Népszava, 1943. szeptember (71. évfolyam, 197–221. sz.)

1943-09-22 / 214. szám

1943 szeptember 23. csütörtök NÉPSZAVA A nap legérdekesebb híreiből RÉGI RÓMAI ORSZÁGUTAT FE­DEZTEK FEL. A „Badener Tagblatt" jelentése szerint Badenben régi római utat fedeztek fel. Az út egy része a Vindonissa—Aqua nevű régi római­­út­vonalnak. A felfedezés csatornázómun­kálatok közben történt. A munkások két csontvázat is találtak. HU­MOR — A TANKÖNYVEKBEN. A bolíviai közoktatásügyi minisztérium röviddel ezelőtt érdekes kísérletet haj­tott végre. Hivatalosan bevezették az oktatásba a humort! A tankönyvek többségét revízió alá vették abból a szempontból, hogy a „száraz" tananya­got eltávolítsák belőlük és helyette — főként a nyelvoktatásban — anek­dotákat és vicceket alkalmazzanak az olvasmányokban. Az eredmény minden várakozást felüt milt: a tanulók majd kétszer olyan gyorsan tanulták meg a leckéiket és végezték el a tananyagot, mint azelőtt. Hasonló módszert alkal­maztak a fizikában és a matematikában, itt a humoros megoldás helyett a meg­lepetést alkalmazták. Az új tankönyvek meglepő feladványokat közöltek, ezzel felkeltették a tanulók kíváncsiságát és így értek el nagyobb eredményt. ÚTJELZŐ — HALAK SZÁMÁRA. A dániai Jütland legnagyobb folyójá­b­an turbinatelepet létesítettek. Ez a berendezkedés valóságos haltemetővé vált, a halak a telep gépei közé kerülve elpusztultak. Különböző óvóintézkedé­sekkel kísérleteztek, ezek azonban nem jártak eredménnyel. Végül is elektro­mos gáttal próbálkoztak. A folyó med­rének egy bizonyos pontján elektromos á­ramvezetéket vezettek át oly módon, hogy amikor a halak ideérkeztek, áram­ütést kaptak. Az eredmény meglepő volt: a halak azonnal visszafordultak és az „útjelző" alkalmazása óta egyet­lenegy hal sem pusztult el a turbina­berendezkedés következtében. BETEG KÖNYVEK KLINIKÁJA. Am­­icsak misünk, de egész Európában hihetetlen mértékben felszökött a bib­liofil könyvek értéke. A háború pusztí­tásai­ folytán különösen a csatornamel­léki államokban sok felbecsülhetetlen értékű könyv vagy teljesen elpusztult, vagy nagy mértékben megrongálódott. Érthető, hogy a meglévő könyvritkasá­gok épségben tartása érdekében mindent elkövetnek. Svájcban alapították azt az intézményt, amely a régi könyvek meg­mentését és helyreállítását célozza. En­nek a nemes kultúrcélnak az érdekében az intézmény szolgálatába a technika legmodernebb eszközeit állították. A könyvek ugyanis nemcsak magas koruk, de sokszor élősdiek rágicsálása, nedves­ség, vagy a már említett bomba-, tűz-és oltási kár folytán és nem utolsó sor­ban nem szakszerű eltérés, illetve keze­lés miatt mennek tönkre. Az új nemzet­közi intézmény figyelme kiterjed a pa­pír, a gyártás, a kémia minden olyan ágára, amely a könyv-, okmány- és kéz- irat­gyűjtéssel kapcsolatban van. A bioló­giai szakosztályon a papír és faháncs legnagyobb ellensége, a paraziták ellen küzdenek. Ezenkívül a legmodernebb fényképészeti műterem, a világ minden betűmintájával rendelkező nyomda és a legkiválóbb szakértők által vezetett könyvkötészet egészíti ki ezt a köz­hasznú intézményt. Ha egy értékes ok­mányt akarnak az utókor számára meg­menteni, akkor azt megfelelő módon ki­nyújtják és szakértők által olyan módon renoválják, hogy még az eredeti papír­összetételt is igyekeznek a kémiai labo­ratóriumban előállítani, hogy ilyenfor­mán pótolják az idő, a természet elemei és a paraziták által okozott károkat és hiányokat. A kéziratokat megfelelő op­tikai és az egykorú írószerszám és írásra felhasznált vegyület előállítása után ja­vítják ki azok, akik régi kéziratok leg­kiválóbb szakértői. Még a nagyrészt el­pusztult kódexeket és többévszázados kéziratokat is szinte eredeti állapotának megfelelően helyre tudja állítani az új intézmény. Raktárnak alkalmas, cca 250—300 négyzetméter nagyságú helyiséget keresünk külső telken, esetleg a környé­ken köves út mellett. Ajánlato­kat a kiadóhivatalba, Conti u. 4. szám alá kérünk. MUNKÁSLAKÁSÉPÍTÉS írta : Freund, Dezső műépítész Az ismert műépítész érdekes vitacikkét közöljük azzal, hogy egyes, a miénkkel nem egyező nézeteire visszatérünk. Kéth­ly Anna a minap a munkás­lakásépítés problémájával foglalko­zott a Népszavában. Cikkét szíve diktálta s így nem gondolhatott a mellőzhetetlen realitásokra is. Igaza van mindabban, amit a lakásról, annak nagyságáról, a család szük­ségleteiről és a gyermekről ír. Nincs igaza abban, hogy a szűk, kisméretű „villamos­járóhely"-nagy­ságú lakásokért főbűnösökként a tervező építészeket okolja. „A tervezők ne pénzben, téglában, telekben, hanem emberben gondol­kozzanak!" — követeli cikkében. Nem lehet. Asszonyom! Nem le­het! Amíg egy építkezéshez pénz, tégla, telek kell és amit nem emlí­tett, hogy ahhoz közterhek is ,ja­rulnak, addig­ ezeket is csakúgy számításba kell venni, mint az embert, a családot, a gyermeket. Ha mi építészek tervezés közben kizárólag csak az emberre gondol­nánk, úgy az ember lakás nélkül maradna. Kitűnő, emberre szabott terveire v v­iszont a többi álmok­közé, a fiókba kerülnének. Fiókban heverő mégoly nagyszerű munkás­lakásálmokban pedig­ még annyira sem lehet lakni, mint a Kéthly Anna kifogásolta „villamosváró­helyek"-en. A ki­zárólagi emberben való gon­dolkodás ma megoldhatatlan prob­lém­a. A jó építész tervezés közben igyekszik összhangba hozni az embert a tégla és telek, vég­eredményben a pénz realitásá­val. A pénz, a tőke is dolgozik a maga módján, mint az ember. Sohasem altruista alapon, mint ahogy az ember sem dolgozik kizárólag alt­ruizmusból. A tőke is elvárja mun­kája eredményét, mint a dolgozó ember. Ha ezt elérni nem­ tudja, úgy pihen és erejét jobb időkre tar­togatja. Így van ez mindenütt a vi­lágon, ahol tőke van. Teljesen mind­egy, hogy kisemberek összekupor­gatott párszázpengős tőkécskéjéről, vagy pedig spekulánsok millióiról van-e szó. Amikor a tőke munkát vállal, vele kockázatot is vállal. Sohasem tudja előre, megkapja-e vállalkozása gyümölcsét. Ezért óvatos a tőke. Igyekszik „biztosra" menni, ami nem mindig sikerül. Azt is mondja Kéthly A­ina: „Az eddigi egyszoba-konyhás lakást két­három válaszfallal több helyiségre osztják és az alapterületet nagyjá­ban változatlanul hagyják." Ebben van némi igazság. Az 1914 előtti régi, békességes, boldogabb világban, amikor a telek és az építkezés olcsóbb volt, ami­kor a magyar bankok jelzálogleve­leit Párizs és Zürich szívesen vették s így évi 4,25%-os amortizációval 50 éves olcsó kölcsönt lehetett kapni, a­kkor a szobakonyhás lakás terü­lete is sokkal nagyobb volt. Nem kellett a telket annyira kiuzsorázni, mert az olcsóbb telek, építkezés és olcsó idegen pénz a saját befekte­tett kisebb tőkének is biztosította a jó kamatozását. Amint a háború után elmarad­tak az amortizációs kölcsönök, amint drágult a telek és az építkezés, fokozatosan zsugoro­dott a lakás alapterülete. Két lehetőség volt. Meghagyni a régi alapterületet és emelni a lak­bért, amit az akkori kereseti vi­szonyok mellett a munkás nem bírt el, vagy csökkenteni a beépí­tett lakásterületet és meghagyni a lakbéreket. Az építkezés drágulása és a ki­alakult fix lakbérek csak úgy vol­tak egyensúlyban tarthatók, hogy amilyen mértékben drágult az építkezés, ugyanolyan mértékben csökkent a lakásterület. Ez az oka annak, amit Kéthly Anna mond, hogy a lakást 2—3 fal­lal több helyiségre osztják. Így például a 30 m5 területű szobából csináltak egy 20 és egy 10 m2 terü­letű szobát, vagyis egyszobásból kétszobásat, amelyért a fentebbi egyensúlynak megfelelően már a kétszobás lakásnak megfelelő ma­gasabb bért lehetett kérni. A garszónlakástípussal szemben Kéthly Anna szerint -ellenszenv­vel viseltetik mindenki". Tapasz­talataim nem ezt bizonyítják. A garszónlakás kitűnő típus, ha jól tervezik, ha megvan benne mindaz a kényelem, amely a l '' á­hoz kell és fel van szerelve mind­azzal, ami a lakást otthonossá teszi. Így megépített garszónlakás ki­válóan tölti be azt a szerepet, amelyre hivatott, hogy meleg ott­hona legyen egyedülálló a garszón - embereknek. Sokgyermekes csa­ládnak a garszónlakás már neve szerint sem felel meg. A mai világ­ban, amikor a nők is ugyanolyan erősen dolgoznak mint a férfiak, a garszónlakás számukra valóságos áldás. Enélkü­l albérleti szobára, vagy ami százszorosan rosszabb, ágyrajárásra kényszerülnének. Ál­dás dolgozó jegyespárok számára is, mert kevés bútorral, tehát kis költséggel lehet benne fészket rakni. Gyermektelen házastársak — fiatalok, öregek — mind megelége­dettek, ha jól megépített garszón­lakásban lakhatnak. A garszónlakástípust tervező épí­tészek nem jókedvükben találták ki. A Kéthly által is dicsért közös udvarok rendszere tenyésztette ki. Oldalszárnyak ma már nem­ építhe­tők, csak az utcai front építhető be. A régi körülépített udvarok rendszere tette lehetővé, hogy a szélső uccai lakások mellékhelyisé­geit az oldalszárnyakban helyezzük el. Ez a lehetőség megszűnt. A háromtraktusos épület udvari ré­szén kell elhelyezni a lépcsőházat, a felvonót, a lakásbejárókat és így a konyhák részére alig marad hely, ezért azokat gyakran az utca felé kell elhelyezni, ami nem kívánatos. Tehát nem az „emberben való nem gondolkodás", hanem az újabb beépítési mód, a moder­nizált építésügyi szabályok, vagyis kényszerűség szülte a garszónlakásokat. A sokgyermekes munkáscsaládok lakáskérdése, mindig kedvenc té­mám volt. Évtizedek óta hirdetem, hogy sokgyermekes családnak a szobakonyhás lakás nem való. Lehe­tetlen, hogy a szülők, a leány- és fiúgyermekek egy szobában hátra­ nak. Még kevésbé lehetséges, hogy a főzésre szánt konyha éjjeli mene­dékhely legyen és abban férgek tenyésztődhessenek. Emberhez mél­tatlan, lehetetlen helyzet, hogy a szüléstől a halálig minden élet­fiziológiai megnyilvánulás az egy szobában háló család szeme láttára, mint mozivásznon, filmszerűen pe­regjen le. Ez az elgondolás késztetett egy olyan munkáslakástípus tervezé­sére, amely sok férőhellyel, de kis alapterületen és olcsón legyen meg­építhető. 1937-ben a Népszava karácsonyi számában tettem közzé a háló­kar­zatos lakótípusomat, amelyben külön hálóhelye van a szülőknek és kü­lön hálóhelyeik vannak a különnemű gyermekeknek. Hogy természetben is bemutassam, a rá­következő tavaszi Nemzetközi Vá­sáron fölépítettem téglából, csem­pézve, cseréppel fedve, fürdő­szoba­ stb. ,berendezéssel fölszerelve és bebútorozva egy valóságos há­zat, hogy annak lakályosságát, min­den előnyét és intim hatását min­denki a maga valóságában tapasz­talhassa. Volt benne előszoba, konyha, fürdőszoba, W. C., kamra, fáskamra, ebédlő, hálófülke a szü­lők és két hálókarzat a külön­nemű gyermekek részére, továbbá, három darab falba épített ruha­szekrény. A lakás hasznos területe 65 m­ volt és egy ilyen házat telje­sen készen 5000 pengőért fel­ lehe­tett építeni, amire volt szerződéses vállalkozó is. Sikere nagy volt. Tízezrek nézték és dicsérték és mégsem akadt sen­ki, sem közület, sem vállalat, sem egyén, aki, hacsak kísérletképpen is, egyetlen ilyen házat is rendelt volna. Ennek ellenére továbbra is ked­venc témám a jó munkáslakás épí­tésének problémája. Ezután is foglalkozom ezzel a kedvenc témámmal, úgy, amint azt Kéthly Anna kívánja. Bátorsággal és fantáziával a háború utáni időkre is gondolva. Sirály-kiadó Szeptember 27-én jelenik meg­ 1848 A szabadságharc története levelekben, ahogy a kortársak látták összegyűjtötte és előszóval ellátta Deák Imre 432 oldalas album­alak, békebeli kiállítás, fehér papíron. Szabadságküzdelmünk ilyen időszerűbb könyv nem is jelenhetett volna meg. Nincs izgal­masabb olvasmány, mint ezek a hihetetlen fáradsággal és gondossággal felkutatott le­velek, amelyekben a sza­badsápharc minden szereplője úgy mondja el a dolgokat, ahog­y látta és nem úgy, ah­ogy később a történet­írók megírtá­k. Az olva­só valósággal átéli az eseményeket. A féltve őrzött és m­ost nap-Világra került levelek döbb­enetes erővel világítanak rá a 48-as nagy időkre. EISfizetési Ara II, megjelenés után IT­P Megrendelőszelvény.* • Népszava kiadóhivatala, VIII, Conti u. 4.­­ Népszava-könyvkereskedés, VII, Erzsébet körút 33. Megrendelem Deák Imre 1848 című könyvét kedvezményes előfizetési áron szeptember 27-ig 15.— pengőért. • Ellenértéket egyidejűleg beküldtem. • Felét egyidejűleg beküldtem, felét meg­jelenéskor fizetem. Név (olvasható aláírás): Foglalkozás: Pontos laikcím. • A meg nem felelő törlendő. 7. oldal

Next