Népszava, 1946. február (74. évfolyam, 27–49. sz.)
1946-02-01 / 27. szám
Ze. mm 1«pretak 2000j*»o* Wm 'sr^ESj, •JsKO tu. lla'Wtfr I A S Z O • C ! A L. D EMOKR AT A PA R •T K O Z P \ 2 ti. A P • J, A I • Szerk. és kiadóhivatal: VIII, Conti ucca 4 Megjelenik hétfői kivételével «Minden nap Telefon: 420-562, 420-563, 420-564 Megdobban a szívünk, az mikor leírjuk azt a szót: Köztársaság. Hát mégis eljutottunk idáig! Emlékszünk: voltak órák, amikor a legbizakodóbb szívekben is csaknem kihányt a reménység. Hiszen olyan mélyre suhantunk, a pokoli sötétség mélységeiben a gyalázat úgy elborított bennünket, hogy csak a nagyon erős lélek és a nagyon tiszta értelem hihette és tudhatta, hogy a magyarság nemzetként és népként megmiaradhat Csak azok éiettik ebben, akik emerték ezt a nagyszerű népet, amely , Dózsa után, Isákóczi után, Világos, Orgovitsiy után, vesztett forradalmak és szörnyű vérveszteségek után sem adta meg magát. Sok csapás érteat a népet, sokat szenvedett, sokszor látszott úgy, hogy a magyarság elsüllyed, mint nemzet és eltűnik, mint nép. Európának ebben a viharzónájában sok népet »eyert el a történelem forgószele; a magyar nép ittmaradt és ez nem véletlen. A nesseti öröklét törvénye benne rejtőzött a magyar parasztságban, amely néha századokig mozdulatlannak látszott, áthatolhatatlan és megbonthatatlan kőzetnek, és ebben a mozdulatlannak látszó tömegben mégis benne éltek és ebből sarjadtak az ellentállásnak és megmaradásnak legyőzhetetlen erői. Ezek a paraszti tömegek sereglettek Dózsa, Rákóczi, Kossuth lobogói alá, az erdélyi vagy fejedelmek köré, amikor veszélybe került az ország élete és a szabadság ügye és ez a parasztság és a belőle lelkedzett ipari munkásság állott ki 1918 októberében is a nemzeti önállóság és függetlenség s a népszabadság nagy ügye mellé. Európa akkor magára hagyta a magyar népet szép és tiszta fájdalmával és a forradalmi kísérleteket a „szegedi gondokat" marscalócai kegyetlenül vérbe fojtották, akár cask Világos útra 18-18 Európát bevilágító gyönyörű szabadságharcát. Több mint negyedszázadon át nyögte az ország népe az ellenforradalotos gonosz szolgaságát. A forradalomnak valóban nemzetet tánépert szolgáló programját a gyalázat sorába tiporták, a demokráciét kiégették a magyar politika szájából, a parasztot, a minkástlencra verték, jogait elkobozták, szabadságát elorozták; mágnások, íjitkáruk, földesurak dáridós országaivá züllesztették Magyarországot, amelynek közigazgatását ellepték a magyar középosztály less*l letttegfiíbbhortolékelemei és a ,svábokból jött magyarok", szoknak a raandárra. Mis nászári béci bitttollnokoknak ivadékai, akiket az 1848-as forradalom leveretése után a véreskezű habsburgi monarchistár, a magyünnep sanyargatására és megáprására ideküldtek arra a szerencsétlen földre. Világostól Szegeden át Sopronig húzódik a gyalázat megszakítatlan lánca, így került a nemzet fokára a fándósság bélyege, a magyar parasztság, az ipari munkásság és a rizibad magyar értelmiség lelkétől mindig idegen volt a csatlósság szelleme. Pretoriánusokat a magyar parasztság sohasz adott. Századokon át őrizte meséiben, dalaiban, mondáiban szabadságharcainak emlékét és nagy hagyományait, s állítjuk, a gyalázat esztendőiben is a parasztság és az ipari munkásság lelkétől mindvégig idegen maradt a faslatta téboly és a a^Uas brigaulmnng, C«.^ des, de szívós ellentállásának kszönhető, hogy amikor annyi szenvedés, oly sok kínzatás után a Szovjet Unió hős fiai felszabadították az országot, a nép — élén az ipari munkássággal — nyomban nekilátott a dolognak s hazáját tüneményes gyorsasággá) a szabadság és demokrácia országává alakította s lemosta nemzete homlokáról a gyalföat bélyegét-Nem akarunk az önteltség és a nemzeti gőg hibájába injni. Jól tudjuk, mit köszönhetünk a Szovjet-Unió nagylelkű népének, s e nagy nép nagylelkű verseinek s aki hozzánk legközelebbi Oll. Vorosilov marsallnak, hálásan méltányoljuk az angolszánt nagyhatalmak megértését is. .Mégsem tagadató, hogy a manNF ipari flaterásság, parasztság és az öntudtatás szabad értékélg fölszabadult szellemi erején« és demokrista Sfens alapéffcületéneiÍ£ hajlamának és akaratának óriási része vont a libán, hogy az ország sújtból föltámadhatott, ljjoiy a romok tetején áj élet sadhato, hogy ezen a földúlt, iszonyatos!és tönkrevert földön nem ép, anafmia tébolya dühöng, haem a közmegegyezés demokratikus szelleme uralkodik. Nem tagadható hogy a Nemzeti függetlenségi Front pártjai a világ legdemokratikusabb választójogát alkották meg és a lehetséges legtisztább és legszabadabb választás folyt le ebben a megpróbáltatott országban. Nem tagadható az sem, hogy a pártok bölcs önmérséklettel a legkiegyensúlyozottabb kormányzás feltételeit teremtették meg, olyan koalíciót, amely a szegénység, az éhség, a német rablás nyomán támadt keserves szükség rettenetes próbáját eddig nemcsak kioltotta, hanemépítjük: nagyon jelentős eredmét^slens is frfgflfrfffgiliflti^s nem túlzás, ha abban reménykedünk, hogy a veszedelmes hónapok zátonyain is átvezeti az országot vm. Méltán lehetünk büszkék népünkre és bizakodók népünk s hazánk jövendőjében. Igaz, sok még a baj, hiány, nagy a munkások, a dolgozók nyomorúsága, a tisztviselők éhbéren tengődnek, kevés az élelem, rossz közmorál, betegség rágja a nép életét, s gazdasági életünkben is sok még a zavar, az egyensúlytalanság. De ki tagadhatja, hogy mindezek ellenére nemes öntudat és századok rettenetein kipróbált bölcsesség hatja át népünket és az az igazi izzó hazaszerettét amely eddig nem is juthatott szóhoz, mert tartott *az őrült hlngzavar még../* "«ttik a ttentes és kipróbált politikai bölcsességnek tulajdonítható?- hogy a Nemzetifüggetlenségi Front pártjai és hatalmas tömegei egyhangúsan hozott határzattal döntöttek Magyarország államformájáról, döntöttek a köztársaság mellett s egyhangúlag jelölték és választották meg a magyar köztársaság, a harmadik magyar köztársaság elnökét, Tidy Zoltánt. A magyar hintória legfényesebb napja Ima mindig február 1. Jöhetnek boldogabb napok, sündöklőbb korsukok. Nem homályosíthatják ennek a napnak a fényét. Mert hisszük, soha többé, népünkünk ily nyomorult állatba nem kerül, lossan többé úi éhség, keserűség, bántalom, omlás és jogos nyugtalanság em gyűlik heggyé itt, mint most, amikor mindezzel mérkőznie kell a józanságnak, a nemzettudatnak, az önmérséklet hitnek. És a mérkőzésbe esőtt az értelem, a felelőst az öntudat, a politikai kör Mindaz, ami ezután könnyebb lesz, tisztultabben megy végbe. A próba ideje most volt s a zróba sikerült. Talán szabad ennek a lapnak hasábjain — kérkedés nélkül — arra hivatkoznunk, hogy a két munkáspártnak milyen nagy része van abban.hn, eddig történt és hogy úgy történt minden, ahogyan történt A munkásság és a para; ezután is őre lesz a magyar sráciának és vigyáz arra, ezt a demokráciát meg ne lássák s a köztársaságot áshassák. Még nem vagy a szen az építéssel. Még sok a valónk. Még csak az államfő alkottuk meg. Most jön a nagyobik feladat. Ezt a formát meg kell töltenünk a lényeggel: a (Uooknaiául) erre törekszünk. Enélkül a köztársaság üres formaság maradna. Ezt pedig nem akarhatjuk, de nem, is tűrhetjük. Ellenben meg akarjuk és meg is valósítjuk azt amit a köztársaság nevében hordoz: a társadalom közösségét, a kiváltságok nélküli társadalmat az egyenlő jogok és egyenlő létfeltételek szabad társadalmát, amelyben csakugyan félelem és rettegés nélkül, békességben, jólétben és teljes szabadságban élhet az ember. De az ily jövendőt nem adják ingyen! Dolgoznunk és harcolnunk kell érette. Dolgoznunk inunk szakadtáig, harcolnunk — ha kell! — utolsó csepp vérünkig. Dolgoznunk kell, mert még mindig romok között élünk, omladékok hazájában, szétdúlt gépek, üres, kiégett műhelyek szomszédságában. Harcolnunk is kell, mert a demokrácia ellenségei, a köztársaság ellenfelei sem rakták le még a fegyvert Sőt! Újra meg újra rohamra indulnak, hogy a kormányzást a kezükbe ragadják. Szívós, makacs ellenségekkel állunk szemben, ne becsüljük le őket és ne becsüljük túl — bármily nagy is —, amit eddig vegtéptünk. Gondoljunk súlyos veszteségeinkre, megölt bajtársainkra, elpusztított városainkra, elrabolt kincseinkre, s szétdúlt hazánkra és gondoljunk a jövendőre, amelyet a magyar nép öntudatából, legjobb erőiből és fáradhatatlan buzgalmából kell megteremtenünk valamennyiünknek, kik e hazafiben élünk. Megépült ennek a szebb és jobb jövendőnek nagyszerű alapja: a köztársaság. Védjük meg és építsük tovább! Építsük izzó lelkesedéssé, lankadatlan buzgalommal jbe olyszellemi és cselekvésbeliségben, amelyen megtörjön minden, ártó és gonosz szándék és amelyben ne vehessen erőt soha többé a kiákat szolgaságának kísérat nép nagy művei kez-Méltán lehet büszke nak eddigi eredményeire, ki most már kezeiből alt A harmadik magyar ág épüljön tovább, szilárd bástyája a magui- , a szociális deni és a nép szabadságjának. aza Párt öntudatömegei ott állanak égy elszántsággal a őrzői és védelmeköztársaságnak, a Magyarország san-és függetlenségének és a nép elidegeníthetetlen jogainak. Megszületett a köztanúság! írta: Szakusits Árpád