Népszava, 1945. március (73. évfolyam, 29–55. sz.)
1945-03-03 / 31. szám
szombat, 1945 március 3 NÉPSZAVA. Nagy erővel indul meg az országos akta Budapestnek élelemmel való ellátására Ötvenmilliós forgótőkére van szükség élelmiszer szerzésére. Vas Zoltán, Tildy Zoltán és Ries István ismertették a helyzetet Két napja jelent meg a lapokban a felhívás, hogy életbevágóan fontos ügyben a magyar szellemi élet kiválóságai jelenjenek meg a városházán. Pénteken délelőtt 11 órakor a Központi Városháza egyik nagy terme zsúfolásig megtelt a különböző egyházak képviselőivel, írókkal, tudósokkal, színészekkel, közgazdasági szakemberekkel, művészekkel és közéleti szereplőkkel. Az összegyűltek előtt Csorba János polgármester, Tildy Zoltán, a budapesti Nemzeti Bizottság elnöke és Vas Zoltán közellátási kormánybiztos elvtárs foglaltak helyet. Csorba János nyitotta meg a megbeszélést, kijelentvén, hogy n lagyon nehéz kérdés megoldáására hívták össze az egybegyűlteket. Mindannyian tudják — mondotta —, hogy milliós városunk milyen nagy nehézségekkel küzd az ellátás terén, tudják, hogy a kialakulandó demokratikus Magyarország léte függ attól, hogy az ország szíve, ahonnan ki kell indulnia a kultúra sugárzásának, ahonnan el fog indulni az új Magyarország minden intézkedése, amely hivatott az új világ megteremtésére, éhezik. A polgármester beszéde után VasZoltán elvtárs állott fel szólásra. — Egyike a legnehezebb szerepeknek — mondotta — Budapest közellátási kormánybiztosának lenni. Budapest éhezik. Senki nem tudja annyira, mint én, hogy milyen tragikus a helyzet. Amióta Budapest felszabadult , 109 vagon élelmiszer érkezett, holott a fővárosnak normális szükséglete napi 80 vagon élelmiszer. Ez a 109 vagon is a vidék népének áldozatkészségéből érkezett. Az élelmiszert a Nemzeti Segély kapta meg, amely fizt főleg gyermekeknek juttatta. A Nemzeti Segély a maga önálló akciójáról lemondott a kormánybiztos javára, hogy az ellátási ügyek egy kézben fussanak össze. A vidéknek tartozó elismerés során nem lehet meg nem említeni Békés megyét, amelynek főispánja, Szobek András felszólítására a legtöbbet küldte Budapestre. Budapest élelmezése most jórészt a népkonyhádon keresztül történik, mintegy 100.600 ember kapja ezeken keresztül napi élelmét. Azonkívül juttatunk Nagy-Budapest már dolgozó munkásainak, hogy tovább is kifejthessék munkaerejüket. Első segélyként kiosztottunk a háztömbparancsnokok útján 180.000 kg. burgonyát, de ugyanakkor keményeknek kellett lennünk, hogy élelmiszertartalékot gyűjtsünk és így mindenkinek biztosítsunk egy-egy falat kenyeret. Eddig 450.000 kg. búzalisztet, 70.000 kg. babot, 81.000 fg. borsót, 200.000 kg. burgonyát és 76.000 kg. búzát tartalékoltunk. A legrosszabbul zsírral állunk. Zsírkészletünk: 995 kg. zsír, 400 kg. szalonna, 1085 kg. étolaj. Ez az, amit eljuttatunk Budapest népéhez, óriási munkát igényel a feladat. Teljesen újra fel kellett fektetnünk a jegyrendszert és el kell juttatnunk a jegyeket a lakossághoz. Ezt a fővárosi nyomda tette lehetővé és az a lelkes gárda, amely a jegyeket eljuttatja Budapest népéhez. Ha a napi 10 dg. kenyeret vagy 7 dg. lisztet osztjuk szét, akkor is Budapest élelmiszertartaléka Nagy-Budapest 1.300.000—1.400.000 lakosát számításba véve, 5 napra elegendő. — Így állunk, ezt leplezetlenül meg kell mondanunk. Két probléma áll előttünk, az egyik: élelmiszert szerezni, a másik: elkezdeni Budapest fölösleges lakosságának szisztematikus eltávolítását. Az utóbbiban a Vörös Hadsereg vasutasai egy tegnapi döntéssel igen nagy segítségünkre vannak. Félretéve a front legfontosabb követeléseit, rendelkezésünkre bocsátottak három 50 kocsis szerelvényt, hogy azokon a gyermekeket Szegedre szállítsuk és három másik vonatot, amely Debrecenbe szállítja az elköltöztetendő lakosságot. Amint az orosz vasutasok lélegzethez jutnak az utánpótlás terén, újabb vonatokat bocsátanak rendelkezésre, hogy Nyíregyházára és Békés megyébe is vihessünk embereket Itt, Budapesten csak azok maradnak, akiknek jelenléte föltétlenül szükséges, akik két kezük munkájával, MHÉk^ szellemük erejével szolg^^^cBudapest ügyét. Mindenfelé m^bízottaink utaztak az országba, hogy élelmiszert vásároljanak és ide juttassák. Ötvenmilliót forgótőke — A döntő kérdés a pénzkérdés. Amikor az ország népéhez fordulunk élelemért, a főváros népének meg kell hoznia az áldozatot, hogy előteremti az összeget, amelyből a szükséges élelmiszert beszerezhetjük. Budapest pénzkészletéből eddig mindössze 5.200.000pengőt tudtunk erre a célra igénybevenni. Ebből a fővárost élelmezni nem lehet. Pénzre és újabb pénzre van szükségünk. Nem arról vann szó, hogy aki a pénzt kölcsönképpen a fővárosnak átadja, az azt elveszti, hanem forgótőkét bocsát rendelkezésünkre, hogy Budapest élelmezését szolgáljuk. A kölcsönjegyzőknek különböző előnyöket, biztosítunk. A kötvényeket 100 P. névértékben, bocsátjuk ki, ezeket adófizetésre, házbérfizetésre elfogadják, később az élelmiszerüzletekben is el fogják fogadni, mint törvényes fizetési eszközt. — Olyan kölcsönadott pénz lesz ez tehát, amely a zsebben marad. Reméljük, ötvenmillió pengőnél többet fognak jegyezni. Tudjuk, hogy van pénz az embereknél. Ennek most elő kell kerülni. Budapestet talpra kell állítani és talpra is fogjuk állítani, mert mindannyian állítjuk, hogy Budapest nélkül szenved az ország újjászületése és szenved az a gondolat, hogy megalakítsuk a demokratikus új Magyarországot. Aki ma Budapestért cselekszik, az országért cselekszik. Akik el akarják gáncsolni ezt az akciót, azokhoz intő szóval fordulok: az új Magyarország büntetni is tud és fog is büntetni. Nem fogjuk eltűrni, hogy nehézségeket okozzanak, mint például a Futura vezetői, akik kijelentették, amikor arról volt szó, hogy embereit küldje ki élelmiszervásárlásra, hogy igenis kiküldik az embereket, de nem a főváros számára vásárlásra, hanem batyúzásra, hadd járja le magát az új Magyarország. Az új Magyarország nem fogja lejárni magát, az új Magyarország élni fog, az új Budapest élni fog, mert Budapest népe előteremti az életéhez szükséges pénzt. Mindannyian felelősek vagyunk Hosszantartó nagy éljenzés fogadta a beszédet, majd Tildy Zoltán fejtette ki a következőket: — A kép, amelyet Vas Zoltán elénktárt, sötét. Nem hiszem, hogy a közvetlen akció, amelyet el akarunk indítani, rózsás helyzetet teremtsen. Csak arra tesz majd képessé, hogy átvészeljük az előttünk lévő nagyon nehéznek mutatkozó hónapokat. A vidék sincs túlhalmozva élelemmel. Akciónk ezért sürgős, mert addig kell vásárolnunk, amíg még lehet. Az új magyar társadalomnak tudnia kell, hogy az ország sorsáért nemcsak azok felelősek, akik a jogi és pénzügyi felelősséget viszik, hanem mindannyian felelősek vagyunk mindenért, ami az országban történt. Felelősség köteles- Felhívjuk az üvegező elvtársakat hogy a Szociáldemokrata Párt ésülethelyreállítási csoportjában jelentiezenek munkavállalás céljából, Budapest, Crrdti utca 4. II. e. 12. sz. alatt. séggel jár és most az a kötelesség hárul valamennyiünkre, hogy előteremtsük a főváros számára a pénzt és élelmet. Budapest népét meg kell és meg is fogjuk menteni. Budapestet erkölcsileg is fel kell építeni Gerő Ernő elvtárs a Kommunista Párt álláspontját ismertette, majd Ries István elvtárs a Szociáldemokrata Párt nevében rámutatott arra, hogy Budapest romokban fekszik és újjá kell építeni. Az építőmunkához munkáskézekre van szükség. Élelem nélkül nincs munka. Budapestet azonban erkölcsileg is újjá kell építeni, mert a lakosság jórésze a Szálas-rezsim alatt erkölcsileg elzüllött. Az erkölcsi újjáépítés is lehetetlen, ha nem tudunk élelmet adni a népek. Üres gyomorral nem lehet dolgozni, aki nem tudja, hogy mit fog ebédelni, annak agyában furcsa gondolatok teremhetnek meg. Az élelmezés kérdését tehát mindenképpen meg kell oldani. Tudnunk kell azonban, hogy magunk is hibásak vagyunk a történtekben. Az erőszak ellenében, a magunk élete feláldozásával erőszakot kellett volna szembeállítani. Ha ezt elmulasztottuk, tegyük jóvá ezután magatartás" 3. oldal Az Oriori 1 (Újpest, Váci út 77.) mechattikai konstrukcióban jártassággal bíró mérnököt felvételre keres. Jelentkezés naponta személyesen Újpest, Váci út 77, vagy trafban Budapest VI, Eötvös u. 11 (Tungstarairoda) alatt, sunkkal hibánkat. Amit most célul kitűztünk, annak teljesítése nem lehetetlen. Ez nemcsak pénzkérdés, hanem lelki kötelesség is.A kötelesség megszegése az országra új veszedelmeket zúdítana. Tudjuk, hogy már most felütötte fejét az ellenforradalmi reakció, már most szabotálnak, minden rendelkezést és az élelmezési kérdést is fel akarják használni ellenünk. Akik ezt az ellenforradalmi akciót folytatják, akik erre hajlamosak, azoknak odakiáltjuk, a régi világnak vége, az új demokratikus Magyarország kérlelhetetlenül lesújt minden ellenségére. Ezután az egyházak képviseletében Szatbó Imre református esperes, Mihalovíts Zsigmond kanonok, Seiley József unitárius főgondnok, majd Grossmann Zsigmond főrabbi, Varjú görögkeleti plébános és többen mások szólaltak fel és jelentették be teljes támogatásukat. A nyugati front főparancsnokainak értekezlete Londonban (London, március 2.) A nyugati szövetséges seregek főparancsnokai március 1-én értekezletre ültek össze Montgomery főhadiszállásán. Montgomeryn kívül az értekezleten részt vett Eisenhower, Bradley és Dempsey tábornok. („MTI") — A Szociáldemokrata Párt Ifjúszocialista Szövetségének IX. kerületi exportja barátsággal várja a kerület ifjúmunkásait, fiatal dolgozóit, diákjait, hogy együtt dolgozzanak a szalai demokratikus Magyarország főépít.»Lévén. Tagfelvétel délután 3—5-ig Mester utca 10. Ugyanitt március 1-én féluár 4 órakor tartja alakuló ülését a spottSzakosztály. 5 év után ismét amerikai film Marlene Dietrich A bíborruhás asszony (NAGY KATALIN) Rendezte : JOSEPH STERNBERG. Zene : CSAJKOVSZKY. Premier szombaton Corvin Előadások : 11, fél 2, fél 4 . v Az első színházi előadás az új Budapesten Mindent élőtől kell kezdeni. Meg kell tanulnunk járni, a napba nézni, színházat játszani. Kelemen Lászlóék példájára ismét meg kell teremtenünk a magyar színjátszást, a semmiből valamit, a valamiből a magyar kultúrát. Csütörtökön délután a Nemzeti Kamaraszínházban megszületett a valami. Valami, ami több mint kezdet, ami már kultúra: egy régi magyar író, Csokonai Vitéz Mihály, színpadi föltámadása, szép magyar mondatok ízes muzsikája, kitűnő színészek lelkes játéka, és egy eszmélni kezdőközönség szellemi lélekzetvétele. Mikor a nézőtér elsötétedett, Major Tamás, a Nemzeti Színház új igazgatója lépett a függöny elé és meghatottságtól elcsukló hangon jelentette be, hogy a romok felett íme, ismét elkezdődik az élet s megindul az első színházi előadás. Utána Csokonai „Estve" című költeményét szavalta el, amelyben melankólikus érzelmesség keveredik kemény forradalmi színekkel, s amelyet éppen merész ,társadalmi célzatossága miatt nem lehetett eddig Magyarországon elmondani. Csokonai Vitéz Mihály „özvegy Karnyóné" című bohózata került ezután színre. A darabot már ezelőtt is játszották ifjúsági előadásokon, most azonban a Nemzeti Színház műsorában új szereposztással hozták a közönség elé. Ismét egy régi jó magyar darab, amelyet a színészet ment át a poros könyvtárból az élő színházba. Az ízes bohózat szerepeit egytőlegyig kitűnő színészek játszották. Az előadás középpontjában Gobbi Hilda állt, aki mesteri maszkjával, nagyszerű komikai fordulataival már a régi előadásban is biztosította a sikert. Major Tamás, a darab rendezője, a vándor kuruzsló szerepében legnagyobb színészeinkre emlékeztető epizódalakítást nyújtott. Várkonyi Zoltán szellemes ötlettel oldotta meg feladatát. Vöröses-Szőke Hitler-maszkjában megjátszotta a sváb-nyilas rémhírterjesztőt és így aktuális ízt adott az íróilag kissé szürke alaknak. Ladányi József szép magyar beszédével, kultúrált mozgásával és pontosan kidolgozott részleteivel tűnt ki. Úgy érezzük, hogy erre a fiatal színészre még nagy feladatok várnak a Nemzeti Színházban. Melegen ünnepelte a közönség a kitűnő Bartos Gyulát, aki hosszú, S bizonyára szenvedésteli távollét után jelent meg ismét a színpadon. Ungvári László hetyke házasságszédelgője egyes részleteiben nem volt eléggé hiteles. Somogyi Erzsit kedves alakítása ellenére sokkal szívesebben látnánk drámai szerepekben, ahol már a múltban megmutatta rendkívüli képességeit. Lázár Gida mozgásban szerencsésebben oldotta meg feladatát mint szövegmondásban. A rendezésen meglátszott Major Tamás hozzáértése és lelkes odaadása. _ A közönség ünnepi hangulatban nézte végig az élőadást és átérezte, hogy nemcsak egy kitűnő színpadi produkciónak tanúja, hanem annak a fölemelő ténynek is, hogy újra játszunk, szabadon játszunk, és ezen a játékon keresztül vezet az út az új magyar élet felé. Staud Géza