Népszava, 1945. január (73. évfolyam, 1–5. sz.)

1945-01-26 / 1. szám

73. évfolyam 1. szám, Debrecen, 1945. Január 28* vasárnap Ara 10 fillér H0BHR9HinH£l2KÍflJHKl 21 J­efl Holna­­I­P A S­Z­O­C­I­Á­L­DEMO­K­RA­T­A P­Á­RT N­A­­P­I­L­A­P­J­A Szerkesztőtég: Arany János utca 3 • M­e­g­j­e­l­e­n­i­k hétfő k­i­V­é­g­e­l é­v­e Kiadóhivatal : l­iac­ utca 49 Szabadság h­ajnalán 1944 máricus 19.-én politikai brá­vok véres terrorja elnémította a ma­gyar szociáldemokrata munkásság és a demokrácia harcos orgánumát , a Népszavát. Ezen a csípős januári reg­gelen pedig Debrecen utcáin végig­harsan az újságárusok vidám kiáltása: Népszava. Debrecenben, a fasizmus terrorja alól felszabadított ország ideiglenes fővárosában támad fel a Népszava, a Szociáldemokrata Párt központi lap­ja, amelyet csak elnémítani tudtak, de megölni képtelenek voltak Hitler bé­rencei Budapesten. Két hónap hijján egy évig hallga­tott a Népszava, de ez a hallgatás csak látszólagos volt. A Népszava élt, be­szélt, agitált a magyar munkásság lel­kében és soraiban, mintha csak napon­ta régi olvasói kezébe került volna. A Népszava betűi elnémultak, de szel­leme égő fáklyaként lobogott a fasiz­mus poklának fekete éjszakájában. _A hosszú évtizedek során, am­ióta a Népszava hangadója a magyar dol­gozóknak, sokszor üldözték és némí­tották el a reakciós kormányzatok. A múlt évi események azonban minden képzeletet felülmúló vihart jelentet­tek pártlapjuk történetében. A ma­gyar fasizmus, az országot megszálló hitlerizmussal szövetkezve véres ro­hamra indult a szabadság terheteten bajvivója, a Népszava ellen. Március 19.-én reggel még megjelent a Nép-szava, de délelőtt már SS legények nyomultak be a pártházba és roham­ra mentek az üres szerkesztőségi szo­bák ellen. A szerkesztőséget feldúl­ták, íróasztalainkat kiforgatták, az írógépeket összetörték vagy elrabol­ták, majd megindították az emberva­dászatot a Népszava munkatársai után. Úgy, mint a Szociáldemokrata Párt vezetőit és a demokratikus fel­fogású politikusokat, börtönbe és in­ternálótáborba akarták vetni a Nép­szava munkatársait is. Egyeseket, akik még nem értesültek idejében a fordulatról, a pártházban fogtak el, másokat lakásukról hurcoltak el a Gestapo pribékjei. Eszközeikben nem voltak válogatósak , ha nem találták az üldözöttet, elvitték feleségét és gyermekét, vagy agg­szüleit. Minden gátlás nélkül folyt a kegyetlen hajsza a Szociáldemokrata l'art reve'­ei, a Népszava szerkesztői, munkatársai és a szervezett munkások ellen. Az embervadászat most véget ért Budapesten. A Vörös Hadsereg véget vetett a német és magyar náci bandi­ták véres farsangjának. A vérbe és tűzbe borult budapesti utcákon elhal­kul a csatazaj, az üldözöttek előjön­nek rejtekhelyeikről,­­ de most még korai seregszemlét tartani Egyelőre csak kósza hírek érkeznek Budapest­ről, a Szociáldemokrata Párt ottma­radt vezetőiről és a Népszava mun­katársairól. Nem tudjuk még, hányan maradtak életben és rejtőztek el, kik szabadultak meg az internálótáborok­ból és kik estek áldozatul munkatár­saink közül a fasiszta gyilkosok ter­rorjának. A Budapest­en és az ország nagy ipari központjaiban a harcok során lejátszódott események beigazolták a fasizmusnak a Népszavától és a Nép­szava szellemétől való félelmét. Ez a szellem a szocializmus szelleme, a harcos, osztályöntudatos marxista szellem, amelyet a Népszava mélyített el a magyarság lelkében. Ez a szel­lem a példátlan üldözés és elnyomás hónapjai alatt még nagyobb erővel lo­bogott a munkásságban, mint azeőtt. A Budapp­stral, Di'V'Stryftrrfil. Miskolc­ról és más városokból, valamint a fal­vakból érkező hírek egybehangzóan e mellett szólnak. A szociáldemokrata mozgalom a Párt feloszlatása és a Népszava eltiprása után földalatti mozgalom lett. Budapesti és vidéki elvtársaink nyomban átlátták köteles­ségüket , titkos szervezetben össze­fogni az antifasiszta erőket, a föld­alatti szervezetekben egységesen fel­venni a harcot Szálasiék országrontó uralma ellen és szabotálni a hitleri hadigépezet munkáját. A felszabadí­tott területekre egyre-másra érkez­tek a hírek a szabotázsakciókról. Amikor már Budapest gyárait, üze­meit rabalták ki a fasiszta gyilkosok, jött a felvillanyozó hír Csepelről, hogy a munkásság, dacolva a nyilas bandák gépfegyvereivel, a Gestapo ügynökök golyószóróival, nyílt utcai tüntetésekkel akadályozta meg a munkásváros kényszerkiürítését. A minden áldozatra kész, harcias szoci­alista szellem élt a miskolci munkás­ság lelkében és Diósgyőr kohói kö­zött. A miskolci munkásság fegyver­rel kezében vett részt a németellenes akcióban, csatlakoztak hozzájuk a borsodi bányászok közül is sokan, Di­ósgyőrött pedig a szervezett munká­sok elrejtették a felbecsülhetetlen ér­tékű gépeket és használaton kívüli ócskavasat robbantottak fel helyet­tük. A magyar munkásmozgalomnak kétségtelenül ez volt a legnehezebb tűzpróbéja. De kiálltuk ezt is. Az el­múlt negyedszázad alatt a magyar re­akció, a népi reformok elöl mereven elzárkózó feudalizmus nem volt válo­gatós a munkásosztály elleni harc esz­közeiben. A demokráciáért vívott harc szociáldemokrata mártírjainak esése nem a múlt év márciusában kezdődött. Emlékszünk még az el­múlt 25 év zsúfolt internálótáboraira, börtöneire, kegyetlen büntetéseire és a Népszava-pörök légióira. Többszáz évet tesz ki a Népszava munkatársai­ra kirótt börtönbüntetés. A Népsza­vát csak Budapesten és a nagy vidéki városokban lehetett terjeszteni, a fal­vak népéhez már nem engedte lapun­kat a szolgabírói önkény és a csend­őrszurony. A Népszava-agitátorokat elfogták a vasútállomásokon, véresre verték a parasztokat, akiknél Nép­szavát találtak. A Szociáldemokrata Párt lapját csak titokban olvashatta és adhatta kézről-kézre a falvak megkín­zott, nyomorgó népe. Az üldözés évei alatt lett harcedzett a szocializmus gárdája és a Népszava. Tudtuk most is, hogy rövidesen ismét olvasóink kezében lesz pártlapunk. Amikor a Vörös Hadsereg győztes csapatai sorra megtisztították a váro­sokat és falvakat a német és magyar fasiszták rablóbandáitól, mindenütt nyomban életre kelt a Szociáldemok­rata Párt szervezete. Így történt ez Budapesten is. A Dunaparton még dörögtek az ágyúk, amikor az Aréna-úton már megkezdte működését a Szociáldemokrata Párt a régi MÉMOSz­-házban. Meghalott szeretettel és ragaszkodással gondo­lunk budapesti elvtársainkra, az egy­szerű harcosokra és a vezetőkre, akik kiállva az ostrom borzalmait, a fára­dalmaktól, éhínségtől, hidegtől elcsi­gázva nyomban nekiláttak a pártszer­vezés munkájának. Az önfeláldozó szocialista meggyő­zés, az eszméhez való törhetetlen ra­gaszkodás jut kifejezésre a Népszava megjelenésében is. Alighogy a felsza­badított területeken megalakultak az első pártszervezetek, ezekkel együtt született meg az elhatározás : ismét meg kell jelentetni a Népszavát. A Népszava nélkül szinte elképzelhetet­len volt a magyar munkásmozgalom. Sok technikai nehézséget kellett le­küzdeni, amíg az elhatározás eljutott a megvalósulásig, de a technikai aka­dályok ellenére Debrecenben ma is­mét megjelenik a Népszava, hogy élé­re álljon a szociáldemokrácia építő munkájának. Az ideiglenes főváros hajlékot adott a Szociáldemokrata Párt lapjá­nak, amelyet a pártvezetőség a buda­pesti Népszava hét évtizedes prog­rammjával ad a munkásság kezébe. Ez a programm a szociáldemokrácia programmja , hasábjainkon változat­lanul hirdetni fogjuk, hogy a fokoza­tos társadalmi és gazdasági fejlődés útján akarunk eljutni a szocializmus­hoz. Hirdetjük és valljuk, hogy ennek a célnak elérése érdekében mindenek előtt meg kell teremteni a demokrati­kus Magyarországot, az általános tit­kos választójog törvénybe iktatásával önrendelkezési jogot kell adni a ma­gyar népnek és — mint azt a Szociál­demokrata Párt 1930-ban kiadott programmjában ismételten leszögezte — a nagybirtokokat szét kell osztani a nincstelen parasztság között. A lelkiismeretlen fasiszta bérgyil­kosok uralma szörnyű katasztrófába sodorta a nemzetet. Belevitték az or­szágot az oktalan és eleve reményte­len háborúba és az eszeveszett kaland terhét most a magyar népnek kell vi­selnie. Tragikus helyzetben kell hoz­zákezdenünk az országépítés demok­ratikus szellemben történő munkájá­hoz. A Népszava minden sorával en­nek a történelmi munkának szolgála­tában áll. Ez a munka csak akkor le­het eredményes, ha a munkáspártok az országos politikai kérdésekben együtt haladnak, megőrzik pártkere­teik és szervezetük függetlenségét. Ebben a szellemben hirdetjük a de­mokrácia eszméit és a népuralom kö­vetelményeit. Csak így szolgálhatjuk becsületesen az új országépítést, csak ilyen módon nyújthatunk segédkezet az országot felszabadító Vörös Had­seregnek. Tudjuk, hogy gigantikus fel­adatok várnak a magyar munkásság­ra, sok nehézséget és akadályt kell még legyőznie a dolgozó népnek, amíg jóváteszi az uralkodó osztályok bűneit, de a jövőbe vetett hittel, szo­cialista meggyőződésből fakadó biza­kodással üdvözöljük a magyar sza­badság hajnalán Magyarország dolgo­zó népét, a bányák munkásait, a gyá­rak, irodák robotosait, a termőföldek művelőit, a magyar parasztokat. A felszabadított területek Országos Pártvezetősége. A Népszava Szerkesztősége. Csák máté földjén ADY ENDRE verse Nyakatokon vad, ám­ tatárok S mégis büszke a ti fejetek. Frissek a vérben, nagyok a hitben, Csák Máté földjén ti vagytok az Isten. Előre, magyar proletárok. Ami csak szépség s ami reménység, Mind ti vagytok a Tisza körül. Nincs a világon még annyi bánat S annyi táncosa nincs még a világnak. Mint itt és nincs annyi nagy éhség. Éhe kenyérnek, éhe a szónak, Éhe a szépnek hajt titeket. Nagyobb igaza sohse volt népnek, Hitványabb Nérók még seholse éltek Vagytok : a Ma, vagytok : a Holnap. Én, beteg ember, csupán csak várok, Vitézlő harcos nem lehetek. De sziveteket megérdemeltem, Veletek száguld, viv, ujjong a lelkem , Véreim, magyar proletárok.

Next