Népszava, 1946. augusztus (74. évfolyam, 171–195. sz.)

1946-08-04 / 174. szám

Romániai választások és az erdélyi magyarság A romániai politikai helyzetet a választásra való előkészületek jel­lemzik Érdekes, hogy az ezzel járó ifgak­mak az érdeklődés előteréből visszaszorítják még a békeszerződés kérdését is, bár erre magyarázat az a­ közh­iedelem is, hogy Románia biztos m­ai határainak­ sértetlensé­gében- A választási küzdelem a Népi, Front és a Történelmi Pártok között a végletekig kiéleződött. Ez a kérdés — eltekintve attól, hogy K­omszéd államról van szó, amely­nek belpolitikai fejlődése nem ér­dektelen számunkra még azért is figyelmet követel, mert az Erdély­ben élő magsarság sorsa nem füg­getlen a vála­sztási harcok izgalmai­ból és azok ördök­étől, így egyes vezető politikusok a választási harc hevében a népszerű­ség törekvésére, oly kijelentésekre ragadtatják magukat, amelyek az ott élő magyar kisebbség sorsára kedvezőtlenül hatnak ki. Teszik ezt azért hogy az elmúlt fasizmus örööks­égeként ott maradt túlzott so­viniszta hangulatot ezzel pártjuk számára hasznosítsák. Bíssunk ab­ban, hogy ezek a riasztási kortes­iek­.faxnak a felelős román politiku­mok józan meglátása és demokra­tikus gondolkozása alapján gyakor­lat­i kivitelezésre egy­általá­n nem kerülnek Tagadhatatlan azonban, hogy a választási küzdelmek hullámai az erdélyi magyarság köreihez is el­ju­to­ttak és ennek érdekes megnyil­vánulása az a vita, amely a külön magyar lista kérdésében kialakult. Ismeretes ugyanis, hogy szemben a reakciót Csalgár M­aniu és Bratianu pártokkal, a demokratikus gondolá­st képviselő Szo­ciáldemokrata Párt, Kommunista Párt, Ékés Front, Tata­­jön vezesse alatt álló T­iberáls Párt és más demokratikus cs­­portok egységes Hatan indultak a közeljövő­ban, előreláthatólag •*atjií«í!R'bwb©a lezajló választáson. Bizonyos politikai megfontolások az erdélyi magyarok veaszőit arra a belátásra­­ késztették, hogy az ott élő, meszközelítőleg 2 millió magyarság­nak­­az adott helyzetbe® szüksége van olyan parlamenti képviseletre is, amelyet pártfegyelmmi és párt­érdek­íteam befolyásol, hanem attól függetlenül, az erdélyi össza­agyar­ság' érdekeit szolgálhatja. JjStfál « mertfontolásból kiindulva 4'Jíhtt a Magyar Népi Szövetség kim a magyar listái. Ez a szempont keltette a legn­agyo­bb történelmi not­rial és politikai hitellel rendel­kező, az összmagyarság jelentős tö­megeinek bizalmát is élvező szociál­demokrata pártot és a demokra­tikus magyarság más rétegeit arra, h­ogy Magyar Demokratikus Blokk néven ugyancsak külön listával in­duljanak a választáson. Ettől a két magyar listától várható az, hogy kellő száj­ú és súlyú képviselőt le­het majd az erdélyi magyarság ér­dekeinek védelmére a román­ parla­mentbe delegálni Természetesen mindkét magyar lista törhetetlenül és határozottan a demokrácia épí­tésére és megvédésére küldi be a megválasztott képviselőket. Ebben a vonatkozásban helyre kell igazítanunk a Szabad Nép július 16-i számában megjelent köz­leményt, mert véleményünk — és a Romániából származó információnk szerint­­­-: a két lista a demokra­­tik­a erőket nem gyengíti. Az újabb alapítású Magyar Népi Szövetség mellett, melynek vezetőit az erdélyi magyar közvélemény g­yakorlati működésük alapján még elsően nem ismerhette meg, szük­séges, hogy az erdélyi magyarság széles rétege előtt ismert demokra­tikus elvek képviselői is — élve azokkal a politikai lehetőségekkel, melyeket a román törvények nyúj­tanak és vállalják külön listán a nemzetiségi érdekek képviseletét. Tudomásunk szerint a Magyar Demokratikus Blokk felajánlotta a Magyar Népi­­Szövetségnek a­­so­ros együttműködést és javasolta az egységes magyar listát. A megvaló­sulás akadályainak közelebbi okait nem ismerjük. Az erdélyi magyar­ság úgy látja —ezt bizonyítja a Ma­gyar Népi Szövetség és­ a Demokra­tikus Magyar Blokk jelentkezése — hogy a román demokratikus poli­tikai vonal erősítését külön ma­gyar lista indításával támogathat­ják. Két külön lista — ottani meg­állapításunk szerint — alkalmasabb a szélesebb megy­ei tömegek meg­mozgatására- mintha csak a Ma­gyar Népi Szövets­ég indítana listát. A kisebbségi helyzet és a Demo­kratikus Magyar Blokk programja megnyugtató biztosítéknak látszik arra, hogy a parlamentbe így be­került politikusok erős támaszai lesznek a román demokráciának és hű harcosai az ottani demokratikus erők együttműködésének. Meggyőződésünk, hogy a magyar kisebbség sorsa lényegében a román demokrácia általános fejlődésétől függ és ha vannak Erdélyben reak­ciós és fasiszta poli­tikusok, akik a két magyar listától a demokrácia gyöngítését várják, úgy azok na­gyon tévednek. Mindkét magyar lsta képviselői feladatukat csak úgy tölthetik be, ha elsőrendű­ köte­lességüknek tartják a kormány demokratikus intézkedéseinek és politikai akaratának céltudatosabb és eredményesebb keresztülvitelét. Schiffer Pál ­aarok «lírai:­» Bélkill, »V Téstre» kivitelt»» -fflaafl koronák, hidak, arany- és platisa-Béttó félrfem tdntén. ada és. fíj­dUilomtaontesen. VMétlok soranklvtH íít&4vadziS niaettisi feltételek i ;ar P fogorvsslá/wa jogosított fogász. VIII. Népisluház noea «. X. 1 A Jia gyár Államvasutak Igazgatósága 43.483/1546. szám alatt kis­ porfestéket, szállí­tására nyilvános versenytárgyalást h­írh­at. A pályázat benyújtási határiiü­reje folyt é­vi augusztus hó 16-én. A pályázat feltételei iránt a JIAV Igaz­gatós­ág G.­HL osztálynál (VI. Andrássy út 7S-73. III. 380. sz.) lehet érdeklődni. Ajánlati űrlap ugyanott átvehető. Budapest, 1318. évi július hó 23-án. Az Igazgatóság. Levél egy kisgazdaképviselőhöz tartóztatva a múlt bűnösei közül, hogy már a megbocsátásra kell gondolnunk. Én ott ültem ön mö­gött akkor is, amikor Mindszenty­nek tapsolt és akkor is, amikor me­gin­ób­ált a kormány ellen sza­vazni, Képviselő Úr. Már akkor megdöbbentem rajta, hogy ön, aki végignézte itt Budapesten kitervel ezelőtt, miként grasszált önfeledten az az ellenforradalom, amelynek­ előkészítését még a húszas években végezték el ma is nyugodtan fun­gáló urak, azt hiszi, hogy ma már nem kell erélyt mutatnunk semerre sem? Ön, aki nyilvánvalóan nagyon örült annak a — ma már, valljuk meg, helytelen — munkáspárti magatartásnak, hogy a felszabadu­lás után népbíróságunk enyhesége miatt több ezren szaladgálnak sza­badlábon azok közül, akiket a Csemegi-kódex frideg alkalm­azása alapján fel lehetett volna kötni, ma már a­z is sokallja, ha mega­­adá­lyozzuk ezek egy részének mozgási szabadságát? Tisztelt Képviselő Úr! Higgye el, senki se utálja jobban az ember­vadászatot, mint e sorok írója, ak­l azt is tudja, hogy ilyen vadászat során gyakran sújt személyes bosz­szú ártatlanokat, de sohase felejtse el, hogy ezek a hibák annak a fasiz­musnak a marad­ványai, amely el­len ön keveset tett 1925-ben vagy 1926-ban, amikor még Bethlennel parolázott. Ne ontsü­k ki a vízzel együtt a gyerekét is a kádból, kép­viselő úr, mert nem tudjuk, ki min­denki nyalad a végért a szárazon. Először csak­ mi, az bizonyos, de a huszonötéves ellenforradalmi gya­korlat megmutatta már, hogy ez a „koncesszió jobbfelé" végül Önt sem kíméli meg és azok, akik ma Icáján örömmel helyeselnek ahhoz, hogy Ön is tapsol az amnesztiának, egy­szer még az Ön fejére is ráolvassák azt, hogy egy önfeledt pillanatában több mert lenni, mint formális demokrata. Ne táplálja azoknak a reményeit, akik minden ilyen taps­nál közelebb érzik magukat a bár­sonyszékhez, mert amilyen mérték-­ ben közelednek ők ahhoz, olyan mér­tékben közeledik Ön az ő általuk felállítandó internálótábor­hoz. Még egyszer h­ang­súlyozom: semmi sem áll messzebb tőlem­, mint az in­tern,Pilás rendszerének védelme, rendkívül örülnék, ha olyan nyuga­lom lenne már, hogy nem lenne szükség rá, de a mai időket nem tartom alkalmasaknak arra, hogy ennek megszűnése felett örvendezve­­ tápláljuk a reményeit azoknak, Tisztelt Képviselő Úr! Ott ültem ön mögött kedden a parlamentben és meg kell valla­nom, nem csekély megdöbbenéssel néztem azt az önfeledt tapsorkánt, amelyet az öt össze­csapdosott tenyeret indítottak el, amikor a miniszterelnök az Internálások meg­szüntetését és az amnestikit jelen­tette be. Ön, aki síri csendben hall­gatta végig, hogyan parírozta párt­vezére és miniszterelnöke az úri jobboldal parlamenti csoportjának megyeházi fiskális furfanggal elejtett gúnyolódásait és egy hanggal sem sietett védelmére, egyszerre lelkes Szabadsághős lett, amikor a demo­kráciánk vélt vagy tényleges, de legtöbbször több,­r­int tényleges ellenfeleinek nyújtandó amnesztiá­ról volt szó. Olyan buzgalommal tapsolt ennek a kijelentésnek, hogy a legstréberebb Tiszai-párti mame­luk se tudott volna túltenni önön és olyan tökéletes kisfröccsön ne­velt honfibúval forgatta szemét az int­ernálótáborokban „síny­lődő­k"-re gondolva, hogy majd elsírtam ma­gam­at én is. Én nagyon jól­ tudom, tisztelt képviselő úr, hogy az internálás nem tartozik demokráciánk leg­szebb intézk­edései közé és azt is tudom, hogy ilyen akció gyakran ártatlanok meghurcolásával jár Arról­­sem kell kiok­tatnia, hogy demokráciában a törvénynek kell ítélkeznie és törvényes ítélet nélkül senkit sett lehet megfosztani sze­mélyes szabadságától, de meg kell kérdeznünk öntől, váljon az el­múlt évek tapasztalatai után csak azokat tartja demokráciánk ellen­feleinek, akikre perrendtartás­szerűen rá tudja bizonyítani fasisztaságukat? Ön, aki többé-ke­vésbé demokrata a maga módján és szürkesége megóvta attól, hogy mint reakcióst kizárják pártjából, úgy érzi, elérkezett annak az ideje, hogy nyakra-főre osztogassunk am­nesztiát embereknek, akiknek m­úl­tat restaurálni óhajtó szándéka nem kétséges, csak azért, mert I9ni már­cius 19-e után nem igényeltek zsidó­bútort és október 15-e után nem húzták fel az árpádsávos karszala­got? Ön amnesztiát akkar, Képviselő Uram és a ,Jelicerc megbékélését" óhajtja, amiben nem is vagyunk ellentétben,, de vájjon kikkel akar ön kibékülni ilyen gyorsan. Miknek óhajt amnesztiát adni és mit akar megbocsátani? Olyan rendben van már minden ebben az országban, olyan nyugalom honol itt, hogy ez ma a legfőbb gondunk? Olyan szi­lárd ez a demokrácia, hogy nem kell akikvek végleges megsemmisítése felme a múltat visszaállítani óhaj­­j nélkül demok­ráciánk stabilizálása tóktól. És olyan sok­an vannak le-­ elképzelhetetlen. Máté Iván Nádass Jézo­f Pokol és menny­irto­ ­m Vlissaélek én aktex­­ta. ha nem is siófok senki»«* és ikkor is aeng «nefceat ha minden emberfia attet Szivárványt fest* mU. fai. ^ ha nincs is szem, mely égre té*. Nem értetek vagyok én hátér, de ellenetekw morén. M-t EMglapattam * ráflkhtvftlott, , elvégzem. 8 tm nem árdaatwn. * Pokol és menny és farkasak .Hit ittat rontat az értélén.­­' Szociáldemokraták szavat Szeder Ferro« elvtárs, » sweUttat* goardolat régS és tósprobASt Svareoso. «r. év m­áQ ugában Interpelációt inttoefdt & kormányhoz as országban jelen&esít aatracemnita Jelensé­gekről. Kérdést in­tézett Szeder Ferenc a kormánySw. hogy Mit ImJJat^tő tenni aa puttsr.«­mith­anxts csinUataa v­aló eilo­ttaára. Aa interpelációT« m korouny nevé­ben Sw.kawits Árpád n­oiCBawetitöV-helyettes adot­t Ir&sffMtá vjKakki. „Eddig mkKJea esettel m­egállapitást nyeri, hogy a leiti Lsraeretfam és * áesaofcríci* as&méSvet visssftéiü egyémet iagnli&x. erotfaa&iycBfce aa fiyen aano&aíM ese­ményakef r* mondja * válasz, majd így váfszi: „Határozott akars-IMae, h­ury biztosítsam» winden -poi&ir nészfr» ere őt megiMetC ettíberi jogofeiA B nélki? — kilengések, egyéni ftén^eések ém ieiledőtie® törpeafflioBgatosaik r.imini rárban — « foétoés én terwro/ip V^ág i­ etó kibontakozás nem k^mtlihe&S ^zwetaftm ha felvilispattanta­m ««B®ág népét, hogy különAwe^at. v»llástll0lekOT:et sserint kell ,t*zmt emberek késStt.*" Szeder Ferenc tóvtára vilis»az«5*' «hát ez a 7S*n m­omdottja el. TxvitA r.erve1­­3 raankáj­a van mttfcaég ahhoz, hogy ez sntisKemitiimiTist, a butád­nak e smwianamitsát le 1^9-nen kik­(?eni, — mondotta. D» at m egyháza®.c papjaira sulyos feleáat fcárpJ, am­ily feaadafcol, 1» valóbsn * kerensté'oy ideátokat sozolg.Uják — tsLweiíteti íst: k«Ll. Vissza kell mMniffK azokn­ok an ideálaklum, &,mely«foel ami.i­dején a tinisenegy Krisztr« koru! szolgáit, szolgáiul sir embPT»t«re­wt3t, szolgálni a testvériséget és szolgálni — t?«m­csafc elméletilag, hamem gyakor!«-tilag is — awfcat a fcrisatosi Me&okat, amielyek a Wbllában vannak lefe­r­tetve, — fejezte ha filueófalánál SrM«­B két iaig-vérig saooláWwrookrata férfi saavai­ho* feei­­js labat » hoari-twnni vaWffk. Legfelje­bfe csak assay«, hogy aa ő szovek a Sm­ociiMa?fl«i(i,kT»"tA Párt szava. /Imikor az igazság bajnoka — téved A„ Magyar Nem­zet*1 pénteki «Ássák»» vitatkozik a Szabad. K'-p-p*~i~ bogi" ^ws­lyesen közölte-e es UtóMbi laptscsnok: a villamosjegyek árának tessényáS'* köríUj megagyezés­t. Az igazság "pejpo­kának pá&fiéllatában kél stalpra s „liaigyar Kemmst. L'gyanuikor, ugyanazon aa 'oldaloti tri­­gfu­ság bajnoka su­lyosat téved — hogy finemmk legyi­p^. Aszír.la a.har­leadik oldal »egyedlpc hasábjáé a „Magyar Nemzet'", hogy t* »inökio Kéthly Anna alelnök idegese» rázta a csengőt a nemzetgyűlés ülésének e ré­szében és állandóan rendreutasított» a szociáldemokrata és kommunista képviselőket. Hát es. nem igás. Ketty Anna «Ir­tára egyáltalao nem idegeskedett a* elnöki székbe®. Kemaiunista képvws-1M egyet ig.ni utasítotd­ rewdr». #«o­eiáldem­okra­tát is fwali egyet, ittert af. az elvttonik vitális br sl­elnökkeL STom lényeges ügy az egwsif., A Ws „tévedés" miatt egyetlenegy elvtárs sem fog elláutarottni egyik, vagy másik munkáspárttá­, még Kéthly Anna. sem lesz ideges tffle. Vissopt n*. igazság bííjcokának jan­j a harmadik hasáibon is annal­: leoni, neailjwftk s«­etődiken. Sürgős megvételre kegesünk. 1500-Sao mm osáesniagvasaggal, 750-4000 mm ertüstávotesiggal. A.ién T­atok­a­t „Gyártmány li»frással" lelighna­lIAASENSTEUI és VOGLER Rt. hirdető­irodába. Budapest VI. Pod­asaniczky, urs II.

Next