Népszava, 1945. március (73. évfolyam, 29–55. sz.)
1945-03-29 / 53. szám
2. oldal csapatai elfoglalták Nyergesújfalu, Lábatlan, Piszke és Süttő helységeket és a szétvert ellenséges erők maradványait a Duna északi partjára vetették vissza. Ezzel egyidejűleg a Dunától délre csapataink támadásukat folytatva elfoglalták Ács városát, valamint több mint 40 más helységet és vasútállomást, közöttük Nagyigmánd és Ászár vasútállomásokat. A Duna és a Balaton között a 3. ukrán arcvonal csapatai eredményes támadó hadműveleteiket folytatva, elfogalták Kisbér, Tét, Celldömölk, Jánosháza, Tapolca városokat, valamint több mint 200 helységet és vasútállomást, köztük Bársonyos, Sokorópátka, Moróhhida, Gyarmat, Egyházaskeszö, Kemenesmagasi, Mezőlak, Duka, Nyárád, Monostorapáti, Köveskál, Kővágóőrs helységeket és Bakonyszombathely, Gyömöre, Vinar, Boba, Tüskevár és Badacsonytomaj vasútállomásokat. Március 26-án az egész hadszíntéren megrongáltunk, illetve megsemmisítettünk 179 német harckocsit. Légiharcokban és légvédelmi ágyúink tüzével lelőttük az ellenség 37 repülőgépét. („MTI.") A várható német kapituláció az angol alsóház elé kerül Az alsóház keddi ülésén több párt képviselője azt a kérést terjesztette a kormány elé, hogy amennyiben Németország megadná magát, úgy haladéktalanul adjon módot a kormány az alsóháznak az így kialakult helyzet megvitatására. Churchill miniszterelnök azonnal válaszolva a pártok előterjesztésére, hangoztatta, hogy bármilyen természetű német javaslatot a kormány elsősorban a szövetséges nagyhatalmakkal fog megbeszélni és csak ez után a megbeszélés után állhat módjában az angol alsóházat tájékoztatni. Az angol alsóházi vita ebben a kérdésben csak úgy, mint a miniszterelnök válasza nyilvánvalóan mutatja, hogy a német hadigépezet közeli összeroppanása egyáltalán nem tartozik a lehetetlenségek közé. Ha meggondoljuk a nyugati és keleti front rohamos közeledését egymáshoz, ha látjuk, hogy Németország a sziléziai bánya- és iparvidék után most a Rajna és a Ruhr iparát és bányakincseit is elveszíti, akkor tulajdonképpen már most is érthetetlen, mi az a reménység, amivel Hitler és lakojai táplálni tudják az agyonkínzott német népet. Nyilván a hadihelyzettel függ össze a „Yorkshire Post" értesülése, amely szerint Hitler tegnap sürgős és fontos értekezletre hívta össze a birodalmi Gauleitereket. Új bankjegyek kibocsátása Értesülésünk szerint a szövetséges hatalmaknak Debrecenben székelő bizottsága felhatalmazta az ideiglenes nemzeti kormányt kétmilliárd pengő értékben való új bankjegyek kibocsátására. — Ingyenes tanítás a főváros iskoláiban. A polgármester elrendelte, hogy április 1-től kezdve a székesfőváros öszszes iskoláiban a tanítás ingyenes. Ennek megfelelően a fenti időponttól kezdve sem beírási, sem tandíjat fizetni nem kell. — A fényképésziparosok kedden és pénteken délután fél 5—fél 6 óráig hivatalos ügyekben felvilágosítást kaphatnak. Egyben saját érdekükben minden iparengedéllyel működő fényképész jelentse be pontos címét levélben, Teréz körút 17. I. 2 alatt. : A MAGYAR SZINNAZBAN ménnak nyilvánított, az elveszett em-f ,mal H' wtbiniiuscum« Az mmm délutánja 1-én délután fél 3 órai kezdettel. FELLÉPNEK: Basilides Mária, Demjány Éva, H.H Dénes György, Gellért Endre, Gonda László, Ilos-Vay Katalin, Kur. Margit, Major Tamás, Makay Margit, Mednyánszky Ágnes, Medgyaszay Vilma, Orbók Endre, Péchy Blanka, Feldes Sándor, Rátkay Márton, Spiegel Annie. Konferál: Hárs László. Jegyek: 2—20 pengőig kaphatók a Magyar Színház pénztáránál, a FEtJV jegyirodában (VI. Andrássy út 28) is a Népszava kiadóhivatalában (Vili, Conti utca). Az első nap felejthetetlenül borzalmas volt. A foglyok között ugyanis hitvány árulók is akadtak. A táborba hoztak többek között két pozsonyit is, akik náci zsoldban, állottak és éveken át Gestapo besúgói voltak. Ezek elárulták a német hatóságoknak és a szlovák gárdistáknak Pozsonyban, kik a bujkáló, bunkerező zsidók, kik azok, akik hamis keresztény papírokkal szerepelnek. Ezt a két besúgót is utolérte a nemezis, mert a nácik senkinek nem kegyelmeznek, még ha jó szolgálatokat, tettek is nekik és használat után ők is a Vernichtungslagerba kerültek. Nehezen várták a szerencsétlen szenvedők, akiket ez a két német csatlós juttatott Pozsonyból Auschwitzba, mikor kerülnek ezek is horogra. A mi megérkezésünk napja volt az a nap, amikor ezeknek számolniok kellett aljas bűneikért. Alkonyattájt négy szlovákiai zsidó fiatalember a blokk előterébe vezette a két spiclit, közölte a barak lakóival, hogy e két gonosztevő lelkiismeretét milyen bűnök terhelik és megkérdezték tőlük, igaz-e az, amit a pozsonyiak tudnak róluk és amit a londoni rádió is egyik híradásában megerősített. Egyikük cinikusan elismerte, hogy német szolgálatban állott, társa azonban megtört, minden további nélkül bevallotta bűnét, sőt bocsánatot kért mindenkitől megtévelyedéséért. E két gazember dolgai anynyira közismertek voltak, hogy nem lehetett részükre kegyelem. Buenos Airesből hivatalosan jelentik, hogy az argentin kormány hadat üzent Németországnak és Japánnak. A hivatalos közlemény nem említi meg, hogy a hadüzenet mikor történt, de emlékezetes, hogy mintegy négy héttel ezelőtt, amikor Mexikó Cityben az amerikai külügyminiszterek tanácskozása folyt, már híre érkezett hasonló lépésnek. A pánamerikai kongresszus akkor utolsó, zárt ülésén határozatot hozott, amelynek értelmében Argentínát, a legközelebbi pánamerikai kongresszusra meghívta, miután ez az utolsó amerikai ál -,lam is hadiállapotba lépett a tengely ed-két ökölcsapás után eszméletlenül, hatalmakkal. Föltehető tehát, hogy az esett össze, utána kivitték a bárakból akkor tényleg megtörtént hadüzenetet és az épületet övező magasfeszültségű az argentin kormány, ismeretlen okból. Az első besúgó gyors elintézést nyert, villanyirammal telített kerítésre dobták, ahol azonnal kiszenvedett. A másikat tovább vallatták. Ütötték, verték, ő is később megtört és vallott. A barak lakói egyhangúan őt is halálra ítélték. Utolsó kívánsága egy cigaretta volt. Kapott is úgynevezett tábori cigarettát, szárított falevelekből készült és újságpapírba göngyölt cigarettát. Ezt elszívta és utána megkezdődött az ítélet végrehajtása. Miként az ótestamentumbeli zsidók megkövezték a gonosztevőket, a barak lakói is nekiestek az erős fizikumú embernek és ököllel, lábbal addig ütlegelték, rugdosták, amíg végsőt nem lehelt. Az ő holttestét is a drótkerítésre dobták, majd jelentették az SS-katonáknak, hogy öngyilkosa van a blokknak. Az egyes blokkok előtt nem voltak katonák, csak a tábor bejáratánál álltak őrségek. Hogy senki se tudjon ebből a pokolból megmenekülni, erre a célra szolgáltak a villanyárammal telített szöges drótkerítések. Nemcsak az egész telepet vették körül ilyen halálthozó drótkerítéssel, hanem az egyes táborrészeket, sőt minden blokkot is kit Az auschwitzi haláltábor az első ebéd. — Két hitvány áruló megkapja büntetését (Negyedik közlemény.) Körülbelül négyszázan voltak a barakban, amikor a mi csoportunk megérkezett, úgyhogy velünk mintegy ötszázra növekedett a blokk létszáma. A blokk régi lakói nagyobbrészt szlovákiai zsidók, jugoszláv partizánok és ukrán hadifoglyok voltak. Ezek nagy megértéssel fogadtak. Azt mondották, mi még szerencsések lehetünk, mert csak most ért utol bennünket a náci barbarizmus. Beszélgetni kezdtünk egymással és a tábor lakóinak legelső kérdése a háborús fejleményekre irányult. Érdeklődtek, igaz-e az a hír, amitaz SS-legények terjesztettek, hogy például Ukrajnát visszafoglalták a németek, Bulgáriát és Romániát is visszaszerezték. Ilyen és ehhez hasonló, nádagyakban született legendák éltek a táborban. A szerencsétlenek annyirahatása alatt állottak ezeknek a híreknek, hogy elképzelhetetlennek tartották, hogy ideérkezzék a megváltó Vörös Hadsereg. Közöltük velük, hogy a nácik által terjesztett híreknek éppen az ellenkezője igaz. Nem szabad „muzulmánná" válni Kis idő múlva nyolc-tíz ember megérkezett a hordókkal, amelyekben félmeleg, héjában főtt krumpli volt káposztával és darával keverve. Kaptunk egy-egy rozsdás, zománchíjas fazekat, tálat, lavórt, — kinek mi jutott — és ebben osztották ki a zupát. Csoportunk legtöbb embere egy-két falatnál többet nem bírt lenyelni és undorral tolta ki maga mellől a moslékot. A régebbi foglyok figyelmeztettek, az egyetlen út ahhoz, hogy életben maradjunk, a kosztolás, minél többet enni, akár ízlik, akár nem, le kell nyelni az ételt, majd a gyomor feldolgozza, különben rövid időn belül „muzulmánná" válunk. Muzulmán elnevezésen a nácik a csontig lesoványodott, elerőtlenedett embereket értették, akiket a táborban nagyobb erőt igénybevevő fizikai munkára használni nem tudtak. Ezeket hideg könyörtelenséggel kivégezték és elégették. Rövid időközökben ugyanis újabb fertőtlenítő fürdő következett és a meztelenre vetkőzött embereket ismét Mengele SS-orvos taksálta meg, váljon az illető munkaképes-e még, vagy pedig muzulmánná lett. Én is, akárhogy undorodtam a főtt marharépától és az ipari célokra való, héjában főtt, sótlan krumplitól, lenyeltem minden ételt, csakhogy kondiciómat megtartsam, mert akit Mengele doktor a fertőtlenítő fürdőben muzul-bervo. Ezeket az egyik árakban gyűjtötték össze és amíg ezt a helyiséget fel nem töltötték, vagyis többezer embert nem gyömöszöltek be ide, addig étlen, szomjan vártak kivégzésükre. Sokszor 4—5 napig is eltartott, míg az „óriási forgalmú üzemben" sorra kerülhettek és a krematórium hatalmas lángjai elnyelték megkínzott testüket. Mindenki közfelkiáltással az árulók halálát követelte. Népítélet a barakban jön-külön, így történhetett meg, hogy a blokk belsejében lefolyt népítéletet nyugodtan, észrevétlenül végrehajthatták. De még az sem lett volna baj, ha a hivatalos közegekészrevették volna azt, hiszen Vernichtungstáborban voltunk, ahol egyik a másikat agyonüthette, elpusztíthatta, ezzel csak a németek munkáját könnyítette meg. Mikor megyünk „füstbe" Az első éjszaka, amit a blokk pricscsén töltöttünk, álmatlanul, kínzó gyötrelmek között telt el. Nemcsak a szemünk láttára lefolyt népítélet borzalmai hagytak mély nyomot lelkünkben, hanem az a tudat, hogy mi egy Vernichtungslagerba kerültünk, a mi sorsunk is meg van pecsételve és előbb vagy utóbb mi is az áldozatok közé kerülünk, vagy ahogy társaink mondották, a „füstbe" megyénk. A tábor minden lakója formálisan halálraítélt volt, csak a kivégzés időpontja volt bizonytalan. Mindannyian a siralomházban éreztük magunkat és magatartásunk, lelki beállítottságunk is ezt tükrözte vissza. Minden egyes ruhadarabon, takarón, edényen több név volt feltüntetve, azoknak nevei, akik ezeket előzőleg használták és akik nagy része már nem élt. Mennyi leírhatatlan tragédia, mily borzasílas szenvedés fűződik ezekhez a használati tárgyakhoz. A krematóriumok kéményeiből kiáradó füst bűzös levegővel töltötte el az egész telepet. Állandóan éreznünk kellett a csont, köröm és haj égfel szagát és ez a fojtó szag szörnyű nyomásként nehezedett ránk. NÉPSZAVA Csütörtök, 1945 március 29 Az angol külügyminisztériumban listát vezetnek a német békekísérletekről . (London, március 28.) A „Daily Mail" diplomáciai munkatársa írja: Az utóbbi időben német személyiségek olyan nagy számban tesznek békekísérleteket a különböző semleges államokban, hogy" az angol külügyminisztériumban listát állítottak fel róluk. Ezeken a listákon azt is feltüntetik, hogy milyen módon utasították vissza ezeket a békekísérleteket. A cikk írója megállapítja, a német békekísérletek mind azt célozzák, hogy a németek megismerjék a szövetségesek esetleges békefeltételeit. A válasz azonban, amit kapnak, mindig ugyanaz: feltétel nélküli megadás. („MTI") Eisenhower: Nem tárgyalunk a németekkel! (Párizs, március 28.) „A németek fő védvonala összeomlott, a német haderők zöme már csak megvert hadseregekből áll" — jelentette ki Eisenhower tábornok kedden egy párizsi sajtóértekezleten. Lehetséges, hogy a németek valamivel hátrább ismét megkísérlik a védekezést. Ezt a kísérletet azonban épúgy meg fogják hiúsítani, mint annyi más „utolsó" védekezést. Eisenhower a továbbiakban a leghatározottabban kijelentette: „Nem fogunk tárgyalni a feltételnélküli megadás tárgyában, a feltételnélküli megadást diktálni fogjuk." A Rajnától nyugatra harcoló német hadseregek felszámolása, a tábornok szerint, a háborús történelem egyik legragyogóbb győzelme. („MTI.") Francia lobogó alatt megindul a hajózás a magyar Dunán A német és nyilas banditák a dunai hajóparkunk legnagyobb részét még december elején osztrák és német kikötőkbe vitték. A dunai hajózás megindulása különösen vasúti parkunk mai állapota mellett igen előnyös lenne és Budapest és a vidék városforgalmát nagy mértékben elősegítené. Értesülésünk szerint a magyar Dunán hamarosan francia hajókkal megindul a forgalom. Eszerint a Société Francais de Navigation Danubienne hajóparkjának jelentős része román kikötőkben horgonyoz. A vállalat magyarországi igazgatója felvette az érintkezést a Romániában székelő vezérigazgatósággal és kérte az uszályok hazai relációba való bevonását. Elsősorban élelmiszer és gyógyszeráru felhozatal jönne számításba. („KÉ") Argentina hadat üzent Németországnak és Japánnak csak most hozza nyilvánosságra. Újabb légitámadás Szombathely ellen (London, március 28.) Hivatalosan közlik, hogy az Európa különböző részein állomásozó szövetséges repülőerők az elmúlt hét során több mint 80.000 felszállást hajtottak végre. Kedden és szerdára virradó éjjel is egyre fokozódott úgy a nyugati, mint az olaszországi támaszpontokról felszállt gépek tevékenysége. Az utóbbiak Szombathely ellen is újabb támadást intéztek. — A Szociáldemokrata Párt író- és Újságíró Csoportjának minden tagja fontos ügyben 30-án délután 4 órakor jelenjék meg a Stáhly utca 5. sz. helyiségben. A még nem igazoltak 3 órakor jöjjenek. — Ki tud róla? Keresem fiamat, Borovszky Gusztáv 35 éves, nős vasesztergályost, aki Sződligetről 1944 december 16-án elindult Kassára, azóta teljesen nyoma veszett. Elmenetelekor igazolványként nála volt a "Has-és Fémmunkások Szövetségének tagsági könyve. Aki tud róla, értesítse szüleit vagy feleségét az alábbi címre: Borovszky Géza, Sződliget, Fő út 23, vagy Borovszky Gusztávné, Kassa, Münszter Tivadar utca 14