Népszava, 1943. szeptember (71. évfolyam, 197–221. sz.)
1943-09-22 / 214. szám
1943 szeptember 23. csütörtök NÉPSZAVA A nap legérdekesebb híreiből RÉGI RÓMAI ORSZÁGUTAT FEDEZTEK FEL. A „Badener Tagblatt" jelentése szerint Badenben régi római utat fedeztek fel. Az út egy része a Vindonissa—Aqua nevű régi rómaiútvonalnak. A felfedezés csatornázómunkálatok közben történt. A munkások két csontvázat is találtak. HUMOR — A TANKÖNYVEKBEN. A bolíviai közoktatásügyi minisztérium röviddel ezelőtt érdekes kísérletet hajtott végre. Hivatalosan bevezették az oktatásba a humort! A tankönyvek többségét revízió alá vették abból a szempontból, hogy a „száraz" tananyagot eltávolítsák belőlük és helyette — főként a nyelvoktatásban — anekdotákat és vicceket alkalmazzanak az olvasmányokban. Az eredmény minden várakozást felüt milt: a tanulók majd kétszer olyan gyorsan tanulták meg a leckéiket és végezték el a tananyagot, mint azelőtt. Hasonló módszert alkalmaztak a fizikában és a matematikában, itt a humoros megoldás helyett a meglepetést alkalmazták. Az új tankönyvek meglepő feladványokat közöltek, ezzel felkeltették a tanulók kíváncsiságát és így értek el nagyobb eredményt. ÚTJELZŐ — HALAK SZÁMÁRA. A dániai Jütland legnagyobb folyójában turbinatelepet létesítettek. Ez a berendezkedés valóságos haltemetővé vált, a halak a telep gépei közé kerülve elpusztultak. Különböző óvóintézkedésekkel kísérleteztek, ezek azonban nem jártak eredménnyel. Végül is elektromos gáttal próbálkoztak. A folyó medrének egy bizonyos pontján elektromos áramvezetéket vezettek át oly módon, hogy amikor a halak ideérkeztek, áramütést kaptak. Az eredmény meglepő volt: a halak azonnal visszafordultak és az „útjelző" alkalmazása óta egyetlenegy hal sem pusztult el a turbinaberendezkedés következtében. BETEG KÖNYVEK KLINIKÁJA. Amicsak misünk, de egész Európában hihetetlen mértékben felszökött a bibliofil könyvek értéke. A háború pusztításai folytán különösen a csatornamelléki államokban sok felbecsülhetetlen értékű könyv vagy teljesen elpusztult, vagy nagy mértékben megrongálódott. Érthető, hogy a meglévő könyvritkaságok épségben tartása érdekében mindent elkövetnek. Svájcban alapították azt az intézményt, amely a régi könyvek megmentését és helyreállítását célozza. Ennek a nemes kultúrcélnak az érdekében az intézmény szolgálatába a technika legmodernebb eszközeit állították. A könyvek ugyanis nemcsak magas koruk, de sokszor élősdiek rágicsálása, nedvesség, vagy a már említett bomba-, tűz-és oltási kár folytán és nem utolsó sorban nem szakszerű eltérés, illetve kezelés miatt mennek tönkre. Az új nemzetközi intézmény figyelme kiterjed a papír, a gyártás, a kémia minden olyan ágára, amely a könyv-, okmány- és kéz- iratgyűjtéssel kapcsolatban van. A biológiai szakosztályon a papír és faháncs legnagyobb ellensége, a paraziták ellen küzdenek. Ezenkívül a legmodernebb fényképészeti műterem, a világ minden betűmintájával rendelkező nyomda és a legkiválóbb szakértők által vezetett könyvkötészet egészíti ki ezt a közhasznú intézményt. Ha egy értékes okmányt akarnak az utókor számára megmenteni, akkor azt megfelelő módon kinyújtják és szakértők által olyan módon renoválják, hogy még az eredeti papírösszetételt is igyekeznek a kémiai laboratóriumban előállítani, hogy ilyenformán pótolják az idő, a természet elemei és a paraziták által okozott károkat és hiányokat. A kéziratokat megfelelő optikai és az egykorú írószerszám és írásra felhasznált vegyület előállítása után javítják ki azok, akik régi kéziratok legkiválóbb szakértői. Még a nagyrészt elpusztult kódexeket és többévszázados kéziratokat is szinte eredeti állapotának megfelelően helyre tudja állítani az új intézmény. Raktárnak alkalmas, cca 250—300 négyzetméter nagyságú helyiséget keresünk külső telken, esetleg a környéken köves út mellett. Ajánlatokat a kiadóhivatalba, Conti u. 4. szám alá kérünk. MUNKÁSLAKÁSÉPÍTÉS írta : Freund, Dezső műépítész Az ismert műépítész érdekes vitacikkét közöljük azzal, hogy egyes, a miénkkel nem egyező nézeteire visszatérünk. Kéthly Anna a minap a munkáslakásépítés problémájával foglalkozott a Népszavában. Cikkét szíve diktálta s így nem gondolhatott a mellőzhetetlen realitásokra is. Igaza van mindabban, amit a lakásról, annak nagyságáról, a család szükségleteiről és a gyermekről ír. Nincs igaza abban, hogy a szűk, kisméretű „villamosjáróhely"-nagyságú lakásokért főbűnösökként a tervező építészeket okolja. „A tervezők ne pénzben, téglában, telekben, hanem emberben gondolkozzanak!" — követeli cikkében. Nem lehet. Asszonyom! Nem lehet! Amíg egy építkezéshez pénz, tégla, telek kell és amit nem említett, hogy ahhoz közterhek is ,jarulnak, addig ezeket is csakúgy számításba kell venni, mint az embert, a családot, a gyermeket. Ha mi építészek tervezés közben kizárólag csak az emberre gondolnánk, úgy az ember lakás nélkül maradna. Kitűnő, emberre szabott terveire v viszont a többi álmokközé, a fiókba kerülnének. Fiókban heverő mégoly nagyszerű munkáslakásálmokban pedig még annyira sem lehet lakni, mint a Kéthly Anna kifogásolta „villamosváróhelyek"-en. A kizárólagi emberben való gondolkodás ma megoldhatatlan probléma. A jó építész tervezés közben igyekszik összhangba hozni az embert a tégla és telek, végeredményben a pénz realitásával. A pénz, a tőke is dolgozik a maga módján, mint az ember. Sohasem altruista alapon, mint ahogy az ember sem dolgozik kizárólag altruizmusból. A tőke is elvárja munkája eredményét, mint a dolgozó ember. Ha ezt elérni nem tudja, úgy pihen és erejét jobb időkre tartogatja. Így van ez mindenütt a világon, ahol tőke van. Teljesen mindegy, hogy kisemberek összekuporgatott párszázpengős tőkécskéjéről, vagy pedig spekulánsok millióiról van-e szó. Amikor a tőke munkát vállal, vele kockázatot is vállal. Sohasem tudja előre, megkapja-e vállalkozása gyümölcsét. Ezért óvatos a tőke. Igyekszik „biztosra" menni, ami nem mindig sikerül. Azt is mondja Kéthly Aina: „Az eddigi egyszoba-konyhás lakást kéthárom válaszfallal több helyiségre osztják és az alapterületet nagyjában változatlanul hagyják." Ebben van némi igazság. Az 1914 előtti régi, békességes, boldogabb világban, amikor a telek és az építkezés olcsóbb volt, amikor a magyar bankok jelzálogleveleit Párizs és Zürich szívesen vették s így évi 4,25%-os amortizációval 50 éves olcsó kölcsönt lehetett kapni, akkor a szobakonyhás lakás területe is sokkal nagyobb volt. Nem kellett a telket annyira kiuzsorázni, mert az olcsóbb telek, építkezés és olcsó idegen pénz a saját befektetett kisebb tőkének is biztosította a jó kamatozását. Amint a háború után elmaradtak az amortizációs kölcsönök, amint drágult a telek és az építkezés, fokozatosan zsugorodott a lakás alapterülete. Két lehetőség volt. Meghagyni a régi alapterületet és emelni a lakbért, amit az akkori kereseti viszonyok mellett a munkás nem bírt el, vagy csökkenteni a beépített lakásterületet és meghagyni a lakbéreket. Az építkezés drágulása és a kialakult fix lakbérek csak úgy voltak egyensúlyban tarthatók, hogy amilyen mértékben drágult az építkezés, ugyanolyan mértékben csökkent a lakásterület. Ez az oka annak, amit Kéthly Anna mond, hogy a lakást 2—3 fallal több helyiségre osztják. Így például a 30 m5 területű szobából csináltak egy 20 és egy 10 m2 területű szobát, vagyis egyszobásból kétszobásat, amelyért a fentebbi egyensúlynak megfelelően már a kétszobás lakásnak megfelelő magasabb bért lehetett kérni. A garszónlakástípussal szemben Kéthly Anna szerint -ellenszenvvel viseltetik mindenki". Tapasztalataim nem ezt bizonyítják. A garszónlakás kitűnő típus, ha jól tervezik, ha megvan benne mindaz a kényelem, amely a l '' ához kell és fel van szerelve mindazzal, ami a lakást otthonossá teszi. Így megépített garszónlakás kiválóan tölti be azt a szerepet, amelyre hivatott, hogy meleg otthona legyen egyedülálló a garszón - embereknek. Sokgyermekes családnak a garszónlakás már neve szerint sem felel meg. A mai világban, amikor a nők is ugyanolyan erősen dolgoznak mint a férfiak, a garszónlakás számukra valóságos áldás. Enélkül albérleti szobára, vagy ami százszorosan rosszabb, ágyrajárásra kényszerülnének. Áldás dolgozó jegyespárok számára is, mert kevés bútorral, tehát kis költséggel lehet benne fészket rakni. Gyermektelen házastársak — fiatalok, öregek — mind megelégedettek, ha jól megépített garszónlakásban lakhatnak. A garszónlakástípust tervező építészek nem jókedvükben találták ki. A Kéthly által is dicsért közös udvarok rendszere tenyésztette ki. Oldalszárnyak ma már nem építhetők, csak az utcai front építhető be. A régi körülépített udvarok rendszere tette lehetővé, hogy a szélső uccai lakások mellékhelyiségeit az oldalszárnyakban helyezzük el. Ez a lehetőség megszűnt. A háromtraktusos épület udvari részén kell elhelyezni a lépcsőházat, a felvonót, a lakásbejárókat és így a konyhák részére alig marad hely, ezért azokat gyakran az utca felé kell elhelyezni, ami nem kívánatos. Tehát nem az „emberben való nem gondolkodás", hanem az újabb beépítési mód, a modernizált építésügyi szabályok, vagyis kényszerűség szülte a garszónlakásokat. A sokgyermekes munkáscsaládok lakáskérdése, mindig kedvenc témám volt. Évtizedek óta hirdetem, hogy sokgyermekes családnak a szobakonyhás lakás nem való. Lehetetlen, hogy a szülők, a leány- és fiúgyermekek egy szobában hátra nak. Még kevésbé lehetséges, hogy a főzésre szánt konyha éjjeli menedékhely legyen és abban férgek tenyésztődhessenek. Emberhez méltatlan, lehetetlen helyzet, hogy a szüléstől a halálig minden életfiziológiai megnyilvánulás az egy szobában háló család szeme láttára, mint mozivásznon, filmszerűen peregjen le. Ez az elgondolás késztetett egy olyan munkáslakástípus tervezésére, amely sok férőhellyel, de kis alapterületen és olcsón legyen megépíthető. 1937-ben a Népszava karácsonyi számában tettem közzé a hálókarzatos lakótípusomat, amelyben külön hálóhelye van a szülőknek és külön hálóhelyeik vannak a különnemű gyermekeknek. Hogy természetben is bemutassam, a rákövetkező tavaszi Nemzetközi Vásáron fölépítettem téglából, csempézve, cseréppel fedve, fürdőszoba stb. ,berendezéssel fölszerelve és bebútorozva egy valóságos házat, hogy annak lakályosságát, minden előnyét és intim hatását mindenki a maga valóságában tapasztalhassa. Volt benne előszoba, konyha, fürdőszoba, W. C., kamra, fáskamra, ebédlő, hálófülke a szülők és két hálókarzat a különnemű gyermekek részére, továbbá, három darab falba épített ruhaszekrény. A lakás hasznos területe 65 m volt és egy ilyen házat teljesen készen 5000 pengőért fel lehetett építeni, amire volt szerződéses vállalkozó is. Sikere nagy volt. Tízezrek nézték és dicsérték és mégsem akadt senki, sem közület, sem vállalat, sem egyén, aki, hacsak kísérletképpen is, egyetlen ilyen házat is rendelt volna. Ennek ellenére továbbra is kedvenc témám a jó munkáslakás építésének problémája. Ezután is foglalkozom ezzel a kedvenc témámmal, úgy, amint azt Kéthly Anna kívánja. Bátorsággal és fantáziával a háború utáni időkre is gondolva. Sirály-kiadó Szeptember 27-én jelenik meg 1848 A szabadságharc története levelekben, ahogy a kortársak látták összegyűjtötte és előszóval ellátta Deák Imre 432 oldalas albumalak, békebeli kiállítás, fehér papíron. Szabadságküzdelmünk ilyen időszerűbb könyv nem is jelenhetett volna meg. Nincs izgalmasabb olvasmány, mint ezek a hihetetlen fáradsággal és gondossággal felkutatott levelek, amelyekben a szabadsápharc minden szereplője úgy mondja el a dolgokat, ahogy látta és nem úgy, ahogy később a történetírók megírták. Az olvasó valósággal átéli az eseményeket. A féltve őrzött és most nap-Világra került levelek döbbenetes erővel világítanak rá a 48-as nagy időkre. EISfizetési Ara II, megjelenés után ITP Megrendelőszelvény.* • Népszava kiadóhivatala, VIII, Conti u. 4. Népszava-könyvkereskedés, VII, Erzsébet körút 33. Megrendelem Deák Imre 1848 című könyvét kedvezményes előfizetési áron szeptember 27-ig 15.— pengőért. • Ellenértéket egyidejűleg beküldtem. • Felét egyidejűleg beküldtem, felét megjelenéskor fizetem. Név (olvasható aláírás): Foglalkozás: Pontos laikcím. • A meg nem felelő törlendő. 7. oldal