Népszava, 1943. november (71. évfolyam, 248–271. sz.)

1943-11-03 / 248. szám

71. évfolyam 248. szám Budapest, 1943 november 3. szerda Szerkesztőség és Vili, Conti ucca. • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 A n­ém­et biro­k­ilmi teülü­gyminisztérium véleménye a moszkvai háromhatalmi értekezlet zárójelentéséről Szociáldemokrata előretörés a svájci választásokon.­­ Tizenegy ma­n­dá­tum nyereség a polgári pártok rovására Tombol a csata Kremenciug és a Krím félsziget között Halifax, Anglia washhingtoni nagy­követe sajtóértekezleten kijelen­tette, hogy a háború csúcspontjá­hoz közeledik s hogy jó lesz, ha a­­szövetségesek „még egy hosszú há­borúra rendezkednek be". Az angol nagykövet talán még nagyobb mértékben állt a moszkvai értekezletről szóló jelentések és hír­adások hatása alatt, mint azoknak ,az embereknek milliói, akik figye­lem­mel kísérték Nagy-Britannia, Fidzt­i­sült Államok és a Sisovjet­u­nió külügyminisztereinek tanács­kozását és várták az erről szóló be­számolót. Halifax a csataterek nagy eseményein kívül bizonyára a Moszkvában történt elhatározá­sokra­ is gondolt, amikor kijelent­­ette, hogy a hosszú háború csúcs­fron­tjához közeledik. Kijelentésének az a része, amely a hosszú háborúra aló felkészülés szükségességéről sz­ól, vonatkozásba hozható a mos­zkvai értekezlet katonai termé­szetű elhatározásaival. * A nemzetközi politikában igen­­nagy jelentőséget tulajdoníta­nak a moszkvai értekezletnek nemcsak sztratégiai, hanem politikai szempontból is. Az értekezlet eredményétől függ a s­zövetségesek szoros katonai együtt­működése, politikai célkitűzése és a háború utáni viszonyának alaku­lása egymással és a világ­ többi országával. Az értekezletről kiadott hivatalos jelentés az elkövetkező katonai hadműveletekre vonatko­zóan hozott döntést jelent be, ezen­kívül közös nyilatkozatot ismertet az angolszász, szovjet és kínai kor­mányoknak a jövőben folytatandó politikájáról. Olaszországot és Ausztriát illetően megállapodáso­kat ismertet a jelentés, sok más kérdést illetően azonban, melyekről Moszk­vában bizonyára ugyancsak tanács­koztak, m­ég nem közölnek döntést. Oz l­átszik, hogy ezeket a katonai­­, politikai helyzetre való tekintet­nem közlik még a nyilvánosság­gal v­agy pedig a létesítendő bizott­ságra bízzák, hogy a még el nem intézett kérdésekben a kielégítő ha­lászatot ez hozza meg. Az­ értekezlet tárgyáról és lefolyá­sr­ól még a szombati és vasárnapi nap folyamán is sok volt a találga­tás. Azonban lefolyásáról és ered­ményiről bizonyos tekintetben már tájékoztatást nyújtott az a jelen­tés, amelyet a moszkvai rádió sugárzott szét és am­ely — a „DNR" stockholmi távirata szerint — kö­zölte, hogy Sztálin a Kremlben Hull és Eden tiszteletire ebédet adott, amelyen a két külügyminisz­teren kívül jelen volt még a többi között Kerr brit és Harriman­ ame­rikai nagykövet is, valamint több más, Hull és Eden kíséretéhez tar­tozó hivatalos személy és az angol és amerikai nagykövetségek és ka­tonai küldöttségek tagjai. Szovjet mégpedig azzal a bevezetéssel, hogy ez a szöveg megegyezik azzal, amelyet Londonban hoznak nyil­vánosságra. A közléshez képest Moszkvában október 19-e és október­­16-a kö­zött összesen tizankét ülést tar­tottak. A külügyminisztereken kívül még a következő államférfiak vettek részt az értekezleten: Az Északamerikai Egyesült Államok részéről W. Ave­­rell Harriman északamerikai nagy­követ, John L. Deane vezérőrnagy, Green dl. Hackworth, James C. Dunn és más szakértők; Nagy-Britannia részéről Sir Archibald Clark Kerr nagykövet, William Strang, Sir Hastings Ismay al­tábornagy és más szakértők; a Szovjet­ Unió részéről K. E. Vorosi­lov tábornagy, A. V. Visinszka, Litvinov külügyi népbiztos, M. V. A. Szergejev kereskedelmi népbiz­tos, A. A. Grizlov vezérőrnagy, a hogy megvessék az alapját a há­rom ország közti legszorosabb ka­tonai együttműködésnek a jövőben. A közlemény azután közli az amerikai, brit, szovjet és csungkingkínai kormányok közös nyilatkozatát, a következőket követeli: 1. A négy kormány közös cse­lekvését, amely az ellenségeik elleni háború folytatására irá­nyul, továbbra­ is fenntart­unk a béke és a biztonság­ megszerve­zéséről Molotov külügyi népbizto­son kívül jelen volt több népbiztos és magasrangú katonatiszt. A „Bud. Tud." moszkvai jelentése szerint az ebéden Sztálin mondott fel­köszöntőt, amelyben ü­­­nepelte az 5. és 8. hadsereget és poharát Montgo­mery angol és Clark amerikai tá­bornok egészségére ürítette, azután Rooseveltre és Churchillre mondott felköszöntőt. A ,,M. T. I." jelenti. Az angol félhivatalos hírszolgálat kiemeli, hogy ez a nyilatkozat össz­hangban áll a szövetségesek 1942 január 1-i és későbbi nyilatkozatai­val, mint például azzal, hogy a tengelyhatalmak ellen az ellenséges­kedéseket a „feltétlen fegyver­letételig" kell folytatni, rése és megóvása céljából. 2. A kormányok, amelyek a közös ellenséggel harcban álla­nak, az ellenség fegyverletételé­nek és leszerelésének minden kér­désében közösen járnak el. 3. Közös rendszabályokat hoz­nak abból a célból, hogy meg­akadályozzák az ellenségre rótt feltételek megsértését. A 4. pont hangsúlyozza egy olyan nemzetközi szervezet fontosságát, amely valamennyi békeszerető állam szuverén minőségének el­vén alapul és amelynek tagja le­het valamennyi ilyen állam, akár nagy, akár kicsi. Ennek a szerve­zetnek az a rendeltetése, hogy megóvja a nemzetközi békét és a n­emzet­közi biztonságot. Az 5. pont értelmében a négy kormány az általános biztonság rendszerének bevezetéséig köl­csönösen kikéri egymás vélemé­nyét. Szükség esetén a vélemény­cserébe a szövetkezeti nemzetek más tagjai is bevonhatók. A 6. pont kimondja, hogy a négy kormány az ellenségeskedé­sek befejezése után katonai had­erejét nem használ a fel más ál­lamok területén belül, kivéve a nyilatkozatban felsorolt eseteket s csupán közös megbeszélés után. Végül a 7. pont kimondja, hogy a négy kormány egymással együttműködve általános meg­állapodást dolgoz­ ki a háború­utáni fegyverkezések szabályo­zása céljából. A közlemény ezután közli az északamerikai, a brit és a szovjet külügyminiszter megállapítását a szövetségeseknek Olaszország irányában követendő politiká­járól. Ez a politika „a fasizmus tökéletes megsemmisítésén" nyugszik. Több pont kimondja, hogy az olasz kor­mány a fasizmus ellenségeinek fel­vételével demokratikus arculatot fog nyerni, továbbá, hogy Olaszor­szágban biztosítani kell a sajtó , a vélemény- és a gyülekezési szabad­ságot. Valamennyi fasiszta intézményt be kell szüntetni. A fasizmus vezetőit és a fasiszta hadsereg tábornokait ki kell szolgáltatni. A közlemény közli továbbá, hogy a szovjetorosz, az északamerikai és a brit kormány megállapodott abban, hogy „Ausztria 1938. évi bekebelezését érvénytelennek és semmisnek" nyilvánítja és „egy sza­bad és független Auszt­riát" állít fel. Ausztriát azonban — folytatja a közlemény — emlékez­tetik arra, hogy f­elelős­ség terheli, hétfőn este közölte a moszkvai értekezletről kiadott hivatalos közleményt, vezérkar tagja, M. G. F. Szoksz, kül­ügyi népbiztossági osztályfőnök és írás szakértők. A hivatalos közlemény kiemeli, hogy napirendre tűzték mindazokat a kér­d­éseket, amelyekről a három kormány tárgyalt. E kérdések kö­zül egyes kérdésekben végleges ál­lásfoglalásra jutottak. Más kérdé­sekben megbeszélték ugyan az elvi döntést, azonban tüzetesebb tanul­mányozás célj­ából külön bizottsá­gokhoz utalták, vagy pedig diplo­máciai úton való elintézés számára tartották fenn. Ismét más kérdése­ket — amint a közlemény mondja — eszmecsere útján tisztáztak. Észak-Amerika, Anglia és a Szov­jet­unió kormányai — folytatja to­vább a közlemény — szoros együtt­működésre törekszenek mindazok­ban­ a kérdésekben­, amelyek a kö­zös háborús erőfeszítéseket érintik. Most történt azonban először, hogy a három kormány külügyminiszte­rei abba­n a helyzetben voltak, hogy értekezleten találkoztak. Elsősorban a Németország és szövetségesei elleni há­borús rendszabályokat vitatták meg. Végleges katonai hadműveleteket beszéltek meg, amelyekre nézve dön­tés történt és amelyeket máris előkészítenek. A közös nyilatkozat

Next