Népszava, 1945. február (73. évfolyam, 6–28. sz.)

1945-02-06 / 9. szám

2. oldal. NÉPSZAVA Európa koldusa lett a „Duna királynőjéből" Hiteles beszámoló Budapest ostomáról és a főváros mai elejéről „Budapest, a Duna királynője — ezzel a kissé fellengős és hivalkodó címmel illette a hazai idegenforgal­mi propaganda a magyar fővárost és tagadhatatlan, hogy ennek az elneve­zésnek volt is valami alapja. Hiszen a Duna mentén fekvő négy főváros kö­zül nemcsak fekvése miatt illette meg az elsőség Budapestet, hanem egye­bek mellett természetes fejlődése mi­att is, amelynek folytán a magyar fő­város volt az egyetlen, amely nem a Duna partján, hanem a Duna két ol­dalán feküdt ; a hegyes Buda termé­szeti ellentétével kiegészítőjévé vált a sík Pestnek és a kettőt a világ leg­szebb hídjai kötötték össze. És ebből a Budapestből, a Duna királynőjéből, a Duna, sőt egész Közép-Európa, vagy talán egész Európa koldusa lett rövid néhány hónap alatt, az el­v remült és tébolyult náci és nyilas vandalizmus nyomán. Men­<'iíin­ o/c­uz o szuf/umk'Oi'i At a­ város, amely az utolsó béke­években Európa, sőt bizonyos érte­lemben az egész világ egyik idegen­forgalmi központja volt, ma a szó szo­ros értelmében romokban hever, aho­vá nem, hogy idegenek nem kíván­koznak, hanem ahonnan a benszülött lakó­ság is igyekszik kétségbeesetten menekülni még a közlekedési eszkö­zök mai teljes hiánya mellett is. A Pestről kivezető országutak tele van­nak gyalogos emberekkel, családok­kal, amelyek kis motyójukat kéziko­csin, szánkón maguk után húzni igyekeznek valahol az országban új otthont teremteni maguknak. Ha van valahol rokonuk, ismerősük, azt kere­sik fel, de ha nincs, akkor nekivág­nak az ismeretlennek, mert minde­nütt jobb, mint Budapesten. A főváros kétségbeejtő helyzetét elsősorban a lakás és élelemhiány okozza. Amikor karácsony napján Bu­dapest körül bezárult a Vörös Had­sereg igyürűje, mintegy másfélmillió ember lélekzett fel. Hiszen a nácik­nak Szálasi-kormány néven Magyar­országon működő kirendeltsége iga­zán mindent elkövetett, s hogy kedvé­ben járjon gazdájának és minden fegyverforgató vagy munkára hasz­nálható férfit és nőt elhurcoljon a fővárosból. Naponta jelentek meg a kiürítési felhívások, í behívási paran­csok, amelyek először börtönnel, ké­sőbb statáriummal, végül felkoncolás­sal fenyegették az ellenszegülőket. A főváros lakosságának nagy többsége mindeme fenyegetések és súlyos kockázatok ellenére mé­gis a helyén maradt, mert nem akart sem a nácikért, még ke­vésbé a Vörös Hadsereg ellen harcolni. A főváros népe tehát valóban meg­szabadítója és felszabadítójaként vár­ta a Vörös Hadsereget, bár tudta, hogy hátra van még a legnehezebb, a főváros ostroma. Romváros A főváros népe tudta, hogy hátra van még az ostrom, de valahogy mé­gis bízott abban, hogy a legnagyobb rémségekre mégsem kerül sor. Az e­kkor már több, mint kéthónapos nyi­lasuralom megmutatta ugyan, hogy mennyire minden emberi mivoltukból kivetkőzött banditák kezébe került a Gestapo-hóhérok és SS-pribékek tá­mogatásával a hatalom, de az embe­rek mégis bíztak abban, hogy a leg­nagyobb szörnyűségre, Budapestnek idegen érdekekért való teljes elpusz­títására talán még a nyilasok sem lesznek képesek. Tévedtek. Az egész világtörténe­lemben példátlan gaztett, a két szov­jet­ parlamenter meggyilkolása meg­pecsételte a magyar főváros sorsát is. Megkezdődött az ostrom, amely ellen a polgári lakosság számára egyedül az nyújtott némi védelmet, ha a pincékbe menekült. Hosszú hetek teltek el az összezsú­folt, bűzös, nyirkos óvóhelyeken és amikor az emberek a pesti háztöm­bök eleste után sorra feljöttek a pin­cékből, borzalmas kép tárult eléjük. A város a szó eredeti értelmében ro­mokban feküdt. Azt már a pincékben is tapasztalta Pest lakossága, hogy gáz nincs, a víz kiapadt, a villany nem ég, de, hogy mi történt a várossal való­jában, azt csak ezután látta. Sértetlen lakóház vagy egyéb épület egyetlen egy sem maradt a fővárosban­­ is még példátlan szerencséről beszélhetnek azok, akiknél csak az ablakok pusz­tultak el, bár januárban, februárban ez is elég ahhoz, hogy egy ház lak­hatatlanná vváljék. Az ilyen szeren­csés ház azonban még az épületek ti­zedrészét sem teszi ki. Sokkal több azoknak az épületeknek a száma, me­lyek teljesen elpusztultak és melyek­nek a helyén emeletmagas romhal­maz mutatja, s hogy itt valaha embe­rek laktak. Hogy az illetők hová let­tek, ki tudná megmondani ? talán valamikor a romok eltakarítása után előkerülnek összeroncsolt holttesteik. Temetetlen hullám­ Pedig holttest enélkül is akadt bő­ven a fővárosi utcákon. Amikor az ostrom után előjött a pincékből Pest la­kossága, lépten-nyomon hullákba ütközött. Magyar, orosz, német kato­nák holttestei mellett ott feküdtek az elesett rendőrök és leventék is, akiket a nyilas őrület szintén beve­tett a kilátástalan és egyedül náci­érdekeket szolgáló küzdelembe, de bőven hevertek az utcán polgári áldo­zatok is, férfiak, nők, öregek, fiatal gyerekek, akiket az ágyúzás, gépfegy­vertűz vagy légi bombázás ölt meg, de esetleg végleg felgyengülve az éh­ségtől az utcán estek össze és ott vég­zett azután velük a fagyhalál. Ma már a holttestek nagy részét eltakarí­tották, nyilvános parkokba, terekre, házak, villák előkertjeibe temették őket. Ide kerültek azok is, akik ter­mészetes halállal haltak meg az ost­rom napjaiban. Majd csak hónapok múlva ke­rülhet sor arra, hogy az ideiglenesen elföldelteket exhumálják és temető­be vigyék koporsóikat. A Budapest felszabadításáért vívott harcokban életüket áldozott vörös ka­tonák azonban nem kerülnek közte­metőbe, hanem a Budapesti Nemzeti Bizottság határozata értelmében a fő­város egyik hatalmas közterén, való­színűleg a Szabadság­ téren temetik el őket, közös sírjuk felé pedig megfelelő emlékmű kerül, amely nemcsak az elesett hősök em­lékezetére szolgál majd, hanem egy­úttal a fővárosnak és az egész ország­nak a felszabadító hadsereggel szem­ben érzett háláját is hirdeti majd. De nemcsak emberi, hanem állati tetemek is bőven hevertek és hever­nek még ma is a főváros utcáin, bár ezeknek rendszerint csak a fejük, bordázatuk és a beleik maradtak meg. A többit, a húst és a belsőséget az éhező lakosság szétvagdalta és el­hurcolta. Amint egy ló megsebesült, vagy éhezéstől elcsigázott teste meg­tántorodott, a nyílt utcán máris nekiestek, le­ütötték és perceken belül szét­szabdalták. A legnagyobb bombazáporban kö­nyökig véres kezű emberek trancsí­rozták zsebkéssel, esetleg foggal-kö­römmel a kivégzett állatokat. Tran­csíroznák nyilván ma is, ha még­ len­ne ilyen elhullott ló. De nincs, amint­hogy n­i­ncs egyéb élelmiszer sem és nem kapni más árucikket sem. Az üz­letek kivétel nélkül zárva vannak, mert egy gombostű sincs bennük el­adó. Az egész városra szóló szenzá­ció volt, amikor néhány nappal ez­előtt kinyitott az első borbély. Így az­után érthető, hogy karácsony óta a legtöbb ember nem adott­­ ki Pesten tíz pengőt, mert egyszerűen nincs hol. Mi v­­n Budán? Az olvasó észrevehette, hogy e be­számolóban általában Pestről beszél­tünk, nem Budapestről. Mikor e sorok írója eljött a fővárosból, Budán még álltak a harcok, de majd, ha a küz­delem befejeződik, akkor is nehéz lesz a Duna jobbpartjáról tiszta ké­pet kapni. A náci banditák a főváros gyönyörű Duna-hídjait egytől-egyig felrobbantották, úgyhogy Budapest két rés­ze között sokáig igen nehéz, esetleg teljesen le­hetetlen lesz a közlekedés. Még a vá­rosházán is —­ amelyet a kisgazda­párti Csorba János polgármester ve­zet a szociáldemokrata Bechtler és a kommunista Jámbor alpolgármester mellett —­ azon gondolkoznak, hogy Budán ideiglenesen külön közigazgatási kirendelt­séget létesítenek majd önálló vezetővel. A fentebb említetteken kívül a főváros e­ egyébként főpolgármestert és egy har­madik alpolgármestert is kap majd, de ez a két állás egyelőre betöltet­len. A pártmozgalom Még javában dúlt Pesten a harc, amikor­­ a szociáldemokrata mozga­lom már ismét megindult a főváros­ban. Amikor az első elvtársak elin­dultak a Conti­ utcai székházba, oda még nem lehetett eljutni, mert esett a frontvonalon. Mégis megindult a pártmunka, egyelőre a MÉMOSz arénaúti és a vasasok magdolna utcai székházában. Két nap múlva azután be lehetett költözni régi központba, ahonnét ekkor körülbelül háromszáz méternyire húzódott az arcvonal. Maga a régi pártház csodálatos vélet­len folytán szinte teljes épségben ma­radt. Mindössze egy gránátalálat ér­te, amely azonban nem okozott ko­moly károkat. Az ablakok természe­tesen itt is kitörtek. E­z azonban nem akadálya a munkának. Az elvtársak ablaktalan, hideg, huzatos szobákban dolgoznak virradattól szürkületig — villany persze még nincs —, legtöbb­ször ebéd nélkül és egy krajcár fize­tés nélkül. Ember ember hátán tolong a pártházban, mindenki jelentkezik, munkát kér, felvilágo­­d­ni akar. És mindeme nehézségek elle­­ ire sikerült már a központot rendbeszedni, vala­mennyi pesti kerületben és pestkör­nyéki helységben felállítani a párt­szervezetet. Itt a munka legnagyobb részét nem az új fa«Jok felvétele, ha­nem az érdemtelen jelentkezők ti vi­sítása adja. Mert monda~v.uk • f­i kell, hogy hihetetlen ' ösne^ktc­. jc sn'k'­nek az új párttagok, de csu r. igen szigorú rostálás­­­án kerül sor felvételükre. Pers?.», emsz igen érthető és indokolt rostálás ellenére is folyik a pre­­­a­­ganda. Mult vasárnap valam­­­ir­­­i párt­­ zsrvezat igen jól sikerült gy'":lc t tartott. Ezenkívül röpiratok és pia­­­tok tömege látott napvilágot. E­nnek a propagandának a vezérelve azon­ban nem a nyakló nélküli tagtobc , as, hanem az építőmunkára való felhívás. A Szociáldemokrata Párt mind­­ütt rámutat a tömegek előtt arra, ho­gy a főváros és az ország pusztulásáért egyedül a nyilas hazaárulás a klei­s, az újjáépítés munkája azonban a d­ol­gozó osztályokra hárult. Erre a­­­­ kára hív minden dolgozót a főváro­­ban és­ az eg­ész országban együt­­­­t a dolgozók pártja, az építés pártja, a Szociáldemokrata Párt. Grxva L'..la, IFJ. NAGY JÓZSEF szűcsmester Szent Anna-utca 3 sz. Értesítem kedves vevőimet, és megrendelőimet, hogy üzletemet a régi helyen újból megnyitottam és min­denkor a régi jó munkával állok nb. rendelkezésére. 1945. február 6, kedd HM —— . A harctéri tudósítás folyiká első oldalról: huszonnégy óra alatt húsz kilovnt nyomultak előre az orosz csapa­k . Küstrintől huszonöt kilométerre ész2 .­nyugatra elvágták a stettini va­­u vonalat. Az amerikaiak benyomultak Manilába London, február 5. Mac­Arthur tá­bornok­­ hadiszállása tegnap este je­lentette, hogy az amerikai csapatok be­nyomultak Manillába, a Fülöp-szigetek fővárosába. Burmában a szövetséges tankok átkeltek az Irravadi folyón. Szombaton amerikai gépek sziámi tá­maszpontokat támadtak, vasárnap pe­dig repíi­cerődök ipari célpontokat tá­madtak a japán anyaországban fekvő Kobeban. A szövetséges csapatok áttörték a Siegfrid vonalat London, február 5. Az 1. és 3. ame­rikai hadsereg kiszélesítette frontját német ter­ületen és már a Siegfried­­vonalban harcol. E két hadsereg hat­van kilométer széles fronton húsz kilo­méteres mélységben a­z els­ő védelmi övezetben nyomul előre, míg egy má­sik köteléke már át is törte a főerő­d­vonalat és sok megerősített kis köz­séget és kis erődv­vnalat elfoglalt. Fényképezőgépet, fényképészeti papírokat magas áron vesz Szipál és Gisser Piac­ u. 32. OLVASD ÉS TERJESZD A NÉPSZAVÁTI

Next