Népszava, 1946. január (74. évfolyam, 1–26. sz.)

1946-01-01 / 1. szám

lé. évfolyam 1. szám­­ / / Budapest, 1946Január 1. ok//*. ?2. A S 2 Q C l Á L D E. M O K R (A T A PART K Ö Z PO N. T, I L A P J, A Szerk. és kiadóhivatal: VIII. Conti­neea A Megjelenik hétfő kivételével minden nap Tetefon: 420-562, 420-563, 420-564 Egyik dunántúli tanyán talált rám a karácsonyi tavasz. Álltam a dombon a verőfénybe borult föl­dek fölött. Öröm és aggodalom vál­takozott bennem. Amíg a szemem ellátott s amerre — órajárásnyira — a szekér elzörgött velem, min­denütt gondosan megművelt földek nyújtózta be a langyos napsütésben. Kizöldült a búza és a rozs! A jövő­évi kenyerünk illata vegyült el a föld nehéz szagával. A jövőévi kenyér­ — Ha zordon fagy kegyetlenül* rá nem csap a tavaszi fényben boldogan sütké­rező mezőkre. Iszony­a­tos volna! * A békés, reményektől duzzadó földek fölött sáli 3, gondolat. Mellettem a paraszt szótlanul áll Leveszi süvegét, mintha imádkoz­nék. Csodálatos ez a tavaszi kará­csony megművelt földés" fö'ö­tt. Az egyik útfordulónál fölrobban­tott tank ősállati tömege fekszik, messzi a látóhatár­ peremén még egy­ Tájkép 1345-ben... Zörög a szekér jókora parlagföld mellett Megszólal a paraszt. Ide már nem jutott traktor. Majd tavasszal kukorica kerül belé. Itt a föld a dolgos, tervező paraszttal, ott a messzi városban a traktort építő, szerszámot ké­­szítő munkás. Ezek ketten találjanak csak egymásra , jussanak teljes közelségbe egymással, akkor majd csak legyűrjük az embertelen éhsé­get s a veszélyes zűrzavart, amely összekuszálja most nehéz dolgain­kat. A makulátlan, fényes kék ég­boltozat tiszta tükrében a megszé­pült magyar élet képe jelenik meg előttem és azt gondolom, ezért az eljövendő, megszépült és meggaz­dagult magyar életért legelsősor­ban a mankásnak kell a küzdőtérre kiállan­i , felelős érte, hogy lesz-e, nem lesz-e emberhez méltó, szabad és tiszta élet ezen a földön. Senki más ezt rajta kívül meg nem teremtheti, létre nem hozhatja. Az ő kezében van az örökség, a „jósors vagy végzet". Neki kell most meg­mutatnia, hogy érett-e erre a titáni feladatra, amelyet a történelmi fej­lődés jelölt ki számára. Minden tőle függ most ezen a földön. * Senki félre ne értsen — tiltakoz­tam magamban a sugárzó földek felett —, nem azt mondom ezzel, hogy parasztnak, értelmiségnek nin­csen és nem lehet szerepe az újjá­születés nagy művében. Erről szó sincs! Ellenkezően! E másik kettő nélkül létre sem jöhet az új ország és az új nép. Hanem arról van szó, hogy a történelmi fejlődés parancsa egyetlen más osztály tudatában sem találhatja annyira készen és az osztály létéhez kötötten a szabad­ság fogalmát és a jövendő terveit, mint a munkásosztályéban és egyet­len osztály érdeke sem egyezik olyan tökéletesen az egész emberi­ség létérdekével, a teljes emberi felszabadulás érdekével, mint a munkásság, pontosabban az ipari proletariátus osztály érdeke. Ez a gazdaságtörténeti és társadalmi tény roppant felelősség terhét, há­rítja a munkásosztály vállaira. Éa ezt a felelősséget viselnie kell és viseli is legjobbjaiban és elsősor­ban azokban, akikben tudatossá vált a­ proletariátus történelmi sze­repe. Ez a szerep, a vezetés köteles-Magyarors­zágon még különösebb súllyal nehezül ez a felelősség az ipari mun­kásságra. Itt­ neki kell megteremtenie a technikai, az ipari fíniHSdp« új #ofeW$1%tett if* Xf . Az előfeltételek nem cisak materia!i­sak, hanem politikaiak és erköl­csiek i­s. Politikai és erkölcsi maga­tartásától, öntudatbeli állapotától függ, hogy milyen üteme lesz a ma­gyar szociális és gazdasági fejlő­désnek és a dolgozók szellemi és cselekvésbeli egysége hogyan ala­kul ki. Magyarországon, mint Európa számos­ más országában is, koalí­ciós kormányzat vezeti az állam ügyeit. A munkáspártok ezt a koa­líciót komolyan veszik és szükség­szerűnek tartják. Társadalmi és pártharcokat hazánk most nem bírna ki. Ez a koalíció egyik párt­tól sem követeli cserébe sem pro­gramját, sem világnézetét. Az ipari munkásság a kormányzatban való részesedéséért nem is adhatná cse­rébe szellemi és öntudatbeli birtok­állományának legkisebb részét sem Nemcsak a koalíció válna számára ez esetben értéktelenné, hanem ő maga is a koalíció számára. A mun­kásosztály részvétele a kormány­zásban csak úgy és addig érték amíg társadalmi és szellemi integri­tása érintetlen. Mert csak ilyen érintetlenségében lehet hajtóereje a fejlődésnek és tényezője a gazda­sági és társadalmi életnek. Nem szabad ebben a vonatkozásban sem megfeledkeznünk arról, hogy Ma­gyarországon nyugateurópai érte­lemben vett polgárság nincs és nem volt; a proletárságnak kell tehát ezt a hiányt is és íggy kettős törté­nelmi funkciót betöltenie. És be kell töltenie mert külön­ben ő is és életének, küzdelmeinek és majdan teljes fölszabadulásának tere és alapja: az ország is vele pusztul Minderre figyelmeztetnünk kell most, amikor eszmék és dolgok egyként sajnálatos zűrzavarban kavarognak és nem egyszer az ösz­tönök­­sava harsogja túl a józan értelem s a tudatos történelmi szemlélet szavát * Új évet írunk és ez az új év nagyjából összeesik felszabadulá­sunk első évfordulójával. r­ettene­tes sorstól szabadultunk meg. Éa megnyílt előttünk egy szebb, sza­badabb, jobb jövendő kapuja. Ezt talán legelső­sorban az ipari mun­kásság­ ismerte föl. Nagyszerű len­dülettel látott neki a munkának: a romok eltakarításának és az épí­tésnek. Pompásan látta meg: nincs sürgősebb feladat, mint az üzemek neg­y reá­­li­tá­sa.. Csalhatatlan ösztön­nel érezte Rieg, hogy ipari termelés nélkül ez az ország nem lábolhat ki végzetes nyomorúságából. Még agrárttermelésünk is csak akkor lehet kiadós, országot eltartó, min­dennapi kenyerünket megtem­lő, ha erős ipar őrködik fölfitte s, csak akkor felelhet meg a korszerű kö­. '-e-'— ', Vri'-­k,' K j»-! jföhtek­U, modern gyáriparunk ontja magá­ból a mezőgazdasági géneket s föl­szereléseket Gyönyörű­­volt a len­dület és csodálatos az eredmény! Sajnos, ez a ragyogó, kezdeti len­dület különböző és gyakran nagyon is érthető okokból megtörött. A reakció tervszerű aknamunkával aláásta a bizalmát,, pénzünk rom­lásnak indult, közellátásunk tehe­tetlenné vált, a feketepiac erkölcsi káoszt teremtett s megindult az ördögi körforgás: rossz pénz, ko­misz közellátás — csökkenő terme­léssel. Csökkenő termelés, a munka­fegyelem lazulása — még rosszabb pénzzel, még hiányosabb közellátás­sal, még kuszább gazdasági élettel. A kormány most szembeszáll ezzel a körforgással. Megregulázza a pénzt s kemény rendszabályokkal igazságossá igyekszik tenni a köz­ellátást. Hisszük, hogy sikerül. És hisszük, hogy a munkás, ha érzi a kormány kezének keménységét a rontó szándékokkal és becstelen törekvésekkel szemben, akkor ő is megkeményedik s újra magára vállalja tíz emberfeletti munka minden terhét s rendet teremt az üzemekben s új lendületbe hajtja munkaerejét s őrködik afölött, hogy senki se vonja ki magát többé a terhek és kötelességek alól . A munkásnak most nem kell ok­vetlenül a sztrájk fegyveréhez nyúlnia • nem­ kell jogainak vé­delmében tüntető felvonuláshoz sem folyamodnia. Vannak egyéb, célra­vezetőbb eszközei is. Szervezettsé­gével, öntudatos fegyelmezettségé­vel, munkájával, amelyet osztály­tudat hasson át, szociális magatar­tásával és szervezőkészségével ké­pes kivívni azt a tekintélyt és súlyt, amelyet a két munkáspárt szükség esetén a mérleg serpenyőjébe vet­het. Persze, soha szem elől tévesz­teni nem szabad, hogy a koalíción belül, a többi pártokkal való leg­őszintébb és legbarátibb együtt­működés mellett is, a két munkás­pártot nemcsak a politikai szük­ségszerűség, nemcsak a most adott feladatok célszerű és gyors meg­oldásának kívánalma tartja együtt ha­nem­ távolabbi célok is, mélyebb összefüggések és a dolgozó osztá­lyok léttudata rendeli egymás mellé a két nagy munkáspártot közös cselekvésre és a dolgozó tömegek érdekei felett szükséges őrködésre. A két munkáspárt nem opportuniz­musból vesz részt a koalícióban — nem ad fel semmit a munkásosztály jogaiból —, de nem is taktikából. Mindkét munkáspárt komoly meg­győződéssel szolgálja a nemzet és a nép érdekeit és mert a koalíció a politikát tartja célravezetőnek, ezért vesz részt benne mindaddig, amíg az ország­­és a dolgozó osztályok ér­deke ezt így kíván­ja. Az ipari munkásság történelmi és osztálytudatát azonban nem befolyá­solhatja sem a koalíciós politika, sem a­­közellátás zavarai, sem a pénz­ romlása, önbizalmát nem csök­k­­ntheti semmiféle választási mate­matika, amely nagyon is zavaros tényezők együtthatásából keletke­zett És tisztánlátását sem zavar­hatja meg a társadalmi erőviszo­nyok természetellenes alakulása. Éppen az ő feladata, hogy ezek az erőviszonyok a­­normális társadalmi képletet öltsenek. Az igazi proletariátus feladata most kettős. Egyfelől meg kell te­remtenie az­ ipari termelés egyre jobban funkcionáló apparátusát és ez alól a feladata alól semmi sem mentheti föl, másfelől a legszoro­sabb szövetséget a mezőgazdasági dolgozókkal, adván nekik egységes társadalomszemléletet és szociális öntudatot nemcsak a szoros együtt­hal­adás érdekében, hanem azért is, hogy ez a két hatalmas osztály együttes erővel léphessen föl agrár­gazdálkodásunk korszerűsítése és az ország gazdasági és társ­adalmi struktúrájának a fejlődés irányába leendő megváltoztatása érdekében. Roppant feladatok ezek s csak úgy végezhetjük el, ha a jövendőre szegezzük tekintetünket, arra a jövendőre, amelynek központjában a teljes emberi fölszabadulás su­gárzó reménye és biztosan meg­valósítható célja áll. Csak úgy tölthetjük be történelmi rendelte­tésünket ha az egész munkás­osztályt l­áthatja az a hatalmas érzés, hogy ő az új világot teremtő erők legnagyobbika és hogy egy új szellemmiséget­ hoz létre s azt szét­sugár­ozza magából az egész társa­dalomra Mert nemcsak a matéria törvénye jelöli ki helyét a törté­nelemben, hanem a szellem ame- UJÉVRE Írta: Szakasits Árpád

Next