Népszava, 1945. február (73. évfolyam, 6–28. sz.)
1945-02-06 / 9. szám
2. oldal. NÉPSZAVA Európa koldusa lett a „Duna királynőjéből" Hiteles beszámoló Budapest ostomáról és a főváros mai elejéről „Budapest, a Duna királynője — ezzel a kissé fellengős és hivalkodó címmel illette a hazai idegenforgalmi propaganda a magyar fővárost és tagadhatatlan, hogy ennek az elnevezésnek volt is valami alapja. Hiszen a Duna mentén fekvő négy főváros közül nemcsak fekvése miatt illette meg az elsőség Budapestet, hanem egyebek mellett természetes fejlődése miatt is, amelynek folytán a magyar főváros volt az egyetlen, amely nem a Duna partján, hanem a Duna két oldalán feküdt ; a hegyes Buda természeti ellentétével kiegészítőjévé vált a sík Pestnek és a kettőt a világ legszebb hídjai kötötték össze. És ebből a Budapestből, a Duna királynőjéből, a Duna, sőt egész Közép-Európa, vagy talán egész Európa koldusa lett rövid néhány hónap alatt, az elv remült és tébolyult náci és nyilas vandalizmus nyomán. Men<'iíin o/cuz o szuf/umk'Oi'i At a város, amely az utolsó békeévekben Európa, sőt bizonyos értelemben az egész világ egyik idegenforgalmi központja volt, ma a szó szoros értelmében romokban hever, ahová nem, hogy idegenek nem kívánkoznak, hanem ahonnan a benszülött lakóság is igyekszik kétségbeesetten menekülni még a közlekedési eszközök mai teljes hiánya mellett is. A Pestről kivezető országutak tele vannak gyalogos emberekkel, családokkal, amelyek kis motyójukat kézikocsin, szánkón maguk után húzni igyekeznek valahol az országban új otthont teremteni maguknak. Ha van valahol rokonuk, ismerősük, azt keresik fel, de ha nincs, akkor nekivágnak az ismeretlennek, mert mindenütt jobb, mint Budapesten. A főváros kétségbeejtő helyzetét elsősorban a lakás és élelemhiány okozza. Amikor karácsony napján Budapest körül bezárult a Vörös Hadsereg igyürűje, mintegy másfélmillió ember lélekzett fel. Hiszen a náciknak Szálasi-kormány néven Magyarországon működő kirendeltsége igazán mindent elkövetett, s hogy kedvében járjon gazdájának és minden fegyverforgató vagy munkára használható férfit és nőt elhurcoljon a fővárosból. Naponta jelentek meg a kiürítési felhívások, í behívási parancsok, amelyek először börtönnel, később statáriummal, végül felkoncolással fenyegették az ellenszegülőket. A főváros lakosságának nagy többsége mindeme fenyegetések és súlyos kockázatok ellenére mégis a helyén maradt, mert nem akart sem a nácikért, még kevésbé a Vörös Hadsereg ellen harcolni. A főváros népe tehát valóban megszabadítója és felszabadítójaként várta a Vörös Hadsereget, bár tudta, hogy hátra van még a legnehezebb, a főváros ostroma. Romváros A főváros népe tudta, hogy hátra van még az ostrom, de valahogy mégis bízott abban, hogy a legnagyobb rémségekre mégsem kerül sor. Az ekkor már több, mint kéthónapos nyilasuralom megmutatta ugyan, hogy mennyire minden emberi mivoltukból kivetkőzött banditák kezébe került a Gestapo-hóhérok és SS-pribékek támogatásával a hatalom, de az emberek mégis bíztak abban, hogy a legnagyobb szörnyűségre, Budapestnek idegen érdekekért való teljes elpusztítására talán még a nyilasok sem lesznek képesek. Tévedtek. Az egész világtörténelemben példátlan gaztett, a két szovjet parlamenter meggyilkolása megpecsételte a magyar főváros sorsát is. Megkezdődött az ostrom, amely ellen a polgári lakosság számára egyedül az nyújtott némi védelmet, ha a pincékbe menekült. Hosszú hetek teltek el az összezsúfolt, bűzös, nyirkos óvóhelyeken és amikor az emberek a pesti háztömbök eleste után sorra feljöttek a pincékből, borzalmas kép tárult eléjük. A város a szó eredeti értelmében romokban feküdt. Azt már a pincékben is tapasztalta Pest lakossága, hogy gáz nincs, a víz kiapadt, a villany nem ég, de, hogy mi történt a várossal valójában, azt csak ezután látta. Sértetlen lakóház vagy egyéb épület egyetlen egy sem maradt a fővárosban is még példátlan szerencséről beszélhetnek azok, akiknél csak az ablakok pusztultak el, bár januárban, februárban ez is elég ahhoz, hogy egy ház lakhatatlanná vváljék. Az ilyen szerencsés ház azonban még az épületek tizedrészét sem teszi ki. Sokkal több azoknak az épületeknek a száma, melyek teljesen elpusztultak és melyeknek a helyén emeletmagas romhalmaz mutatja, s hogy itt valaha emberek laktak. Hogy az illetők hová lettek, ki tudná megmondani ? talán valamikor a romok eltakarítása után előkerülnek összeroncsolt holttesteik. Temetetlen hullám Pedig holttest enélkül is akadt bőven a fővárosi utcákon. Amikor az ostrom után előjött a pincékből Pest lakossága, lépten-nyomon hullákba ütközött. Magyar, orosz, német katonák holttestei mellett ott feküdtek az elesett rendőrök és leventék is, akiket a nyilas őrület szintén bevetett a kilátástalan és egyedül náciérdekeket szolgáló küzdelembe, de bőven hevertek az utcán polgári áldozatok is, férfiak, nők, öregek, fiatal gyerekek, akiket az ágyúzás, gépfegyvertűz vagy légi bombázás ölt meg, de esetleg végleg felgyengülve az éhségtől az utcán estek össze és ott végzett azután velük a fagyhalál. Ma már a holttestek nagy részét eltakarították, nyilvános parkokba, terekre, házak, villák előkertjeibe temették őket. Ide kerültek azok is, akik természetes halállal haltak meg az ostrom napjaiban. Majd csak hónapok múlva kerülhet sor arra, hogy az ideiglenesen elföldelteket exhumálják és temetőbe vigyék koporsóikat. A Budapest felszabadításáért vívott harcokban életüket áldozott vörös katonák azonban nem kerülnek köztemetőbe, hanem a Budapesti Nemzeti Bizottság határozata értelmében a főváros egyik hatalmas közterén, valószínűleg a Szabadság téren temetik el őket, közös sírjuk felé pedig megfelelő emlékmű kerül, amely nemcsak az elesett hősök emlékezetére szolgál majd, hanem egyúttal a fővárosnak és az egész országnak a felszabadító hadsereggel szemben érzett háláját is hirdeti majd. De nemcsak emberi, hanem állati tetemek is bőven hevertek és hevernek még ma is a főváros utcáin, bár ezeknek rendszerint csak a fejük, bordázatuk és a beleik maradtak meg. A többit, a húst és a belsőséget az éhező lakosság szétvagdalta és elhurcolta. Amint egy ló megsebesült, vagy éhezéstől elcsigázott teste megtántorodott, a nyílt utcán máris nekiestek, leütötték és perceken belül szétszabdalták. A legnagyobb bombazáporban könyökig véres kezű emberek trancsírozták zsebkéssel, esetleg foggal-körömmel a kivégzett állatokat. Trancsíroznák nyilván ma is, ha még lenne ilyen elhullott ló. De nincs, aminthogy nincs egyéb élelmiszer sem és nem kapni más árucikket sem. Az üzletek kivétel nélkül zárva vannak, mert egy gombostű sincs bennük eladó. Az egész városra szóló szenzáció volt, amikor néhány nappal ezelőtt kinyitott az első borbély. Így azután érthető, hogy karácsony óta a legtöbb ember nem adott ki Pesten tíz pengőt, mert egyszerűen nincs hol. Mi vn Budán? Az olvasó észrevehette, hogy e beszámolóban általában Pestről beszéltünk, nem Budapestről. Mikor e sorok írója eljött a fővárosból, Budán még álltak a harcok, de majd, ha a küzdelem befejeződik, akkor is nehéz lesz a Duna jobbpartjáról tiszta képet kapni. A náci banditák a főváros gyönyörű Duna-hídjait egytől-egyig felrobbantották, úgyhogy Budapest két része között sokáig igen nehéz, esetleg teljesen lehetetlen lesz a közlekedés. Még a városházán is — amelyet a kisgazdapárti Csorba János polgármester vezet a szociáldemokrata Bechtler és a kommunista Jámbor alpolgármester mellett — azon gondolkoznak, hogy Budán ideiglenesen külön közigazgatási kirendeltséget létesítenek majd önálló vezetővel. A fentebb említetteken kívül a főváros e egyébként főpolgármestert és egy harmadik alpolgármestert is kap majd, de ez a két állás egyelőre betöltetlen. A pártmozgalom Még javában dúlt Pesten a harc, amikor a szociáldemokrata mozgalom már ismét megindult a fővárosban. Amikor az első elvtársak elindultak a Conti utcai székházba, oda még nem lehetett eljutni, mert esett a frontvonalon. Mégis megindult a pártmunka, egyelőre a MÉMOSz arénaúti és a vasasok magdolna utcai székházában. Két nap múlva azután be lehetett költözni régi központba, ahonnét ekkor körülbelül háromszáz méternyire húzódott az arcvonal. Maga a régi pártház csodálatos véletlen folytán szinte teljes épségben maradt. Mindössze egy gránátalálat érte, amely azonban nem okozott komoly károkat. Az ablakok természetesen itt is kitörtek. Ez azonban nem akadálya a munkának. Az elvtársak ablaktalan, hideg, huzatos szobákban dolgoznak virradattól szürkületig — villany persze még nincs —, legtöbbször ebéd nélkül és egy krajcár fizetés nélkül. Ember ember hátán tolong a pártházban, mindenki jelentkezik, munkát kér, felvilágodni akar. És mindeme nehézségek elle ire sikerült már a központot rendbeszedni, valamennyi pesti kerületben és pestkörnyéki helységben felállítani a pártszervezetet. Itt a munka legnagyobb részét nem az új fa«Jok felvétele, hanem az érdemtelen jelentkezők ti visítása adja. Mert monda~v.uk • fi kell, hogy hihetetlen ' ösne^ktc. jc sn'k'nek az új párttagok, de csu r. igen szigorú rostálásán kerül sor felvételükre. Pers?.», emsz igen érthető és indokolt rostálás ellenére is folyik a preaganda. Mult vasárnap valamiri párt zsrvezat igen jól sikerült gy'":lc t tartott. Ezenkívül röpiratok és piatok tömege látott napvilágot. Ennek a propagandának a vezérelve azonban nem a nyakló nélküli tagtobc , as, hanem az építőmunkára való felhívás. A Szociáldemokrata Párt mindütt rámutat a tömegek előtt arra, hogy a főváros és az ország pusztulásáért egyedül a nyilas hazaárulás a kleis, az újjáépítés munkája azonban a dolgozó osztályokra hárult. Erre a kára hív minden dolgozót a fővároban és az egész országban együtt a dolgozók pártja, az építés pártja, a Szociáldemokrata Párt. Grxva L'..la, IFJ. NAGY JÓZSEF szűcsmester Szent Anna-utca 3 sz. Értesítem kedves vevőimet, és megrendelőimet, hogy üzletemet a régi helyen újból megnyitottam és mindenkor a régi jó munkával állok nb. rendelkezésére. 1945. február 6, kedd HM —— . A harctéri tudósítás folyiká első oldalról: huszonnégy óra alatt húsz kilovnt nyomultak előre az orosz csapak . Küstrintől huszonöt kilométerre ész2 .nyugatra elvágták a stettini vau vonalat. Az amerikaiak benyomultak Manilába London, február 5. MacArthur tábornok hadiszállása tegnap este jelentette, hogy az amerikai csapatok benyomultak Manillába, a Fülöp-szigetek fővárosába. Burmában a szövetséges tankok átkeltek az Irravadi folyón. Szombaton amerikai gépek sziámi támaszpontokat támadtak, vasárnap pedig repíicerődök ipari célpontokat támadtak a japán anyaországban fekvő Kobeban. A szövetséges csapatok áttörték a Siegfrid vonalat London, február 5. Az 1. és 3. amerikai hadsereg kiszélesítette frontját német területen és már a Siegfriedvonalban harcol. E két hadsereg hatvan kilométer széles fronton húsz kilométeres mélységben az első védelmi övezetben nyomul előre, míg egy másik köteléke már át is törte a főerődvonalat és sok megerősített kis községet és kis erődvvnalat elfoglalt. Fényképezőgépet, fényképészeti papírokat magas áron vesz Szipál és Gisser Piac u. 32. OLVASD ÉS TERJESZD A NÉPSZAVÁTI