Népszava, 1945. szeptember (73. évfolyam, 181–205. sz.)

1945-09-05 / 184. szám

évfolyam 16$. (1945) szám # 1945SZM • - I A /ß; z. O C l A ft L DE M O, K R A T A ... P A R T. K O .2 R O M T 1\ L A P J A Szerk. és kiadóhivatal: VUIl, Conti u­cca4 M*cjaU*lk két»« kivételé*»! mind*« nap Tfd­efoo: 420-562, 420-563, 420-564 „Krisztus szent nevében: Tűz!" Formállhat-e valaha a történe­lem nagyobb s­­örnyeteg­et, mint aki most áll bírái előtt és várja sorsainak beteljesülését! Olyan ruhát hordott, amelyre tisztelet­tel néz az emberek szeme és azt tantette, hogy olyan tan hivatá­sos hirdetője, amelyet kétezer év óta az emberszeretet magasztos tanításának ismerünk —• az­után «gy vérgőzös korszakban fel­gyűrte meggyalázott papi ruhá­jának ujját, intett a karjával és 'S^enányelt: — Krisztus szent nevében: Tűz! Sortáss roppant és véresen ^csuklottak: össze testeik, bűntelen •emberek teste. A sortfsz után utolsót vonagló embereknek más bűnük nem volt, csak az, hogy abban a vallásban születtese, amely Vallásból sarjadott a másik hit, amelyet a reverendás tömeg­i gyilkosnak papi esküje szerint élete árán is vallania és védel­meznie kellett volna. Gonosz és bűnös általánosítás­ul Sf&d­l&k Ini íu.. életbe egy év­vel ezelőtt emberek ssápezíreit: nagyon kell vigyásatunk hát most a szavakra. Nem szabad papnak neveznünk essz a reverendába ál­cázott hóhért, mert nem volt pap «aha» egy pillanatig sem, a szó igazi értelmében, ez a szerzetesi csuhába rejtőzött gonosztevő. Hiszen ha pap lett volna, ha egy pillanatig is átérezte volna valami halvány sejtéssel hiva­tása lényegét , visszaborzadt­­volna már az első lépésnél, amely erre az útra vezette. A lelket igazi orvosa, aki az életharcban meggyötört embereknek vigaszt és bátorítást akar adni, nem vál­totik meg feladatától egy téve­nyedésnyi percre sem. Különös és csodálatos szállívány egy szocialista számára bárme­lyik vallás lelkésze. Mi, akik anyagban gondolkodunk és az ember földi közösségének problé­máit igyekszünk átérezni, türel­mese­n hallgatjuk azokat az igé­ket, amelyek egy másik étet felé akarjá­k fordítani a tekintetet -— aztán ismét dolgaink után né­zsünk, mert meggyőződésünk sze­rint a lelkek igazi békéjét csak a test megnyugvása árán, a földi élet rendezése révén érhetjük el. Nem szállunk vitába azzal, aki elsősorban a lélek útjait fürkészi, mert mást keres ő és másfelé igyekszünk mi. A jó matematikus nem vitázik a filozófia tételeivel — csak ott, ahol területük érintkezik. A jó szocialista sem­­kerülhet ellen­tétbe a vallással és hirdetőivel, amíg a vallás vallás marad. Vi­tára és nézeteltérésre csak ott ke­rülhet sor, ha a vallás vigaszára szomjas lelkeik ápolása a politika területére téved... ... ha például —­ mint most­­vasárnap — a magyar rádión to­vábbított istentisztelet imájában a hadifoglyok hazakerülése mel­lett „a száműzöttek visszatérése­"! is elhangzik az ógjeKhe® intézett &uu formájábant ! Ilyen könnyen félreérthető ki­jelentés mellett már nem halad­hatunk el, hiszen 1945 szeptembe­rében, magyar viszonylatban csaknem teljesen egyértelmű ki­fejezés a „száműzött" szó. A földi ügyekhez hozzászóló lelkész na­gyon helyesen tenné, ha legalább úgy vigyázna szavaira, mint vi­gyázunk mi és óvakodnék ilyes­fajta könnyen félreérthető, sőt csak egyfajtásképpen érthető sza­vaktól. Mert ma magyar szem­pontból más „száműzött" nincs, csak az, aki az ország sírját meg­ásó cselekedeteivel maga tette magát „száműzötté". Bonyolult és nehéz kérdés a társadalom és az egyházak vi­szonya. Becsületes és mindenkit megnyugtató helyzet felé törek­szünk — na. ilyen törekvéseket nagyon gátolja, ha politikai té­nyezők a vallás benső ügyeibe nyúlnak; rossz vért szül azonban az is, ha egyházi férfiaik félre­magyarázható módon avatkoz­nak politikai kérdésekbe. Minden felnőtt és szabad el­határozóképességű személynek joga van hozzá, hogy részt vegyen a társadalom életének szabályo­zásában. Az orvos azonban mű­tét köz­ben ne legyen politikus, a gép mellett dolgozó munkás se akarja ízlése szerint­ más irány­ba forgatni a lendítőkereket. A termőföldön dolgozó paraszt sem szánt pártállása szerint balról jobbra, vagy fordítva — és a lel­kész is maradjon pap a szószé­ken, ha a templom falain kívül, a társadalomban részt is akar venni a politikában. Nyugtalanító és veszedelmes dolog, ha a „másik élet" felé for­duló ember a társadalmi élet irá­nyításában akar részt venni, a kétféle perspektíva megzavarja a látást. A vallás és a politika tu­dománya nagyon különbözik: egymástól és a túlvilág felé te­kintő ember könnyen szakadékba zuhanhat a politika göröngyös útján. Ezen a földön a miénkbez hasonló szemre van szükség, amely kutatva és vizsgálva figyeli a földet, az anyagot, mun­kájának, a társadalom építésé­nek anyagát. Erdődy János .era pane / * Wierlinger Londonba, Groza Moszkvába utazott Előkészületek a londoni külügyminiszteri konferenciára Emlékezetes, hogy Potsdamscaia Sztálin, Truman és Attlee állapodott abban, hogy — Kína Franciaországi bevonásával — kül­ügyminiszteri konferenciát rend­szeresítenek a szövetségesek kö­zött fölmerülő vitáknak és a béke­szerződések előm­unkálatainak­ el­intézésére Amint New Yorkból je­lentik, Byrnes külügyminiszter még e héten Londonba utazik, hogy részt vegyen a külügyminiszteri tanács szeptember 10-én kez­dődő első ülésszakán. Nagy érdeklődésre tartthat számot az a prág­ai hír is, hogy éppen most, a londoni külügyminiszteri konferencia előtt Fi­ei­inger miniszterelnök, va­lamint Masaryk külügyminisz­ter és a szlovák nemzeti tanács egyik elnöke az angol fővá­rosba utazott. Egy Reuter-hír szerint elsősorban a Kisebbségi bárdéit beszélik meg Londonban, de valószínűleg szó kerül Czeethoslovakia­­ újjáépítésére, külkereskedelmére , pénzügyi helyzetére is. A csehszlovákiai magya­rok Ügye közvetlenül elutazása előtt Fier­linger miniszterelnök brü­nni újság­írók előtt ismét nyilatkozatot tett a németek és a magyarok kitelepí­tésének kérdéséről és a csehszlovák­magyar viszonyról. Kijelentette a többi között, hogy a németek kitelepítésénél nem kí­vánja alkalmazni a durva náci­módszereket. Ok nélkül senkin sem esik sérelem és a csehszlovák nép úgy kívánja megoldani ezt a problémát, ahogy ezt a külföld tőle elvárja. Lehet, hogy ez csehszlovák-német vonatkozásban így is történik. Sajnos, a szlovákiai magyarok esetében bizony sok esetben kénytelenek voltunk igen durva eljárásokat is tapasztalni anélkül, h­ogy a kül­föld bármit elvárt volna, mert hi­szen semmiféle külföldi nyilatko­zat nem hangzott el, amely „el­várná” a magyarok kitelepítését Csehszlovákiából. Ok nélkül senkin sem esik sére­lem ? Nos, nem beszélve a már esett magyar sérelmekről, igenis, sérelem esnék sok százezernyi meg­bízható, demokratikus hűségű ma­gyaron, hogyha egyszerűen a ma­gyarok vesztenének bármiféle jo­gokat Csehszlovákiában és nem a fasiszták, tekintet nélkül arra, hogy milyen nemzetiséghez tartoz­nak, hiszen vannak szép számban szlovák nemzetiségű fasiszták is. Ám történjék a magyar fasiszták­kal bármi, a demokratikus magyarok meg­érdemlik a védelmet és meggyőződésünk, hogy meg is fogják kapni. Mert ez felel meg annak a szellemnek, amelyben a „három nagy" minden közös nyi­latkozata megfogant. A csehszlovák-m­agyar viszony örömmel jegyezzük fel Fierlin­gernek azokat a szavait, amelyek szerint Csehszlovákia őszinte jószom­szédságot kíván a demokrati­kus Magyarországgal s igyekszik, különösen gazdasági téren a magyar-csehszlovák kap­csolatok minden jogos követelmé­nyét kielégíteni Teljesen osztjuk viszont Fierlin­ger nézetét abban, hogy „Csehszlovákiának elsőrendű érdeke a rend és nyugalom Közép-Európában, valamint a demokratikus fejlődés további megszilárdítása". Ennek érde­kében kétségkívül igen sokat tehet a csehszlovák kormány: kezelje ugyanolyan tartózkodással a szlovákiai magyarság kérdését, mint mi, gondoskodjék arról, hogy szlovákiai helyi hatóságok és hiva­­talos vagy félhivatalos politikai szervek ne vágjanak meggondolat­lan akciókkal (például tömegkiuta­sításokkal) elébe a döntésnek, am­ely végső fokon a demokratikus nagyhatalmak dolga s amelynek méltányosságáról előre is megg vagyunk győződve. Groza Moszkvába­­utazott Lapzártakor a Fie­rlinger-utazá­­son kívül még egy nagyjelentőségű utazásról érkezett hír: Groza Péter román miniszter­elnök a kormánya tagjaiból al­kotott küldöttséggel repülőgé­pen Moszkvába utazott „a­ je­lenleg felvetődött problémák megbeszélésére". Ez a válasz Mihály király akció­­jára, aki tudvalevően a Szovjet­ Uniótól, Nagy-Britanniától és a­z Egyesült Államoktól kért ,,segítsé-­­get" a Groza-kormánnyal szemben, amely szerinte nem képviseli a nép többségét és amely helyett más, számára „megbízhatóbb" kormányt­ szeretne uralomra juttatni. Groza, moszkvai utazásának jelentőségei, aláhúzza az is, hogy a bukaresti szovjet követ és a romániai Szövet­séges Ellenőrző Bizottság egyik­ legfőbb vezetője is elkísérte. Magá­tól értetődik, hogy a moszkvai tár­gyalások eredményét egész Dél-­ kelet-Európában, sőt az egész vilá­gon nagy érdeklődéssel várják. A romániai kérdés természetesen szintén szerepelni fog a londoni külügyminiszteri konferencián. Központi német végrehajtó szerv a szovjet övezetben (London, szeptember 1.) Az an­­gol rádió jelentése szerint Német­­ország szovjet megszállási övezeté­­ben az orosz hatóságok engedélyé­vel központi német végrehajtó­szerv alakult, amely az angol rádió hírmagyaráz­atja szerint az idők folyamán megalakuló német kormány alapja lehet. Az új szerv élén az illetékes szov­jet hatóságoknak felelős német po­litikusok, és közigazgatási szakem­berek állanak.

Next