Népszava, 1946. szeptember (74. évfolyam, 196–220. sz.)
1946-09-25 / 216. szám
74. évfolyam 216. szám w , n .•". - -I , 1946 SK&ptemtoen 25, szerda ""X j'í^í"^ •" 4® Szerk. és kiadóhivatal: VIII, Conti ucca4 Megjelenik hétfő kivételével minden nap Telefon: 137-562, 137-563, 137-564 Baloldaliak vagyunk és leszünk. — Uj választójogi törvényre van szükség Snaba&Its Árpid elvtftrs §hataima& l&e&zésre ezerifs^i^ szociáldemokrata mozgalmi elvtt A Szociáldemokrata Párt hétfőn délután összvezetőségi ülést tartott, melyen résztvettek pártunk kerületi és üzemi funkcionáriusai. Az ülést Rónai Sándor elvtárs, kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter nyitotta meg, majd Szakasits Árpád elvtárs, pártunk főtitkára a külpolitika és belpolitika problémáiról mondott minden részletre kiterjedő beszédet, melyből a következőket idézzük: a háború nem oldotta fel az ellentéteket és nem oldotta meg azokat a problémákat, amelyek a kapitalista társadalmon belül nem is oldhatók meg, mégis döntő csapást mért a fasizmusba- p.ruoy állart, tilja.-" ejyfflá vet ájt "a monopolkapitalizmus védelmére, szocialista jelszavak hangoztatásával kábította a tömegeket, hogy azután még embertelenebből kizsákmányolja őket. Igaz, hogy a nemzetközi nagytőke csak akkor lépett föl ti fasizmus ellen, amikor már az ő érdekeiket veszélyeztette, de a háborúban a világ népei tulajdon életükkel, vérükkel és verítékükkel felépített demokráciájukat védelmezték. Tisztában voltak vele, hogy a polgári demokrácia eszközeivel a szociális demokráciát fogják megteremteni. Sikeres volt ez a küzdelem, mert a Szovjet Unió népe halált megvető bátorsággal védelmezte nemcsak tulajdon szabadságát, hanem az új szocialista társadalom építő anyagát is. A fasiszta kísérlet tehát megbukott és ezzel megbukott a kapitalizmus utolsó kísérlete is. A népek megtanulták ebben a háborúban, hogy háborúval nem lehet semmit sem megoldani, hogy a kapitalizmus immár képtelen társadalmat rendezni és fenntartani, mert a gazdasági és társadalmi erők túlhaladtak a demokrácia polgári értelmezésén és elérkezett a szociáldemokrácia ideje, a szabadság teljességének létfeltételeit megteremtő forradalom hajnala. (Óriási éljenzés, taps.) Csodálat a magyar Szociáldemokrata Párt iránt külföldön — őszinte, mélységes szeretettel üdvözlőün az egybegyűlteket — kezdette —. Túlzás nélkül állíthatom, hogy mind a 21 nemzet szocialista vezetői, akikkel párizsi találkozásomon beszélni tudtam, a legmélyebb csodálattal adóztak a magyar Szociáldemokrata Pártnak. Az egész nemzetközi munkásmozgalom az elismerés é a szolidaritás érzésével fordult a magyar nép felé, amely olyat művelt, amilyet rajta kívül az elmúlt húsz hónap alatt egyetlen nép se. Személyes tapasztalatok és információk alapján megállapíthattam, hogy alig van hasonló szociáldemokrata párt a világon, mint a mienk. (Nagy taps.) listát annak a munkának köszönhetjük, amit az itt egybegyűltek végeztek húsz hónap alatt és amiért a pártvezetőség a legmélyebb hálával tartozik nekik. — A stabilizációval, amelynek csodáját a külföld is elismeri, lezárult egy korszak és az új korszak kezdetén a pártvezetőség az újonnan követendő irányelvekről kíván dönteni. Ebből az alkalomból kötelességünknek tartottuk összehívni ezt a testületet, hogy vázoljuk előttük a kül- és belpolitikai helyzetet, valamint azokat a gondolatokat, amelyek az új politikai irányvonal kialakítására vonatkoznak. Külpolitika — Beszéljünk talán először a külpolitikáról, amikor is a nemzetközi helyzetet vizsgálva meg kell állapítanunk, hogy Magyarország nem áll elszigetelten és bármi történjék a nemzetközi politikában, annak következményei miránk is kihatnak. — A nemzetközi helyzetet — ezt meg kell mondanom — nyomasztónak, bizonytalannak, bizalmatlannak és tétovázónak láthatjuk és meg kell állapítanunk, hogy ennek a feszült légkörnek az a zsarolóhadjárat az oka, amelyet a nemzetközi tőke indított meg, hogy mindenáron háborús pszichózist keltsen a kartellek és trösztök érdekében, a reakció érdekében, a szociális megújuláserői és nem utolsósorban, a Szovjet Unió ellen. Természetes dolog, hogy emögött a hadjárat mögött ott lappang a szocializmus és kapitalizmus közötti ellentét, valamint a piacokért és nyersanyagokért megindított versengés. Ennek a feszültségnek legérzékenyebb ideggócai: Franco Spanyolországa, amely nemcsak fasiszta volta miatt, hanem Gibraltár és Tanger miatt is fontos, azután Trieszt és általában a Földközi-tenger, továbbá Németország, a Dunamedence, a Közép- és Távolkelet. Mindezek állandó veszéllyel fenyegetnek és első látásra azt mondhatnánk, ott tartunk, ahol a második világháború előtt, a monopoltőke hatalma alatt csökkent, folyik a versengés az olajért, a szénért, az ércért, a világpiacok kizárólagos uralmáért. A kartellek és trösztök szinte kevesebb kárt szenvedtek, mint a francia katedrálisok. A fasizmus álarc nélkül . Mégis hiba volna azt állítanunk, hogy valóban ott tartunk, ahol a háború előtt. Bár kétségtelen, hogy Nem lesz háború . Két pontján a világnak, a Szovjet Unióban és Nagy-Britanniában építik az új rend világát a maguk módján és ezek ellen az erők ellen visel háborút a nemzetközi kapitalizmus mindenütt, ezek ellen támogatja a reakció erőit, ezért van még ma is a világon Franco, ezért szavaztak Görögországban a monarchiára, , ezért nem tud a helyzet megnyugodni Kínában. Bármilyenfeszült azonban a nemzetközi légkör, háború mégsem lesz, mert maguk a háborús uszítók is tudják, hogy ez a háború új forradalmat hozna, ennek a forradalomnak fegyverei pedig egyenesen a nemzetközi tőke szíve felé irányulnának. De nem lesz a háború azért sem, mert nemcsak Európa, hanem a világ egyetlen, népét sem lehetne harcba vinni a Szovjet-Unió ellen, legkevésbé az angol népet, amely most építi új életét, a maga új szocialista világát. Az angol munkáspárt — ebben nincs okunk kételkedni — ha befejezte otthoni reformjait, hozzákezd külpolitikájának forradalmasításához. — De az amerikai nép sem ért egyet a maga kapitalistáival. Ezt mutatják az Egyesült Államokban újra és újra fellángoló sztrájkok, a kifejlődő tudatos osztályharc. Mindez azt mutatja, hogy az amerikai nép akar a háború győztese lenni és a győzelmet nem engedi át a kapitalistáknak. Nincsen Anglia, nincsen Amerika, nincsen Franciaország, csak két réteg van a világon: a dolgozóké és az elnyomóké. Ezt mutatja Wallace és Pepper szenátor beszédének visszhangja is: Amerikában megkezdődött az osztályháború két frontjának kialakulása, 110IT létrejöjjön az osztálynélküli társadalom. " A világ demokratikus erői kész"-- állanak az ellentámadásra és Magyarországnak is ehhez a demokratikus szövetséghez kell csatlakoznia. Egyre világosabban bontakozik ki a társadalmi forradalom szükségességének az érzése, amely nem jelent feltétlenül véres polgárháborút, hanem mélyreható és az egész társadalmi, valamint gazdasági életet átalakító változást. A magyar béke Ezután a párizsi békeértekezlet kérdésével foglalkozott Szakasits elvtárs és rámutatott arra, hogy ezen az értekezleten is az ellentétes világáramlatok mérkőzése folyik, nem ellenszenv vany rokonszenv, hanem a hatalmi erők mérkőzése alakítja ki a határozatokat. De biztosak lehetünk arról is, hogy bármilyen békét írnak is alá. Párizsban, ez a béke nem lesz és nem is lehet tartós elrendezése a világhelyzetnek. Új korszak, következik, a világ az átalakulás lázát