Népszava, 1943. augusztus (71. évfolyam, 172–196. sz.)

1943-08-01 / 172. szám

amely lassanként Dél-Olaszor­szágra is átterjedt". A legtöbb hír Milánóból, Olasz­o­rszá­g legnagyobb ipari városából ér­kezett. A „Bud. Tud." jelenti, hogy „Milánóban tegnap nyugalom uralkodott. Az utcákon katonai járőrök teljesítettek szolgálatot. A munka még nem indult meg min­den üzemben teljes mértékben. A villamosforgalom a katonaság el­lenőrzése alatt rendesen bonyolódik le. Egyes üzletek még zárva van­nak, azonban ezek főként fényűzési cikkeket árusító üzletek. A Milá­nóban levő külföldi sajtóképvise­lőknek péntek dél óta megengedik, hogy híreket a hatósági előírások keretében távbeszélőn továbbítsa­nak." Milánó eddigi katonai pa­rancsnokát, Canali tábornokot le­váltották s helyére — mint a „N. S. T." közli — a milánói tartomány közigazgatási főnökévé Giovanni d'Antonio tábornokot nevezték ki.. Diplomáciai tevékenység Olaszország körül Amint látjuk, az egész olasz sajtó hangoztatja, hogy az ország köz­p­onti problémája a háború vagy b­éke kérdése. A „Pester Lloyd" római tudósítása kifejti, hogy­­ Olaszország ezidő szerint átme­neti állapotban van. A cikk szerint az angol-ameri­kaiak célja nyilván ugyanaz, ami a Badoglio-korm­ánynak is célja: a béke megkötése. Közben világszerte élénk, részben nyilvános, részben titkos diplomáciai mozgolódás follz­ik Oa­szország körül. Churchill, Roosevelt és Eisenhower tábornok közvetlen békekötésre szólították fel az olasz népet, mindenesetre erőteljesen ragaszkodva a feltétel­nélküli megadáshoz. A Stefani-iroda úgy, mint az egész olasz sajtó azt magyarázza, hogy helytelen az angolszász maga­tartás, amely a fasizmus megszün­tetése után is ragaszkodik a felté­telnélküli megadáshoz. Márpedig — amint a német távirati iroda je­lenti — Hull amerikai külügymi­niszter a pénteki sajtóértekezleten kijelentette, hogy­­az egyesült nemzetek továbbra is ragaszkodnak Olaszország feltétel nélkül való kapituláció­jához. Ebben az értelemben nyilatkozott az angol alsóházban Eden külügy­miniszter is, egyben biztosította az alsóházat, hogy Anglia a parla­ment hozzájárulása nélkül nem, ismer el semmiféle kormányt. Pat­terson kijelentette — közli a „T. 1­." —. ..Ha az olaszok nem kínálják föl a feltétlen megadást, minden e­m­elkezésünkre álló eszközzel folytatjuk ellenük a háborút". A „Bud. Tud." közli, hogy londoni po­litikai körökben hangoztatják: „A szövetségesek nem hajlandók olyan megegyezéses békére, amely az egyesült nemzeteket megfosztaná a teljes győzelem tudatától." A „T. P." cáfolja, hogy a Vatikán­városban megbeszélések kezdődtek angol-amerikai diplomaták és az olasz miniszterelnök között. A „Bud Tud." szerint a Vatikánváros kan­celláriájában rendkívüli sürgés­forgás észlelhető, élénk tevékenysé­golyik, ami a helyzet fejleményei­vel fü­gg össze, még ha nem is vesz­szük figyelembe a különböző ellen­őrizhetetlen híreszteléseket. Rómá­ból jelenti a Stefani-iroda, hogy Ciano volt olasz külügyminisz­ter, vatikáni nagykövet benyúj­totta lemondását. A király a lemondást elfogadta. A pápa kihallgatáson fogadta Fe­derzonit, az olasz tudományos aka­démia elnökét és Grandit, a kamara elnökét, aki a fasiszta nagytanács ülésén beterjesztette a javaslatot, amelynek eredménye Mussolini tá­vozása volt. Mussolininak — hatvanadik szü­letésnapja alkalmából — Hitler kancellár értékes ajándékot küldött. Nietzsche, német filozófus, a „fel­sőbbrendű ember" elméletének meg­alkotója összegyűjtötte munkáinak ez alkalomra készült díszkiadását, amelyet Hitler szívélyeshangú ajánlósorokkal látott el. Kesselring vezértábornagyot bízta meg Hitler az ajándék átadásával. A .,. S. T." az erről szóló tudósításhoz fűzi:" .Mussolini, amint ismeretes, nagy tisztelője Nietzscheinek, beszédeiben és írásaiban gyakran használta Nietzsche híres mondását a „vesze­delmes életről". De Gaulle kormányt alakított Legutóbb már közölte a Stefani­iroda jelentése, hogy — meg nem erősített hír szerint — az USA és Nagy-Britannia az Algírban szé­kelő francia felszabadítási bizott­ság elismerésére készül. Most a „M. T. I." közli: De Gaulle pénteken este beje­lentette, hogy kormányt alakí­tott. Kormányának tagjai: Gaston Pa­leivski, Reynaud volt munkatársa, aki a francia fegyverletételkor csatlakozott De Gaullehoz, De Boislambert, akit 1940-ben a vichyi hatóságok Dakarban letartóztattak, de néhány hónappal ezelőtt sike­rült Londonba menekülnie, De­coursel, az athéni francia követség volt titkára, aki első tisztként csat­lakozott a harcoló franciákhoz, to­vábbá Soustelle, a londoni francia nemzeti bizottság tájékoztatásügyi biztosa. Arról még nem érkezett hír, hogy a kormányalakítás a Girau­d tábornokkal való megegye­zés alapján történt-e. Itt említjük meg, hogy Pourtalet, a valamikor igen sokat szerepelt francia kom­munista képviselő, akit annak ide­jén letartóztattak, megmenekült és Algírba érkezett. Vichyből jelenti a Stefani:" Laval miniszterelnök bejelen­tette, hogy át akarja alakítani kormányát. Londoni „Bud. Tud."-jelentés sze­rint Maiszki, a helyettes külügyi népbiztossá kinevezett londoni szovjet nagykövet utódjává Fe­dor Guzev kanadai szovjet köve­tet nevezik ki. » Megérkezett a délafrikai kép­ Tisztelt olvasóink figyelmébe! A Női­ Sziva kiadóin­ Tatala fokozottabb mér­téketi ki vádjá­t, olvasói érdekeit kielégíteni, ez­ért kéri, hotty Ha valaki elöl­ienni akar, Ha valakinek címváltozása van, Hol nem kapja a lapot, Ha korábban akarja a lapot, Ha a kézb­esités körül panasza van (grdul.boil azonnal a N­cpr/ava kiadóhivatalába* Budapest VIII, Conti noca 4. szám­ 4­ 4. oldal NÉ­PS­ZAVA 1943 augusztus 1. vasárnap­ i viselőválasztások végeredménye. A „N. S. T." közli, hogy Smuts tá­bornagy, miniszterelnök pártja 107 mandátumot szerzett, az ellen­zék 43 mandátumot. Eszerint a háborús részvételt kívánó kor­mánypárt többsége meghárom­­ szorozódott, a délafrikai csapatoknak a frontok­ról való visszavonását kívánó el­lenzék rovására. Smuth miniszter­elnök kijelentette, hogy az ered­mény a délafrikai nép háborús el­szántságának bizonyítéka.­ Körutazás korunk körül Csönget a vekker avagy: zenés ébresztő este 9-kor Mozgékonyeszű és nyugtalan­elméjű ismerősöm, Pacsmagi Antal tegnap este 8 óra tájt fölkeresett ott­honomban. Elnézésemet kérte, hogy már idestova három hét óta nem háborgatott látogatásaival és azok­nak a nagyvonalú terveknek ismer­tetésével, amelyek hivatva vagyisak arra, hogy új irányba tereljék a közgondolkodást és átalakítsák a kor arculatát. — Tudniillik nagy fába vágtam a fejszémet — magyarázta buzgón —, emiatt nem értem rá háborgatni önt. Serényen dolgoztam, percet percbe fűztem, órát órába, fúrtam­faragtam, kiviteleztem...*— büsz­keség dagasztotta keblét — ... egy különleges Időgépet szerkesztettem és állítottam elő. Nekem erre a bejelentésre tán­colni kezdett a szemöldököm. Idő­gépről ugyanis eddig csak utópisz­tikus regényekben olvastam és így abban a hiszemben éltem, hogy az ilyesmi csupán a költők fantáziájá­ban létezik. És íme, most Pacsmagi azt állítja, hogy ő kivitelezett és előállított egy Időgépet. Rendkívüli ember...! — Miféle Időgépet állított fel, Pacsmagi úr? — Köznapi nyelven órának neve­zik. Zsebórának, karórának, fali­órának, ébresztőórának... Lelkesedésem elpárolgott. Szóval csak egyszerű és közönséges időt­mérő, rúgós-kerekes gépet állított elő. Zsebórát, karórát...­­ •— Pacsmagi úr — kérdeztem ki­ábrándultan — mi szükség van új, különleszes órákra? Az ébresztő­órák kifogástalanul ébresztenek, a faliórák szorgalmasan ütik a ne­gyedet, a felet, a háromnegyedet, a zsebórák üteme­en ketyegnek és jelzik az idő múlását. Mi kifogása van magának a használatban levő órák ellen? Szigorú arckifejezést öltött: — Az, uram, az a kifogásom, hogy jelzik az idő múlását. A per­cmutató és az óramutató halad a korral. Lélektelenül és gépiesen forog előre. Ezt művelik a mutatók. — Igen helyesen! — Igen helytelenül! Mert gon­dolja csak meg, kérem, mindig akadnak politikusok, demagógok. Földgömbpróféták, akik megpró­bálják visszafordítani az Idő kere­két. Hát ami igaz, az igaz. Ezt nem lehet tagadni. — És egyik-másiknak sikerül is — bólogattam csüggedten. — Látja!— tüzesedett át a hangja. — Az Idő kereke visszafelé forog, az óra mutatója pedig előre. Erről van szó, uram! Az órák félreveze­tik az embereket. A mutatók úgy tüntetik fel a dolgot, mintha új idők felé haladna az emberiség, holott... Már engem is elfogott a megis­merés nagyszerű, lázas gyötrelme. Belekapcsolódtam szavaiba. Lobog­tam, lángoltam­. — Holott néha évtizedekkel, sőt néha évszázadokkal zuhan vissza. A mából tegnap lesz a féltizenkettő­ből negyedtizenkettő, a tavasz után tél következik... Az órsak pedig, a mutatók gépiesen haladnak előre. Megtévesztik a naiv embert. Az éb­resztőóra derengő hajnali csenget ötés éjszakának idején. Elakadt a szavam. Gyanakodva fürkésztem Pacsmagi arcát. Mi tör­tént! Ez az ember fensőbbséges fö­lényességgel mosolyog rajtam. — Csakhogy, kedves uram — ka­cagott fel diadalmasan —, az idő hatalmas erővel hömpölygő fo­lyam, a gátat, amelyet útjába állí­tanak, előbb-utóbb áttöri. A sötét középkort csak egy-egy percre le­het visszahozni. A kegyetlen jég­korszakot csak múló pillanatokra. A közönséges órák erről sem vilá­gosítják fel az embert. Ellenben az én Időgépem, az új óra, amelyen három hétig dolgoztam, minden pillanatban felvilágosítja gazdáját, hogy új idők felé halad-e, vagy pedig a régibe csúszik visszafelé. — Képtelenség, Pacsmagi úr, ez tisztára képtelenség — tört ki belő­lem a tagadás szelleme. — Tudósok, lángelmék is csak messze távlatból tudják elbírálni, hogy egy-egy kor­ban merrefelé forgott az Idő ke­reke. Hogyan mutathatná hát min­den pillanatban egy gép, egy óra, amelynek nincs agyveleje, esze, ítélőképessége...? Válasz nélkül hagyta ellenveté­semet. Kiment az előszobába és be­hozta aktatáskáját. Egy szép, ú­i ébresztőórát emelt ki belőle. Az Időgépet, amelyen három hétig dolgozott. Az asztalra tette. — így, uram! — sugárzott az arca. — Legyen türelmes és figyelje meg jól. A percmutató hátrafelé forog, az óramutató előre. — Gratulálok, Pacsmagi úr — kaptam el kezet és ráztam meg lel­kesen. — Csakugyan ez a színtiszta valóság minden pillanatban. Az idő kereke előre-hátra forog szüntelen. És milyen vigasztaló, milyen fel­emelő látni és tudni, hogy csak a percmutató forog visszafelé ... — És ez sem marad örökké így — ujjongott a hangja. — Mire az uno­kámból nagypapa lesz, már át kell alakítani ezt az ébresztőórát. Mert akkor már csak a másodpercmutató fog forogni visszafelé. Érti, uram, csak a másodpercmutató! Kételkedő természet vagyok, alaptermészetem inkább a csügge­dés, mint a bizakodás felé hajlik. — Lehetséges — mondtam elme­rengve —, de ez még csak a jövő zenéje. Rámemelte tekintetét. Titokzato­san mosolygott. — Akarja hallani a jövő zenéjét? Este kilenc volt. Mozgékonyeszű ismerősöm fogta az ébresztőórát és hajnali hat órára állította be a vekkert. Aztán előreigazította a mutatókat hatra. A vekker tiszta, ezüstös hangon csilingelni, csen­getni kezdett. Pacsmagi diadalmasan nyújtotta ki a karját: — íme, uram­, a jövő zenéje! Zord Tihamér • Svájci vnyészkecskéket lehet iggényelni. A hazai kecskeállomány nemesítése cél­jából ősszel újabb tenyészkecskeállo­mányt hoznak be Svájcból. A föld­művelésügyi miniszter megbízásából a baromfi- és egyéb kisállattenyésztők or­szágos egyesülete osztja szét a kecskéket az igénylőknek. Kivonják a gáztantuszokat a forga­lomból. A Gázművek Igazgatósága érte­síti a fogyasztókat, hogy az eddig hasz­nálatos gázérméket fokozatosan kivonja a forgalomból, mivel az utóbbi időben­ az automata gázmérőt használó közön­ség részéről mind gyakrabban érkeznek panaszok, hogy az eladási helyek nem tudnak megfelelő mennyiségű gázérmé­hez jutni. A Gázművek a forgalomból kivont, érméket augusztus 15-ig darabon­ként 25 fillér ellenében visszaváltja.

Next