáz esztendő történetét pergeti le ebben a regényében. A késői rene­szánsztól napjainkig hömpölyög az ezerszínű élet derűs szerelmeken, há­borúkon, járványokon, forradalmakon át s ha felsír a hegedű hangja, meg­szólal az örök, ember, akit ebben a re­gényében is mag akar mutatni Szántó György úgy, ahogyan ő látja befelé fordult szemeivel. A „Stradivari" tíz esztendővel ezelőtt jelent meg s komoly, nagy sikere volt, mint Szántó György minden könyvének. Most az Officina — Szántó György írói működésének húszesztendős jubileumára — dísz­kiadásban jelentette meg a „Stradi­vari"-t, szép és igaz könyvek barátja­ és szerelmesei bizonyára őszinte öröm­mel fordulnak ez új kiadás felé és gon­dolatban megszorítják Szántó György kezét s meghajtják fejüket az emberi akarat és alkotó szellem mindent le­győző ereje előtt. (sz. á.)

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék