Népszava, 1943. szeptember (71. évfolyam, 197–221. sz.)

1943-09-22 / 214. szám

212. oldal Az orvos fizeti Lázas. Az éjjeli izzadás magában még nem jelent tüdőbajt. Csak más jelekkel együtt felhívja az orvos figyelmét, hogy ebben az irányban is vizsgálni kell.. Egyáltalában nagyon ritka eset, hogy egyetlen tünetre diagnózist lehessen alapítani. Nemcsak az éjjeli izzadás, hanem más olyan jelek is, amelyek súlyos betegségben előfordulnak, néha megvannak könnyű betegségben is vagy minden betegség nélkül, mint az egészség apró mindennapi zavarai. Ha csak néha izzad éjjel, az magában még gyanújelnek is kevés. Ha következete­sen, majdnem minden éjjel izzad és még más zavarokat is vesz észre (kivált ha feltűnően soványodik és gyengül) akkor kell — de még mindig nem biz­tosra venni a nagy bajt és megijedni hanem csak orvoshoz menni, hogy az hozzáfoghasson a vizsgálásh­oz. Kálmán: Zene hallgatásától még senk sem lett beteg, tehát ideges sem, sem a „könnyű", sem a „nehéz" zenétől. Akit a zene nyugtalanít, annak valami más bajának kell lenni, ami ilyen érzékeny­nyé teszi. Mint aki vízbemártja a kezét , egy ponton azt érzi, hogy a víz „csípi az nem fogja azt hinni, hogy valami sérülés van a bőrén, attól érzékeny. Az ideges érzékenységek általános termé­szete, hogy amitől a beteg izgul, az nem­ az igazi ok, hanem az csak el­takarja az igazi érzékenységet. Eszerint kell gyógyítani is. Aki nem tud aludni ha az ablaka előtt a villamos csenget az nem tiltakozhatik a villamos csenge­tése ellen, de még azzal sem segít ma­gán, ha elköltözik a lakásából. Valami zaj, ami fölkelti az ideges embert, min­d­enhol akad. Aki tehát nem tud ott aludni, ahol mások tudnak, annak az idegességét kell gyógyítani, azt az okot amiért olyan nyugtalan, hogy a kis zajok felébresztik... Ilyen az eset ak­kor is, ha valakit a zene kellemetlenül izgat. Efelől természetesen még nem kell súlyosan betegnek lenni és ha segít magán azzal, hogy elkerüli a zenét (amennyire ma el lehet kerülni!) — hát ezt is megteheti. Persze, amikor az derül ki, hogy zene híján meg más­valami izgatja, akkor nem a zene körül kell keresgélni, hanem akkor az izgulé­konyság igazi ideges, beteg állapot, amit gyógyítani kell, amíg olyan egész­séges nem lesz, hogy nem izgul akár­m­itől, ami más embert békében hagy. Nikotin. A dohányzásról kicsinyenként leszokni elméletben lehet, de a valóság­ban még egy esetet sem láttam, amikor ez sikerült. A dohányzással két dolgot lehet: a tapasztalás szerint csinálni: át­menet nélkül csökkenteni, vagy ugyan­csak átmenet nélkül abbahagyni. Egész­séges lelki életű embernek ezek közül sikerülni szokott az egyik, ha komolyan nekifog és persze, ha igazi szüksége van rá... Mert ez is számít: amikor, komolyan árt a dohányzás, akkor más erőfeszítésre tudja az embert vinni, mint amikor például csak takarékos­ságból próbálkozik. Hogy aztán az­­em­ber miért dohányzik egyáltalában, hogy mitől olyan nagy világügy a dohány­zás, az nagyon bonyolódott kérdés. Sok­kal bonyolódottabb, mint a kábító­szereké vagy a szeszes italoké, amelyek­nek a közvetlen hatása sokkal erősebb és megérteti, hogy miért keresik ezt a hatást, még ha ártalmas is. a Mi az igazság? Bemutató az Új Magyar Színházban „Előttetek van a valóság, meg az árnyéka és nem tudjátok őket meg­különböztetni egymástól" —­ mondja a kedden bemutatott Pirandello­darab egyik szereplője a többinek. Ez a mondat a háromfelvonásos parabolának — amint a színlap nevezi — az alapgondolata, éppen úgy, mint végeredményben minden egyes Pirandello-darabnak. Hiszen csodálatos állhatatossággal Piran­dello valamennyi darabjában pon­tosan ez a probléma tér vissza, hol végződik a valóság, hol kezdődik a látszat, hol van a határ a kettő kö­zött és van-e egyáltalán határ kö­zöttük. Vájjon nem a látszat-e a valóság és a valóság-e a látszat és vájjon egyáltalán helye van-e az ilyen megkülön­böztetésnek és hogy az igazság a valósággal, vagy pe­dig a látszattal azonos-e, vagy pe­dig mindkettővel, esetleg egyikkel sem. „Úgy van, ahogy vesszük" — adja meg ezekre a kérdésekre a választ az új Piran­dello-darab eredeti címe és Pirandellónak ezt a véleményét három felvonáson keresztül egy vagy két őrült igyekszik bizonyí­tani. Hogy csak egy vagy két őrült­tel van-e dolgunk, az minden egyes nézőnek a saját tetszésétől függ és éppen úgy az is, hogyha csak egy őrült van, melyik az, a vő-e, vagy az anyós. Mindkét szereplő azt tartja, hogy a másik az őrült és a másiknak az a rögeszméje, h­ogy ő, a kérdéses szereplő az őrült, tehát a másik jelenlétében úgy viselkedik, mintha valóban őrült lenne, hogy ne okozzon a másikban nagy lelki megrázkódtatást. Bizonyos vonatko­zásokban erősen emlékeztet a gon­dolat is, a darab felépítése is a „IV. Henrik"-re, de bizonyos, hogy az őrültek számának sikeres szaporí­tása sokkal több bonyodalomra és a helyzetek még tökéletesebb össze­kuszálására ad lehetőséget. Hogy a közönség azonban valamennyire ki­ismerje magát, a szerző beiktatja a darabba Lamberto Laudisi szerepét, aki nem vesz részt a cselekmény­ben. teljesen kívülálló személy és kizárólag egyetlen feladata van, hogy időnként megállítsa a dráma cselekményét és a­­ gyengébbek ked­véért" aránylag tömör szentenciák­ban közölje a színpadról a szerző véleményét és utasításokat adjon a közönségnek a most lezajlott, vagy a közeljövőben leza­jlandó színpadi cselekmények értékelésére és meg­értésére vonatkozólag. Pirandello közismerten olyan alapos ismerője a színháztechniká­nak, hogy ugyancsak közismerten már régen megengedhette magá­nak, hogy túltegye magát eme technika szabályain és így is min­dig tökéletes biztonsággal álljon a lábán. A színpad- és színházisme­retnek ez a fölényes tudása ezúttal s maradéktalanul érvényre jut, de mit ezen túl a nézőben megmarad, az vajmi kevés. Lerr feljplt­ néhány kétesért­ékű szellemes paradoxon a relativitásról, az igazság sokrétű­ségéről, nagyrészt olyan para­doxon, amelyet annál könnyebb megjegyezni, mert korábbi Piran­dello-darabokról is jól ismeri már őket az ember. A darab két főszereplője, a két­­őrült-jelölt" Perényi László és Ha­lassy Mariska. Perényi — akit eddig főleg amorozó-szerepekben látott a közönség — már maszkjával nyílt­színi tapsot váltott ki, egyébként azonban erősen túlrajzolta alakját. Örült volt olyankor is, amikor ép­eszűnek kellett volna lennie és így nem csoda, hogy amikor valóban őrültet kellett alakítania, erre már nem maradt egyéb eszköze a kiabá­lásnál és a túlságosan mozgékony gesztusoknál. Halassy Mariskának sokkal jobban sikerült a melanchó­likus elmebaj érzékeltetése. Föl­dényi László alakította az író szó­csövének a szerepét. Az esetek nagy többségében még jobban kihangsú­lyozta ennek a szerepnek a fonák­ságát azzal, hogy nem beszélt a színpadon, hanem kinyilatkoztatott az emelvényről. Hosszú idő után láttuk viszont Simonyi Máriát, neki azonban csak az expozícióban van komolyabb szerepe, később teljesen háttérbe szorul. A többi szereplőnél is lenne itt-ott még lecsiszolni való. A darabot Siklóssy Pál rendezte, a fordítás Fáy E. Béla munkája, a díszletek Bercsényi Tibortól valók MN­ÉPS­ZAVA 1943 szeptember 29. szerda (*) FINN NYELVI ÉS IRODALMI AKADÉMIA ALAKJ­L FINNORSZÁG­BAN. A finn kulturális alap javaslatot dolgozott ki a finn nemzet számára létesülő nyelvi és irodalmi akadémia megteremtésére. Az új intézmény fel­adata az lenne, hogy minden eszközzel támogassa a finn nyelv és irodalom fejlesztését. Az akadémia tagjai a finn nyelv legkiválóbb tudósai és művészei lennének, ezeket, mintegy 12 személyt meghívják majd az új akadémia tag­jaivá. A rendes tagokon kívül egy évenként kültagokat választanának, akik évenként 100.000 finn márka ösz­töndíjat kapnának, hogy mentesüljenek anyagi gondjaiktól és teljes egészében a tudományos munkásságnak szentel­hessék életüket. Az akadémia vállalná a finn nyelv szótárának elkészítését is. A költségeket a finn kulturális alap kívánja fedezni. C) FELVIDÉKI MŰVÉSZEK KIÁLLÍ­TÁSA MISKOLCON. Vasárnap nyílt m­eg a felvidéki képzőművészek gyűjte­ményes kiállítása. Kilenc felvidéki vá­ros 17 művésze szerepel a kiállításon. (*) A MAGYAR INDIVIDUÁLPSZIC­HO­LÓGIAI EGYESÜLET pénteken, szeptember 11-én este­­­1t órakor a műegyetem közgazda­sági karán (IV, Saerb ueca 23) rendezi 21", előadóestjét, amelyen dr Ndlday István egyetemi magántanár „Az altudat" címmel tart előadást. C) A „TERMÉSZETTUDOMÁNYI KÖZ­LÖNY" lespisabb száma közli dr Balogh Béla: „A természettudományi emberszemlé­let múltja és jelene" című cikkét, amely az embertan fejlődését ismerteti, különös te­kintettel az újabban kialakult, teljességi antropológiára. Megállapítja a szerző: „Né­hány évtized láz­as munkája nagy e­redmé­nyeket hozott, azonban mint mind a s­zak­tudomány, az antropológia is sok felesleges terhet cipel. Bizonyos lomtalanítással meg kellene állapítani, mi a múlté, mi a jövő fejlődés alapja." Valóban nagy lomtalaní­tásra van s­zükség az antropológiában is, ennek a has­nos munkának azonban politi­kai előfeltételei vannak. A folyóirat közli még dr flapaici fraymund: „Rovarok virág­látogatóban", (Ir Keve­­Klaint András: „A vándorgalamb", dr Harkai Ernő: „A vad­gesztenye értékesítése" című cikkét. A folyó­irat érdekes tartalmát rovatközlemén­yek egészítik ki. (*) A „BÚVAR" bőven illusztrált legújabb száma közl­i Halasy-Nagy József: ..Descar­tes értekezése a módszerről", Mészáros László: „A gumi története", Pillitz Dezső: „A színes fényképezés alapelvei", Papp Károly: „Egy kellemetlen rovar és az ellene való védekezés", Datlos László: „Egy ka­landos életű fizikus ifjúsága" (Arago), Smuk Antal: „Gólyáink és a tuniszi há­ború", Dúl Ferenc: „Háborús sebesültek csonika kezeinek művi pótlásai", Pelg Zia: „Utazás is kameruni vauk­áno­k hazájában" című cikkét. A folyóirat tartalmát rovat­közlemények egészítik ki. SZÍNHÁZI ÉS FILMKÖZLEMÉNYEK ÚJ MŰSORT mutat b­e szombaton a Ko­média, gyűjtőcíme: „Új figurák." A mulat­tató színpadi részen kívül Budapesten még nem látott külföldi artistaatrakciók szerep­lése teszi érdekessé az új revfrt és felkészült új műsorával a közönség két kedvence, Türk Berta és Fekete P­ál is. A bohózatok­ban és revüképekben a mindig népszerűbb Misoga László, Hlatky Edit, Barna Anei és Andray Béla játssza a főszerepeket. FRANCIA FILM A SCALABAN: „Csavar­gók" címmel ragyogó vígjátékot, mutat be a Scala filmszínház, Michel Simon, Meg Lemonnier és Jean Pierre Aumont főszerep­lésével. A remekbe készü­lt film­, amelyet dr Kolczonay Ervin filmválalasta hoz forga­lomba, csütörtökön kerül a közönség elé. A „KEREK FERKÓ" című filmben kerül három magyar művész neve egymás mellé. Móricz Zsigmond írta az égető magyar sors­kérdéseket tárgyaló filmet, amely azonban egy eszményien szép szerelem tükrében mutatja meg az igazi magyar asszony híva­tását. Jávor Pál játssza a film férfifőszere­pét, partnere Egri Mária, míg a többi sze­repekben a magyar színjátszás élgárdája kapott művészi feladatokat. „SZIÁMI MACSKA." A gazdagság, bő­kezűsé­g és pompás kiállítás jellemzi a Mes­ter Film le­gújabb produkcióját, a „Sziámi macska" című vígjátékot, amely a közeli napokban kerül a budapesti közönség elé. A „Sziámi macsika" címszereplője Szelecz­ky Zita. Partnerei: Hajmássy Mi­klós, Bilicsi Tivada­r, Pethes Sándor, Abonyi Géza, Erdélyi Misi, Hajmássy Lajos, Mardsáry Zoltán és Bilinszky Ibolya. A filmet Kalmár Lás­zló rendezte és zenéjét pedig De Fries Károly szerezte. ROBINZONI KALANDOK „KETTES­BEN". Néhány nap múlva a közönség elé kerül a Film Iroda legalább vígjáték­produkciója, a „Kettesben" című film, amelynek felvételeit alig néhány nappal ez­előtt fejezték be. A két főszereplő, Páger Antal és Simor Erzsi, valóságos rohinzoni kalandokat élnek át egy lakatlan szigeten. Kökény Ilona, Bánky Róbert, Daniss Jevő, vaalmint Legényes József és Kovács Károly kapott hálás szerepet még a bemutató előtt álló új magyar filmben. Éjszakai betörésekért halálos ítélet Sklavienszky Henrik 27 éves len­gyel villanyszerelő munkás — amint megírtuk — rögtönítélő bíróság elé került, mert az elsötétítés ideje alatt, több betöréses lopást követett el­ A pestvidéki törvényszék Márton Albert­ tanácsa hétfőn kezdte el tár­gyalni az ügyet és kedden délben hirdetett ítéletet. Sklavienszky be­ismerte, hogy Felsőgödön 11, Komá­romban 11, Székesfehérvárott 3, Veszprémben 3 és Szőnyben 1 be­töréses lopást követett el éjnek ide­jén. A lopott holmit Budapesten adta el a Teleki téren. Budaörsön fogták el, de előzően az őt igazol­tatni akaró csendőrökre egy bokor mögül hat lövést adott le. A­ Fegy­verszakértők és orvosszakértők je­lentése, valamint a perbeszédek el­hangzása után a bíróság Skla­vienszky Henriket halálra ítélte. A bíróság ezután kegyelmi tanáccsá alakult át. A főváros két évkönyve Két hatalmas kötet jelent meg a fő­város kiadásában, mindkettő a főváros igazgatásának és egész életének képét tárja elénk. Az egyik kötet: ,,Buda­pest székesfőváros közigazgatási évkönyve. 1912." A főváros közigazgatási életének minden ágát igazgatási szakonként fel­ölelt, bőséges illusztrációjával együtt kortörténeti okmánynak is tekinthető. A kötet előszavában Szendy polgármes­ter hangsúlyozza, hogy a munka célja­ egyrészt a tájékoztatás, másrészt az események megörökítése. Az igazgatásra a­ háború nyomta bélyegét, elsősorban a háborús kérdéseket kellett megoldania a fővárosnak, nemkülönben fenntartani Budapest nagyvárosi színvonalát és biztosítani a jövő fejlődés lehetőségeit. Hogy ez mennyire sikerült, azt a jövő kritikája lesz, hivatott, megállapítani. A másik kötet: ..Budapest székesfővá­ros statisztikai évkönyve. 1911." A ha­­talmas kötet számoszlopai a­ főváros éle­tét, főként az 1941—1940. év adataira tá­maszkodva dolgozza fel. A munkára visszatérünk. Hungária (Angol) Parkba és szórakoztató üzemeibe kedvezményes árú jegyek Parkbelépő — 36 fillér Hegyi vasút 56 fillér Szellemvonat — 56 fillér 56 fillér Vízisikló — 48 fillér Repülő — 48 fillér Elvarázsolt kastély — — 40 fillér The Whip — 40 fillér Csodacsónak SI. fillér Holdrakéta — 30 fillér Fecske — 30 fillér Láthatatlan ember — — 30 fillér Tobogán — 24 fillér Kis vasút — 24 fillér KAPHATÓK: Erzsébet körút 35. és Conti ucca 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék