Népszava, 1943. október (71. évfolyam, 222–247. sz.)

1943-10-19 / 236. szám

6. oldal NÉPSZAVA 1943 október 17. vasárnapi JHntrészét dalizm­a a d a m a­­t íj Köd Az Új Magyar Színház bemutatója — Színházi életünk egyes megnyil­vánulásai a legsivárabb vigaszta­lanság légkörét árasztják. A jelen­téktelenség előtérbe nyomulása és az ennek következtében mutatkozó, önvédő megkötöttségek kényszere olyan írói és színjátszó stílust ter­melt­­ki, amely céljául legfeljebb az átlagon alul levő közönség ki­elégítését tűzhetné ki, de még ezt is csak nehezen. Ennek a sajátos irányzatnak jel­legzetes képviselője a most bemu­tatott, „Köd" című darab és e darab­nak előadása. A szerzővel kell kez­denünk. Ságody József neve isme­rős, ez a név csaknem pontosan egy évvel ezelőtt, 1942 október 4-én kínos eseménnyel került kapcso­latba. Jól emlékezünk még: ezen a napon mutattta be a Nemzeti Szín­ház a „Felség" című vígjátékot, a színlapon ez állott: „Henri Lave­da­n nyomán írta Ságody József. Más lapokkal együtt a Népszava is megírta a bemutató napján, hogy a darab „írója" Szász Zoltán har­minc év előtti fordítását másolta ,szó szerint a legtöbb helyen és nem „írta" senki nyomán. Ezért a vá­dunkért­ nem állítottak bíróság elé (nehéz is lett volna),­­ hanem némi íveserves huzavona után a darabot bemutató Nemzeti Színház, belátva a helyzet tarthatatlanságát, új plakátokat nyomatott, amelyeken má­r ez állt. ..átdolgozta Ságody­­József, Szász Zoltán fordítása nyo­mán". A kellemetlen ügy után alig egy esztendővel ismét színlapra került Ságody József neve, ezúttal mint­ eredeti mű szerzője jelentke­zik. Rendben van: a szerző és a színház magánügye, hogy mennyi időt engedélyez a feledésre, ehhez nincs több megjegyzésünk. A darab ellenben, mint minden bemutatásra kerülő mű: közügy. Közügy, hogy a magyar főváros egyik legnagyobb magánszínháza ne lehessen a közönséget mélyen le­becsülő műkedvelés kísérletező mű­helye. Ennek a darabnak „bonyo­dalma" ott rejlik, hogy egy össze n­em házasítható szerelmespár bol­dogan él együtt öt éven át, ebből semmi baj nem származik, amikor azonban hat hétre el akarnak utazni Görögországba, együtt, akkor meg­jelenik az asszony volt férje és ki­fejti, hogy ez már aztán erkölcste­lenség. Bohózati hangulatot te­remtve előadja, hogy „kulturátlan embereknél előfordulhat a­­Vad­házasság", de az intelligens ember legyűri az indulatait" és m­ás ha­­sonló bölcseket mond a volt férj. Halkan végigmorajló nevetésekkel fogadja a közönség azokat a szín­padi leckéket, amiket már Dumas darabjaiban sem kapott és élénk derűvel figyeli a másik asszonyt, aki a szerző vezényszavára időn­ként egészséges, időnként pedig sür­gősen elmebajt kap. Ibsen és Ohner, Pirandello és Molnár Ferenc, Freud és Beniczkyné Bajza Lenke meg­emésztetlen hatásai kavarognak a bemutatott műben, a múlt század közepén beporozódott illendőség, mint erkölcsi­ szabály akar kifeje­zésre jutni — de rosszul. Mert a „Köd" című darab nemcsak remény­telenül avult felfogásával és prob­lematikájával váltja ki a rosszulást, hanem színvonalával is. A darab­szerkesztés teljes hiánya, a jellemek mintázására való tökéletes képtelen­ség, a párbeszédírásban való csodá­latos járatlanság teszi olyanná a „Köd" című darabot, amilyen. Egyre fokozódó figyelemmel és de­rűvel fogadták a sűrűn jelentkező közmondásokat a szereplők szájéból. A közmondások sűrű használata mindig gondolat­hiányt jelent, ezzel a szerencsétlen ötlettel tehát sajná­latosan kiderül a darab gondolat­szegénysége. Nagy nevetést vált ki amikor a ..legdrámaibb" jelenetben, a két vetélytársnő „megrázó" össze­csapásaiban ezt a párbeszédet hall­juk: — Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten! — Száz szónak is egy a vége... satöbbi"... Ez a két egymásnak felelő köz­mondás, az előzők után, kabarétréfa gyenge csattanójának lenne jó. Túl sokat beszéltünk a darabról, nem érdemel ennyit. Az előadás: a műhöz méltó. Somlay Júlia a női főszereplő. Apja, Somlay Artúr, nagy színész. A másik női főszere­pet Szilágyi Szabó Eszter játssza. Legnagyobb játéka az, hogy a kö­zönség felé leül, keresztbevetett lábakkal és térden felül rántja a szoknyáját. Szép térde van a mű­vésznőnek, de jobb volna, ha szín­házat akarna játszani. Sajnos, ez nem megy. Földényi László szokása szerint megint hangsúlyozza játé­kával, hogy semmi köze az egész­hez, ő csak szívességet tesz a szer­zőnek és a közönségnek azzal, hogy egyáltalán hajlandó szín­padra lépni. Perényi László el­tévesztette a naptárt, azt hiszi, hogy még mindig a Pirandello­darab megy a színpadon, ugyan­azok a gesztusai, ugyanaz a hangja, mint a „Mi az igazságá­ban volt. Szerepelt még: Harsányi Rezső, Halassy Mariska, Losonczy Zoltán és Besse Miklós. A rendező (Szőke Kálmán) és a színezek együttes érdeme, hogy minden mondatban szépe­n hallani lehetett a szerzői utasításokat, hogy „elutasítóan", „hidegen", „jelentő­sé","teljesen" — főleg ezt, hogy „jelentőségteljesen", mert nagyon sok ilyen nyomatákos tantétel van a „Köd" című darabban. Ilyenkor az éppen soron levő színész vagy színésznő megáll, otthagyja part­nereit, kifordul a közönség felé, nagy léle­jzet utá­n végre kihirdeti az éppen esedékes bölcsességet. Ez­zel és más hasonló rendezői finom­ságokkal a darabírás, színjátszás ás rendezés színvonalbeli egysége zavartalanná válik. Legszebb volt a második és a harmadik felvonás végjelenete: mindkét alkalommal érthetetlenül megszólalt valamiféle kísérőzene a kulisszák mögött és így kiderült, hogy mi is voltaképpen a „Köd" című darab. Melodráma, évszázadot tévesztett színpadi érzelgés. Erdődy János sok, útkeresések sorozata. Jellegze­tes írója volt annak a magát intel­lektuálisnak tartó polgárságnak, amely sem társadalmilag, sem vi­lágnézetileg, sem szellemileg, sem politikailag, de még érzelmileg sem tudott beleilleszkedni ezekbe az év­tizedekbe. Múltjától elszakadt, a jelenbe nem tudott belenyugodni, jövőjét nem találta. Földi nagy közönségsikereinek az a magyará­zata, hogy ennek a rétegnek ver­gődéseit, tévútjait, esettségét írta meg. Mindig elemzett, de a szinté­zist nem tudta megtalálni és ha néha mégis megoldást talált — az nem a valóságra épült, mesterkélt volt Főművei: „Mámorosok", „Sza­hara", „Halasi-Hirsch fiú", „Kádár Anna lelke", „Isten országa felé". ..Házaspár", továbbá néhány novel­láskötet. Nemrég fejezte be „A csillagok felé" című regényét amely az elmúlt negyedszázad ma­gyar irodalmi életéről szól. A megszűnt „Pesti Napló"-t — utolsó szerkesztőjeként — magas színvonalú, főleg irodalmi és mű­vészeti kérdésekben komoly orgá­nummá fejlesztette. A lap megszű­nése óta az „Újság" hasábjain je­lentek meg írásai. Vezető szerepet vitt annak idején a Pen Club ma­gyarországi csoportjában. Élete végén a Béta könyvkiadóvállalatot irányította. Temetése ma, kedden délután lesz. * Szilágyi Tivadar elvtárs kéri a „Pesti Napló" volt gépszedőit, korrektorait, kéziszedőit és gépmestereit, hogy ked­den pontosan délután 2 órakor Földi Mihály temetésén, a fiumei úti temető főkapujánál találkozzanak. Meghalt Földi Mihály Szombaton este hirtelen meghalt Földi Mihály regényíró, a „Pesti Napló" utolsó­­ szerkesztője. Földi 49 éves volt. Eredetileg orvosnak készült, be is fejezte orvosi tanul­mányait, de sohasem folytatott orvosi gyakorlatot. Közvetlenül halála előtt azonban ő maga álla­pította meg, milyen súlyos beteg: szívtrombózisa, van. Alig volt 18 éves Földi Mihály, amikor már feltűnést keltettek no­vellái, amelyekben a lélektani ele­mek állottak előtérben. Egyike volt az első magyar íróknak, akik az emberá­brázolásban felhasználták Freud professzor mélylélektanának megállapításait. Ugyanekkor ala­pos műveltséget tanúsító tanulmá­nyai is jelentek meg. Később mint regényíró jelentkezett és legna­gyobb közönségsikereit ennek a műfajnak köszönhette. Az oroszos natura­izmustól és a lélektani elem­zésektől később beletévedt a meta­fizikába, sőt a misztikumba. Egy időszakiban mint neokatolikus írót tartották számon. Bár az elmúlt évtizedek egyik legolvasottabb ma­gyar szerzője volt úgy tűnik, hogy háromévt­izedes írói pályafutása során nem találta meg­ végleges úgát és hangját. Egész írói műkö­dési kísérletezések, tapogtatódzá­ Fiatalok bemutatkozása Az idei színházi évadban most, szom­bat délután jelentkeztek első alkalom­mal (a Nemzeti Színház színpadán) az Országos Színművészeti Akadémia vég­zős növendékei, ez alkalommal ,V­agy Adorján rendező-tanár irányításával. Sofokles „Antigoné"-ja sok szereplő­nek nyújt alkalmat drámai művészete, különösen beszédművészete megmutatá­sára és úgy véljük, jó választás volt, hogy a címszerepet Péteri Nikolára bíz­ták: klasszikus-tragikai szerep számára való megjelenés, tiszta, értelmes beszéd, a gesztikulációban való tartózkodás, ne­héz szerepe egyes részeinek különös aláhúzása nélkül való játék jellemez­ték, messze kiemelkedett a társai közül, akiknek a sorából még a Kreon szere­pét játszó Viola Mihályt kell kiemelni. (A karvezetők közül töben kegyetle­nül skandálták a klasszikus sorokat.) Azután a féktelen mókázásra alkalmat adó régi francia bohózat, a „Pathelin mester" következett és ebben a darab­ban az influenzás lázzal kü­zdő Pongrácz Imre és mellette Péchy Sándor mutat­ták meg, hogy komikai erővel teljes a játékuk. Luttor Mária játékát kell még kiemelnünk, továbbá a mind a két da­rabban szerepelt Zámori Lászlóét. [r.] (*) MATINÉ. Kresz Géza hegedű­művész, a Nemzeti Zenede igazgatója vasárnap délelőtt kezdte meg ebben az idényben is a Nemzeti Múzeumban ren­dezett hangversenymatinéjainak sorát. Első műsorának keretében Basilides Mária és Báthy Anna énekelt duetteket, igen szépen és hangulatosan. Előadásra került még Brahms klasszikus klarinét­ötöse Váczi Károly klarinétművész stílusos közreműködésével. (*) AZ ARTISTÁK A SZÍNHÁZ­VÉDŐ­ RENDELET VISSZAVONÁSÁT KÉRIK. A Magyar Artista Egyesület most tar­tott választmányi ülésén több időszerű kérdéssel foglalkozott. Régi sérelme az artistatársadalomnak az a sok évtized­del ezelőtt kiadott rendelet, amely a vidéki városokban megtiltotta az artis­ták szereplését abban az időpontban, amidőn színtársulat működik a város­ban. Annak idején a színészet védelmé­ben a magyar színházi kultúra fejlődé­séért hozták ezt a rendeletet. Miután a háborús viszonyok folytán a magyar artisták itthon kénytelenek kenyerüket megkeresni és ehhez kiterjedt munka­területre van szükségük, az artista­egyesület arra kéri a belügyminisztert, vonja vissza a már régen idejétmúlt színházi rendeletet és tegye lehetővé, hogy az artisták akkor is dolgozhassa­nak a vidéki városokban, ha színtársu­lat is játszik. A fővároshoz is beadványt intézett az egyesület és annak a sérel­mes intézkedésnek visszavonását kéri. amelynek alapján az artistákat foglal­koztató szórakozóhelyek háromszor annyi adót fizetnek, mint a színházak. Az egyesület újból foglalkozik a mini­mális gázsi megállapításával. Kim­o­dotta a választmány, hogy az az­ artista, aki a minimális gázsin alul köt szerző­dést, fegyelmi vétséget követ el és iga­zolványának elvonásával büntetendő. (1) A SZÉKESFŐVÁROSI ZENEKAR MŰSORTERVEZETE most jelent meg és összeállítás dolgában valóban figye­lemreméltó gondról és igyekezetről ta­núskodik. A 24 hangversenyből álló so­rozatot ebben az idényben is a Vigadó nagytermében rendezik vasárnaponként, délután 4 órai kezdettel. A bérletek ára havi részletekben is fizethető. Az évad­nyitó hangversenyt október 24-én tart­ják meg, vezényel Bárdos Lajos, közre­működik a Budapesti Kórus, előadásra kerül Beethoven „Missa Solemnis"-e. A többi hangversenyen Denzler, Failoni, Ferencsik, Friesay, Kiss, Konwitschy, Laskó, Lukács, Paul, Rajter, Swarowsky, Unger karmester és Csilléry igazgató­karnagy vezényel. Közreműködik a többi között: Anda Géza, Dániel Ernő, Szegedi Ernő, Takács Jenő, Wehner Ti­bor (zongora); Cserfalvi Eliz, Garai György, Lengyel Gabriella, Martzy Jo­hanna (hegedű); Banda Ede (gordonka); Basilides Mária, László Magda, Röster Endre (ének). A műsorok közül alig akad egy is, amely ne tartalmazna be­mutatásra kerülő újdonságot, ma élő magyar és külföldi zeneszerzők mérveit. A „NÉPEGÉSZSÉGÜGY" legújabbb szám­a ,közli dr Bielek Tibor: „Összefoglaló hely­zetkép a bölcsődékről, dr Szabados Sámual: „A tanyai szü­lőnők szülési és gyermekágyi ellátása a szülőotthonokban* Pest vármegyé­ben", dr Horváth Sándor: „Terb­es anyáik védelme", dr Helesfai Sándor: ,,A enso 16-otthon kérdéseihez" címűt eskövét. A folyó­irat tartalmát hivatalos közlemények, kö­nyv- és lapszemle és közegészségü­ cigi hír­rovat egészíti ki. SZÍNHÁZI ÉS FILMKÖZLEMÉNYEK A FRANCIA FILMGYÁRTÁS egyik leg­nagyobb szabású alkotása a „Gróf Monte Christo" néhány nappal ezelőtt Budapestre érkezett. A franciák hatalmas költséggel vitték filmre Dumas híres regényét. Több mint 1000 méter hosszú a film és mivel egy előadás keretében nem mutatható be, Franciaországban két részben játszották. Rövidesen nálunk is a közönség elé hozzák a francia filmóriást és Pesten is két rém­ben fogják játszani. A címszerepet Pierre Richard Wi­llin alakítja. A MAGYAR KÖZÖNSÉG még nem nagyon ismeri Adriana Benetti, az alig öt éven olasz filmsztár nevét, aki eddig csak néhány epizódszerepben jelent mert nálunk a vész­­non. Olaszországban azonban, ahol már több nagy filmjét játszották, a leghíresebb olasz filmcsillag, Alida Valii legveszélyesebb ve­télytársának tartják. Adriana Benetti, mint főszereplő, a magyar közönség előtt az „Úti­kaland" cm­lű filmdrámában mutatkozik be, amely a Forum mozi legközelebbi újdon­sága lesz. — Előadássorozat a Balkán-Bizottság­ban. A Magyar Külügyi Társaság Bal­kán-Bizottsága összeállította idei őszi előadássorozatának programját. Az elő­adások elsősorban a Balkánnal való kapcsolatainkat és lehetőségeinket mu­tatják be és igyekeznek az érdeklődést gazdasági szempontból hívni fel a Bal­kán iránt. Az előadások október 21-én kezdődnek, amikor Kállay Tibor nyu­galmazott miniszter megnyitója után Markos Olivér államtitkár „Közlekedési feladataink a Balkánon", Tóbiás Kornél miniszteri osztálytanácsos pedig alpári lehetőségek a Balkánon" címmel ad elő az országgyűlési múzeum előadótermé­ben. A gordonka és a gitár kiváló szak­emberei és óriási választék Stern­berg hangszergyárban, Rákóczi út 60- (X) Halálos végű családi veszekedés Leszkó Lajos bajtai földműves felesége veszekedő férje elől haza­költözött szüleihez. Leszkó felke­reste apósa házát és baltával tá­madt apósára, Szajkó Józsefre, aki felindulásában védekezve, kicsa­varta kezéből a fejszét A vereke­dés vége az lett, hog­y Leszkó La­jost súlyos sebekkel szállították a kórházba, ahol rövidesen meghalt A vizsgálat megindult.

Next