Népszava, 1945. március (73. évfolyam, 29–55. sz.)

1945-03-29 / 53. szám

2. oldal csapatai elfoglalták Nyergesújfalu, Lábatlan, Piszke és Sü­ttő helysé­geket és a szétvert ellenséges erők maradványait a Duna északi part­jára vetették vissza. Ezzel egy­idejűleg a Dunától délre csapa­taink támadásukat folytatva el­foglalták Ács városát, valamint több mint 40 más helységet és vasútállomást, közöttük Nagy­igmánd és Ászár vasútállomáso­kat. A Duna és a Balaton között a 3. ukrán arcvonal csapatai eredmé­nyes támadó hadműveleteiket folytatva, elfogalták Kisbér, Tét, Celldömölk, Jánosháza, Tapolca városokat, valamint több mint 200 helységet és vasútállomást, köztük Bársonyos, Sokorópátka, Moróh­hida, Gyarmat, Egyházaskeszö, Kemenesmagasi, Mezőlak, Duka, Nyárád, Monostorapáti, Köveskál, Kővágóőrs helységeket és Ba­konyszombathely, Gyömöre, Vi­nar, Boba, Tüskevár és Bada­csonytomaj vasútállomásokat. Március 26-án az egész hadszínté­ren megrongáltunk, illetve megsem­misítettünk 179 német harckocsit. Légiharcokban és légvédelmi ágyúink tüzével lelőttük az ellenség 37 repü­lőgépét. („MTI.") A várható német kapituláció az angol alsóház elé kerül Az alsóház keddi ülésén több párt képviselője azt a kérést terjesztette a kormány elé, hogy amennyiben Német­ország megadná magát, úgy haladékta­lanul adjon módot a kormány az alsó­háznak az így kialakult helyzet meg­vitatására. Churchill miniszterelnök azonnal válaszolva a pártok előterjesz­tésére, hangoztatta, hogy bármilyen ter­mészetű német javaslatot a kormány elsősorban a szövetséges nagyhatalmak­kal fog megbeszélni és csak ez után a megbeszélés után állhat módjában az angol alsóházat tájékoztatni. Az angol alsóházi vita ebben a kér­désben csak úgy, mint a miniszterelnök válasza nyilvánvalóan mutatja, hogy a német hadigépezet közeli összeroppa­nása egyáltalán nem tartozik a lehetet­lenségek közé. Ha meggondoljuk a nyugati és keleti front rohamos köze­ledését egymáshoz, ha látjuk, hogy Né­metország a sziléziai bánya- és ipar­vidék után most a Rajna és a Ruhr iparát és bányakincseit is elveszíti, ak­kor tulajdonképpen már most is érthe­tetlen, mi az a reménység, amivel Hit­ler és lakojai táplálni tudják az agyon­kínzott német népet. Nyilván a hadi­helyzettel függ össze a „Yorkshire Post" értesülése, amely szerint Hitler tegnap sürgős és fontos értekezletre hívta össze a birodalmi Gauleitereket. Új bankjegyek kibocsátása Értesülésünk szerint a szövetséges ha­talmaknak Debrecenben székelő bizott­sága felhatalmazta az ideiglenes nemzeti kormányt kétmilliárd pengő értékben való új bankjegyek kibocsátására. — Ingyenes tanítás a főváros iskolái­ban. A polgármester elrendelte, hogy április 1-től kezdve a székesfőváros ösz­szes iskoláiban a tanítás ingyenes. En­nek megfelelően a fenti időponttól kezdve sem beírási, sem tandíjat fizetni nem kell. — A fényképésziparosok kedden és pénte­ken délután fél 5—fél 6 óráig hivatalos ügyekben felvilágosítást kaphatnak. Egyben saját­ érdekükben minden iparengedéllyel működő fényképész jelentse be pontos címét levélben, Teréz körút 17. I. 2 alatt. : A MAGYAR SZINNAZBAN ménnak nyilvánított, az elveszett em-f ,mal H' wtbiniiuscum­« Az m­mm délutánja 1-én délután fél 3 órai kezdettel. FELLÉPNEK: Basilides Mária, Demjány Éva, H.H Dénes György, Gellért Endre, Gonda László, Ilos-Vay Katalin, Kur. Margit, Major Tamás, Makay Margit, Mednyánszky Ágnes, Med­gyaszay Vilma, Orbók E­ndre, Péchy Blanka, Feldes Sándor, Rátkay Márton, Spiegel Annie. Konferál: Hárs L­ászló. Jegyek­: 2—20 pengőig kaphatók a Magyar Színház pénztáránál, a FEtJV jegyirodában (VI. An­drássy út 28) is a Népszava kiadó­hivatalában (Vili, Conti utca­­). Az első nap felejthetetlenül borzal­mas volt. A foglyok között ugyanis hit­vány árulók is akadtak. A táborba hoz­tak többek között két pozsonyit is, akik náci zsoldban, állottak és éveken át Gestapo besúgói voltak. Ezek elárulták a német hatóságoknak és a szlovák gár­distáknak Pozsonyban, kik­ a bujkáló, bunkerező zsidók, kik azok, akik hamis keresztény papírokkal szerepelnek. Ezt a két besúgót is utolérte a nemezis, mert a nácik senkinek nem kegyelmez­nek, még ha jó szolgálatokat, tettek is nekik és használat után ők is a Vernichtungs­lagerba kerültek. Nehezen várták a szerencsétlen szenvedők, akiket ez a két német csatlós juttatott Pozsonyból Au­schwitzba, mikor kerülnek ezek is ho­rogra. A mi megérkezésünk napja volt az a nap, amikor ezeknek számolniok kel­lett aljas bűneikért. Alkonyattájt négy szlovákiai zsidó fiatalember a blokk előterébe vezette a két spiclit, közölte a barak lakóival, hogy e két gonosz­tevő lelkiismeretét milyen bűnök ter­helik és megkérdezték tőlük, igaz-e az, amit a pozsonyiak tudnak róluk és amit a londoni rádió is egyik híradásá­ban megerősített. Egyikük cinikusan elismerte, hogy német szolgálatban ál­lott, társa azonban megtört, minden további nélkül bevallotta bűnét, sőt bocsánatot kért mindenkitől megtéve­lyedéséért. E két gazember dolgai any­nyira közismertek voltak, hogy nem le­hetett részükre kegyelem. Buenos Airesből hivatalosan jelentik, hogy az argentin kormány hadat üzent Németországnak és Japánnak. A hiva­talos közlemény nem említi meg, hogy a hadüzenet mikor történt, de emléke­zetes, hogy mintegy négy héttel ezelőtt, amikor Mexikó Cityben az amerikai külügyminiszterek tanácskozása folyt, már híre érkezett hasonló lépésnek. A pánamerikai kongresszus akkor utolsó, zárt ülésén határozatot hozott, amely­nek értelmében Argentínát, a legköze­lebbi pánamerikai kongresszusra meg­hívta, miután ez az utolsó amerikai ál­ -,­lam is hadiállapotba lépett a tengely­ ed-két ökölcsapás után eszméletlenül, hatalmakkal. Föltehető tehát, hogy az esett össze, utána kivitték a bárakból akkor tényleg megtörtént hadüzenetet és az épületet övező magasfeszültségű az argentin kormány, ismeretlen okból. Az első besúgó gyors elintézést nyert, villanyirammal telített kerítésre dob­ták, ahol azonnal kiszenvedett. A má­sikat tovább vallatták. Ütötték, verték, ő is később megtört és vallott. A barak lakói egyhangúan őt is halálra ítélték. Utolsó kívánsága egy cigaretta volt. Kapott is úgynevezett tábori cigarettát, szárított falevelekből készült és újság­papírba göngyölt cigarettát. Ezt elszívta és utána megkezdődött az ítélet végre­hajtása. Miként az ótestamentumbeli zsidók megkövezték a gonosztevőket, a barak lakói is nekiestek az erős fizi­kumú embernek és ököllel, lábbal addig ütlegelték, rugdosták, amíg végsőt nem lehelt. Az ő holttestét is a drótkerítésre dob­ták, majd jelentették az SS-katonák­nak, hogy öngyilkosa van a blokknak. Az egyes blokkok előtt nem voltak katonák, csak a tábor bejáratánál áll­tak őrségek. Hogy senki se tudjon eb­ből a pokolból megmenekülni, erre a célra szolgáltak a villanyárammal telí­tett szöges drótkerítések. Nemcsak az egész telepet vették körül ilyen halált­hozó drótkerítéssel, hanem az egyes tá­borrészeket, sőt minden blokkot is kit­ Az auschwitzi haláltábor az első ebéd­. — Két hitvány áruló megkapja büntetését (Negyedik közlemény.) Körülbelül négyszázan voltak a ba­rakban, amikor a mi csoportunk meg­érkezett, úgyhogy velünk mintegy öt­százra növekedett a blokk létszáma. A blokk régi lakói nagyobbrészt szlová­kiai zsidók, jugoszláv partizánok és ukrán hadifoglyok voltak. Ezek nagy megértéssel fogadtak. Azt mondották, mi még szerencsések lehetünk, mert csak most ért utol bennünket a náci barbarizmus. Beszélgetni kezdtünk egy­mással és a tábor lakóinak legelső kér­dése a háborús fejleményekre irányult. Érdeklődtek, igaz-e az a hír, amit­­­az SS-legények terjesztettek, hogy például Ukrajnát visszafoglalták a németek, Bulgáriát és Romániát is visszaszerez­ték. Ilyen és ehhe­z hasonló, nád­­agyakban született legendák éltek a tá­borban. A szerencsétlenek annyira­­ha­tása alatt állottak ezeknek a híreknek, hogy elképzelhetetlennek tartották, hogy ideérkezzék a megváltó Vörös Hadsereg. Közöltük velük, hogy a nácik által terjesztett híreknek éppen az el­lenkezője igaz. Nem szabad „muzulmánná" válni Kis idő múlva nyolc-tíz ember meg­érkezett a hordókkal, amelyekben fél­meleg, héjában főtt krumpli volt ká­posztával és darával keverve. Kaptunk egy-egy rozsdás, zománchíjas fazekat, tálat, lavórt, — kinek mi jutott — és ebben osztották ki a zupát. Csoportunk legtöbb embere egy-két falatnál többet nem bírt lenyelni és undorral tolta ki maga mellől a moslékot. A régebbi foglyok figyelmeztettek, az egyetlen út ahhoz, hogy életben maradjunk, a kosztolás, minél többet enni, akár ízlik, akár nem, le kell nyelni az ételt, majd a gyomor feldolgozza, különben rövid időn belül „muzulmánná" válunk. Muzulmán elnevezésen a nácik a csontig lesoványodott, elerőtlene­dett embereket értették, akiket a táborban nagyobb erőt igénybe­vevő fizikai munkára használni nem tudtak. Ezeket hideg könyörtelenséggel kivé­gezték és elégették. Rövid időközökben ugyanis újabb fertőtlenítő fürdő követ­kezett és a meztelenre vetkőzött embe­reket ismét Mengele SS-orvos taksálta meg, váljon az illető munkaképes-e­­ még, vagy pedig muzulmánná lett. Én is, akárhogy undorodtam a főtt­­ marharépától és az ipari célokra való, héjában főtt, sótlan krumplitól, lenyel­tem minden ételt, csakhogy kondició­­­mat megtartsam, mert akit Mengele­­ doktor a fertőtlenítő fürdőben muzul-ber­vo. Ezeket az egyik árakban gyűjtötték össze és amíg ezt a helyiséget fel nem töl­tötték, vagyis többezer embert nem gyömöszöltek be ide, addig étlen, szomjan vártak kivégzésükre. Sokszor 4—5 napig is eltartott, míg az „óriási forgalmú üzemben" sorra ke­rülhettek és a krematórium hatalmas lángjai elnyelték megkínzott testüket. Mindenki közfelkiáltással az áru­lók halálát követelte. Népítélet a barakban jön-külön, így történhetett meg, hogy a blokk belsejében lefolyt népítéletet nyugodtan, észrevétlenül végrehajthat­ták. De még az sem lett volna baj, ha a hivatalos közegek­­észrevették volna azt, hiszen Vernichtungstáborban vol­tunk, ahol egyik a másikat agyonüthet­te, elpusztíthatta, ezzel csak a németek munkáját könnyítette meg. Mikor megyünk „füstbe" Az első éjszaka, amit a blokk prics­csén töltöttünk, álmatlanul, kínzó gyöt­relmek között telt el. Nemcsak a sze­münk láttára lefolyt népítélet borzal­mai hagytak mély nyomot lelkünkben, hanem az a tudat, hogy mi egy Ver­nichtungslagerba kerültünk, a mi sor­sunk is meg van pecsételve és előbb vagy utóbb mi is az áldozatok közé ke­rülünk, vagy ahogy társaink mondot­ták, a „füstbe" megyénk. A tábor minden lakója formálisan halálraítélt volt, csak a­ kivégzés időpontja volt bizonytalan. Mindannyian a siralomházban éreztük magunkat és magatartásunk, lelki beál­lítottságunk is ezt tükrözte vissza. Min­den egyes ruhadarabon, takarón, edé­nyen több név volt feltüntetve, azok­nak nevei, akik ezeket előzőleg hasz­nálták és akik nagy része már nem élt. Mennyi leírhatatlan tragédia, mily bor­zas­ílas szenvedés­­ fűződik ezekhez a­ használati tárgyakhoz. A krematóriu­mok kéményeiből kiáradó füst bűzös levegővel töltötte el az egész tele­pet. Állandóan éreznünk kellett a csont, köröm és haj égfel szagát és ez a fojtó szag szörnyű nyomásként nehezedett ránk. NÉPSZAVA Csütörtök, 1945 március 29 Az angol külügyminisztériumban listát vezetnek a német békekísérletekről . (London, március 28.) A „Daily Mail" diplomáciai munkatársa írja: Az utóbbi időben német személyiségek olyan nagy számban tesznek békekísérleteket a kü­lönböző semleges államokban, hogy" az angol külügyminisztériumban listát ál­lítottak fel róluk. Ezeken a listákon azt is feltüntetik, hogy milyen módon utasították vissza ezeket a békek­ísérleteket. A cikk írója megállapítja, a német békekísérle­tek mind azt célozzák, hogy a németek megismerjék a szövetségesek esetleges békefeltételeit. A válasz azon­ban, amit kapnak, mindig ugyanaz: fel­tétel nélküli megadás. („MTI") Eisenhower: Nem tárgyalunk a németekkel! (Párizs, március 28.) „A németek fő védvonala összeomlott, a német had­erők zöme már csak megvert had­seregekből áll" — jelentette ki Eisen­hower tábornok kedden egy párizsi sajtóértekezleten. Lehetséges, hogy a németek valamivel hátrább ismét meg­kísérlik a védekezést. Ezt a kísérletet azonban épúgy meg fogják hiúsítani, mint annyi más „utolsó" védekezést. Eisenhower a továbbiakban a leghatá­rozottabban kijelentette: „Nem fogunk tárgyalni a feltétel­nélküli megadás tárgyában, a fel­tételnélküli megadást diktálni fog­juk." A Rajnától nyugatra harcoló német hadseregek felszámolása, a tábornok szerint, a háborús történelem egyik leg­ragyogóbb győzelme. („MTI.") Francia lobogó alatt megindul a hajózás a magyar Dunán A német és nyilas banditák a dunai ha­jóparkunk legnagyobb részét még decem­ber elején osztrák és német kikötőkbe­­ vitték. A dunai hajózás megindulása­ kü­­­lönösen vasúti parkunk mai állapota mel­lett igen előnyös lenne és Budapest és a vidék városforgalmát nagy mértékben elősegítené. Értesülésünk szerint a ma­gyar Dunán hamarosan francia hajókkal megindul a forgalom. Eszerint a Société Francais de Navigation Danubienne hajó­parkjának jelentős része román kikötők­ben horgonyoz. A vállalat magyarországi igazgatója felvette az érintkezést a Ro­mániában székelő vezérigazgatósággal és kérte az uszályok hazai relációba való be­vonását. Elsősorban élelmiszer és gyógy­szeráru felhozatal jönne számításba. („KÉ") Argentina hadat üzent Németországnak és Japánnak csak most hozza nyilvánosságra. Újabb légitámadás Szombathely ellen­ ­ (London, március 28.) Hivatalosan közlik, hogy az Európa különböző ré­szein állomásozó szövetséges repülő­erők az elmúlt hét­ során több mint 80.000 fels­zállást hajtottak végre. Kedden és szerdára virradó éjjel is egyre fokozódott úgy a nyugati, mint az olaszországi támaszpontokról felszállt gépek tevékenysége. Az utóbbiak Szom­bathely ellen is újabb támadást in­téztek. — A Szociáldemokrata Párt író- és Újság­író Csoportjának minden tagja fontos ügy­ben 30-án délután 4 órakor jelenjék meg a Stáhly utca 5. sz. helyiségben. A még nem igazoltak 3 órakor jöjjenek. — Ki tud róla? Keresem fiamat, Borovszky Gusztáv 35 éves, nős vasesztergályost, aki Sződligetről 1944 december 16-án elindult Kassára, azóta teljesen nyoma veszett. El­menetelekor igazolványként nála volt a "Has-és Fémmunkások Szövetségének tagsági könyve. Aki tud róla, értesítse szüleit vagy feleségét az alábbi címre: Borovszky Géza, Sződliget, Fő út 23, vagy Borovszky Gusz­távné, Kassa, Münszter Tivadar utca 14

Next