Népszava, 1943. augusztus (71. évfolyam, 172–196. sz.)
1943-08-01 / 172. szám
amely lassanként Dél-Olaszországra is átterjedt". A legtöbb hír Milánóból, Olaszország legnagyobb ipari városából érkezett. A „Bud. Tud." jelenti, hogy „Milánóban tegnap nyugalom uralkodott. Az utcákon katonai járőrök teljesítettek szolgálatot. A munka még nem indult meg minden üzemben teljes mértékben. A villamosforgalom a katonaság ellenőrzése alatt rendesen bonyolódik le. Egyes üzletek még zárva vannak, azonban ezek főként fényűzési cikkeket árusító üzletek. A Milánóban levő külföldi sajtóképviselőknek péntek dél óta megengedik, hogy híreket a hatósági előírások keretében távbeszélőn továbbítsanak." Milánó eddigi katonai parancsnokát, Canali tábornokot leváltották s helyére — mint a „N. S. T." közli — a milánói tartomány közigazgatási főnökévé Giovanni d'Antonio tábornokot nevezték ki.. Diplomáciai tevékenység Olaszország körül Amint látjuk, az egész olasz sajtó hangoztatja, hogy az ország központi problémája a háború vagy béke kérdése. A „Pester Lloyd" római tudósítása kifejti, hogy Olaszország ezidő szerint átmeneti állapotban van. A cikk szerint az angol-amerikaiak célja nyilván ugyanaz, ami a Badoglio-kormánynak is célja: a béke megkötése. Közben világszerte élénk, részben nyilvános, részben titkos diplomáciai mozgolódás follzik Oaszország körül. Churchill, Roosevelt és Eisenhower tábornok közvetlen békekötésre szólították fel az olasz népet, mindenesetre erőteljesen ragaszkodva a feltételnélküli megadáshoz. A Stefani-iroda úgy, mint az egész olasz sajtó azt magyarázza, hogy helytelen az angolszász magatartás, amely a fasizmus megszüntetése után is ragaszkodik a feltételnélküli megadáshoz. Márpedig — amint a német távirati iroda jelenti — Hull amerikai külügyminiszter a pénteki sajtóértekezleten kijelentette, hogyaz egyesült nemzetek továbbra is ragaszkodnak Olaszország feltétel nélkül való kapitulációjához. Ebben az értelemben nyilatkozott az angol alsóházban Eden külügyminiszter is, egyben biztosította az alsóházat, hogy Anglia a parlament hozzájárulása nélkül nem, ismer el semmiféle kormányt. Patterson kijelentette — közli a „T. 1." —. ..Ha az olaszok nem kínálják föl a feltétlen megadást, minden emelkezésünkre álló eszközzel folytatjuk ellenük a háborút". A „Bud. Tud." közli, hogy londoni politikai körökben hangoztatják: „A szövetségesek nem hajlandók olyan megegyezéses békére, amely az egyesült nemzeteket megfosztaná a teljes győzelem tudatától." A „T. P." cáfolja, hogy a Vatikánvárosban megbeszélések kezdődtek angol-amerikai diplomaták és az olasz miniszterelnök között. A „Bud Tud." szerint a Vatikánváros kancelláriájában rendkívüli sürgésforgás észlelhető, élénk tevékenységolyik, ami a helyzet fejleményeivel függ össze, még ha nem is veszszük figyelembe a különböző ellenőrizhetetlen híreszteléseket. Rómából jelenti a Stefani-iroda, hogy Ciano volt olasz külügyminiszter, vatikáni nagykövet benyújtotta lemondását. A király a lemondást elfogadta. A pápa kihallgatáson fogadta Federzonit, az olasz tudományos akadémia elnökét és Grandit, a kamara elnökét, aki a fasiszta nagytanács ülésén beterjesztette a javaslatot, amelynek eredménye Mussolini távozása volt. Mussolininak — hatvanadik születésnapja alkalmából — Hitler kancellár értékes ajándékot küldött. Nietzsche, német filozófus, a „felsőbbrendű ember" elméletének megalkotója összegyűjtötte munkáinak ez alkalomra készült díszkiadását, amelyet Hitler szívélyeshangú ajánlósorokkal látott el. Kesselring vezértábornagyot bízta meg Hitler az ajándék átadásával. A .,. S. T." az erről szóló tudósításhoz fűzi:" .Mussolini, amint ismeretes, nagy tisztelője Nietzscheinek, beszédeiben és írásaiban gyakran használta Nietzsche híres mondását a „veszedelmes életről". De Gaulle kormányt alakított Legutóbb már közölte a Stefaniiroda jelentése, hogy — meg nem erősített hír szerint — az USA és Nagy-Britannia az Algírban székelő francia felszabadítási bizottság elismerésére készül. Most a „M. T. I." közli: De Gaulle pénteken este bejelentette, hogy kormányt alakított. Kormányának tagjai: Gaston Paleivski, Reynaud volt munkatársa, aki a francia fegyverletételkor csatlakozott De Gaullehoz, De Boislambert, akit 1940-ben a vichyi hatóságok Dakarban letartóztattak, de néhány hónappal ezelőtt sikerült Londonba menekülnie, Decoursel, az athéni francia követség volt titkára, aki első tisztként csatlakozott a harcoló franciákhoz, továbbá Soustelle, a londoni francia nemzeti bizottság tájékoztatásügyi biztosa. Arról még nem érkezett hír, hogy a kormányalakítás a Giraud tábornokkal való megegyezés alapján történt-e. Itt említjük meg, hogy Pourtalet, a valamikor igen sokat szerepelt francia kommunista képviselő, akit annak idején letartóztattak, megmenekült és Algírba érkezett. Vichyből jelenti a Stefani:" Laval miniszterelnök bejelentette, hogy át akarja alakítani kormányát. Londoni „Bud. Tud."-jelentés szerint Maiszki, a helyettes külügyi népbiztossá kinevezett londoni szovjet nagykövet utódjává Fedor Guzev kanadai szovjet követet nevezik ki. » Megérkezett a délafrikai kép Tisztelt olvasóink figyelmébe! A Női Sziva kiadóin Tatala fokozottabb mértéketi ki vádját, olvasói érdekeit kielégíteni, ezért kéri, hotty Ha valaki elölienni akar, Ha valakinek címváltozása van, Hol nem kapja a lapot, Ha korábban akarja a lapot, Ha a kézbesités körül panasza van (grdul.boil azonnal a Ncpr/ava kiadóhivatalába* Budapest VIII, Conti noca 4. szám 4 4. oldal NÉPSZAVA 1943 augusztus 1. vasárnap i viselőválasztások végeredménye. A „N. S. T." közli, hogy Smuts tábornagy, miniszterelnök pártja 107 mandátumot szerzett, az ellenzék 43 mandátumot. Eszerint a háborús részvételt kívánó kormánypárt többsége meghárom szorozódott, a délafrikai csapatoknak a frontokról való visszavonását kívánó ellenzék rovására. Smuth miniszterelnök kijelentette, hogy az eredmény a délafrikai nép háborús elszántságának bizonyítéka. Körutazás korunk körül Csönget a vekker avagy: zenés ébresztő este 9-kor Mozgékonyeszű és nyugtalanelméjű ismerősöm, Pacsmagi Antal tegnap este 8 óra tájt fölkeresett otthonomban. Elnézésemet kérte, hogy már idestova három hét óta nem háborgatott látogatásaival és azoknak a nagyvonalú terveknek ismertetésével, amelyek hivatva vagyisak arra, hogy új irányba tereljék a közgondolkodást és átalakítsák a kor arculatát. — Tudniillik nagy fába vágtam a fejszémet — magyarázta buzgón —, emiatt nem értem rá háborgatni önt. Serényen dolgoztam, percet percbe fűztem, órát órába, fúrtamfaragtam, kiviteleztem...*— büszkeség dagasztotta keblét — ... egy különleges Időgépet szerkesztettem és állítottam elő. Nekem erre a bejelentésre táncolni kezdett a szemöldököm. Időgépről ugyanis eddig csak utópisztikus regényekben olvastam és így abban a hiszemben éltem, hogy az ilyesmi csupán a költők fantáziájában létezik. És íme, most Pacsmagi azt állítja, hogy ő kivitelezett és előállított egy Időgépet. Rendkívüli ember...! — Miféle Időgépet állított fel, Pacsmagi úr? — Köznapi nyelven órának nevezik. Zsebórának, karórának, faliórának, ébresztőórának... Lelkesedésem elpárolgott. Szóval csak egyszerű és közönséges időtmérő, rúgós-kerekes gépet állított elő. Zsebórát, karórát... •— Pacsmagi úr — kérdeztem kiábrándultan — mi szükség van új, különleszes órákra? Az ébresztőórák kifogástalanul ébresztenek, a faliórák szorgalmasan ütik a negyedet, a felet, a háromnegyedet, a zsebórák ütemeen ketyegnek és jelzik az idő múlását. Mi kifogása van magának a használatban levő órák ellen? Szigorú arckifejezést öltött: — Az, uram, az a kifogásom, hogy jelzik az idő múlását. A percmutató és az óramutató halad a korral. Lélektelenül és gépiesen forog előre. Ezt művelik a mutatók. — Igen helyesen! — Igen helytelenül! Mert gondolja csak meg, kérem, mindig akadnak politikusok, demagógok. Földgömbpróféták, akik megpróbálják visszafordítani az Idő kerekét. Hát ami igaz, az igaz. Ezt nem lehet tagadni. — És egyik-másiknak sikerül is — bólogattam csüggedten. — Látja!— tüzesedett át a hangja. — Az Idő kereke visszafelé forog, az óra mutatója pedig előre. Erről van szó, uram! Az órák félrevezetik az embereket. A mutatók úgy tüntetik fel a dolgot, mintha új idők felé haladna az emberiség, holott... Már engem is elfogott a megismerés nagyszerű, lázas gyötrelme. Belekapcsolódtam szavaiba. Lobogtam, lángoltam. — Holott néha évtizedekkel, sőt néha évszázadokkal zuhan vissza. A mából tegnap lesz a féltizenkettőből negyedtizenkettő, a tavasz után tél következik... Az órsak pedig, a mutatók gépiesen haladnak előre. Megtévesztik a naiv embert. Az ébresztőóra derengő hajnali csenget ötés éjszakának idején. Elakadt a szavam. Gyanakodva fürkésztem Pacsmagi arcát. Mi történt! Ez az ember fensőbbséges fölényességgel mosolyog rajtam. — Csakhogy, kedves uram — kacagott fel diadalmasan —, az idő hatalmas erővel hömpölygő folyam, a gátat, amelyet útjába állítanak, előbb-utóbb áttöri. A sötét középkort csak egy-egy percre lehet visszahozni. A kegyetlen jégkorszakot csak múló pillanatokra. A közönséges órák erről sem világosítják fel az embert. Ellenben az én Időgépem, az új óra, amelyen három hétig dolgoztam, minden pillanatban felvilágosítja gazdáját, hogy új idők felé halad-e, vagy pedig a régibe csúszik visszafelé. — Képtelenség, Pacsmagi úr, ez tisztára képtelenség — tört ki belőlem a tagadás szelleme. — Tudósok, lángelmék is csak messze távlatból tudják elbírálni, hogy egy-egy korban merrefelé forgott az Idő kereke. Hogyan mutathatná hát minden pillanatban egy gép, egy óra, amelynek nincs agyveleje, esze, ítélőképessége...? Válasz nélkül hagyta ellenvetésemet. Kiment az előszobába és behozta aktatáskáját. Egy szép, úi ébresztőórát emelt ki belőle. Az Időgépet, amelyen három hétig dolgozott. Az asztalra tette. — így, uram! — sugárzott az arca. — Legyen türelmes és figyelje meg jól. A percmutató hátrafelé forog, az óramutató előre. — Gratulálok, Pacsmagi úr — kaptam el kezet és ráztam meg lelkesen. — Csakugyan ez a színtiszta valóság minden pillanatban. Az idő kereke előre-hátra forog szüntelen. És milyen vigasztaló, milyen felemelő látni és tudni, hogy csak a percmutató forog visszafelé ... — És ez sem marad örökké így — ujjongott a hangja. — Mire az unokámból nagypapa lesz, már át kell alakítani ezt az ébresztőórát. Mert akkor már csak a másodpercmutató fog forogni visszafelé. Érti, uram, csak a másodpercmutató! Kételkedő természet vagyok, alaptermészetem inkább a csüggedés, mint a bizakodás felé hajlik. — Lehetséges — mondtam elmerengve —, de ez még csak a jövő zenéje. Rámemelte tekintetét. Titokzatosan mosolygott. — Akarja hallani a jövő zenéjét? Este kilenc volt. Mozgékonyeszű ismerősöm fogta az ébresztőórát és hajnali hat órára állította be a vekkert. Aztán előreigazította a mutatókat hatra. A vekker tiszta, ezüstös hangon csilingelni, csengetni kezdett. Pacsmagi diadalmasan nyújtotta ki a karját: — íme, uram, a jövő zenéje! Zord Tihamér • Svájci vnyészkecskéket lehet iggényelni. A hazai kecskeállomány nemesítése céljából ősszel újabb tenyészkecskeállományt hoznak be Svájcból. A földművelésügyi miniszter megbízásából a baromfi- és egyéb kisállattenyésztők országos egyesülete osztja szét a kecskéket az igénylőknek. Kivonják a gáztantuszokat a forgalomból. A Gázművek Igazgatósága értesíti a fogyasztókat, hogy az eddig használatos gázérméket fokozatosan kivonja a forgalomból, mivel az utóbbi időben az automata gázmérőt használó közönség részéről mind gyakrabban érkeznek panaszok, hogy az eladási helyek nem tudnak megfelelő mennyiségű gázérméhez jutni. A Gázművek a forgalomból kivont, érméket augusztus 15-ig darabonként 25 fillér ellenében visszaváltja.