Népszava, 1945. szeptember (73. évfolyam, 181–205. sz.)

1945-09-01 / 181. szám

13. évfolyam 162. (181.) szám Budapest, 1945 szeptember 1. sio^ilMjl^ -f, Szerk. és riadóhivatal: VIII, Conti ucca 4- Megjelenik hétfő kivételével minden nap Az öntudatos dolgozók százezres tömegei Im­ámzottak végig az And­rássy úton tizenöt évvel ezelőtt 1930 szeptember 1-én megmozdultak Budapest dol­gozói, mert meg akartá­k mutatni a reakciós kormányzatnak és meg akarták mutatni az uralkodó osz­tálynak, hogy szemben annak azzal a világgal, amelyet a kapi­talizmus épített fel a maga kép­mására. Az a világgazdasági vál­ság, amely 1929 őszén indult el a­­Wall Streetről, egy évvel később már a magyar proletariátust is válságba, döntötte. A gyárak gépei milind lassúbb ütemben dolgoztak és mind kisebb és kisebb számban volt szükség a munkásokra. A tőke nem törődött azokkal, akiket eddig kizsákmányolt , uccára került a munkás és szembekerült e mindennél súlyosabb gonddal: mi lesz holnap? Miből fog bevásá­rolni az asszony, mit eszik a gyer­mek, m­iből fizeti a nyomorúságos szoba konyhás lakás bérét? A tőke begubózott gépei és kifogyni nem ".V-ró raktárai közé é­rtem volt haj­landó választ adni ezekre a kínzó kérdésekre — a munkásnak kel­lett megkeresnie, a választ. Pedig nem azért nem akar­tak kiürülni a raktárak, mintha nem lett volna fogyasztójuk a f­ennük felhalmozott cikkeknek. Nem azért nem fogyott a cipő, mintha nem lett volna elég­­mezítlábas. Nem azért nem kell­­t a ruha, mintha nem ron­gyolódott volna le azok tömege, akik előállították. Nem azért nem akadt vásárlója az élelmiszernek, mert nem akadt korgógyomrú munkáscsalád. Más volt itt a hiba­: a tőkés rend és ennek gaz­dasági betegsége: a válság. Az volt a hiba, hogy a tőke semmi más iránt nem érdeklődött, mint a haszna iránt, hogy az árak fölfelé szaladtak és a béreket lefelé nyomták. A munkások tömegei vásárlóképtelenek lettek és a gé­pek leállta­k — a munkanélküliség réme ott állott minden dolgozó mögött. Tizenöt évvel ezelőtt újra gon­dolkozni kezdett a munkás. Felve­tette azokat a kérdéseket, amelyek felvetése ellen rendőrkardokkal­­és csendőrszuronyokkal tiltako­zott az uralkodó osztály. De hiába volt az erőszak, hiába a rendőr­attak. A gondolatot dítjában meg­állítani nem lehetett. Százezrek és százezrek vonultak végig azon a szeptember 1-én Budapest utcáin. És nem hiába vonultak végig. Nekünk, akik egy másik nagy gazdasági válság által ki­robban­tott szörnyű második világháború után állunk, sok erőt és tanulsá­got nyújt az emlékezés erre a más­fél évtized előtti válságra. Ma már nem rendőrkardok s csendőr­szuronyok harcolnak a gondolat ellen, hanem a reakció akarja útját állni sötét mesterkedéseivel. De ahogy a múltban, erőlködése ma sem jár sikerrel. A Bevin Magyarországgal szemben változtassa meg magatartását — követeli az angol sajtó A fiatal magyar demokrácia életrevaló művet alkotott" ft A Bevin-nyilatkozattal kapcsolat­ban a szövetségesek sajtója élén­ken foglalkozik a délkeleteurópai államok kérdésével és annak során külön nyomatékkal mutat rá a ma­gyar helyzetre. A „PM" című amerikai újság tudósítója, Stown, meglehetősen kemény bírálatot mond egyes angol nyilatkozatokról és azt írja, hogy ezek politikailag Kelet-Európa jobboldali elemeit támo­gatják. Ez a jóindulat az angol tudósító szerint azt a látszatot kelt­heti, mintha a háború előtt fenn­állott helyzetet kívánnák Magyar­országon és Bulgáriában támo­gatni. Semmiképpen sem látja jo­gosnak, hogy kifogást emeljenek a baloldali egyesülésekkel­­ szem­ben. Hangoztatja a tudósító, hogy a demokráciák rövid idő alatt, zűrzavaros helyzetben is figye­lemreméltó eredmény­ekre mu­tathatnak rá. A „New Statesman and Nation" című angol hetilap azt követeli, hogy Bevin egé­szítse ki nyilatkozatát és változ­tassa meg magatartását, amely Magyarország demokratikus kö­reiben idegenkedést váltott ki. Steel amerikai rádiókommentátor hangsúlyozza, hogy Bevin nyilat­kozata nem kelti a jólértesültség benyomását, mert a magyar demokrácia életrevaló művet alkotott már eddig is, amely megfelel a nagy néptömegek­nek. A „Times" megfigyelője arra mu­tat rá hogy a keleteurópai demo­kráciáik a reakció megerősítését lát­ják a legutóbb elhangzott bírála­tokban, amelyek kedvezőtlenül nyi­latkoznak az eddigi reformokról és a közeljövő terveikről. A magyar demokrácia számára megnyugtató, hogy az angol köz­vélemény legkülönfélébb köreiből hangzanak el elismerő bírálatok az eddigi teljesítményekről. De kü­lönös örömmel kell venni azt, hogy ezek a sajtóhangok megfelelően értékelik az angolszász állásfogla­lás hatását az itteni reakciós kö­rökben. Miután az angolszász újság­írók most már itt a helyszínen győ­ződhetnek meg a való helyzetről, nem kételkedünk benne, hogy az angolszász közvélemény, s maga­ az angol kormány is, rövidesen tiszta képet kap az itteni helyzetről és nem nehezíteni, hanem támogatni "S segíteni fogja a magyar demo­krácia építőmunkáját. Ára 4 pengő Telefon: 420-462, 42Q-563, 42Q-564 Anglia fokozni akarja külkereskedelmét (London, augusztus 31.) Sir Stafford-Cripps, ns­ angol kereskedelmi kamarák nagygyűlésén megállapította, hogy a béketermelés színvonalának emelése az angol állam létérdeke. Bejelentette ez­után, hogy­­ Anglia a külkereskedelem fokozása céljából kirendeltségeket állít fel vala­mennyi fontosabb országban. Megkezdődtek a tárgyalások a bányák államosítása érdekében: az Angol Szén­bánya Egyesület a kormány megbízottai­nak, a bányatulajdonosoknak és a m­un­kásmeg­bízottaknak bevonásával értekez­letet tart, amelyen­ az államosítás lehetőségeit vitatják meg. A tanácskozás több napig tart. A „Daily Telegraph" szintén fel­­allítja az angol korm­eryt "min-v lág­ban­ teijtís erűm uj f­onwh, dtíinj c­aj,.­csolatok megteremtésének előkészítésé­hez. A „News Chronicle" szintén han­goztatja annak szükségességét, hogy min­den eszközzel mozdítsák elő a kiviteli kereskedelmet. Angliát és az USA-t egy­ként veszélyezteti a munkanélküliség réme. Ha a mostani válságot nem tudják leküzdeni, akkor azt Amerika, a világ hi­telezője, éppen úgy megsínyli, mint adósai. Helyszíni riport Tokióból... (London, augusztus 31.) Az ameri­kai csapatokkal együtt érkezett Ja­pánba négy hírlaptudósító, köz­tük Reuben, a Reuter-iroda külön­tudósítója is, akik Tokióban föl­keresték a megrongált császári pa­lotát, a rádióállomást és más neve­zetes helyeket. A négy újságíró Tokió utcáin minden katonai fedezet nélkül közlekedett. Ellenállásnak vagy erőszakoskodásnak sehol semmi nyoma. Általában­ nyugtalanítja a japáno­kat, hogy milyen jóvátételt kell meg­fizetniük. Tokió és Yokohama több város­részét szinte a földdel egyenlővé tették a gyújtóbombák, de a váro­sok külseje nem hasonlítható össze azzal a borzalmas pusztulással, ame­lyet a­ tudósító májusban Berlinben látott. A császári palotához vezető hídon SO japán — közöttük két nő —­harakirit követett el, tiltakozásul a fegyverletétel ellen. Az utcákon a villamosok közlekednek, a vízveze­ték és a villamos világítás általában működik. Tokióban a hidak épségben van­­nak és az országutak is sértetlenek. Tokió inkább a tűzvész miatt szenvedett borzalmasan s ezért az emberek százezrei maradtak hirtelen hajlék nélkül, úgyhogy a lakosság milliószámra mene­kült el a fővárosból. Az élelme­zési helyzet válságos. Amikor a tudósítók megérkeztek a Domei-iroda munkatermeibe, meg­lepett morajjal fogadták őket, mert még nem vártá­k ilyen korán. A Domei-iroda külföldi szolgálatának vezetője kijelentette, hogy a japán kormány eleget tesz a potsdami fel­tételeknek és remélik, hogy súlyos­bításra nem kerül sor, hanem­ me® s­értő elbánást tanúsoljanak. Az árdrágítót,­siserahadát lehetetlenné kell tenni A feketézők munkátalan hadát munkára kell fogni. Tűrhetetlen, hogy amikor az ország romokban hever és minden tiisztességes ember­nek megfeszített erővel kell dolgoz­nia a köz érdekében, akkor egy bi­zonyos réteg a dolgozók megkáro­sításával tartja fenn magát. Ezt nem szabad tovább­b tűrni­ Ebben az ügyben a Szaktanács, valamint a vas­munkások és az építőmunkások együttes küldöttsége az iparügyi m­i­n­isztériumiba­n járt és a munka­rendelettel kapcsolatos emlékiratot nyújtott át. Az emlék­irat átnyújtásakor a küldöttség szónoka hangsúlyozta a munkásság­nak azt a kívánságát, hogy a kormány haladéktalanul és a legszigorúbban járjon el az ár­drágítókkal és feketézőkkel szemben és a l­egerélyesebb szankciók előírá­sával tegyen meg mindent, ennek a siserahadnak a felgöngyölítésére és munkára kényszerítésére. A küldöttséget Szakosíts Antal elvtárs fogadta a miniszter nevében és válaszában hangsúlyozta, hogy az e­mlékiratot rögtön áttetszik a közellátási és az újjáépítési mi­nisztériumhoz, hogy tegyék meg ott a szükséges intézkedéseket és mindent elkövet, hogy az abban foglaltakat teljesítsék. A demokratikus Magyarország iparügy­i minisztériumának legfőbb feladata, hogy a dolgozók jogos kí­vánságainak él­ményt szerezzen.

Next