Népszava, 1943. július (71. évfolyam, 145–171. sz.)
1943-07-25 / 166. szám
ML OUfci a ad y at d ti !/ Miért nem kell Csokonai Vitéz Mihály Ady Endre városának? Je, pátriárkák ős déli sarja, Te, Ki fogod mindig Lillád derekát, Öleled e kis magyarságot, Te örök, és új hún poétaság, Ó ébredj, valahányszor ébresztünk (Ady Endre: „Vitéz Mihály , ébresztése.") Csokonai Vitéz Mihályt ébresztette ezekkel a sorokkal Ady Endre. És most, amikor néhány lelkes művész elindult, hogy Ady Endre városában, Nagyváradon a költő útmutatása szerint ébressze a poétatárs szellemét,, hogy a nagyváradi színház deszkáin eljátssza Vitéz Mihály egyik leghíresebb darabját, az „özvegy Karnyóné s a két szeleburdiak"-at, a költő szelleme nem ébresztette a váradi szíveket. Röviden és nyersen az történt, hogy Nagyváradon, ahonnan Ady Endre és a Holnaposok gárdája elindult, hogy betörjön az új idők dalaival , megbukott a „Karnyóné". Az előadás, amelyen a Nemzeti Színház sok kitűnő művésze alakította a híres Csokonai-figurákat, részvétlenségbe fulladt és a helybeli lapok tudósítása szerint negyedházra való közönség se gyűlt össze a színházban. A „Karnyóné" nagyváradi esete nemcsak egy rosszul sikerült vidéki turné, amely fölött nyugodtan napirendre térhet mindenki, a színház barátjai és azok a művészek is, akik azzal a biztos tudattal térhetnek vissza a fővárosba, hogy jó munkát végeztek és ami történt, az nem rajtuk múlott. A „Karnyóné" nagyváradi esete sok kérdést állított hirtelen éles reflektorfénybe és ezeken a kérdéseken érdemes elgondolkozni. Hogyan történhetett meg, hogy a váradiakat, akik Ady Endrét és a Holnaposok kitűnő gárdáját indították el a magyar irodalom felé, nem érdekelte Csokonai Vitéz Mihály? Hogyan történhetett, hogy a váradiak azt az estét, amelyen a színházban kiváló művészek a nagy magyar költő szellemét ébresztették, a cirkusz ponyvája alatt töltötték és kötéltáncosoknak, kardnyelőknek és trapézművészeknek tapsoltak? Az egyik váradi újság kritikát írt a „Karnyóné"-ról. Ebben olvastuk a többi között az alábbi mondatokat: — Csokonai Vitéz Mihály vígjátéka számunkra irodalmi emlék. Maga a vígjáték irodalmi érdekességén kívül csak annyiban hat, amennyiben mindig odagondoljuk az ötletekhez, nevekhez, fordulatokhoz, bonyodalmakhoz, így és ezen mulattak jókat őseink valamikor. Ez a kritika mindenesetre jellemző arra, hogyan látják a váradiak Csokonai Vitéz Mihályt és magyarázatul is szolgál, hogy miért volt oly üres a színház a „Karnyóné" előadása alatt. A nagyváradi kritikus azonban téved. A „Karnyóné" nem irodalmi műemlék, hanem élő, remek vígjáték. És nem is kell az ötletekhez odagondolni, hogy „így és ezen mulattak valamikor őseink". Mert nemcsak őseink mulattak rajta. Néhány hónappal ezelőtt a Magyar Művelődés Házának kétezer embert befogadó termében a budapesti középiskolások három délutánon keresztül könnyesre kacagták magukat az öreg fűszeresné tragikomikus esetin és bizony visszafojtott lélegzettel, szívszorongva figyeltek, amikor Karnyóné szerelmi bánatában kiitta a méregpoharat (amelyben ugyan csak hashajtó volt), lélekharangként megrázta a boltajtó csengőjét és lefeküdt a pultra, sajátkezűleg készített ravatalára Más lenne a véleménye a nagyváradi kritikusnak, ha látta volna, hogy a Zeneakadémia nagytermében ez év márciusában a munkásnézők milyen lelkesen tapsolták végig a három felvonást és ugyanazoknak a színészeknek nagyszerű produkcióját, akik most a nagyváradi színházban visszhang nélkül mondották el Csokonai Vitéz Mihály mondatait. A „Nagyvárad" című újság egyik olvasójának a szerkesztőhöz intézett levele sok mindent elárul abból, mi az oka, hogy a fővárosi siker így megbukott vidéken. Szívszorongva lestem a színházban, hogy gyülekezzék a publikum, de nem gyülekezett. Ettől függetlenül nagy élvezettel hallgattuk mi kevesen, akik megjelentünk, a kiváló művészek interpretálásában a halhatatlan költő darabját. De valljuk be: ez a repríz, amely másfél század után szólaltatja meg ismét a poétát a színpadon, alig való a nagyközönségnek. Ez nem Csokonai hibája, hanem a közönségé, amelyben azonban tulajdonképpen ő is ártatlan. Nem nevelték a tömeget úgy, hogy ilyen kultúrkincset élvezzen. Talán 10—20 év múlva, amikor a mai közoktatási rendszer jobban ráneveli az új nemzedéket arra, hogy feltalálja és felfedezze az értéket abban is, ami nem éppen a mai időkből fakad és sem sporttal, sem kozmetikával, sem rekordjavítással nincs összefüggésben. Ez a levélíró is téved. Mert a fentebb elmondottakból már kiderül, hogy a „Karnyóné", igenis, a nagyközönségnek való, a legnagyobb és a legszélesebb rétegű közönségnek. A hiba azonban valóban ott van, hogy a tömeg — a vidéki városok tömege —, úgy látszik, nem kapott megfelelő kulturális nevelést. Valami történhetett azóta, hogy Ady Endre, Dutka Ákos, Emőd Tamás és társaik elhagyták Nagyváradot. A vidéki közönséget nem nevelte, úgy látszik, senki. A színházak a pesti operettekkel és könnyű vígjátékokkal töltötték ki műsorukat és ez az út valóban nem okalmas arra, hogy azután tapsolni tudjanak Csokonai Vitéz Mihálynak. A Nemzeti Színház fiatal művészei, Major Tamás, Gobbi Hilda, Olty Magda, Apáthy Imre, Ungváry László, Lázár Gida és a többiek nagyváradi szereplésükkel igen fontos és jelentős munkát végeztek, Csokonay Vitéz Mihály ébresztésén kívül rávezettek egy fontos kulturális feladatra is. Az ő nagyváradi „bukásuk" tanulság mindenkinek, akit illet, hogy milyen súlyos mulasztások történtek itt a múltban és milyen nagy hiányokat kell pótolni, hogy elérjük, ha valamelyik vidéki városban a plakátok a „Karnyóné"-t hirdetik, akkor a közönség ne a cirkuszba váltsa meg jegyét (—így—) C) SHAKESPEARE-ÜNNEPI JÁTÉKOK LAUSANNE J?AN. A város községtanácsa elhatározta, hogy jövő évben Shakespeare műveiből ünnepi játékokat rendez. Az 1944. évi ünnepi játékokkal Lausanne is az idegenforgalmi nevezetességű városok sorába akar lépni. (•) AUGUSZTUS 2-ÁN KEZDI NYÁRI SZÜNETÉT A VÍGSZÍNHÁZ. A Vígszínház igazgatósága úgy határozott, hogy állandóan táblás házak előtt játszott „Fekete Péter"-előadássorozatát augusztus 2-án rövid nyári szünetre megszakítja és a szereplőket szabadságra küldi. Ezek szerint vasárnap, augusztus 1-én tartja a színház ebben az évadban a „Fekete Péter" utolsó előadását. Az igazgatóság a mostani tervek szerint augusztus 28-án fogja a Vígszínház új évadját megnyitni a „Fekete Péter" további sorozatos előadásaival. (•) A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM KIÁLLÍTÁSA KOLOZSVÁROTT. Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum a kolozsvári műcsarnokban kiállítást rendezett a legutóbbi 30 év magyar festőművészeinek munkáiból. A kiállításon Csánky Dénes, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója tárlatvezetéssel egybekötött előadást tartott „Az utolsó 30 év magyar festészete" címmel. (1) MAGYAR MŰVÉSZEK OLASZORSZÁGI SIKEREI. Milloss Aurélt, a világhírű magyar táncművészt, aki kimagasló sikerrel adta elő újabb koreográfiai alkotásait a római operában és a miánói Scalában, az olasz közoktatásügyi minisztérium most megbízta azzal, hogy az említett két állami színház jövő évi műsora számára több új táncművet alkosson. Milloss Aurél új tánc költeményeinek zenéjét a legkiválóbb olasz zeneszerzők, Luigi, Dallapiccola, Cazella, Petrassi írják, de ezenkívül az új magyar zene számára is helyet biztosított a római operaház következő évadának műsorában. December közepén lesz ugyanis Rómában Veress Sándor „Térszili Katica" című magyaros táncművének eredeti bemutatója. Mind az olasz közoktatásügyi minisztérium, mind a római királyi operaház művészeti igazgatója a legnagyobb elismeréssel SÉIES ÜH3 július 26, Ví MÉG NEM KÉSŐ! TARTSON NYÁRI IVÓKÚRÁT A RUDASPARK HUNGÁRIA ATUILA JUVENTUS GYÓGYFORRÁSOK VIZEIVEL ! KÉRJE KI ORVOSA TANÁCSÁT! fogadták Veress Sándor nagyszerű balettzenéjét. A táncjáték szövegkönyvétMilloss Aurél Pekáry István festőművésszel íratta meg, aki egyébként maga tervezte a táncjáték díszleteit és jelmezeit is. (•) AZ „EZÜSTKOR" negyedéventa mit megjelenő folyóirat első számában e Hölderlin-évforduló alkalmából közöli Szentkuthy Miklós tanulmányát a német irodalom nagy költőjéről. Az értékes és új utakat mutató esszét művészi fordítású Höldarlín-antológia egészíti ki. Értékes és érdekes Sötér István színes ismertetése a 18. század francia feudalista irodalom egyik kimagasló alakja'lött. Hamvas Béla a spanyol misztikus irodalomról ír és a nálunk még ismeretlen írókra és kapcsolatokra hívja fel az olvasó figyelmét. Ottlik Géza, Tersánszky J. Jenő, Komor András, Kádár Erzsébet novellái és Török Sophie, Sárközi György versei mellett két értékes fiatal írót mutat be az „Ezüstkor": Vidor Miklóst és Somlyó Györgyöt, Passuth László Márai Sándorról, Lovass Gyula az essszéista Cs. Szabóról, Vajda Endre a gondolat impresszionizmusáról, Dénes Tibor Maurineról fest érdekes írói arciképet. SZÍNHÁZI ÉS FILMKÖZLEMÉNYEK CARAVAGIO: a 17. straad elejének nagy olasz művészét, Caravaggiót életében az elátkozott festőnek hívták, mert életpályája olyan viharos bonyodalmak sorozata volt, erőszakos, szenvedélyes természete pedig olytól szélsőséges, hogy égési élete csupa boldogtalanság volt, mintha valóbaji el lett valaha átkozva. Pályájának legizgalmasabb és művészetére legjellemzőbb epizódjai elevenednek meg az „... tm lement a nap" című filiv újdonságban, amelyet rövidesen a magyar közönség elé hoz a György Film. Amadeo Razzari eleveníti meg lenyűgöző drámai erővl Caravaggio alakját a reprezentatív olasz filmújdonságban,, amelyben nagy luxussal tárul a közönség elé a 17. század elejének .Vera, SZERELMI DRÁMA. Két párhuzamos vonalon fut a „Végzetes találkozás" című olasz film lebilincselő meséje. Az egyik a tiszta szerelmi vágyakozás útján halot, a másik a sötét múlt bűnnel terhelt emlékei között vezet. A szerelmi líra tisztán és finoman csengő hangjait dübörögve kísérik az elkerülhetetlen büntetésnek súlyos akkordjai. Valóságos szimfónia a film, amelyben az emberi érzések változatos skáláján remete művészettel játszik Maria Mercader, a szép olasz filmcsillag és partnere, G. IMZ Maaron. A filmújdonságot néhány nap múlva a Forum filmszínház tűzi műsorára. Elfogták egy kínai terroristacsoport több tagját (Sanghaj, július 21. — Német távirati Iroda.) A sanghaji japán csendőrség öt hét alatt 30 tagját tartóztatta le egy csunkingi terrorista csoportnak, amely május27-én és 28-án, a japán haditengerészet ünnepén bombamerényleteket követett el egy sanghaji színházban, meg az egyik legnagyobb sanghaji áruházban, amelyben éppen japán gépkiállítást tartottak. Miután magában Sanghajban letartóztatták a csoport néhány tagját, sikerült a csendőrségnek kinyomoznia vezetőjük, Cuirentien ezredes rejtekhelyét, amely a nankingi sanghaji vasút mentén fekszik. Őt is, meg a terrorista csoport több tagját letartóztatták. Ugyanakkor fegyvert, lőszert, bombát, több rádiókészüléket és rejtjeles könyveket foglaltak le. Vasárnap három előadás a Fényes Cirkuszban Az a példátlan érdeklődés, amely a Fényes Cirkusz júliusi műsora iránt megnyilvánul és hogy naponta az emberek ezrei mennek el jegy nélkül a cirkusz pénztárától, arra indította a Fényes Cirkusz igazgatóságát, hogy vasárnap három előadásban mutassa be Charlie Riverset revütársulataival, az ötéves Uwe óriáselefántjait és a csúcsműsor többi atrakcióit. Vasárnap délelőtt 11 órai, délután és este pedig az eddig megszokottfi és V17 órai kezdettel játszik a cirkusz, mindhárom előadásban a teljes műsort mutatja be. Az első hír után, amint ez a cirkusz pénztárával megállapítható volt, a közönség valósággal megrohamozta a pénztárt.