Népszava, 1945. április (73. évfolyam, 56–79. sz.)

1945-04-15 / 67. szám

73. évfolyam 48. (67.) szám Budapest, 1945 április 15. vasárnap ­n ^M F pengd NEP ASZ­O C­I Á L D E M 0 K R t­ft T A PÁR T K C­­­Z­P 0 N­T 1 L­A­p­J­A Szerkesztőség: V. Vilmos császár út 78 Megjelenik h­étfő kivételével minden na­­p Kiadóhivatal, VIII. Conti utca 4. szám Bécs [Rmg.] A szövetségesek számára most már vitathatatlanul győzelmes vége felé közeledő háború hatalmas jelentőségű híveinek tömegéből — Brno felé, Graz felé, Leipzig felé, Berlin felé törnek a szövetséges csa­patok! — a lap élére Sztálin marsall legújabb napiparancsának a monda­tait emeljük ki, amelyekkel bejelen­tette, hogy Bécs teljesen fölszaba­dult. Közép-Európa egyik legnagyobb fővárosának az ostroma viszonylag egészen rövid ideig tartott, jóval rö­videbb ideig, mint amennyi­­időn át ostromolták az orosz hadak a mi Bu­dapestünket, amelynek azért kellett olyan rettenetes pusztuláson, a szen­vedések olyan nagy tömegén átesnie, hogy a fasiszta hadvezetés Bécs kellő védelmét előkészíthesse. A Bécs tel­jes bevétele előtt érkezett jelentések, az az után megjelenő hírek is, mind arról szólnak, hogy az osztrák fővá­ros gyors eleste nem kis részben be­tudható annak, hogy a hosszú éve­ken át föld alá kényszerített ellen­zéki mozgalom emberei, a szociál­demokrata Schutzbund tagjai teljes erővel megszervezték a fasizmussal szemben való ellenállást és élére ál­lottak a német hadvezetés ellen való küzdelemnek. Az orosz jelentések mind nagy elismeréssel emelik ki a bécsi munkásság hősi magatartását és elégtétellel mutatnak rá arra, hogy a bevonuló orosz hadakat zász­lókkal, virágesővel, olyan lelkesedés­sel fogadták, amilyenben (pedig ez nagy szó!) több mint kétéves felsza­badító harcuk során az orosz hadse­reg katonái még nem részesültek. A bécsiek és az osztrákok lelkese­désének a fölkeltésében bizonyára nagy része van a hivatalos orosz hadvezetés néhány nappal ezelőtt kelt ama híradásának, hogy az orosz hadsereg a fölszabadítás célzatával közeledik Bécshez és a felszabadítás gondolata vezérli Ausztria egész te­rületén, híven ahhoz a megállapo­dáshoz, amelyről hónapokkal ezelőtt Szovjet-Oroszország, Nagybritannia és az Északamerikai Egyesült Álla­mok vezető politikusainak tanácsko­zásából adtak ki hivatalos jelentést. A szövetségesek független Ausztriát akarnak. És a legelső, amit a Bécs fölszaba­dulása alkalmából érzett nagy örö­münk jeleként ide kell írnunk, az az, hogy megszűnt Magyarország számára a német-magyar határ, nem a ma még fasiszta vezetés alatt álló germán világ keleti szomszédságá­ban kezdi meg életét az új, demokra­tikus Magyarország, hanem a szabad, független, a fasizmus ellen való élet­halál-harcra elszánt Ausztria szom­szédságában. És nem is a régi érte­lemben vett, monarchikus Ausztria szomszédságában! Mennyire fokozó­dik az örömünk és a lelkesedésünk, ha erre az új Ausztriára gondolunk! A Habsburgok és lakosaik 1526 óta belenevelték a magyarságba annak a gondolatát, hogy Ausztriától csak rossz származhatik. Ezer adat iga­zolja a német világ és a habsburgi világ magyarellenes kártevéseinek sorozatát a magyar ipar elnyomásá­val, a vámhatárokkal, a magyar füg­getlenségi törekvések eltiprásával. De az osztrák néppel sohasem volt baja a magyar népnek! Amikor az első világháború vérzivatarában megszülethetett a népköztársasági Ausztria, békésen élt egymás mellett a habsburgi háború okozta leron­gyoltságból föltápászkodó két nép, amely még a határkérdéseket is bé­késen, szavazással oldotta meg. És mennyit köszönünk mi, magyar szociáldemokraták Ausztriának és Bécsnek! Még habsburgi Ferenc Jó­zsef végeérhetetlennek látszó ural­kodása idején az osztrákok Victor Adlerjének vezetésével indultak meg a tárgyalások az osztrák és a magyar szociáldemokrácia emberei között, hetekkel a Magyarországi Szociál­demokrata Párt 1890-es megalaku­lása előtt, hogy a két ország mun­káspártjai azonos akcióprogrammal dolgozzanak. A magyar szociálde­mokrácia évtizedes választójogi küz­delmei siettették az osztrákok vá­lasztójogi harcának győzelmét és a Reichsratban meg a delegációkban osztrák szociáldemokraták szóltak a magyar proletárság helyzetéről is, mert a magyar munkások képviselői nem juthattak be a magyar képvi­selőházba és a delegációkba ... És talán nincs szociáldemokrata pártja a világnak (nem feledkezvén meg az északi szociáldemokrata pár­tokról sem), amely olyan céltudato­san szívós küzdelmet folytatott volna az Internacionálé egységért, a pro­letárság pártjai között való meg­egyezés létrehozásáért. Kétés felesek­nek, ausztromarxistáknak nevezték ekkor az osztrák szociáldemokratá­kat: nem rajtuk múlt, hogy a prole­társág nagy egysége akkor, amikor erre olyan égető szükség volt, helyre nem tudott állni. A marxizmus ki­váló tudósai állottak az osztrák párt élén, Renner, Bauer, Fritz Adler — és most csak országos politikai és nemzetközi vonatkozásokról szól­tunk, e rendszertelennek tűnő sorok­ban külön fejezetként akarván ki­emelni az osztrák, jelesül bécsi elv­társaink munkájának azt a munká­ját, amelyet a pártszervezés, a szo­cialista propaganda és különösen a községi, kommunális politika terüle­tén folytattak. Jacob Reumann neve ötlik föl bennünk először, az öreg munkás neve, az Arbeiter-Zeitung szerkesztőjének neve, aki az új, szo­cialista Wien első polgármestere volt, aki olyan bölcsen választotta meg munkatársait és olyan gyors tempót diktált az újjáépítésre, a községi szocialista berendezkedésre. Felötlik azután Karl Seitz neve, a volt bécsi tanítóé, a polgármesteri székben Reumann utódjáé, aki már az újjá­épült, hatalmas Bécsnek a feje volt. És gondolnunk kell kiváló munka­társaiknak a táborára, a bécsi városi reszortok vezetőinek csoportjára: ők teremtentk P Hant a várost, mint a vár­­osi igazgatást a konzervatív és reakciós Luegerek és Weisskirchne­rek városában. Seipel politikai ma­chinációi, a törpe Dollfuss vakmerő­sége, Schuschnigg komisz és őrült kapkodása, majd a hitleráj csak ideiglenesen akaszthatta meg a bécsi szocialista városépítés munkáját, amit a közösségi pénzügyek élén­­ Breitner, az iskolák területén Glöckel, a szociálpolitika területén Tandler professzor végeztek, az fe­lejthetetlen marad nemcsak a bé­­csiek számára, nemcsak a mi szá­munkra, akik szinte közvetlen közel­­ségből nézhettük a bécsi községpoli­­tikusok munkáját, hanem a nagy­világ szocialistái számára is, akik a bécsi példán tanulták meg, hogy a marxizmus nemcsak elmélet, ha­nem kézzelfogható valósággá is vá­lik a marxizmus tanításaitól átszadó­dott vezetők kezében, olyan vezetők kezében, akik mögött szocialista tö­megek vannak. És lehetetlen elválasztani a hatal­mas ausztriai politikai eredményeket és a bécsi községpolitikai óriási sike­reket ezektől a tömegektől, az auszt­riai tömegektől, különösen a bécsi tömegektől! A németországi bebel­­liebknechti szociáldemokrata korszak tanította meg a német nyelvterület ausztriai proletárságát a szocialista propanganda eszközeire. Ezt azután szinte mesteri módon fejlesztették tovább a bécsiek, hőseivé váltak a szocialista kleinarbeit-nak, a prole­társág fölvilágosítása és szervezése napszámosmunkájának, amelynek az volt a devizája, hogy mindenek­felett való a mozgalom, hogy, pél­dául, nem lehet privát vagy akár közéleti elfoglaltság, amely megaka­dályozza a szociáldemokratát abban, hogy a pártnapon ott legyen szerve­zetének a helyiségében! A független Ausztria, az újjáéledő Bécs népét, olyan sok szenvedésen átment, olyan hatalmas munka előtt álló drága elvtársainkat a felszaba­dulás óráiban testvéri meleg szere­tettel üdvözöljük! I a BÉCS UTÁN BERLIN... Bécs elesett! Az angolszászok nyugat­ról majdnem épolyan erővel jutottak Berlinhez, mint keletről a Vörös Had­sereg. Idestova ott tartunk, hogy a hadihelyzet tárgyalásánál már nem is arról kell számot adni, mit foglaltak el a szövetségesek — egyszerűbb és rö­videbb felsorolni, mi maradt Német­országban még egyáltalán Hitlerék uralma alap. Nagy vonalakban ez nem több, mint: 1. Az északnémet síkság Bréma, Ham­burg, Kiel és Stettin között, valamint vele összefüggően az Elba és az Odera közé a tengertől a csehszlovák határig, ahová Odera-Frankfurt alatt már be­tört Gubenig a Vörös Hadsereg. 2. Baden déli része Freiburggal, Würt­temberg nagy része Stuttgarttal és vé­gül Bajorország középső és keleti része Nürnberggel, Augsburggal és­­München­nel. A két területrész közé ékelődik a Duna, az Odera és Csehszlovákia nyu­gati határa közé eső vidék, ahol most rohannak előre a „Cseh-Morva Protek­torátus" nyugati széle felé a szövetsé­ges páncélosok. A szombat reggeli rá­diójelentés szerint már csak 50 kilo­méterre voltak onnan , amint odaér­nek. Németország két részre szakad: az északi, lényegében porosz és szász (protestáns) vidékekre és a déli, lényegében bajor és sváb (katoli­kus) vidékekre. A két országrész ekkor már csak Ausztrián és a „Protektorátuson" át közlekedhet egymással, amíg nem ér össze ott is a nyugati és a keleti front. Márpedig Bécs eleste után igen kilátás­talan a csehszlovákiai német erők helyzete: Moravska-Ostravát északról, Szilézia felől az 1. ukrán front fenye­geti, keletről, a Kárpátok felől a 4. ukrán front, Brünnt keletről, Szloven­szkó felől és most már délről, Ausztria felől is, a 2. ukrán front, míg nyugat­ról az angolszászok nyomulnak előre a határ felé, Prága és Pilsen irányába. Közben pedig tovább folyik az auszt­riai csata: a Dunától le a Dráváig a 3. ukrán front vonul előre és már nincs messze Gráctól, Stájerország fővárosá­tól, dél felől, Karintiában Titóék tör­nek előre Klagenfurt felé. A nyugati front helyzete a szombat délig befutott rádiójelenté­sek alapján a következőkép alakult: A harcok súlypontja Szászországba helyeződött át, ahol a 3. hadsereg csa­patai támadnak. A 4. páncélos hadosz­tály­ közel 80 kilométert tört előre és jelenleg 56 kilométerre nyugatra áll Drez­dától. Ez a hadosztály dél felől megkerülte Lipcsét és a szászországi iparvidék felé nyo­mul. A 3. hadsereg pénteken elfoglalta a Lipcsétől délnyugatra fekvő Zeitz városát és szerdán este elérte a Lipcsétől 16 kilométerre délre fekvő Pegaut. Türingiában az amerikai 1. hadsereg átrohant a Türingiai Erdőn és Naum­burgtól délre átkelt a Saale-folyón. Jéna a szövetségesek kezén van. A németek ellenállása vagy teljesen megszűnt, vagy nagyon gyenge. Az amerikai 9. hadsereg Magdeburgtól kétoldalt széles arc­vonalon tör előre a birodalmi fő­város felé. Páncélos élcsapatok elfoglalták az Elba mentén fekvő Tangermünde vá­rosát, Berlintől 85 kilométerre nyugatra. A páncélos ékek ezen a szakaszon egy nap alatt 100 kilométert törtek előre. Más egységek elfoglalták a Magde­burgtól délre fekvő Barbyt. Magdeburg városában utcai harcok folynak. A Türingia és Bajorország közötti ha­tárvidéken, a Türingiai Erdőtől délre amerikai páncélos ékek 25 kilométerrel haladtak túl Koburg városán és nem egészen 50 kilométerre van­nak a csehszlovák határtól. A Nürnberg felé előrenyomuló ékek pénteken este Bamberg kapui előtt álltak. Hollandiában brit és kanadai csapa­tok egy­ újabb helyen is átkeltek az Ijs­sel folyón és behatoltak Zwolle váro­­sába. Más csapatok elérték Arnhem város szélét. A Zuider-tó partja felé je­lentős haladást tettek, amint azt elérik, teljesen bekerítették a tengerpart men­tén állomásozó, többek közt Amsterda­mot, Hágát és Rotterdamot megszállva tartó német erőket. A Ruhrvidéken a német hadsereg-t

Next