Népszava, 1945. március (73. évfolyam, 29–55. sz.)

1945-03-03 / 31. szám

szombat, 1945 március 3 NÉPSZAVA. Nagy erővel indul meg az országos akta Budapestnek élelemmel való ellátására Ötvenmilliós forgótőkére van szükség élelmiszer szerzésére.­­ Vas Zoltán, Tildy Zoltán és Ries István ismertették a helyzetet Két napja jelent meg a lapokban a felhívás, hogy életbevágóan fontos ügyben a magyar szellemi élet kiváló­ságai jelenjenek meg a városházán. Pénteken délelőtt 11 órakor a Központi­­ Városháza egyik nagy terme zsúfolásig megtelt a különböző egyházak képvise­lőiv­el, írókkal, tudósokkal, színészek­kel, közgazdasági szakemberekkel, mű­vészekkel és közéleti szereplőkkel. Az összegyűltek előtt Csorba János polgár­mester, Tildy Zoltán, a budapesti Nem­zeti Bizottság elnöke és Vas Zoltán közellátási kormánybiztos elvtárs fog­laltak helyet. Csorba János nyitotta meg a megbe­szélést, kijelentvén, hogy n lagyon nehéz kérdés megoldáására hívták össze az egybegyűlteket. Mindannyian tudják — mondotta —, hogy milliós városunk mi­lyen nagy nehézségekkel küzd az ellá­tás terén, tudják, hogy a kialakulandó demokratikus Ma­gyarország léte függ attól, hogy a­z ország szíve, ahonnan ki kell in­dulnia a kultúra sugárzásának, ahonnan el fog indulni az új Ma­gyar­ország minden intézkedése, amely hivatott az új világ megteremté­sére, éhezik. A polgármester beszéde után Vas­­Zoltán elvtárs állott fel szólásra. — Egyike a legnehezebb szerepeknek — mondotta — Budapest közellátási kormánybiztosának lenni. Budapest éhezik. Senki nem tudja annyira, mint én, hogy milyen tragikus a helyzet. Amióta Budapest felszabadult ,­­ 109 vagon élelmiszer érkezett, holott a fővárosnak normális szükség­lete napi 80 vagon élelmiszer.­­ Ez a 109 vagon is a vidék népének ál­dozatkészségéből érkezett. Az élelmi­szert a Nemzeti Segély kapta meg, a­mely fizt főleg gyermekeknek juttatta. A Nemzeti Segély a maga önálló ak­ciójáról lemondott a kormánybiztos javára, hogy az ellátási ügyek egy kéz­ben fussanak össze. A vidéknek tar­tozó elismerés során nem lehet meg nem említeni Békés megyét, amelynek főispánja, Szobek András felszólítására a legtöbbet küldte Budapestre. Buda­pest élelmezése most jórészt a népkony­hádon keresztül történik, mintegy 100.6­00 ember kapja ezeken keresztül napi élelmét. Azonkívül juttatunk Nagy-Budapest már dolgozó munkásai­nak, hogy tovább is kifejthessék mun­kaerejüket. Első segélyként kiosztot­tunk a háztömbparancsnokok útján 180.000 kg. burgonyát, de ugyanakkor keményeknek kellett lennünk, hogy élelmiszertartalékot gyűjtsünk és így mindenkinek biztosítsunk egy-egy fa­lat kenyeret. Eddig 450.000 kg. búzalisztet, 70.000 kg. babot, 81.000 f­g. borsót, 200.000 kg. burgonyát és 76.000 kg. búzát tartalékoltunk.­­ A legrosszabbul zsírral állunk. Zsírkészletünk: 995 kg. zsír, 400 kg. szalonna, 1085 kg. étolaj. Ez az, amit eljuttatunk Budapest népéhez, óriási munkát igényel a feladat. Teljesen újra fel kellett fektetnünk a jegyrend­szert és el kell juttatnunk a jegyeket a lakossághoz. Ezt­ a fővárosi nyomda tette lehetővé és az a lelkes gárda, amely a jegyeket eljuttatja Budapest népéhez. Ha a napi 10 dg. kenyeret vagy 7 dg. lisztet osztjuk szét, akkor is Budapest élelmiszertartaléka Nagy-Budapest 1.300.000—1.400.000 lako­sát számításba véve, 5 napra ele­gendő. — Így állunk, ezt leplezetlenül meg kell mondanunk. Két probléma áll előttünk, az egyik: élelmiszert szerezni, a másik: elkezdeni Budapest fölösleges lakossá­gának szisztematikus eltávolítását. Az utóbbiban a Vörös Hadsereg vasutasai egy tegnapi döntéssel igen nagy segít­ségünkre vannak. Félretéve a front legfontosabb követeléseit, rendelkezé­sünkre bocsátottak három 50 kocsis szerelvényt, hogy azokon a gyermeke­­ket Szegedre szállítsuk és három másik vonatot, amely Debrecenbe szállítja az elköltöztetendő lakosságot. Amint az orosz vasutasok lélegzethez jutnak az utánpótlás terén, újabb vonatokat bo­csátanak rendelkezésre, hogy Nyíregy­házára és­ Békés megyébe is vihessünk embereket Itt, Budapesten csak azok marad­nak, akiknek jelenléte föltétlenül szükséges, akik két kezük munká­jával, MHÉk^ szellemük erejével szolg^^^cBudapest ügyét. Mindenfelé m^bízottaink utaztak az országba, hogy élelmiszert vásároljanak és ide juttassák. Ötvenmilliót forgótőke — A döntő kérdés a pénzkérdés. Ami­kor az ország népéhez fordulunk élele­mért, a főváros népének meg kell hoz­nia az áldozatot, hogy előteremti az összeget, amelyből a szükséges élelmi­szert beszerezhetjük. Budapest pénz­készletéből eddig mindössze 5.200.000­­pengőt tudtunk erre a célra igénybe­venni. Ebből a fővárost élelmezni nem lehet. Pénzre és újabb pénzre van szük­ségünk. Nem arról vann szó, hogy aki a pénzt kölcsönképpen a fővárosnak át­adja, az azt elveszti, hanem forgótőkét bocsát rendelkezésünkre, hogy Buda­pest élelmezését szolgáljuk. A kölcsön­jegyzőknek különböző előnyöket, bizto­sítunk. A kötvényeket 100 P. névértékben, bocsátjuk ki, ezeket adófizetésre, házbérfizetésre elfogadják, később az élelmiszerüzletekben is el fogják fogadni, mint törvényes fizetési eszközt. — Olyan kölcsönadott pénz lesz ez te­hát, amely a zsebben marad. Reméljük, ötvenmillió pengőnél többet fognak je­gyezni. Tudjuk, hogy van pénz az em­bereknél. Ennek most elő kell kerülni. Budapestet talpra kell állítani és talpra is fogjuk állítani, mert mindannyian állítjuk, hogy Budapest nélkül szenved az ország újjászületése és szenved az a gondolat, hogy megalakítsuk a demo­kratikus új Magyarországot. Aki ma Budapestért cselekszik, az országért cselekszik. Akik el akarják gáncsolni ezt az akciót, azokhoz intő szóval for­dulok: az új Magyarország büntetni is tud és fog is büntetni. Nem fogjuk el­tűrni, hogy nehézségeket okozzanak, mint például a Futura vezetői, akik ki­jelentették, amikor arról volt szó, hogy embereit küldje ki élelmiszervásárlás­ra, hogy igenis kiküldik az embereket, de nem a főváros számára vásárlásra, hanem batyúzásra, hadd járja le ma­gát az új Magyarország. Az új Magyar­ország nem fogja lejárni magát, az új Magyarország élni fog, az új Budapest élni fog, mert Budapest népe előte­remti az életéhez szükséges pénzt. Mindannyian felelősek vagyunk Hosszantartó nagy éljenzés fogadta a beszédet, majd Tildy Zoltán fejtette ki a következőket: — A kép, amelyet Vas Zoltán elénk­tárt, sötét. Nem hiszem, hogy a közvet­len akció, amelyet el akarunk indítani, rózsás helyzetet­ teremtsen. Csak arra tesz majd képessé, hogy átvészeljük az előttünk lévő nagyon nehéznek mutat­kozó hónapokat. A vidék sincs túlhal­mozva élelemmel. Akciónk ezért sür­gős, mert addig kell vásárolnunk, amíg még lehet. Az­ új magyar társadalomnak tudnia kell, hogy az ország sorsáért nemcsak azok felelősek, akik a jogi és pénzügyi felelősséget viszik, hanem mindannyian felelősek vagyunk mindenért, ami az országban történt. Felelősség köteles- ­ Felhívjuk az üvegező elvtársakat hogy a Szociáldemokrata Párt és­ület­helyreállítási csoportjában jelenti­ezenek munkavállalás céljából, Budapest, Crr­dti utca 4. II. e. 12. sz. alatt. séggel jár és most az a kötelesség há­rul valamennyiünkre, hogy előteremt­sük a főváros számára a pénzt és élel­met. Budapest népét meg kell és m­eg is fogjuk menteni. Budapestet erkölcsileg is fel kell építeni Gerő Ernő elvtárs a Kommunista Párt álláspontját ismertette, majd Ries István elvtárs a Szociáldemokrata Párt nevében rámutatott arra, hogy Buda­­pest romokban fekszik és újjá kell épí­teni. Az építőmunkához munkáskézekre van szükség. Élelem nélkül nincs munka. Budapestet azonban erkölcsileg is újjá kell építeni, mert a lakosság jórésze a Szálas­-rezsim alatt er­kölcsileg elzüllött. Az erkölcsi újjáépítés is lehetetlen, ha nem tudunk élelmet adni a nép­­ek. Üres gyomorral nem lehet dolgozni, aki nem tudja, hogy mit fog ebédelni, annak agyában furcsa gondolatok te­remhetnek meg. Az élelmezés kérdését tehát min­denképpen meg kell oldani. Tudnunk kell azonban, hogy ma­gunk is hibásak vagyunk a történtek­ben. Az erőszak ellenében, a magunk élete feláldozásával erőszakot kellett volna szembeállítani. Ha ezt elmulasz­tottuk, tegyük jóvá ezután magatartás" 3. oldal Az Oriori 1 (Újpest­, Váci út 77.) mechattikai konstruk­cióban jártassággal bíró­­ mérnököt felvételre keres. Jelentkezés naponta sze­mélyesen Újpest, Váci út 77, vagy traf­ban Budapest VI, Eötvös u. 11 (Tungstara­iroda) alatt, sunkkal hibánkat. Amit most célul ki­tűztünk, annak teljesítése nem lehetet­len. Ez nemcsak pénzkérdés, hanem lelki kötelesség is.­­A kötelesség meg­szegése az országra új veszedelmeket zúdítana. Tudjuk, hogy már most felütötte fejét az ellen­forradalmi reakció, már most sza­botálnak, minden rendelkezést és az élelmezési kérdést is fel akarják­­ használni ellenünk. Akik ezt az ellenforradalmi akciót folytatják, akik erre hajlamosak, azok­nak odakiáltjuk, a régi világnak vége, az új demokratikus Magyarország kér­lelhetetlenül lesújt minden ellenségére. Ezután az egyházak képviseletében Szatbó Imre református esperes, Miha­lovíts Zsigmond kanonok, Sei­ley József unitárius főgondnok, majd Grossmann Zsigmond főrabbi,­ Varjú görögkeleti plébános és többen mások szólaltak fel és jelentették be teljes támogatásukat. A nyugati front főparancsnokai­­nak értekezlete Londonban (London, március 2.) A nyugati szö­vetséges seregek főparancsnokai már­cius 1-én értekezletre ültek össze Mont­gomery főhadiszállásán. Montgomeryn kívül az értekezleten részt vett Eisen­hower, Bradley és Dempsey tábornok. („MTI") — A Szociáldemokrata Párt Ifjúszo­cialista Szövetségének IX. ker­ületi ex­portja barátsággal várja a kerület ifjú­munkásait, fiatal dolgozóit, diákjait, hogy együtt dolgozzanak a szalai demokra­tikus Magyarország fő­épít.»Lé­vén. Tagfel­vétel délután 3—5-ig Mester utca 10. Ugyanitt március 1-én félu­ár 4 órakor tartja alakuló ülését a spot­tSza­koszt­ály. 5 év után ismét amerikai film­­ Marlene Dietrich A bíborruhás asszony (NAGY KATALIN) Rendezte : JOSEPH STERNBERG. Zene : CSAJKOVSZKY. Premier szombaton Corvin Előadások : 11, fél 2, fél 4 . v Az első színházi előadás az új Budapesten Mindent élőt­ől kell kezdeni. Meg kell tanulnunk járni, a napba nézni, színházat játszani. Kelemen Lászlóék példájára ismét meg kell teremtenünk a magyar színjátszást, a semmiből va­lamit, a valamiből a magyar kultúrát. Csütörtökön délután a Nemzeti Ka­maraszínházban megszületett a valami. Valami, ami több mint kezdet, ami már kultúra: egy régi magyar író, Csokonai Vitéz Mihály, színpadi föltámadása, szép magyar mondatok ízes muzsikája, kitűnő színészek lelkes játéka, és egy eszmélni kezdő­­közönség szellemi lé­lekzetvétele. Mikor a nézőtér elsötétedett, Major Tamás, a Nemzeti Színház új igazgatója lépett a függöny elé és meghatottság­tól elcsukló hangon jelentette be, hogy a romok felett íme, ismét elkezdődik az élet s megindul az első színházi előadás. Utána Csokonai „Estve" című költemé­nyét szavalta el, amelyben melankóli­kus érzelmesség keveredik kemény forradalmi színekkel, s amelyet éppen merész ,társadalmi célzatossága miatt nem lehetett eddig Magyarországon el­mondani. Csokonai Vitéz Mihály „özvegy Kar­nyóné" című bohózata került ezután színre. A darabot már ezelőtt is ját­szották ifjúsági előadásokon, most azon­ban a Nemzeti Színház műsorában új szereposztással hozták a közönség elé. Ismét egy régi jó magyar darab, ame­lyet a színészet ment át a poros könyv­­tárból az élő színházba. Az­ ízes bohózat szerepeit egytől­egyig kitűnő színészek játszották. Az előadás középpontjában Gobbi Hilda állt, aki mesteri maszkjával, nagyszerű komikai fordulataival már a régi elő­adásban is biztosította a sikert. Major Tamás, a darab rendezője, a vándor kuruzsló szerepében legnagyobb színé­szeinkre emlékeztető epizódalakítást nyújtott. Várkonyi Zoltán szellemes öt­lettel oldotta meg feladatát. Vöröses-Szőke Hitler-maszkjában megjátszotta a sváb-nyilas rémhírterjesztőt és így aktuális ízt adott az íróilag kissé szürke alaknak. Ladányi József szép magyar beszédével, kultúrált mozgásával és pontosan kidolgozott részleteivel tűnt ki. Úgy érezzük, hogy erre a fiatal szí­nészre még nagy feladatok várnak a Nemzeti Színházban. Melegen ünnepelte a közönség a ki­tűnő Bartos Gyulát, aki hosszú, S bi­zonyára szenvedésteli távollét után je­lent meg ismét a színpadon. Ungvári László hetyke házasságszédelgője egyes részleteiben nem volt eléggé hiteles. Somogyi Erzsit kedves alakítása elle­nére sokkal szívesebben látnánk drá­mai szerepekben, ahol már a múltban megmutatta rendkívüli képességeit. Lá­zár Gida mozgásban szerencsésebben oldotta meg feladatát mint szövegmon­dásban. A rendezésen meglátszott Ma­jor Tamás hozzáértése és lelkes oda­adása. _ A közönség ünnepi hangulatban néz­te végig az élőadást és átérezte, hogy nemcsak egy kitűnő színpadi produk­ciónak tanúja, hanem annak a fölemelő ténynek is, hogy újra játszunk, szaba­don játszunk, és ezen a játékon keresz­tül vezet az út az új magyar élet felé. Staud Géza

Next