Népszava, 1945. április (73. évfolyam, 56–79. sz.)
1945-04-15 / 67. szám
73. évfolyam 48. (67.) szám Budapest, 1945 április 15. vasárnap n ^M F pengd NEP ASZO CI Á L D E M 0 K R tft T A PÁR T K CZP 0 NT 1 LApJA Szerkesztőség: V. Vilmos császár út 78 Megjelenik hétfő kivételével minden nap Kiadóhivatal, VIII. Conti utca 4. szám Bécs [Rmg.] A szövetségesek számára most már vitathatatlanul győzelmes vége felé közeledő háború hatalmas jelentőségű híveinek tömegéből — Brno felé, Graz felé, Leipzig felé, Berlin felé törnek a szövetséges csapatok! — a lap élére Sztálin marsall legújabb napiparancsának a mondatait emeljük ki, amelyekkel bejelentette, hogy Bécs teljesen fölszabadult. Közép-Európa egyik legnagyobb fővárosának az ostroma viszonylag egészen rövid ideig tartott, jóval rövidebb ideig, mint amennyiidőn át ostromolták az orosz hadak a mi Budapestünket, amelynek azért kellett olyan rettenetes pusztuláson, a szenvedések olyan nagy tömegén átesnie, hogy a fasiszta hadvezetés Bécs kellő védelmét előkészíthesse. A Bécs teljes bevétele előtt érkezett jelentések, az az után megjelenő hírek is, mind arról szólnak, hogy az osztrák főváros gyors eleste nem kis részben betudható annak, hogy a hosszú éveken át föld alá kényszerített ellenzéki mozgalom emberei, a szociáldemokrata Schutzbund tagjai teljes erővel megszervezték a fasizmussal szemben való ellenállást és élére állottak a német hadvezetés ellen való küzdelemnek. Az orosz jelentések mind nagy elismeréssel emelik ki a bécsi munkásság hősi magatartását és elégtétellel mutatnak rá arra, hogy a bevonuló orosz hadakat zászlókkal, virágesővel, olyan lelkesedéssel fogadták, amilyenben (pedig ez nagy szó!) több mint kétéves felszabadító harcuk során az orosz hadsereg katonái még nem részesültek. A bécsiek és az osztrákok lelkesedésének a fölkeltésében bizonyára nagy része van a hivatalos orosz hadvezetés néhány nappal ezelőtt kelt ama híradásának, hogy az orosz hadsereg a fölszabadítás célzatával közeledik Bécshez és a felszabadítás gondolata vezérli Ausztria egész területén, híven ahhoz a megállapodáshoz, amelyről hónapokkal ezelőtt Szovjet-Oroszország, Nagybritannia és az Északamerikai Egyesült Államok vezető politikusainak tanácskozásából adtak ki hivatalos jelentést. A szövetségesek független Ausztriát akarnak. És a legelső, amit a Bécs fölszabadulása alkalmából érzett nagy örömünk jeleként ide kell írnunk, az az, hogy megszűnt Magyarország számára a német-magyar határ, nem a ma még fasiszta vezetés alatt álló germán világ keleti szomszédságában kezdi meg életét az új, demokratikus Magyarország, hanem a szabad, független, a fasizmus ellen való élethalál-harcra elszánt Ausztria szomszédságában. És nem is a régi értelemben vett, monarchikus Ausztria szomszédságában! Mennyire fokozódik az örömünk és a lelkesedésünk, ha erre az új Ausztriára gondolunk! A Habsburgok és lakosaik 1526 óta belenevelték a magyarságba annak a gondolatát, hogy Ausztriától csak rossz származhatik. Ezer adat igazolja a német világ és a habsburgi világ magyarellenes kártevéseinek sorozatát a magyar ipar elnyomásával, a vámhatárokkal, a magyar függetlenségi törekvések eltiprásával. De az osztrák néppel sohasem volt baja a magyar népnek! Amikor az első világháború vérzivatarában megszülethetett a népköztársasági Ausztria, békésen élt egymás mellett a habsburgi háború okozta lerongyoltságból föltápászkodó két nép, amely még a határkérdéseket is békésen, szavazással oldotta meg. És mennyit köszönünk mi, magyar szociáldemokraták Ausztriának és Bécsnek! Még habsburgi Ferenc József végeérhetetlennek látszó uralkodása idején az osztrákok Victor Adlerjének vezetésével indultak meg a tárgyalások az osztrák és a magyar szociáldemokrácia emberei között, hetekkel a Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1890-es megalakulása előtt, hogy a két ország munkáspártjai azonos akcióprogrammal dolgozzanak. A magyar szociáldemokrácia évtizedes választójogi küzdelmei siettették az osztrákok választójogi harcának győzelmét és a Reichsratban meg a delegációkban osztrák szociáldemokraták szóltak a magyar proletárság helyzetéről is, mert a magyar munkások képviselői nem juthattak be a magyar képviselőházba és a delegációkba ... És talán nincs szociáldemokrata pártja a világnak (nem feledkezvén meg az északi szociáldemokrata pártokról sem), amely olyan céltudatosan szívós küzdelmet folytatott volna az Internacionálé egységért, a proletárság pártjai között való megegyezés létrehozásáért. Kétés feleseknek, ausztromarxistáknak nevezték ekkor az osztrák szociáldemokratákat: nem rajtuk múlt, hogy a proletárság nagy egysége akkor, amikor erre olyan égető szükség volt, helyre nem tudott állni. A marxizmus kiváló tudósai állottak az osztrák párt élén, Renner, Bauer, Fritz Adler — és most csak országos politikai és nemzetközi vonatkozásokról szóltunk, e rendszertelennek tűnő sorokban külön fejezetként akarván kiemelni az osztrák, jelesül bécsi elvtársaink munkájának azt a munkáját, amelyet a pártszervezés, a szocialista propaganda és különösen a községi, kommunális politika területén folytattak. Jacob Reumann neve ötlik föl bennünk először, az öreg munkás neve, az Arbeiter-Zeitung szerkesztőjének neve, aki az új, szocialista Wien első polgármestere volt, aki olyan bölcsen választotta meg munkatársait és olyan gyors tempót diktált az újjáépítésre, a községi szocialista berendezkedésre. Felötlik azután Karl Seitz neve, a volt bécsi tanítóé, a polgármesteri székben Reumann utódjáé, aki már az újjáépült, hatalmas Bécsnek a feje volt. És gondolnunk kell kiváló munkatársaiknak a táborára, a bécsi városi reszortok vezetőinek csoportjára: ők teremtentk P Hant a várost, mint a városi igazgatást a konzervatív és reakciós Luegerek és Weisskirchnerek városában. Seipel politikai machinációi, a törpe Dollfuss vakmerősége, Schuschnigg komisz és őrült kapkodása, majd a hitleráj csak ideiglenesen akaszthatta meg a bécsi szocialista városépítés munkáját, amit a közösségi pénzügyek élén Breitner, az iskolák területén Glöckel, a szociálpolitika területén Tandler professzor végeztek, az felejthetetlen marad nemcsak a bécsiek számára, nemcsak a mi számunkra, akik szinte közvetlen közelségből nézhettük a bécsi községpolitikusok munkáját, hanem a nagyvilág szocialistái számára is, akik a bécsi példán tanulták meg, hogy a marxizmus nemcsak elmélet, hanem kézzelfogható valósággá is válik a marxizmus tanításaitól átszadódott vezetők kezében, olyan vezetők kezében, akik mögött szocialista tömegek vannak. És lehetetlen elválasztani a hatalmas ausztriai politikai eredményeket és a bécsi községpolitikai óriási sikereket ezektől a tömegektől, az ausztriai tömegektől, különösen a bécsi tömegektől! A németországi bebelliebknechti szociáldemokrata korszak tanította meg a német nyelvterület ausztriai proletárságát a szocialista propanganda eszközeire. Ezt azután szinte mesteri módon fejlesztették tovább a bécsiek, hőseivé váltak a szocialista kleinarbeit-nak, a proletárság fölvilágosítása és szervezése napszámosmunkájának, amelynek az volt a devizája, hogy mindenekfelett való a mozgalom, hogy, például, nem lehet privát vagy akár közéleti elfoglaltság, amely megakadályozza a szociáldemokratát abban, hogy a pártnapon ott legyen szervezetének a helyiségében! A független Ausztria, az újjáéledő Bécs népét, olyan sok szenvedésen átment, olyan hatalmas munka előtt álló drága elvtársainkat a felszabadulás óráiban testvéri meleg szeretettel üdvözöljük! I a BÉCS UTÁN BERLIN... Bécs elesett! Az angolszászok nyugatról majdnem épolyan erővel jutottak Berlinhez, mint keletről a Vörös Hadsereg. Idestova ott tartunk, hogy a hadihelyzet tárgyalásánál már nem is arról kell számot adni, mit foglaltak el a szövetségesek — egyszerűbb és rövidebb felsorolni, mi maradt Németországban még egyáltalán Hitlerék uralma alap. Nagy vonalakban ez nem több, mint: 1. Az északnémet síkság Bréma, Hamburg, Kiel és Stettin között, valamint vele összefüggően az Elba és az Odera közé a tengertől a csehszlovák határig, ahová Odera-Frankfurt alatt már betört Gubenig a Vörös Hadsereg. 2. Baden déli része Freiburggal, Württemberg nagy része Stuttgarttal és végül Bajorország középső és keleti része Nürnberggel, Augsburggal ésMünchennel. A két területrész közé ékelődik a Duna, az Odera és Csehszlovákia nyugati határa közé eső vidék, ahol most rohannak előre a „Cseh-Morva Protektorátus" nyugati széle felé a szövetséges páncélosok. A szombat reggeli rádiójelentés szerint már csak 50 kilométerre voltak onnan , amint odaérnek. Németország két részre szakad: az északi, lényegében porosz és szász (protestáns) vidékekre és a déli, lényegében bajor és sváb (katolikus) vidékekre. A két országrész ekkor már csak Ausztrián és a „Protektorátuson" át közlekedhet egymással, amíg nem ér össze ott is a nyugati és a keleti front. Márpedig Bécs eleste után igen kilátástalan a csehszlovákiai német erők helyzete: Moravska-Ostravát északról, Szilézia felől az 1. ukrán front fenyegeti, keletről, a Kárpátok felől a 4. ukrán front, Brünnt keletről, Szlovenszkó felől és most már délről, Ausztria felől is, a 2. ukrán front, míg nyugatról az angolszászok nyomulnak előre a határ felé, Prága és Pilsen irányába. Közben pedig tovább folyik az ausztriai csata: a Dunától le a Dráváig a 3. ukrán front vonul előre és már nincs messze Gráctól, Stájerország fővárosától, dél felől, Karintiában Titóék törnek előre Klagenfurt felé. A nyugati front helyzete a szombat délig befutott rádiójelentések alapján a következőkép alakult: A harcok súlypontja Szászországba helyeződött át, ahol a 3. hadsereg csapatai támadnak. A 4. páncélos hadosztály közel 80 kilométert tört előre és jelenleg 56 kilométerre nyugatra áll Drezdától. Ez a hadosztály dél felől megkerülte Lipcsét és a szászországi iparvidék felé nyomul. A 3. hadsereg pénteken elfoglalta a Lipcsétől délnyugatra fekvő Zeitz városát és szerdán este elérte a Lipcsétől 16 kilométerre délre fekvő Pegaut. Türingiában az amerikai 1. hadsereg átrohant a Türingiai Erdőn és Naumburgtól délre átkelt a Saale-folyón. Jéna a szövetségesek kezén van. A németek ellenállása vagy teljesen megszűnt, vagy nagyon gyenge. Az amerikai 9. hadsereg Magdeburgtól kétoldalt széles arcvonalon tör előre a birodalmi főváros felé. Páncélos élcsapatok elfoglalták az Elba mentén fekvő Tangermünde városát, Berlintől 85 kilométerre nyugatra. A páncélos ékek ezen a szakaszon egy nap alatt 100 kilométert törtek előre. Más egységek elfoglalták a Magdeburgtól délre fekvő Barbyt. Magdeburg városában utcai harcok folynak. A Türingia és Bajorország közötti határvidéken, a Türingiai Erdőtől délre amerikai páncélos ékek 25 kilométerrel haladtak túl Koburg városán és nem egészen 50 kilométerre vannak a csehszlovák határtól. A Nürnberg felé előrenyomuló ékek pénteken este Bamberg kapui előtt álltak. Hollandiában brit és kanadai csapatok egy újabb helyen is átkeltek az Ijssel folyón és behatoltak Zwolle városába. Más csapatok elérték Arnhem város szélét. A Zuider-tó partja felé jelentős haladást tettek, amint azt elérik, teljesen bekerítették a tengerpart mentén állomásozó, többek közt Amsterdamot, Hágát és Rotterdamot megszállva tartó német erőket. A Ruhrvidéken a német hadsereg-t