Népszava, 1943. október (71. évfolyam, 222–247. sz.)
1943-10-03 / 224. szám
8. oldal KISGAZDÁLKODÓK TANÁCSADÓJA Vetőmagcsávázás — Válasz N. M.-nénak, Magyarbánhegyes — Helyesen teszi, hogy a vetőmag csáva zárét nem mulasztja el most sem, amikor nagy nehézségbe ütközik az eddig használt rézgálic beszerzése. Bár minden gazdálkodó tisztában volna a csávázás jelentőségével, akkor nem mulasztaná azt el s nem szorítkoznának csupán a búza büdös, vagy kétiszögje elleni védekezésre a csávázással. Mert tudvalevően más ellenségek is vannak. Ilyenek: az árpa fedett porüszögje, a zab fedett és cimpasz porüszögje, az árpa levélcsikoltsága és foltossága és végül a gabonák hópenésze. A felsorolt gombabetegségek elleni csak vegyi szerekkel védekezhetünk sikeresen. A csávázáshoz ezelőtt rézgálicot használtunk. Most azonban lehetetlen erre a célra rézgálicot kapni, mert ami kevés van, azt a szőlősgazdák részére adagolják. Van azonban más, hivatalosan engedélyezett csávázószer, mint például az Abavit, amely — feltéve, ha a csávázást kellő hozzáértéssel, gondossággal és az előírásoknak megfelelően végezzük el — épúgy megteszi a hatást, mint a rézgálic. Hiszen szakemberek kipróbálták azt, még mielőtt forgalomba hozták volna, leginkább ajánlható a nedves csávázás. Az eljárást fölöslegesnek tartjuk leírni, hiszen ezt minden gazda ismeri, aki vetőmagját csávázni szokta. Egyébként pedig a vegyiszergyár minden csomagot ellát használati utasítással. Csak azt kell még tudni, hogy minden méter mázsa vetőmaghoz 20 deka Abavit csávázószert használunk. Az Abavit fogyasztói ára nyolc pengő és néhány fillér kilogrammonként. Legcélszerűbb, ha több gazda egymással szövetkezve szerzi be a szükséges csávázószereket. Lenyálkázás. Szüretelésnél a romlott szőlőfürtöket okvetlen külön kell válogatni az egészséges fürtöktől. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a romlottakat atrágyadombra hányjuk. A rothadt, penészes fürtöket is kisajtolhatjuk, hogy mustot nyerjünk belőle, de ezt a mustot le kell nyálkázni a következő módon: A megtöltendő hordóban égessünk el annyi ként, amennyit csak a hordó bevesz, azután töltsük meg félig musttal, majd ismét erősen rákénezünk s egészen feltöltjük meghatározott mennyiségű kénsav tartalom biztosítása céljából. Szoktak a mustba kénessavfejlesztő kálium metabiszulflt labdacsokat adagolni s így a nagy kénessavtartalom megbénítja az élesztősejtek működését, a csendesen álló mustban levő tisztátalan anyagok, nyálkák, penészek leülepednek s egykétnapi állás után a megtisztult mustot lefejtjük üledékéről. Az erjedést gátló kénessavat pedig úgy távolítjuk el a mustból, hogy a mustot bőséges levegőztetés, szellőztetés közben lefejtjük. (Az említett szellőztetést úgy végezzük, hogy a mustot lapáttal vagy nyírfaseprővel korbácsoljuk.) Lefejtés után a már erjedésben levő mustból hozzáöntünk egy-két liternyit s így ez a lefejtett must is hamarosan erjedésnek indul. Amint látjuk, ez a lenyálkázásnak nevezett eljárás igen egyszerű dolog. Megéri a fáradságot, mert a rothadt, penészes szőlőből is jó bort nyerhetünk vele. A gyenge spárgatököket — tehát amelyeknek a kiülső héja még nem kemény — az őszi korai fagyok előtt le kell szedni. Ha ezeket mésztejjel bemeszeljük, fagymentes helyen szalmára rakva télire eltesszük, akár újévig eltarthatjuk. Megjegyezzük azonban, hogy emberi étkezésre nemcsak az indatlan spárgátok alkalmas, hanem a zöldszínű takarmánytök, valamint a feketemagú, úgynevezett istengyalulta tök is. Ezeket a már leírt eljárással szintén eltarthatjuk télire. •A fokhagyma minden tekintetben jól kibírja a telet, ezért aki korai hagymát akar a saját kertjében termelni, az már most, október hónap első felében elduggatja az egészséges fokhagymagerezdeket. Az elkészített ágyasokba 25 cm sor-és 15 cm lőtávolságra duggatjuk el a gerezdekre szétszedett fokhagymát. NÉPSZAVA MWMBBUnaW— !!943 október 8. vasárnap yilu nesze t * Dvú &aLe m &iLdfrtti ííiy, Bevezető egy kiállításhoz Rövidesen megnyílik a magyar művészet egyik számkivetettjének a kiállítása. A két éve elhalt Vajda Lajos képeiből rendeznek kiállítást a hű barátok, a megértő mecénások segítségével. A hozzáértő a kiállításra szánt képeket abból a hatalmas anyagból válogatja ki, amelyet Vajda Lajos hátrahagyott és valljuk be, nem lesz könnyű dolga a válogatónak, de a közönségnek sem. Tizenegy év anyagából kell kiválasztani negyven képet, mégpedig úgy, hogy minden stílus korszaka képviselve legyen. Rögtön tegyük hozzá, hogy minden periódusa „absztrakt", „elvont", tehát a közönség őszinte elmélyülését kívánja ... De ne vágjunk a kiállítás elé,_ az majd sok mindent igazol és bizonyít: a halott művész tudását és művészetének nagyságát . Ennek az írásnak más a célja. Megint arról van szó, hogy a művész, akinek forradalmi különvéleménye van, a divat mű pártolói felől nyugodtan éhen halhat és a nyomorúságon kívül kizárólag a határtalan közöny az osztályrésze. Ezt a mondatot átlag tízévenként írja le a művészet krónikása. És soha nem kell szégyenkeznie, hogy közhelyet írt le. E sorok írója végigkísérhette Vajda Lajost nehéz életútján. A sikertelenség időrendi sorrendjét szeretném vázolni attól az időponttól kezdve, hogy Vajda hazajött Párizsból. (Nem lesz nehéz dolírom.) 1931 őszétől 1941 őszén bekövetkező haláláig, két műtermi kiállításától eltekintve, nem állított ki sehol sem, ha csak egy kis egyesület karitatív jellegű kiállítást nem iktatunk be, ahol az egyik kiállítás rendezője magából kikelve a következő vadnyugati fenyegetést hallatta: „Ha ez a kép itt marad, lelövöm!" Ne csodálkozz, kedves olvasó! A félelem az igazi művészettől még ennél is gorombább védekezésre készteti azokat, akik a haladó művészetben látják legnagyobb ellenfelüket. Tehát hét év alatt egyetlen egyesület sem állította ki képeit és nem érdektelen a visszautasítás magyarázata sem. Az egyetlen ,modern" egyesületünk úgy vélte, hogy „nem illik az együttesbe". Életében Vajda Lajos képet nem adott el. Ez érthető is, hiszen az a kép, amelyik nem ábrázol üde csendéletet, szép vidéket és jó nőket, az nem kell az embereknek. De különösen az nem kell, ami „semmit sem ábrázol" s ha ábrázol is valamit, az nagyon nyugtalanító. Jól tudjuk, Ady költészete, Bartók zenéje is nyugtalanító, ugyancsak Derkovits rajzai, metszetei is azok voltak. Mi, akik legszűkebb környezetéhez tartoztunk, nem szorgalmaztuk a kiállítást, tudva azt, hogy kell egy bizonyos érési idő és hogy az a művészet, melyet igazsága tesz jogosulttá, idővel megteremti magának a nyilvánosságot. Nem is csalódtunk. Lassan kezdtek jelentkezni azok, akik képeik között szívesen láttak volna egy egy Vajda-képet, majd azok, akik még többet szerettek volna és lehetőleg ingyen, Gulácsy és Derkovits esete ismétlődhetett volna, rajzaikat haláluk után kilószámra vásárolták fel potom áron a „gyűjtők". .. Pár napja a kiállítóhelyiség művészeti vezetőjével beszélgettem. Nem tudta, hogy tudok Vajda Lajosról. „Most lesz a Vajda-kiállítás" — mondta s szavaiban éreztem hogy nagy tisztelet van benne az ismeretlen művész felé. Úgy látszik, nem kell sokáig várni, hogy „elismerjenek" egy tényleg nagy művészt — halála után pár évvel... Bent. Kétszázadszor adta elő az Operaház pénteken este Erkel Ferenc „Bánk bán"-ját. Ezt az 59 év alatt — 1884 szeptember 17-től — elért kétszázas sorozatot azonban 108 előadás előzte meg még a volt Nemzeti Színházban, ahol 1861 március 9-én mutatták be. A magyar operairodalomnak ez az ékessége tehát már összesen háromszáznál jóval több budapesti előadásra tekinthet vissza, mert húsznál többször került színre a Városi Színházlap, de elhangzott még a Várszínházban is. Valóban: a magyar operairodalom ékességének nevezhetjük a „Bánk bán"-t. Tagadhatatlan, hogy az estét betöltő művek között még mindig a legjobb magyar opera! Biztos kézzel felépített és minden ízében kitöltött eleven műalkotás ez. Sehol sem hat kísérletszerűen, noha a magyar operának Erkel előtt csak elenyészően csekély előzményei voltak s ilyen mű megteremtése még eléggé kísérletszámba ment. Erkel biztos ösztöne, biztos rátapintása még ma is csodálatraméltó. Későbbi szerzők többet töprengtek, irányzatosabb elméleti rendszerek szerint alkottak, de talán éppen ezért kísérletszerűbb és befejezetlenebb eredményeket is értek el. Fordított viszonyban ők voltak az igazán elindulók a rögtön beérkezett Erkel Ferenc után. Ferencsik János karmester vezénylete alatt simán pergett le az Operaház jubiláris előadása. A címszerepben dr Palló Imre, a többi főszerepben Osváth Júlia, Tutsek Piroska, Hámory Imre, Fodor János, Keréh Endre és Udvardy Tibor lépett fel. J. S. (*) KODÁLY ZOLTÁNT A KOLOZSVÁRI EGYETEM TISZTELETBELI DOKTORÁVÁ AVATJA. A kormányzó a közoktatásügyi miniszter előterjesztésére megengedte, hogy a kolozsvári tudományegyetem Kodály Zoltán zeneművészeti főiskolai rendes tanárt a magyar zeneköltészet és a magyar népkutatás terén szerzett érdemeiért a bölcseleti tudományok tiszteletbeli doktorává avassa és részére a tiszteletbeli doktori oklevelet kiszolgáltassa. Lenni vagy nem lenni! Kilassaikos monológ-est a Zeneankadémián október 10-én este 7 órakor. Felilépnek: Dajka, Gobbi, Mészáros Áigi, Sennyei, Szél, Ilonka, Apáthy, Lehotay, Major, Ungváry, Várkonyi. Konferál: Gobbi Hilidei. Rendezi: Szinházis Magazin hangversenyiroda. Jegyek a jegyirodáikban. C) DEBUSSY „PELLÉAS ÉS MILLISANDE"-JÁNAK ÚJ MAGYAR SZÖVEGFORDÍTÁSA EL.KÉSZÜLT. A francia mesterművet 1925 november 26-án mutatta be az Operaház s mindössze ötször adta elő! . .. Első fordítója Várady Sándor volt, aki még kissé könnyűvállról vette Maeterlinck hangulatos szövegének magyar nyelvre való átültetését. Azóta lényegesen fokozódtak e fordítások stílusával és hangzatosságával szemben emelt igények. Az új fordítást Keresztury Dezső készítette. Most készült el munkájával s a komoly esztétáról feltehető, hogy szem előtt tartotta az e téren egyaránt súlyos és jogos követelményeket. A jó szövegfordítás ugyanis önálló műértékkel rendelkezzék, de emellett híven ragaszkodjék az eredeti énekszólamokhoz, mégpedig úgy, hogy lejtésüket összeegyeztetni tudja a helyes magyar szólejtéssel. J. S. (•) BARTÓK BÉLA ÚJ HEGEDŰVERSENYMŰVE december 3-án • kerül először nyilvános előadásra Budapesten. Szervánszky Péter hegedűművész játssza Ferencsik János karmester vezényletével és a Székesfővárosi Zenekar kíséretével. (•) MEGNYÍLT AZ ÚJVIDÉKI KÖZKÖNYVTÁR. Újvidéken pénteken délelőtt nagy érdeklődés mellett nyitották meg a városi közkönyvtárat a városi takarékpénztár I. emeletén berendezett helyiségekben. A könyvtár egyelőre 3000 darab könyvből áll, de ezt a számot két év alatt 10.000-re akarják felemelni. vasárnap délelőtt 11 órakor előadás az Új Magyar Színházban. Színre kerül Pirandello, az igazság? Parabola 3 felvonásban. A helyszínelt jegy még kapható! Az „Ország" fenntartja, hogy „Possonyi jobb, mint ez a Shaw" A múltkoriban kioktattuk az „Ország" című hetilapot arról, hogy szemmértékhiány következtében hibázott, amikor balsikerrel összehasonlítani próbálta Shawot és Possonyi Lászlót. Világosan, megírtuk a véleményünket, hogy a színjáték értéke nem a főszereplő magánéletének formáitól függ. Sajjnálatos módon az „Ország" című hetilap még mindig ragaszkodik baklövéséhez és nem hallgat a józan érvekre. Értelmetlen dolog volna folytatni ezt a vitát, mindössze két dologra kívánjuk felhívni a hetilap és az érdekelt hírlapíró figyelmét. Egyik az, hogy éppen néhány nappal ezelőtt magyarázta meg nagyon értelmesen a cikkíróhoz igen közel álló főszerkesztő, Tóth László, hogy mit jelent, ha az újságíró nem írja alá a cikkét: ezt a ,,Nemzeti Ujság"-ban megjelent fejtegetést figyelmébe ajánljuk Sarid Bélának, az „Úr Nemzedék" és „Ország" munkatársáénak — jól teszi ugyanis az újságíró, ha nemcsak ír, de olvas is. A másik észrevételünk pedig az, hogy Tartuffe-t nem nagyon lehetne vörös ruhában játszatni, mint a cikkíró ajánlja, mert hiszen nem véletlen az, hogy a képmutatás moliérei szobrát öt hagyományos fekete öltözetben szokták színpadra állítani. Marnitz-rendezés sörtől az Óceánig ADY-EST OKTÓBER 9 /27-kor a Zeneakadémián. Közr.: Hivéghy Valéria, Lukács Margit, Medgyaszay Vilma, Miklós Livia, Nagykovácsi Ilona, Szörényi Éva, Török Gizella, Ákom Lajos, Baló Elemér, Kántor Béla, Lendvay Andor, Mester György, Polgár Tibor, Szabó Sándor, Ujlaky László. Jegyek Marnitznál, József körút 37, tel. 134-028 és a Zeneakadémián. (X) Rózsavölgyi-hangversenyek: Waldbauer Vonósnégyes 5 estjére bérletek 50.— P-től 15.— P-ig. I. est október 28. Műsorom: Mozart: Divertimento 2 kürttel. Brahms: B-dúr négyes. Veress: I. vonósnégyes. Zenekari bérlet: Ve. Komor. Ivötr.: Zathureczky, Böszörményi Nagy, Janigro, Rács Aladár, Waldbauerék stb. Bérletek 78 P-től 15 P-ig. Quó