Népszava, 1943. július (71. évfolyam, 145–171. sz.)

1943-07-25 / 166. szám

ML OUfci a a­d­ y at d ti !/ Miért nem kell Csokonai Vitéz Mihály Ady Endre városának? J­e, pátriárkák ős­ déli sarja, Te, Ki fogod mindig Lillád derekát, Öleled e kis magyarságot, Te örök, é­s új hún poétaság, Ó ébredj, valahányszor ébresztünk (Ady Endre: „Vitéz Mihály , ébresztése.") Csokonai Vitéz Mihályt ébresz­tette ezekkel a sorokkal Ady Endre. És most, amikor néhány lelkes mű­vész elindult, hogy Ady Endre városában, Nagyváradon a költő útmutatása szerint ébressze a poéta­társ szellemét,, hogy a nagyváradi színház deszkáin eljátssza Vitéz Mihály egyik leghíresebb darabját, az „özvegy Karnyóné s a két szele­burdiak"-at, a költő szelleme nem ébresztette a váradi szíveket. Rövi­den és nyersen az történt, hogy Nagyváradon, ahonnan Ady Endre és a Holnaposok gárdája elindult, hogy betörjön az új idők dalaival , megbukott a „Karnyóné". Az elő­adás, amelyen a Nemzeti Színház sok kitűnő művésze alakította a híres Csokonai-figurákat, részvétlen­ségbe fulladt és a helybeli lapok tudósítása szerint negyedházra való közönség se gyűlt össze a szín­házban. A „Karnyóné" nagyváradi esete nemcsak egy rosszul sikerült vi­déki turné, amely fölött nyugodtan napirendre térhet mindenki, a szín­ház barátjai és azok a művészek is, akik azzal a biztos tudattal térhet­nek vissza a fővárosba, hogy jó mun­kát végeztek és ami történt, az nem rajtuk múlott. A „Karnyóné" nagy­váradi esete sok kérdést állított hir­telen éles reflektorfénybe és ezeken a kérdéseken érdemes elgondol­kozni. Hogyan történhetett meg, hogy a váradiakat, akik Ady Endrét és a Holnaposok kitűnő gárdáját indí­tották el a magyar irodalom felé, nem érdekelte Csokonai Vitéz Mi­hály? Hogyan történhetett, hogy a váradiak azt az estét, amelyen a színházban kiváló művészek a nagy magyar költő szellemét ébresztet­ték, a cirkusz ponyvája alatt töltöt­ték és kötéltáncosoknak, kard­nyelőknek és trapézművészeknek tapsoltak? Az egyik váradi újság kritikát írt a „Karnyóné"-ról. Ebben olvas­tuk a többi között az alábbi mon­datokat: — Csokonai Vitéz Mihály vígjátéka számunkra irodalmi emlék. Maga a vígjáték irodalmi érdekességén kívül csak annyiban hat, amennyiben min­dig odagondoljuk az ötletekhez, nevek­hez, fordulatokhoz, bonyodalmakhoz, így és ezen mulattak jókat őseink valamikor. Ez a­ kritika mindenesetre jel­lemző arra, hogyan látják a vára­diak Csokonai Vitéz Mihályt és magyarázatul is szolgál, hogy miért volt oly üres a színház a „Karnyóné" előadása alatt. A nagy­váradi kritikus azonban téved. A „Karnyóné" nem irodalmi műem­lék, hanem élő, remek vígjáték. És nem is kell az ötletekhez odagon­dolni, hogy „így és ezen mulattak valamikor ősein­k". Mert nemcsak őseink mulattak rajta. Néhány hó­nappal ezelőtt a Magyar Művelődés Házának kétezer embert befogadó termében a budapesti középiskolá­sok három délutánon keresztül könnyesre kacagták magukat az öreg fűszeresné tragikomikus ese­ti­n és bizony visszafojtott lélegzet­tel, szívszorongva figyeltek, amikor Karnyóné szerelmi bánatában ki­itta a méregpoharat (amelyben ugyan csak hashajtó volt), lélek­harangként megrázta a boltajtó csengőjét és lefeküdt a pultra, sa­játkezűleg készített ravatalára Más lenne a véleménye a nagyváradi kritikusnak, ha látta volna, hogy a Zeneakadémia nagytermében ez év márciusában a munkásnézők mi­lyen lelkesen tapsolták végig a három felvonást és ugyanazoknak a színészeknek nagyszerű produk­cióját, akik most a nagyváradi szín­házban visszhang nélkül mondották el Csokonai Vitéz Mihály mon­datait. A „Nagyvárad" című újság egyik olvasójának a szerkesztőhöz intézett levele sok mindent elárul abból, mi az oka, hogy a fővárosi siker így megbukott vidéken. Szívszorongva lestem a színházban, hogy gyülekezzék a publikum, de nem gyülekezett. Ettől függetlenül nagy élvezettel hallgattuk mi kevesen, akik megjelentünk, a kiváló művészek interpretálásában a halhatatlan költő darabját. De valljuk be: ez a repríz, amely másfél század után szólaltatja meg ismét a poétát a színpadon, alig való a nagyközönségnek. Ez nem Cso­konai hibája, hanem a közönségé, amelyben azonban tulajdonképpen ő is ártatlan. Nem nevelték a tömeget úgy, hogy ilyen kultúrkincset élvez­zen. Talán 10—20 év múlva, amikor a mai közoktatási rendszer jobban rá­neveli az új nemzedéket arra, hogy feltalálja és felfedezze az értéket ab­ban is, ami nem éppen a mai időkből fakad és sem sporttal, sem kozmetiká­val, sem rekordjavítással nincs össze­függésben. Ez a levélíró is téved. Mert a fen­tebb elmondottakból már kiderül, hogy a „Karnyóné", igenis, a nagy­közönségnek való, a legnagyobb és a legszélesebb rétegű közönségnek. A hiba azonban valóban ott van, hogy a tömeg — a vidéki városok tömege —, úgy látszik, nem kapott megfelelő kulturális nevelést. Va­lami történhetett azóta, hogy Ady Endre, Dutka Ákos, Em­őd Tamás és társaik elhagyták Nagyváradot. A vidéki közönséget nem nevelte, úgy látszik, senki. A színházak a pesti operettekkel és könnyű víg­játékokkal töltötték ki műsorukat és ez az út valóban nem ok­almas arra, hogy azután tapsolni tudja­nak Csokonai Vitéz Mihálynak. A Nemzeti Színház fiatal művészei, Major Tamás, Gobbi Hilda, Olty Magda, Apáthy Imre, Ungváry László, Lázár Gida és a többiek nagyváradi szereplésükkel igen fon­tos és jelentős munkát végeztek, Csokonay Vitéz Mihály ébresztésén kívül rávezettek egy fontos kultu­rális feladatra is. Az ő nagyváradi „bukásuk" tanulság mindenkinek, akit illet, hogy milyen súlyos mu­lasztások történtek itt a múltban és milyen nagy hiányokat kell pótolni, hogy elérjük, ha valamelyik vidéki városban a plakátok a „Karnyóné"-t hirdetik, akkor a közönség ne a cir­kuszba váltsa meg jegyét (—így—) C) SHAKESPEARE-ÜNNEPI JÁTÉ­KOK LAUSANNE J?­AN. A város község­tanácsa elhatározta, hogy jövő évben Shakespeare műveiből ünnepi játéko­kat rendez. Az 1944. évi ünnepi játé­kokkal Lausanne is az idegenforgalmi nevezetességű városok sorába akar lépni. (•) AUGUSZTUS 2-ÁN KEZDI NYÁRI SZÜNETÉT A VÍGSZÍNHÁZ. A Víg­színház igazgatósága úgy határozott, hogy állandóan táblás házak előtt ját­­szott „Fekete Péter"-előadássorozatát augusztus 2-án rövid nyári szünetre megszakítja és a szereplőket szabad­ságra küldi. Ezek szerint vasárnap, augusztus 1-én tartja a színház ebben az évadban a „Fekete Péter" utolsó előadását. Az igazgatóság a mostani tervek szerint augusztus 28-án fogja a Vígszínház új évadját megnyitni a „Fekete Péter" további sorozatos elő­adásaival. (•) A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEU­M KIÁLLÍTÁSA KOLOZSVÁROTT. Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum a kolozsvári műcsarnokban kiállítást rendezett a legutóbbi 30 év magyar festőművészeinek munkáiból. A kiállí­táson Csánky Dénes, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója tárlatvezetéssel egybekötött előadást­ tartott „Az utolsó 30 év magyar festészete" címmel. (1) MAGYAR MŰVÉSZEK OLASZ­ORSZÁGI SIKEREI. Milloss Aurélt, a világhírű magyar táncművészt, aki ki­magasló sikerrel adta elő újabb koreo­gráfiai alkotásait a római operában és a miánói Scalában, az olasz közoktatás­ügyi minisztérium most megbízta azzal, hogy az említett két állami színház jövő évi műsora számára több új tánc­művet alkosson. Milloss Aurél új tánc költeményeinek zenéjét a legkiválóbb olasz zeneszerzők, Luigi, Dallapiccola, Cazella, Petrassi írják, de ezenkívül az új magyar zene számára is helyet bizto­sított a római operaház következő éva­dának műsorában. December közepén lesz ugyanis Rómában Veress Sándor „Térszili Katica" című magyaros tánc­művének eredeti bemutatója. Mind az olasz közoktatásügyi minisztérium, mind a római királyi operaház művészeti igazgatója a legnagyobb elismeréssel SÉIES ÜH3 július 26, Ví MÉG NEM KÉSŐ! TARTSON NYÁRI IVÓKÚRÁT A RUDASPARK HUNGÁRIA ATUILA JUVENTUS GYÓGYFORRÁSOK VIZEIVEL ! KÉRJE KI ORVOSA TANÁCSÁT! fogadták Veress Sándor nagyszerű ba­lettzenéjét. A táncjáték szövegkönyvét­­Milloss Aurél Pekáry István festőmű­vésszel íratta meg, aki egyébként maga tervezte a táncjáték díszleteit és jelme­zeit is. (•) AZ „EZÜSTKOR" negyedéventa m­it megjelenő folyóirat első számában e Höl­derlin-évforduló alkalmából közöli Szentkuthy Miklós tanulmányát a német irodalom nagy költőjéről. Az értékes és új utakat mutató esszét művészi fordítású Höldarlín-antológia egészíti ki. Értékes és érde­kes Sötér István s­zínes ismertetése a 18. század francia feu­dalista irod­alom egyi­k kimagasló alakja'lött. Hamvas Béla a spanyol misztikus irodalom­ról ír és a nálunk még ismeretlen írókra és kapcsolatokra hívja fel az olvasó figyel­mét. Ottlik Géza, Tersánszky J. Jenő, Ko­mor András, Kádár Erzsébet novellái és Török Sophie, Sárközi György versei mel­lett két értékes fiatal írót mutat be az „Ezüstkor": Vidor Miklóst és Somlyó Györ­gyöt, Passuth László Márai Sándorról, Lovass Gyula az essszéista Cs. Szabóról, Vajda Endre a gondolat impresszionizmusá­ról, Dénes Tibor Maurineról fest érdekes írói arciképet.­­ SZÍNHÁZI ÉS FILMKÖZLEMÉNYEK CARAVA­­GIO: a 17. straa­d elejének nagy olasz­ művészét, Caravaggiót életében az elátkozott festőnek hívtá­k, mert élet­pályája olyan viharos bonyodalmak soro­zata volt, erőszakos, szenvedélyes termé­szete pedig olytól szélsőséges, hogy égési élete csupa boldogtalanság volt, mintha valóbaji el lett valaha átkozva. Pályájának legizgalmasabb és művészetére legjellem­zőbb epizódjai elevenednek meg az „... t­m lement a nap" című fili­v újdonságban, ame­lyet rövidesen a magyar közönség elé hoz a György Film. Amadeo Razzari eleveníti meg lenyűgöző drámai erőv­­l Caravaggio alakját a reprezentatív olasz filmújdonság­ban,, amelyben nagy luxussal t­árul a kö­zönség elé a 17. század elejének .Vera, SZERELMI DRÁMA. Két párhuzamos vo­nalon fut a „Végzetes találkozás" című olasz film lebilincselő meséje. Az egy­ik a tiszta szerelmi vágyakozás útján halot, a másik a sötét múlt bűnnel terhelt emlékei között vezet. A szerelmi líra tisztán és fino­­man csengő hangjait dübörögve kísérik az elkerülhetetlen büntetésnek súlyos akkord­jai. Valóságos szimfónia a film, amelyben az emberi érzések változatos skáláján remete művészettel játszik Maria Mercader, a szép olasz filmcsillag és partnere, G. IMZ Maaron. A filmújdonságot néhány nap múlva a Fo­rum filmszínház tűzi műsorára. Elfogták egy kínai terroristacsoport több tagját (Sanghaj, július 21. — Német táv­irati Iroda.) A sanghaji japán csendőrség öt hét alatt 30 tagját tartóztatta le egy csunkingi terro­rista csoportnak, amely május­­27-én és 28-án, a japán haditengerészet ünnepén bombamerényleteket köve­tett el egy sanghaji színházban, meg az egyik legnagyobb sanghaji áruházban, amelyben éppen japán gépkiállítást tartottak. Miután ma­gában Sanghajban letartóztatták a csoport néhány tagját, sikerült a csendőrségnek kinyomoznia vezető­jük, Cuirentien ezredes rejtekhe­lyét, amely a nankingi sanghaji vasút mentén fekszik. Őt is, meg a terrorista csoport több tagját le­­tartóztatták. Ugyanakkor fegyvert, lőszert, bombát, több rádiókészülé­ket és rejtjeles könyveket foglal­tak le. Vasárnap három előadás a Fényes Cirkuszban Az a példátlan érdeklődés, amely a Fényes Cirkusz júliusi műsora iránt megnyilvánul és hogy naponta az embe­rek ezrei mennek el jegy nélkül a cir­kusz pénztárától, arra indította a­ Fé­nyes Cirkusz igazgatóságát, hogy vasár­nap három előadásban mutassa be Charlie Riverset revütársulataival, az öt­éves Uwe óriáselefántjait és a csúcsmű­sor többi atrakcióit. Vasárnap délelőtt 11 órai, délután és este pedig az eddig megszokott­­fi­ és V17 órai kezdettel ját­szik a cirkusz, mindhárom előadásban a teljes műsort mutatja be. Az első hír után, amint ez a cirkusz pénztárával megállapítható volt, a közönség valóság­­gal megrohamozta a pénztárt.

Next